Bácsmegyei Napló, 1926. május (27. évfolyam, 119-150. szám)
1926-05-23 / 143. szám
4. oldal A KÚT TITKA Két embert tartóztattak le Németh László meggyilkolásának gyanúja miatt Néhány hét előtt a Majsai-uton egy használaton kívüli közkutban holtan találták Németh László joghallgatót. A rendőrségnek az volt a feltevése, hogy a fiatalember gyilkosságnak esett áldozatuk' A tettesnek azonban nem volt semmi nyoma. A zsedniki csendőrség pénteken délután arról értesítette a szuboticai rendőrséget, hogy váratlanul kibogozta a Majsai-uti rejtélyt és kézrekeritette Németh László gyilkosát, Pavlovics Antal zsedniki földműves személyében, A csendőrség, miután megállapította, hogy Pavlovics felesége egyizben Némethéknél szolgált, Pavlovics Antalt gyanúsította Németh László meggyilkolásával és még pénteken délután beszállította a szuboticai rendőrségre. A rendőrségen azután csakhamar kiderült, hogy Pavlovics nem normális, kihallgatása alkalmával oly zavaros feleleteket adott, a melyekből arra lehet következtetni, hogy a gyilkosság elkövetésében semmi része, csupán szervi betegségében öszszefiiggő zavart viselkedése adhatott okot a csendőrség gyanújára. A szuboticai rendőrség, miután Pavlovics kihallgatása nem hozta meg a csendőrség részéről beígért eredményt, a maga részéről befejezte a nyomozást és a gyanúsítottat visszakisérte a csendőrségre, amely azonban tovább folytatja a nyomozást. A nyomozás során szombaton délután a csendőrség helyszíni szemlét tartott, amely szintén nem hozott eredményt. A nyomozás folyamán, mint értesülünk, teljesen uj nyomokra jutott a csendőrség a Majsai-uti rejtély ügyében. Szombaton délután letartóztattak egy fiatalembert, akinek a nevét a nyomozás érdekében titkolják. A csendőrségtiek most alapos a gyanúja, hogy Németh Lászlót ez a fiatalember tette el láb alól. Az újabb letartóztatásról a rendőrséget sem értesítették még, előreláthatólag azonban, mint a nyomozás vezetői kijelentették, egy-két napon belül tisztázódni fog a Majsai-uti kút rejtélye. Telefonos kisasszony . (Mint egy templom. Valóban, mint egy ismeretlen, különös huszadik századbeli hit székesegyháza a telefonközpont. hol soha-véget-nem érő imát zümmögnek. halk. alig hallható zsolozsmát mormolnak, melynek moraja rejtélyes egyveleggé olvad. Állok fönn az erkélyszerű emelvényen, a karfa mellett s áhítat fog el. Innen belátni az egész helyiséget: az emeleten nők, a földszinten nők, túl a másik szárnyon az emeleten, földszinten szintén nők, végeláthatatlamil. kötött kabátkákban, leányok és aszszonyok, a húsz és harminc között, mind a fal felé fordulva, bámulva a falat, kissé előregörnyedve, valami alázatos, imádkozó mozdulattal, mint a jámbor zsidók. A titokzatos, zengő, eleven falon feleli gyulladnak, sárga köröcskék, zöld köröcskék. piros köröcskék. melyek egv-egy emberi akaratot ielentenek valahol a drót végén, eg.v hangot, mely fénnyé változott. Műszerek acélzaja. Amint lemegyek az erkélvszerii emelvényről, hallom az egyhangú, mindig egyforma litániát. Központ! Halló, halló! Mással beszél! Központ! Tizenkét óra! József? Egyedül? Hozom már! Központ! Maradion kérem! Teréz! Képien ki! Megvan, tessék! Központ! Csöngetem! Foglalt! Központ! Központ! Örökkön örökké. Egy leány háta mögött állapodtam meg, ki acélkék ruhát visel s még kontvot. mint a kezelőnők kilencven százaléka. Fekete halial koszo- Tűzött felét fölveti, hirtelen föláll furcsa, ringó székéről, mely egy gyengéden hállitott falon hintaszéhez hasonlít. Most váltiák föl. Vele beszélgetek. 6 kérdezi): — Mi érdekli? — Ez a fal. — Tizezér hüvely . Mindegyik egy 'állomási Bármelyik munkahelyről kapcsolni lehet az egész várost SÁCSMEGYEI NAPLÓ 1926 május 23. Fairbanks és Pickford Berlin, 1926 május A berliniek nem csinálnak nagy dolgot Mary Pickford és Douglas Fairbanks látogatásából. Nem mintha nem lenne elég népszerű az amerikai miivészpár az itteni mozirajongók közt, hanem mert Mary és Douglas már jártak egyszer a háború befejezése óta Berlinben. Amikor megérkeztek, százszázötven kisleány és iíju várta őket a pályaudvaron, egy kicsit éljeneztek.- az egyik filmkölcsönző-vállalat direktorának nyolcéves kislánya az obiigát fehér ruhában virágcsokrot nyújtott át Mary Pickfordnak, aztán megjelentek a fényképészek és lefotograíálták a társaságot. Ennyi volt az egész fogadtatás. A benzint nem fogták ki a szőke Mary autójából, hogy. lelkesen elvontassák a jármüvet a Hotel Adlonig. Fairbanks szívesen ad interjút. A szálló halijában egész rendesen ül bele a fotelbe, nem ugorja keresztül a támlát, mint filmjein szokta. EgV nyugodt, kényelmes ember igy, civilben. Azzal kezdi, hogy üzleti ügyben jöttek Európába. — Magam ellenőrzőm ezt is — mondja — nagyon kell vigyázni a íilmbrancsban 'az anyagi kérdéseknél, már sokszor megjártam. Különösen régebben. (Nevet, minden foga látszik.) Jól eljátszani egy filmet, az is művészet, de nagyobb művészet jól eladni . . . — Különösen európai filmet Amerikában — mondom. — Igen — jegyzi meg idegesen Fairbanks —. nálunk nem keresik eléggé a külföldi filmeket. -De remélhetőleg ez nem lesz igy soká. — Ismeri az európai filmeket? — Nem sokat láttam, mert mondom, nálunk nem mutatják be őket. De azok közt, amiket láttam, voltak elsőrangú dolgok. A német filmtechnika rendkívül fejlett, ez engem is meglepett. De nem ismerik az amerikai ízlést. A mi közönségünk mást akar, még naiv, sakkal primitívebb, mint az itteni. — Hosszabb időt szándékozik Berlinben tölteni? — Igen. Csinálni akarunk itt egy filmet, amit (nevet) remélhetőleg megvesznek majd az amerikai mozik is. Szenzációs lesz, nekem elhiheti. Fairbanksból hiányzik minden álszerénység. — Nagyon szenzációs lesz — ismétli — együtt játszom benne a feleségemmel. Ez már maga is nagy vonzóerő, mert mindig külön-külön szerepelünk Az az elvünk, hogy elég attrakció egyszerre egyikünk is. De most nagyon ki akarunk tenni magunkért. Tudja, ki fogja rendezni a filmet? — Ki? — Reinhardt. Ez az én ötletem volt. Jó tipp, mi? Már beszéltem vele, eb mondtam a darabom témáját, jónak találta. Szeretném, ha sikerülne megállapodnunk. — ön maga írja a filmjeit? — Igen, A legtöbb Pickford-filmet is én irom. (Mü-kétségbeeséssel.) Mindent nekem keli csinálni. Ezelőtt mások filmjeiben léptem fel, de nem tetszettek nekem. A filmdramaturgjaink rosszak. Chaplin is kénytelen maga írni a filmjeit. Ö különben nagyon jó barátom. Igen okos ember, komoly fiú, állandóan a filozófiai szakmunkákat bújja. A jövő év folyamán ő is fog Berlinben filmet csinálni. Ö persze maga rendezi is. Én lehozatom az enyémhez Lubitschot. — Hát nem Reinhardt ? — De. Reinhardt és Lubitsch együtt. Mégis, Reinhardtnak nincs filmpraxisa. Neki konveniái, hogy együttt dolgozzon Lubitsch-csal. Remélhetőelg meg fognak tudni egyezni. Hiszen Lubitsch tulajdonképpen Reinhardtnál kezdte, kis segédszínész volt nála. Most a legjobb filmrendező. Tudja, hogy ez mi jelent dollárban? Sajnos, nem is fogom megtudni. A liftfeljáróban megjelent Mary Pickford, feltűnően és •— sajnálom — borzalmasan ízléstelenül öltözve .Az amerikai közöség kedvence igy, közelről már nem egészen fiatal nő és nem is szép, viszont annál kiállhatatlanabb. Nem jön közel, csak int az urának, hogy menni akar. Fairbanks felugrik. Ez az egyetlen mozdulata elárulja a született papucsférjet. Odamegy a feleségéhez, tárgyalnak, az asszony türelmetlen arcot vág, mire Fairbanks visszajön és kijelenti, hogy sürgős dolga van, mennie kell. A forgóajtóig együtt megyünk, ott kezét nyújtja és a következő pillanatban máj be is száll gyönyörű Rolls Royce-kocsíjába Mary Pickforddal. Irigyelni lehet tőle ezit az autót. (s. k.) Dr. Poilák Lajos szuboticai orvos Bécsben meghalt Szombaton d lben érkezett Bécsből az a szomorú hir Szuboticára, hogy ott szombaton hajnali egy órakor meghalt dr. Poilák Lajos szuboticai orvos. A halálos ágyánál jelen volt felesége is, aki a napokban, amikor férje rosszullétéről értesült, utazott fel Brcsbe. Dr. Poilák Lajost ötvenegy éves korában érte a halál. Az utóbbi években sokszor betegeskedet!, állapota egyre rosszabbodott, azonban dr. Poilák Lajos amig csak képes volt, járt a betegeihez, igyekezett gyógyítani másokat, holott tudta, hogy az ő bajára nincs orvosság. Május elején annyira súlyosbodott állapota, hogy néhány héttel ezelőtt egy Bécs melletti szanatóriumba ment, gyógykezelés végett, állapota azonban nem javult, betegsége egyre jobban elhatalmasodott szervezetén. Szombaton haj-, nalban a halai szabadította meg a további szenvedésektől. Az elhunyt egyik ismert tagja volt: a szuboticai társadalomnak. Itt született1 Szuboticán, itt töltötte el egész életét^ a város apraja-nagyja ismerte, mint orvos1 mindig becsületesen teljesítette kötelességét a beteg emberekkel szemben. Két; évtizedet meghaladó időt töltött a munkásegészségügy szo’gálatában, mint műnkásbiztositó pénztári orvos s itt is közmegelégedésre töltötte be tisztét. Halála mély részvétet keltett nem csak kartársai, hanem a város közönsége körében is. Holttestét hazahozzák. Temetésére nézve még nem történt végleges intézkedés. — Mért lobog ez a lámpa? — Valaki idegeskedik. Rázza a villát. (Ha nem volnék itt. azt hinném, hogy én vagyok az.) — És ez mírt ég folytonosan? — Elromlott a készüléke, nem tud beszélni. Most mögötte táncol az előfizető. — Táncol? — így mondják. — És ez a két fénykör? — Ezek már össze, vannak kötve, de még nem találkoztak. Csöngetik. — Mivel? — A figyelőkulccsal. (Semmit se hallani.) — Mért ugrott föl ez a hölgy? — Magas számot kértek tőle. (A hintaszék. amint félrelöki, semmi zajt se ver s a kezelőnő simán diieaszol koszszu zsinórral összeaggat két lelket, mely a térben keresi egymást.) — Mik ezek a golyók a hüvelyekben? — A kikapcsolt számok. A zöld dugó: nyaral. A sülvesztett fehér-zöld dugó: nem fizet, (Sokan nem fizetnek.) — Mindig ennyi a jelentkező? — Csak ilyenkor délben. Ekkor a Iegttöbb.) A hóra canonica a nagyváros legmagasabb lázgörbéiét ielenti. Budapest az üzlet, a becsvágy, érvényesülés betegjeként félrcbszél. Kezemben a zsebórával olvasom érlökését. Egyetlen nő egy óra alatt legalább száz kapcsolást végez.) Mingyárt elcsöndesedik. Háromkor ujta kezdődik s tart ötig. aztán fokozatosan kifárad, megnyugszik, (ő is úgy beszél a városról, mint egv betegről.) — Mi szakította ki a mennyezetet? — Azok jnég a puskagolvók nyomai, a kommunisták korából. Künn is látni a keramittéglákon. Odh. a szemben levő háztetőre vontatták fel a gépfegyvereket. — Milyen világ volt akkor itt? — Bizalmiak. Egy nő állandóan revolvert tartott a mellében Gyémánt Mária. — Gyémánt Mária? — Az, akit azóta cserefogolynak vittek el a vörösök Moszkvába. (Kisétálunk a verőfényes, tágas előcsarnokba. Ldnvok iönnek-mennek munkából. vagy munkába már teliesen fölszerelve, fefliallgutóiukka!. mely mintegy páncélba veri tinóm felüket, csak bal fülüket hagyva szabadon, a külső világ számára, keblükön a mellhallgató fényes szerkezetével, melyből holmi csodálatos. leoverálhatatlan acélkinövésként negyvenöt foknvi szögben hangtölcsér meredez az eleven szái felé. Mindegyik maga zárja el készülékét, hogy fertőzést ne kapjon.) — Nagysádok. — Nem .vagyunk már azok. Csak a kávéházi telefonkezelők neveznek még igy. »Kedves nagysád, édes. drága, aranyos nagysád.« Hála istennek elhagyták. Fölösleges. — Én is azt hiszem, az egyetlen udvariasság az. hogy ne sokáig tartsuk föl a munkájukban. De — látja — múltkor, mikor csak a puszta számot mondtam be, a központ megintett. — Igaza volt. (Okosan, józanul.) A szám előtt mindig szükséges, egv szó. egy »ütköző szó«, akármilyen, hogy megismerjük a hangot. — Vannak rokonszenves hangok? Goromba hangok? — Az sok. — Férfiak? — Inkább a nők. — És hogy goromb ászodnak ? — »Alszik drágám?« »Regényt olvas?« »Érdekes a regény?« (Esküszöm, hogy ebben a hatszában nem egy regényt. de egy epigrammot se lehet elolvasni.) Meg aztán máskép is. — például. — Éh. (Nem akarja közölni, de már mosolyog.) »Fene egye meg a körmét.« — És mit felel rá? —: Semmit, Nekünk tilos feleselni, A kezelésünket különben is folyton hallgatja az ellenőr. Legfölebb levelet Írathatunk az igazgatósággal, ha ugvan ráérünk panaszt tenni, örülünk, hogy túlvagyunk rajta. Gverünk tovább. — Mondja, mit povedál annyit ez a’ város? — Hivatalos titok — Nem kiváncsi soha a beszélgeti sekre? — Talán a kezdő, az első napon. Dd másnap ő is megunja. Mindig ugyanaz. — Akadnak érthetetlen beszélők? — Néha egy két éves1 gverek, ki először telefonál. Akkor a mamát kéretjük oda. Néha egy küifölü ki angolul, franciául szól ide. Néha egy részeg. Tegnap, mikor éiszakás voltam, valamilyen ittas ember egy negyedóráig lógott a kagylón s mindig csak azt dadggta: »Csak az ya baj . .csak az a baj . . .« — Mi volt a bal? — Az. hogy nem tudta, mit akar. — Hallom, hogy reggelente máj hatszáz előfizetőt ébresztenek. Fölébredr nek? —. Nagyon meg vannak elégedve. A telefon a legoontosabb keltőóra. Félév óta. mióta ébresztünk. egyetlenegyszer felejtkezett meg a közönt. De akkor az előfizető ébredt föl. Maga jelentkezett, hogy fönnvan. — Telefomugra tások? Telefonviccek? — Békében áprilisi elseién a hüivék intézetét nem is volt szabad kapcsolni, kidugaszolták. Mindenki azt kérte. Ma már nem Ily lókeavüek a pestiek! — Ml van Itt karáesonv éiszakáján? — (Nevet:) Sirás, — Az előfizetők is sírnak néha & telefonba? — Zokognak is. Ha a mentőket kérik. Egy orvost, minden szám nélkül, akármilyen orvost, azután szerelni. Ilyenkor iajveszékelnpk. elszaladnak a
