Bácsmegyei Napló, 1926. június (27. évfolyam, 151-177. szám)

1926-06-01 / 151. szám

12 OLDAL » ÁRA 1'/, DINÁR Poštarina piaeena! XXVII. évfolyam Szubotica, 1926 KEDD junius 1. 151. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben lelefon: Kiadóhivatal 8—58 Szerkesztőség 5—10, 8—52 Előfizetési ár negyedévre 150 din. Szerkesztőség: Zmaj Jovin trg 3. szám (Minerva-paiota) Kiadóhivatal: Subotica, Zmaj Jovin trg 3. (Minerva palota) KOZBESZÓLfiS Jovanovics Ljuba most először járt a Vajdaságban, de szombori be­széde bizonyság amellett, bogy a Vaj­daság sérelmeit, panaszait, fájdal­mát olyan jól ismeri, mintha eddig nem is a kormánypárti oldalon ült volna, hanem az ellenzéki padok­ban. A kormánypárt részéről, akár­melyik párt is van kormányon, so­ha sem tapasztal a Vajdaság népe ilyen megértést. Nekünk ugylátszik örökös bajunk, hogy előbb ellenzé­kivé kell lenni az államférfiaknak, csak aztán veszik észre, hogy az ország kultúrában, munkában és produktivitásban leggazdagabb része: a Vajdaság, tudatosan rosszindula­tú, vagy hibás intézkedéssel meg van nyomorítva. Úgy látszik, hogy kormánypárthoz való tartozás sok előny mellett azzal a hátránnyal jár, hogy a politikusok objektivitá­sát, tisztánlátását megzavarja. A kormányzópárt vezetői vagy nem akarják, vagy nem merik észreven­ni, hogy mindazt, amit a természet és az emberi munka bőségesen jut­tatott a Vajdaságnak, az emberi go­noszság, önzés és tudatlanság pusz­tulásra ítélte. Amint valamelyik 'politikust az uralmi változások el­lenzékbe szorítanak, ez inUjfjjá|t szembeötlővé válik számára. A mi nagy bajunk azonban az, hogy mihelyt újból hatalomra jut, a kormánypárton megint elfeledi, a mit a Vajdaságról tudott. # A szombori Jovanovics-párti gyű­lés iránt tagadhatatlanul nagy ér­deklődés volt a Vajdaságban. Szlá­vok és magyarok várták Jovano­vics Ljuba nyilatkozatait. Ez az ér­deklődés nemcsak Jovanovics Lju­ba ellenfelei által is elismert érde­meinek, tiszteletreméltó személyé­nek szól, hanem magyarázatát ta­lálja abban is, hogy a Vajdaságban mindenki érzi, hogy valami nincs rendén, hogy lehetetlen állapot az, ha minden intézkedést a pártpoliti­ka kicsinyes szempontjai irányíta­nak, mindenki, még azok is, akik a korrupcióból, intrikákból, gyülö­­letszitásból hasznot húznak, sejti, hogy végzetes baj származik abból, hogy csodálatos balkezességgel nem megfelelő embereket helyez­nek fontos pozíciókba. A Vajdaság népe, ha elégedetlen is, nem forra­dalmi hajlandóságú, soha nem volt az. Minden változástól sorsának jobbra fordulását reméli s ha a vál­tozást Radics István Ígéri, vagy Jovánovics Ljuba sejti, reményked­ve fordul az uj próféták felé. # A nacionalista recept szerint Ro­mániának most el kell ’ pusztulnia. Mi lesz ebből a szegény országból? Hiszen halálra Ítéli önmagát. Romá­niában a vasutasoknak azt a rende­letet adták ki, hogy a magyarnyel­vű utazóközönséggel magyar nyel­ven kell érintkezniük s aki nem tud magyarul, annak meg kll tanulnia, mert attól aki a vasúton utazik, vagy szállít, nem lehet azt is követelni, hogy fizessen is, nyelvzseni is le­gyen... Legalább igy mondják leg­újabban Romániában. S valahogy úgy érezzük, hogy ez felel meg a demokrácia s az emberi szabadság szellemének is, nem pedig az a ren­delet, amellyel egyik sok felesle­ges idővel rendelkező szuboticai tisztviselő a villamos kalazok szá­mára adott ki egy újsütetű nyelv­­rendeletet . . . Sőt Romániában kormányrendelet engedi meg újabban a piros-fehér­­zöld lobogó használatát is, ami erre mifelénk olyan súlyos irredentizmus, hogy a zöld papinba csavart fehér gyertya piros lángja miatt is meg­próbáltak már port indítani a hon­­mentésre szabadalmat váltott lova­gok. Az irredenta vádak, az üldözés senkinek nem használt. Ha majd ar­ról is hir érkezik, hogy az emberi szabadságjogok respektálása Romá­niát nem pusztította el. talán lehet remélni, hogv másutt is revízió alá veszik azt. hogy mi az irredentiz­mus s mi nem az. Pilsudszkyt válas köztársasági Az uj elnök alkotmányjogi aggodalmak miatt nem fogadta el a megválasztást Varsóból jelentik: A szejni palotájá­ban hétfőn délelőtt tíz órakor tartották meg az elnökválasztó országgyűlést. A gyűlésen Rataj, a szejni alelnöke elnö­költ, akinek megnyitó szavai után Marek a szociális uk nevében azt ja­vasolta, hogy Pilsudszky marsaik válasszák meg a köztársaság elnö­kévé. A jobboldal részéről ÖlinSzki grófot je­lölték. A szavazásban ötszáznegyvenhat képviselő vett részt, akik közül 292-en Pilsudszkyra, 192-en Blin­­szkire szavaztak, 62 szavazólap pe­dig üres volt. Kilenc képviselő, közöttük Vitos volt miniszterelnök nem jelentek meg az ülésen. A szavazás befejezése után az elnöklő Rataj marsall kihirdette az eredményt, amely szerint az országgyűlés abszolút szótöbb­séggel Pilsudszky tábornagyot vá­lasztotta a lengyel köztársaság el­­uökévé. Az eredmény kihirdetése után a balol­dali pártok tagjai lelkes ovációban ré­szesítették Pilsudszkyt. Rövidesen azon­ban váratlan fordulat történt, amennyi­ben Ratajnak átnyújtották Pilsudszky levelét, amelyben az ujjonnan megválasztott elnök közli, hogy a választást nem fogad­hatja el, mert alkotmányjogi aggo­dalmai vannak. Pilsudszky azért nem vállalta az elnök­séget, mert kifogásolta, hogy az alkot­mány nem ad logot a parlament felosz­latására. Uj jelölt még nincs, szó van Moscievszky egyetemi tanár jelöléséről, aki régi hive Pilsudszkynak. Délután és este nagy tüntetések voltak a városban, a gyári munkásság és a katonatisztek a szejm palotája elé vonultak és Pil­­sudszky mellett tüntettek. Franciaország és Csehszlovákia a Népszövetség elé viszi a frank-affért Éles támadás a félhivatalos Temps-ben a magyar kormány ellen francia kormány levonja az ítéletből a konzekvenciákat“ »A A francia sajtó szerint a Bethleo-kormány helyzete rendkívül kényes Parisból jelentik: A külügyminiszté­rium politikai osztálya vasárnap fog­lalkozott először Chllnchant • budapesti francia követnek a frankpörről készített jelentésével. A késő esti órákban kitudó­dott, hogy a csehszlovák kormány a frankaf- Sért a Népszövetség elé akarja ter­jeszteni. Ezzel kapcsolatban a hétfő reggeli pá­risi lapokban újból megindultak a frank­üggyel kapcsolatban az éles támadások a magyar kormány ellen. A Matinben Jules Sauerwein azt irja, hogy Franciaország bizonyos konzekven­ciákat fog levonni a Irankpörben hozott Ítéletből. Tiltakozik Sauerwein Baross és Szörtsey felmentése és az ellen, hogy Bethlen közbelépésére bizonyos enyhítő körül­ményeket vettek igénybe Windischgrätz herceg javára. Botrányos — irja a Ma­iin — hogy fontos tanukat nem hallgat­tak ki és gróf Teleki Pált és Zadravetz István püspököt nem helyezték vád alá. A francia kormány Cbllncbant kö­vet buzgalma és Benoist rendőriéi- . ügyelő, valamint munkatársainak szorgos vizsgálata alapján más végső következtetést von le, mint Bethlen miniszterelnök és alkalmas lesz felfogásának úgy Parisban, mint Qeafben kifejezést adni és politikai magatartása számúra a kö­vetkeztetéseket levonni: A hétfői nap legnagyobb szenzációja az, hogy a félhivatalos Temps Is élesen ál­­lástíoglal az Ítélet és a magyar kor­mány ellen és »4 magyar botrány és a Népszövet­ség* cimü vezércikkében, amelynek hangja már egyáltalán nem a szokott tartózkodó hang, a következőket irja: Az az igyekezet, hogy a bűnösöket megmentsék, vagy bűnükre mentsé­get találjanak, nem vezetett másra, mint a magyar igazságszolgáltatás és a magyar kormány tekintélyének kompromlttálására. A Bethlen-kor­­mány felelőssége a frankügyben sú­lyosnak látszik. Lehetetlenség, hogy az ügyet igazi jellegétől, a politiká­tól megfosszák A Temps szerint német monarchista szervezeteknek a német fajvédőkkel egyetértésben folytatott özeiméiről van szó, amelyek a szövetségesek győzel­mével megteremtett európai rend ellen irányulnak és állandó fenyegetést jelen­tenek az európai békére. Ebben az ügy­ben nem egyedül Franciaország van ér­dekelve, hanem Középeurópa valameny­­nyi állama, amelyeknek biztonsága a fennálló szerződések szilárd íentartásá­­tól és gondos végrehajtásától függ. A félhivatalos lap ezután a követke­zőket irja: Rendkívül fontos, hogy maga az Íté­let is elismeri, hogy a pénzhamisí­tással a tettesek politikai célokat követtek. Legalább is feltűnő, hogy a törvényszék Ítéletében politikai érzelmekkel igyek­szik mentegetni olyanokat, akiknek hi­vatali állásuk van és hamisítást követ­tek el. Ettől eltekintve nagy súllyal esik latba magának a kormánynak a felelőssége, amelyet nem lehet ilyen könnyen elintézni. Az ítélet nem adta meg a kellő elég­tételt a francia közvéleménynek és

Next

/
Thumbnails
Contents