Bácsmegyei Napló, 1926. május (27. évfolyam, 119-150. szám)
1926-05-23 / 143. szám
18. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1926 május 23. Az ily kegyért meg kell szolgálni. Légy türelemmel! Ant. — Régóta vagyok türelemmel. De lásd, Caesar öreg volt, én fiatal vagyok, s azt hiszem, a csere, amit csinálsz — Kleop. — Elqnyös lesz rád nézve, Antonius. De most menj, neked is van egyéb dolgod mint szerelemről 'beszélni, s én meg e percben nem vagyok úgy hangolva, hogy kötelező nyilatkozatot tegyek. Ant. — Mégis, szeretném tudni, szeretsz-e? Kleop. —- Én is szeretném tudni. Ma majd rájövök, értesítelek. Ant. — Hogyan? Kleop. — Bizd rám. Nincs az a távolság, amelyről ne tudna kacérkodni az asszony azzal, akit meg akar hódítani. Ant. — Mily előnyük a nőknek! Mi férfiak csak akkor tudunk hatni rájuk, ha jelen vagyunk. Kleop. — Hát a Hir? A Dicsőség! A nő, ha hall a hőse győzelméről, a szerelme megszászorozódik. Ant. — Óh, én csodákat fogok művelni, országokat földulni és királyságokat alapítani, hogy a szerelmed megszázszorodjon! Kleop. — Olyan biztos vagy benne, hogy már is szeretlek? Alit. — Egészen biztos. Még nem találkoztam nővel, aki ha akartam, ne érzett volna vágyat utánam vagy legalább vonazalmat hozzám. Kleop. — Érdekes! Ebben, ha igazat mondtál, hasonlítunk egymáshoz. Én iis olyan vagyok, hogy mindenki bomlik érttem, még az is, akivel nem törődök semmit. Ant. — Újabb bizonyítéka, hogy egymás számára vagyunk teremtve, Olyan tökéletes szerelmes pár. mint mi ketten, még nem volt soha. S úgy sejteni, nem is lesz. A szerelmünkről híresebbek leszünk, mint én a vitézségemről s Te a-szépségedről. Kleop. — Gondolod. Antonius? Szinte kedvet kapok hozzád... Ant. — A vágyak szárnyain fogok repülni oda. ahol a szépséged virul, mihelyt itt elrendeztem az impériumomat. Sokat fogok szenvedni ez alatt, de az ölelésed, kárpótolni fog minden nélkülözésért. Kleop. — Nem tudok semmit, s így nein is ígérek határozottan semmit. De ha a jóslásod beválik, s te a »viIág«-on kívül engem is meg akarsz hódítani, akkor nehéz ügyed lesz. A nagy elődöd árnyékával és emlékével kell megküzdened. Alit. — Szegény Caesar! Jupiterre, én szerettein és siratom, sőt meg is bosszulom őt, de az emlékétől, ha szerelemről van szó, nem félek. írni és beszélni jobban tudott, de a szerelemhez én értek jobban, s az öszszehasonlitástől egy csöppet se félek. Gondold meg: ő öreg volt, s en alig vagyok negyven éves. Caesar elmélkedő s gyakran elmerengő, szinte szomorú társalgó volt, én pedig mindig vidám, tréfás és mulatságkedvelő. Caesar mint államférfin nagyobb mindnájunknál, — mint katona és szerelmes én vagyok a különb. Kérdezd meg — De nem, neveket nem mondok. Még azt hinnéd, dicsekszem. Hiszen majd meglátod, hogy’ tudok szertni! Megtanítalak az igazi szerelemre! Kleop. -- Engem? Szegény Antonius! A nőnek nem kell sok gyakorlat és nem kell kioktatás, hogy művészi módon tudjon szeretni. Sőt azt hiszem, ezen a téren 'bizonyos eredetiség van bennem, s gondolom, még neked, a hires nőcsábitónak is tudnék meglepetésekkel . szolgálni. Micsoda tehetséget érzek magam-1 ban, Antonius! Micsoda tehetséget! i Ha csakugyan összekerülünk egy-; 'szer. akkor boldog férfi leszel. An- j főnius! Ant, — l£s.u- Bsxi skkai.äÄsl ura leszek s a tiéd is, Kleo. Kleop. — A rabszolgám leszel, Marcus Antonius! Anf. — Mindegy. A szerelemben a rabszolga nem sokkal kevésbbé hatalmas mint az, aki parancsol benne. S én szívesen szolgállak Téged, ha a világ ura leszek. Kleop. — Menj hát és győzz! Ant. — Te pedig siess, mert már idehallik a forradalom moraja, s aki Caesarhoz tartozott, annak fegyvert kell fogni vagy kereket oldani. Én karddal védem meg Caesar örökét s vivőm ki azt — magainnák. Téged pedig vezéreljen keleti hazádba az én szerelmes imám és áldásom. Várj rám türelmesen s gondold, hogy Caesar végrendeletileg hagyott Téged nekem. Tulajdonképpen nem volt szép tőle, hogy nem intézkedett igy. így kitagadni a legjobb barátját! Kleop. — Azt hiszed, hogy a szeretőkről olyan könnyen lehet rendelkezni mint a feleségekkel? Caesar persze, s ti mindnyájan, római urak, akkor váltok el a feleségeitektől. amikor akartok, s annyiszor, A borkóstoló. Furcsa és nehéz mesterség, de az ókorban épp oly hasznos volt. épp oly oly pótolhatatlan, mint ma. Mindig keresték azokat az embereket, kiknek tudományuk az iuyjükben van s minden vegytani laboratórium, lombikok és mérlegek nélkül csalhatatlan biztonsággal cl tudják dönteni, melyik bor az erős. melyik a gyönge és hogy mi az értéke. Bnjnet professzor ur most könyvet irt erről a mesterségről. Innen értesülünk, "hogy milyen szerzetesi módon kell élni annak, aki erre a pályára lép. A korhelyck rendszerint irigyelni szokták a borkóstolót, ki hitük szerint a pincékben a hordókat, a boros palackokat dészmálgatja. Mennyire tévednek a korhelyek. A borkóstolónak mindenről le kel! mondania, akár az operaénekesnek, vigyáznia kell, hogy meg tie hűljön. mert akkor »Ízlése« nem működik, hogy ei ne rontsa a gyomrát, mert akkor a tudománya már nincsen az inyjében. Aztán: min-jig éhliomra keli bort kóstolnia, hogy semmiféle iz ne zavarja ahányszor a kedvetek tartja. De a szeretőtől, aki érti a dolgát (majdnem azt mondtam: a mesterségét) nem lehet olyan könnyen szabadulni. SS ha Caesar megsértett volna azzal, hogy reád hagyományoz, már csak ezért se lettem volna soha a Tiéd. A szabad akaratomból — tálán. Ant. — Köszönöm ezt a talán-t. Én tudom, hogy mit jelent az a szó a nők nyelvén. Azt jelenti: bizonyosan. Kleop. — Majd elválik. De ismétlem, ha a kedvesed leszek, örökké, az az a halálomig s a tiedig az maradok. Ant. — Az en programom is ez, s amit fenyegetésnek szántál, az édes Ígéret nekem. Kleop. — A jövő az istenek kezében van, s én kiváncsi vagyok rá, Antonius ... De most válnunk keli. Gondoskodjál a kíséretemről. Ant. — Meglesz, királynőm. A hajad szála se görbül, arról kezeskedem. S most megyek küzdeni Rómáért, a dicsőségért és teérted. Kleop. — Élj boldogul! Ant. — Vale! nie. bort sem szabad innia, mert az elvásitaná. rnegtompiíaná ízlelő szerveit. Fokhagymát, retket, édes ételeket, savanyút, világért se egyék: a szájában ne legyen semmi sav. Hasonlóan tilos a szeszes szájvíz, csak egy kis szódabikarbónát, vagy magnéziát használjon. Sohase szivarozzék. vagy cigarettázzék, mert a dohány izgatja a száj nyálkahártyáit. Illatszert ne használjon se ruháján, se zsebkendőjén. Óvakodjék minden fáradtságtól, tulerőitetéstöl, kiruccanástól. íme. ennyi bölcsességre, önmegtartóztatásra, tnérsékleíességre van szüksége annak, aki igazi jó borkóstoló akar lenni. A többi csak kontár. # -A jazz-band alkononga. A jazz-band napjai meg vannak számlálva. Anna. szász hercegnő elfogadta egy liga diszelnökségét. mely tagjai szántára kötelezővé teszi, hogy nem mennek oly mulatságra, ahol a jazz-band-zenckar zagyva hangjaira táncolnak. a jazz-band primadonnáinak ugyancsak befellegzett. Eddig legendás összegek verték markukat. A harmincöt éves Paul Wickhenian 125.000 dollárt keres évente, Meyer Devis pedig egyetlen estére 500 miliió magyar koronát kap. Olaszországban és Franciaországban, hol ideig-óráig meghodoltak ennek az ízléstelen divatnak, szintén mozgolódnak már ellene. A párisi szalonokban a néger zenekarok visszatetszést, undort keltenek. Minap a Faubourg Saint-Germain egyik előkelő szalonjában a háziaszszony, egy francia grófnő szerződtetett egy estére egy jazz-bandet. A karmester. valódi néger, ordított és gesztikulált s egyszerre elkiáltotta magát: — Csókoljátok még a nőket! Az arisztokrata táncosok fölháborodtak ezen a szabadosságon s a ház úrasszonya azonnal elküldte a négereket. Aztán zongoraszónál mulattak. * Ha a bürokrácia siet... Mindig baj van. ha valamibe beleártja magát a bürokrácia. Különösen a francia, mely évszázados hagyományai folytán nagyon aggályos, bakafántoskodó. ', A párisi iparművészeti kiállításra tudvalevőleg többek közt négy cementes tornyot is építettek, az ínvalides-térre. Miután a kiállítást bezárták, a tornyokat le kellett volna bontani, hogy a teret minél hamarább átadják a forgalomnak s a hatóság megbízta egyik vállalatát, hogy azonnal lásson a munkához. A vállalat hajlandó is lett volna elvállalni, de közölte, hogy egyelőre csak száz munkást küldhet. —• Száz ember ide kevés — vetették ellen a bürokraták — hamar el akarunk vele készülni. De a vállalat többet nem bocsájthatott a hatóság rendelkezésére s a bürokraták csökönyösködtek. Ennélfogva nem is állapodtak meg. A vállalat egyetlen munkást sem adott, a bürokraták pedig a városi tanácshoz vitték az ügyet. A tanács tanulmányozta,majd bizottságot és albizottságot küldött ki, hogy véleményezze s legrövidebb időn belül előterjesztést tegyen. Ez a bizottság már is megkezdte munkájáét és két hónap múltán megtudjuk, vájjon elegendő-e száz, vagy kétszáz munkás a tornyok lebontásához, ami azóta rég megtörtént volna, ha nyomban ötven munkást alkalmaznak. De ha a bürokrácia siet. rendesen elkésik. * Az amerikai feleség tizennégy ponija. Wilsonnak végre utánzója akadt: egy amerikai hölgy tizennégy pontot szeszeit tulajdon férjének. Ä hölgy válópört indított ura ellen — minden napos, esemény amerikába, ahol ritkaság szábma megy az, hogy valaki még csak egyszer vált még el — de mielőtt a törvény kimondta volna a döntést, az ügyvédje utján eljuttatta férjéhez tizennégy pontban foglaltan a föltételeket, melyek mellett hajlandó az együttélésre. — Utolsó szavam ez — nyilatkozik a kardos amerikai hölgy ebben az okmányban: itthon teljesen és rendelkezem. Ön csak a hivatalában parancsol. Részletes felvilágosítást kérek anyagi helyzetéi illetően és szabad rendelkezést a bankbetétjére. Hetenként egv szabad éjszakája lesz, amire én is számot tartok a magam részéről, de kikötöm, hogy végképp le kell tennie eddigi legényszokásairól. A jegyzék ilyen hangon folytatódik, összezagyválva a komolyt a nem komollyá!. a szerelmet a pénzüggyel, olyan fölényes cs parancsoló módon, mintha nem is házasságról, hanem holmi kereskedelmi szerződésről volna szó. A férj természetesen nem fogadta el 3 különös ultimátumot, mire az amerikai bíróság roppant nagy tartásdiiat sózott a nyakába s az amerikai feleség nemcsak szabadságát kapta vissza, hanem vlóságos vagyonhoz is jutott, a többi válni készülő, vagy válófélben lévő amerikai nő nem kis örömére * Mi különbség az angol, amerikai és francia újságíró között? Erre a kérdésre ad választ a Malin szerkesztője. Az amerikai újságíró — mondja — a legtárgyilagosabb. de nincs benne semmi lendület. Vegyünk például három uisásiLÓJi egy angelt, egy, .amerikait <*$ sexa OLASZ mi NAPLÓMBÓL Forró délután, vonaton. Az utasok hevernek, mint a hullák s azt gondolom magamba hallgatag: mi lenne, hogyha élne kisöcsém most s én ott feküdnék lenn a főid alatt, a föld alatt, hol nem virág fogadna, de féreg, pondró rágna, millió s nem ismerném a kedves d/ága testét mely édesebb, mint méz, te} és dió,, ? (Firenze) 1924. IX. 27. hajnal, 4 óra. A hold az eget fehérre meszelt$ Merkurius. O tündököl a messze végtelenbe. Megvárta, hogy a nagy idő letelt-c s most felremeg az emberek előtt tiszta lelke, mert amitől függött nyugta-kelte, a gépezet kétszáz évig forgott az űrbe fel-le. Kopernikus volt, aki kieszelte s nem látta ezt, de látom én most egy rövidke percre a halvány Luna s Vénus közt a lenge, hig éteren búcsúsugárt hint méltatlan szemembe. (Róma.) Nézd, már a Nap fényes fejét leszelte. Elmúlt ez is. Holnapra testem, lelkem hol leszel te? Kosztolányi Dezső. TERE-FERE syál^hÁklyáit....Éüagsrea Mäi Lte e.ü-l ü-gazgalmuk eredménnyel iái, akk
