Bácsmegyei Napló, 1926. június (27. évfolyam, 151-177. szám)
1926-06-01 / 151. szám
BÄCSMEGYEI NAPLÓ ezért a magyar kormány helyzetét rendkívül kényesnek kell tekinteni, hiszen a Népszövetség sem maradhat közömbös e problémával szemben. Természetesnek ketl találnunk — fejezi be a Temps cikkét — hogy a csehszlovák kormány, amely szintén érdekelve van, az ügyet a Népszövetség elé viszi. Magyarországra most az a feladat hárul, hogy jóhiszeműségének bebizonyítása érdekében hatalmas erőfeszítést tegyen, mert csak igy szerezheti vissza Európa bizalmát. Pertinaux az Echo de Paris hasábjain a kisautóidnak azt a tanácsot adja, valósítsa meg az egyetértést és ilyen módon szorítsa rá Magyarországot a békeszerződés tiszteletben tartására és arra, hegy minden csínytől tartózkodjék. Francia politikai körökben nagy érdeklődéssel várják, hogy milyen magatartást fog tanúsítani (i francia delegáció Genben, amikor a magyar pénzügyi ellenőrzés fokozatos megszüntetésének kérdése kerül a népszövetségi ülés napirendjére. Budapesti jelentés szerint illetékes magyar helyen a francia sajtó támadásaival szemben arra mutatnak rá, hogy az nem más, mint a független magyar bíróság meggyanusitása, amit a magyar közvélemény határozottan visszautasít. Nem a kántoré a kántoriak A veprováci katholikus hitközség elvesztette az állami iskolaszék ellen indított pert Szomborból jelentik: A szombori járásbíróságon Matijevics biró szombaton hozott Ítéletet a veprováci római katolikus egyházközség és a kerületi iskolaszék perében. A per előzményeivel a Bácsmegyei Napló több i::ben foglalkozott. A veprováci római katolikus elemi iskolát Pribicsevics közoktatásügyi minisztersége idején az ország többi felekezeti iskoláival együtt államosították. Az iskolához tartozó házat és néhány hold földet az egyházközség a kántorlanitónak szokta adni javadalmuk Ez az állás az iskola államosítása folytán megszűnt, illetőleg a kántortanitóságot kettéválasztották: az állam külön tanítót nevezett ki Schmidt Ferenc személyében, az egyházközség pedig a kántori teendők ellátásával Krémer Flóriánt bízta meg. Ennek következtében támadt a viszály akörül, hogy a hitközségi ház és föld a kántort illeti-e meg, vagy a tanitót. Az állami iskolaszék úgy oldotta meg a kérdést, hogy Krémer Flórián kántort kilakoltatta és a tanitó részére vette birtokba a házat és a földet. Az egyházközség ekkor birtokátadási keresetet indított az iskolaszék ellen és dr. Nikolics György szombori ügyvédet bizta meg képviseletével. A kerületi iskolaszéket dr. Jagedics Jován vármegyei főügyész képviselte. A pereskedés hosszú ideig folyt, mert a tárgyalást több ízben elhalasztották. A szombati tárgyaláson végül a járásbíróság meghozta Ítéletét, amellyel a veprováci egyházközség keresetét elutasítja. Az indokolásban kimondja a járásbíróság, hogy a ház és föld az egyházközség tulajdona ugyan, de minthogy a telekkönyvi bejegyzés szerint az iskola javára is szolgál, igy a jövőben is az iskolával kapcsolatos célokra használható, tekintetnélkü! arra, hogy az állam megfosztotta-e az iskolát felekezeti jellegétől. Ennélfogva a birtok nem a kántort, hanem a tanítói illeti és ezzel az iskolaszék, nem pedig az egyházközség rendelkezik. A szombori járásbiróság Ítélete azért jelentős, mert a felekezeti iskolák államosítása folytán számos hasonló vitás kérdés merült fel és ez az Ítélet az első, amelyet ilyen ügyben hoztak. Megszűnés veszedelme fenyegeti a szuboticai lóversenyeket Deficittel végződtek az idei futtatások A szuboticai lóversenyek azelőtt mindig eseményszámba mentek, a tribünök zsúfolásig megteltek érdeklődőkkel és a legjobb, leghíresebb lovak álltak a starthoz. Azt is mondhatnánk: tradíciója van a szuboticai túrinak. De az utóbbi időben megcsappant az érdeklődés a versenyek iránt, a lovak üres tribünök előtt futottak és igy nem is okozott meglepetést a »Kralj Alekszandar« lovaregyletnek az az elhatározása, hogy az idei szezonra tervezett versenyeket már nem fogják megtartani. A lovaregylet a legutóbbi két versenyen nemcsak hogy nem találta meg a számításait, de jelentékeny deficitjei is voltak és a 30.000 dináros dijaknak még a fele se térült meg az eladott jegyek árából. Az egyesület pénztára igy teljesen kimerült, úgy hogy a júniusra tervezett futtatásokat a közönség részvétlensége miatt nem fogják megtartani. Az eddigi tervek szerint szeptemberben lesz még egy verseny és ennek sikerétől függ a jövő esztendei futtatások sorsa is. ————— Akik nem mehetnek érettségire A szuboticai kereskedelmi iskola negyedik osztályának csaknem a fele megbukott A szuboticai középiskolák felső osztályában, a gimnázium nyolcadik és a kereskedelmi iskola negyedik osztályában megtartották az osztályvizsgákat és a jövő hónap folyamán lesznek az érettségi vizsgálatok. A kereskedelmi iskola maturáns-jelöltjei közül azonban igen sokan nem kerülnek érettségire, mert az osztály tanulóinak csaknem a fele megbukott az osztályvizsgán. A negyedik osztályba beíratott negyven tanuló közül harmincnyolc jutott osztályvizsgára és ezek közül tizenhat bukott meg. A beíratottaknak tehát több mint a fele egyáltalán nem kerül majd érettségi vizsgálat alá. Feltűnő a bukások ilyen arányszáma egy intézet legfelső osztályában, amikor a tanulókat az érettségi küszöbéig felengedték. Az is szembetűnő, hogy a legtöbben a nyelvekből: szerb, francia és német nyelvből buktak meg. A megbukott diákok közül néhányan megismétlik az osztályt, a többiek ősszel javítóvizsgát tesznea. A gimnázium nyolcadik osztályában normális eredménnyel végződött az osztályvizsga. Nurmi uiltígrekorő előtt és utón Berlin, 1926 május. A futópálya kanyarodójánál egy, alacsonytermctü férfi fordul be világoskék trikóban. Nurmi. Lassan, kényelmesen, nyugodtan fut. Amikor a nézők felismerik, nyolcvanezer tenyér verődik össze. Ez a taps azonban csak a nagy névnek szól. Nurmi futása szemre nem szép, semmi imponáló sincs benne. Az alakja egyáltalán nem különös, a stílusa egyenesen rossz, a karjait összevissza lógázza. Azonkívül döcög. Nem szedi egyenletesen a lábait, az egyikkel mindig nagyobbat dobbant, mint a másikkal. Jatnbusokban fut. Ha nem lenne Nurmi, a tréner lekergetné a pályáról. A nagytribün előtt egy filmoperatőr gyorsan felállítja gépét, hogy lekapja, amikor odaér. Amikor Nurmi ezt észreveszi, hirtelen megfordul és visszafelé kezd szaladni. Derültség. A mozis felkapja a gépét és a pálya belsejében rohan Nurmi után. Naiv ember. Nurmi az ugrópályáig robog, ott leül a salak szélére és cipőjét igazítja. Amikor odalépek hozzá, le akar ugrani, hogy elszaladjon. A tribünön megint nevetnek. Nurmi, amikor látja, hogy nincs nálam fényképezőgép, megnyugszik és visszaül. A ceruzát kiveszi a kezemből és beírja nevét noteszomba. Azt hiszi, hogy nem autogramm kell, hanem interjú, »Most, a verseny előtt? — kérdi rossz németséggel — majd inkább holnap. Tudja mit, szerdán délelőtt bent leszek a Morgenpost szerkesztőségében, ott beszélhetünk.« Nem hagyom magam lerázni és megkérdem, hogy világrekordot akar-e futni? »Feltétlenül meg fogom javítani — feleli nyugodtan — ezerötszáztól tízezerig minden távon én tartom a világrekordot, csak a háromezer méteres időmet javította meg Wide. Most vissza fogom venni tőle«. Miközben átfüzi a cipőjét, elmeséli, hogy Svédországban repülő néptanító-nak nevezik Wide-t. Engem nem Wide érdekel, hanem Nurmi — mondom — beszéljünk róla. Hány éves? »Öreg vagyok már — válaszolja — huszonkilenc, 1897 június 13-ikán születtem. Szerencsétlen napon...« A mondatot nem ejezi be, mert a fotográfus odaér. Nurmi felugrik, menekül tovább. Két perc múlva starthoz áll és tíz perccel később már megszületik az uj három kilométeres világrekord: S perc 25.4 másodperc. Nurmi pz egyik íróasztal mellett ül. így, felöltözve izmosabbnak, erősebbnek látszik. Az Ullstein-lapok fiatal magyar rajzolómüvésze, Göndör Imre karikatúrát készit róla. A pár vonalból álló rajz kihangsúlyoz mindent, ami ezen a fejen lényeges: a kemény, összepréselt szájat, dacos állkapcsot, hátra-fésült hajat és nyugodt, hideg pillantásu szemet. Nurmi közben dobol az asztalon. Rám néz, kétségbeesett grimászt vág és int, hogy tessék kérdezni. — Kitől örökölte csodálatos futótehetségét? — fordulók Nurmihoz. — Nem tudom. Az apám ácsmester volt, egész életében beteges ember. Tőié aligha. Az anyám? Lehet, nagyon szorgalmas asszony volt, egész nap ló- ! tott-futott. Talán tőle. — Vannak testvérei? —Három. Egyik sem sportol, — Ön mikor kezdte? — Egész korán. Hét-nyolc esztendős koromban. És mindjárt a hosszutávfutáson. — Nyolc éves korában hosszutávot futott? — Igen. 7óveri (»Bajtárs«) néven sportklubot csináltunk. Kilenc éves voltam, amikor megnyertem a tizezer mé- j teres síkfutást tizenhárom és tizenhét | esztendős versenytársak ellen. — Mikor fogott rendszeres tréningbe? — Aránylag elég későn. Az édesapám 1910-ben meghalt, nagy nyomorba jutottunk, be kellett állnom mechanikusinasnak. Egész nap dolgoztam, nem maradt időm a sportra. Csak araikor felszabadultam, tizenhét esztendős koromban kezdtem rendszeres tréninget. — Gondolt már akkor arra, hogy valaha nagy eredményeket fog elérni? — Ne nevessen ki, de már tizenegy éves koromban tudtam, hogy világrekordon belül fogok futni tizezer méteren. Éneikül nem lett volna erőm olyan életmódot folytatni, mint amilyenre hat esztendőn keresztül magamat Ítéltem. — Teljes önmegtartóztatás? — Vegetáriánus vagyok. Nem iszom, nem dohányzóm. Este korán, mindig 1926. június 1. pontosan ugyanabban az időben lefekszem. — Nők? — Hagyjuk ezt, kérem. (Egészen zavarba jön.) — Mikor fedezték fel? — Egy katonai futóversenyen. Teljes felszereléssel futottam és olyan nagy differenciával nyertem a versenyt, hogy először azt hitték, hogy nem az előirt útvonalon futottam. — Azután sorozatos diadalok? — Nem. Sok vereség. Kisebb győzelmek. Stenroos-tói mindig kikaptam. Ez egy nagyon jó finn hosszutávfutó még ma is. Külföldön nem ismerik. — Az első világrekord? — A párisi olimpiász válogatóján, 1924 május 24-ikén ezerötszáz méteren. A közönség meglehetősen közönyösen vette tudomásul. Csak akkor melegedett fel, amikor félóra múlva ugyancsak világrekord alatt futottam ötezer métert. — Azóta hány világrekordot- állított fel? . — Nem tudom. Ezerötszáz és tizezer méter közt minden távon én tartom, most már háromezren is. — Mit gondol, fejlődhetik még? — Remélem. Úgy gondolom, még vani négy-öt évem, ezalatt fogom a legjobb formám kifutni. — Mik a felső határai képességeinek — Erre nem lehet felelni. (Habozik.) Nyolcszáz métert 1.49—1.51 alatt talán. Ezerötszáz méteren, ha jól megy, kifutom egyszer a 3.46-ot. A háromezer: métert megfelelő tréning ultán hét-nyolc! másodperccel hamarabb kifuthatom, mint most. Ötezer métert 14 perc 15; másodperc alatt, tízezret körülbelül: 29.40 alatt. Egyórás futásban, ha komolyan belefekszem a tréningbe, öt-halszáz méter híján húsz kilométert megteltetek. — Marathon-futásra nem készül? — Egyelőre nem gondolok rá. Inkább a rövidebb távokat fogom most inten-, zivebben kultiválni. — Még egy utolsó kérdést. Mire gondol futás közben? — A részletidőkre. Minden kör titán megnézem az órám és ellenőrzőm, hogy jó-e a tempó. Más soha nem jut az eszembe. * Nagyszerű ember. Csodálatos futógép. Ha egy versenylovat kikérdeznék az életéről — bocsánat a párhuzambaállitásért — az is körülbelül ugyanilyen válaszokat adna. s. k. Kultúra és sport Ötezer dinár helyett tízezret szavazott meg- Becskerek kSzgyüle'se a „Borac“ sportegyletnek Becskerekröl jelentik: Becskerek város kiszélesített tanácsa hétfőn délután Alekszics Bogoljub polgármester elnökletével közgyűlést tartott. A tanács javasolta többek között, hogy' az országos ujságiróegyesület ál-; tál kiadandó Jugoszlávia monográfiája cimü munkára a közgyűlés húszezer dinárt szavazzon meg. A közgyűlés a javaslatot elvetette. Ezután a »Borac« síportegysület részére ötezer dinár segély kiutalását indítványozta a tanács. A közgyűlés egyik képviselője ellenezte az indítványt, azzal az indokolással, hogy a városnak a kultúrára sincs pénze, tehát annál kevésbbé szavazhat meg sportcélokra segélyt. Erre felszólalt a »Borac« elnöke, aki szintén tagja a kis/zélesitett tanácsnak: — Csakazért is meg kell szavazni a sportnak. Még pedig nem is ötezret, hanem tízezret! A közgyűlés valóban elfogadta ezt a közJbevető indítványt és a tanács eredeti tervével szemben tizezer dinárt szavazott meg a »Borac«-nak.
