Bácsmegyei Napló, 1926. május (27. évfolyam, 119-150. szám)

1926-05-18 / 138. szám

4. oMal BÄCSMEGYEI NAPLÖ 1926 május 18. A magyar párt megkezdte agitációját Csonoplyán tartották meg az első értekezletet A jugoszláviai országos magyar párt a legutóbbi választások óta tel­jesen visszavonult, a szervezkedési akciót beszüntette, most azonban a párt több mint egy évi passzivitás j után ismét a politikai élet szinterére j lépett. Az aktiv munkát az országos j párt vezetőségének utasítására a szom- j bori pártszervezet kezdte meg, amely j vasárnap értekezletet tartott a Szom- j bor közelében fekvő Csonopiya köz­ségben. Az értekezleten, amelyen nagyszám­ma! jelentek meg az érdeklődők, a párt vezetőség részéről dr. Deák Leó társ­elnök, dr. prokopy Imre főtitkár, a szombcri szervezet kiküldöttjeként pedig Klemcnci Ernő vettek részt. A j megjelenteket a csonoplyai magyar­ság névében Galcc István üdvözölte, I aki beszédében felkérte őket, hogy az 1 értekezlet résztvevői előtt ismertessék az általános politikai és gazdasági helyzetet. Az üdvözlő beszéd elhangzása után dr. O’ák Leó emelkedett szólásra. Elsősorban rámutatott arra, hogy a magyar pártnak vannak még önzet­len vezetői, akik kötelességüknek tart­ják felkeresni- a vajdasági magyarsá­got, hogy összetartásra buzdítsák. Felhívta a megjelenteket, hogy to-_ vábbra is támogassák a magyar pár­tot, mert a választások után kitűnt, bogy azok sem kaptak sokkal többet, akik más pártra adták le szavazatai­kat, mint azok, akiket nem szé­dített ir.eg Ígéret és fenyegetés Prokopy Imre főtitkár azzal kezdte beszédéi, hogy a magyar párt több mint egy. évi kényszerű tétlenség után ismét megkezdi a szervezkedést. Nemcsak politikai, hanem kulturális és gazdasági téren is szervezkedni keil — mondotta. A vezetőségnek gondja lesz arra, hogy ezentúl gaz­dasági és kulturális előadások soro­zatával is oktassa a népet és előké­szítse a jelenlegi súlyos gazdasági válságból kivezető ut megtalálására. A párt aktiv szereplése azonban csak úgy lehetséges, hogy ha 02 országos pártok valamelyikével, még pedig o a kormányhatalmat kezében tartó országos párttal keres kontaktust. Csak úgy lehetséges ez, hogy a ma­gyar párt akciószabadságot kapjon. Akkor nem tekintheti senk! megbíz* hatatlannak a magyar pártot, amely a ‘ogrend és a gazdasági konszolidáció pártja. Prokopy beszéde után az értekezlet a legnagyobb rendben véget ért. Nincs szárazföld az Északi Sarkon A Norge hetvenkét órát repült egyhuzamban Newyorkbó! jelentik: A Norge hét rsiérfödnyire Nonetóh a Kigyó-folyó torkolatinál szállt le. A léghajó üdvözlésére eszkimók és fehér embereit nagyobb cso­portja verődött össze. Larssen hadnagy, a Norge másod­kapitánya elmondotta, hogy az Északi Sarkon szárazföldet nem találtak. A léghajó jelentékeny ideig vesztegelt a sark fölött, hogy tudományos meg­figyeléseket tehessenek. Point Barovv fölött a léghajón jégréteg képződött, mely később letört és áttörte az egyik gáztartályt, úgy hogy a Norge igen sú­lyos lett. A léghajó utasai egyfolytában hetvenkét órát töltöttek a leve­gőben, de valamennyien egészségesen érkeztek Noneba. „Horvátok gyüle Az ügyészség izgatás miatt indított eljárást a lap ellen A törvényszék egy havi fogházra itt lie a cikk Íróját A Névén A szubotica! törvényszéken hétfőn Pavlovics István törvényszéki elnök bün­­tétőtanúcsa a Szuboticán megjelenő Ne­vén cimü lap sajtóügyét tárgyalta. . Közvádra indult meg az eljárás, iz­gatás cinjén, egy cikk miatt, amely a nevezett lap ez évi február 26-iki, 8-ik számában jelent meg. A cikk elme > ílr­­vati na okup«. Magyarul: »Morvátok gyülekezzetek*. A cikkben ki volt fejtve, hogy »bár az ország elnevezése: »Szer­it!;. horvátok és szlovének« királysága, ez csak a papíron vau igy, a valóságban a szerbek a mindenhatók, a horvátok, szlovének és a többiek csak másodrendű polgárok*. Az államügyészség a szerb nemzet elleni gyűlölet szitását látta a cikkben és ezen a cimeü indult meg az eljárás. A lefolytatott vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a cikket Vn­­kovics József j Diidó* irta és így öt von­ta felelősségre a bíróság. A hétfői főtárgyaláson a közvádat Csulinovics f'erdó dr. állam ügyész kép­viselte. a védelmet Katanec Mihovil dr. látta cl. sajtőpöre Az elnök kérdésére Vukovics József vádlott kijelenti, hogy a cikket ő irta és vállalja érte a felelősséget, đc nem érzi magát bűnösnek. A vádlott kihallgatása után véget is ért a tárgyalás és a perbeszédekre ke­rült a sor. • Csulinovics Ferdó dr. államügyész ki­jelentette, hogy az ügyészség nem a cikk egyes kitételeit, hanem az egész cikket elejétől végig inkriminálta és a cikk tartalmából bizonyítja, hogy az a szerb nemzet elleni gyűlölet keltésére alkalmas. Kéri a törvényszéket, hogy a vádlottat mondja l-;i bűnösnek az ellene emelt vádban. Katanec Mihovil dr. védő lendületes beszédben fejti ki, hogy az inkriminált cikk nem tartalmaz izgatást és az nem egyéb, mint a politikai viszonyok bírá­lata, már pedig ehhez, akár igaza van a cikkírónak, akár nincs igaza, az alkot­mány értelmében minden polgárnak fel­tétlen joga van. A vádlottak padján ülőt Vukovics József »Djidó«-ról beszél ez­után és vázolja annak hazafias érzéstől áthatott, önzetlen, önfeláldozó működé-' séd Felmentést kér. A bíróság hosszabb tanácskozás után meghozta az ítéletet, mely szerint a vádlottat bűnösnek mondotta ki a sajtó utján elkövetett izgatás vétségében és ezért egy havi fogház fő- és 10ÜQ dinár mellékbüntetésre ítélte. Úgy az ügyész, mini a védő íelebbez­­tek az ítélet ellen. A vasárnapi szélvihar gazdasági katasztrófát okozott A vasárnapi szélvihar minden­felé nagy károkat okozott a Vaj­daságban s tüzeket, vizi szeren­csétlenségeket is idézett elő, ame­lyeknek több helyen emberélet isi áldozatul esett. ; A szélvihar következtében oko­zott károkról hétfőn estig még csak szórványos és hiányos jelentések érkeztek, de igy is megállapítható, hogy a pusztítás sokkal tragikusak!» méretű, mintsem azt első pillanattá gondolni lehetett. A szélvihar a zsenge gabonavetésekben ir­tózatos pusztítást vitt véghez. A búza, rozs. árpatermést a földre döntötte, úgyhogy szak­értő gazdák megállapítása sze­rint a termésnek majdnem fele pusztult el. A vihar a szuboticai határba^ okozta a legnagyobb károkat. Zob­­natica, Csantavir és Topola kör­nyékén a vetések siralmas képet nyújtanak. A vihar azonban Bácska minden részén súlyos károkat oko­zott. r A jelentések szerint . a gyümölcsösök uaavrésze el­pusztult A virágzó fákról épp­úgy, mint a közel hetekben el* virágzottakról teljesen lesöpörte a termést. A gyümölcsösökben még a gabonánál is nagyobb ká­rokat észleltek. A tönkretett vetések pótlásáról; május derekán már sző sem lehet és igy a gazdák a legsiralmasabb: helyzetbe kerültek. A károk föl-' becslését mindenütt bizottságok kezdték meg a hétfői nap folyamán ‘és igy teljes képet csak ennek eredménye'után lehet majd szerezni Bácska gazdasági katasztrófájáról. Lóverseny és orkán A szuboticai állomásról délután fél hároinkör robogott ki a külöuvonat a lóversenytér felé. Útközben olyan fel­emelő érzés fogott el, mintha a saját különvonatomon ülnék. Mert a fűtőkön és a masinisztán kívül egyetlen lélek pern utazók velem. Végigjártam az egész kocsisort, átkutattam minden zo­­gét-zugát, még a mellékhelyiségekbe is bekukkantottam, de élőlény nem mutat­kozott. Talán rossz vonatba szálltain? De ekkor már feltünedezett a műtrá­gyagyár komor épülettömbje, amely mögött a lóversenytér terül cl és az orromat megcsapta a jólösmerf intenzív illat. Nem tudtam eldönteni, hogy mü-e, avagy természetes. inért a ménes is ott delelt, csak mint szubjektív véle­ményt közlöm, hogy ezt az éíethü bűzt valószínűleg vegyi utón állították elő, pero pedig a természet szeszélyes játéka. Az illat a helyiérdekű műtrágya­gyártás peijetráps diadala. De minek ide Még koncentrált műtrágya bűz, amikor annyi a ló? Az idei első szübötfcal lóverseny az orkán jegyében zajlott le. Óriási szél­vihar dühöngött és talán ez is egyik oka volt a- gyér érdeklödésne.k A szél tombolt és a tribün recsegett-ropoeott, azt az illúziót keltve, mintha a túlzsú­folt publiku». idltt nyöszörögne. Ásí­tottam és a tribün visszaásitott rám tiros padsoraival, akár a tihanyi vissz­hang. A pénztáros már előre lobogtatta az érintetlen jegyqsomót, hogy lesza«­­kitsa az elsőt és nem volt szivem be­vallani, hogy nekem is szabadjegyem van. Inkább vásároltam egy állóhelyet, hogy reményt és mosolyt csaljak a pénztáros ajkaira. Ez volt az egyetlen csalás, amit a verseny alatt elkövettem. A közönséget minden megerőltető al­gebrai művelet nélkül is össze tudtam számolni az ujjúimon. Na, azért nem maradtam teljesen egyedül. Egyébként a demokráciának egy megható és kö­vetendő példáját láttam. A versenytérre beengedték az összes potyázókai, a lel­kes. de pénztelen ifjúságot, valamint berendeltek egy szakasz katonát is és igy, miután nagynehezen összeterelték a minimális turflétszámot, megkezdődött a verseny . Igazán, ha a szegény paripáknak eb­ből a tiszta bevételből kellene megél* niök, hát elmehetnének Kukutyinba za­bot hegyezni. A lovak felsorakoztak a starthoz. Gyönyörű állatok. Bármelyik világver­senyen megállanák a helyüket. De Szti­­boticán csak kétféle lovat becsülnek meg: az igáslovat és a konfiisló földi metamorfózisát, a tormáavirslit A gardák versenyében Rufus vitte e! a pálmát Éu nem merek rá megesküdni, hogy csakugyan a Rufus nyargalt be elsőnek a célba, mert a vad szélben a szemem-szám zsúfolásig megtelt , por­ral és a kritikus pillanatban éppen a nagytakarítással voltam elfoglalva.- De az iram szédületes és izgató volt. A Felhő nem vágtatott, hanem repült, úszott a levegőben, mit a felhő. így szá­guldottak a mesebeli táltosok Felhő vezet, de megbotlik. Érdekes, a lónak négy lába van, mégi?! botlik. A többi ló rohan tovább. Ászéi viszi őket vagy ők csinálnak ekkora cúggot ezzel a bősz vágtaíással? A lovaknak nagy lelkűk van, akár a primadonnáknak. A Csillag nevű ver­senyparipa hiúbb állati a filmcsillagok­nál is. Én láttam, hogy a Gyöngyhar­matnak milyen rosszul esett az üres ház és bár a publikum egy emberként tom­bolt. ő mégsem elégedett meg az én tapsaimmal. Elhanyagoltnak érezte ma­gát Ki tudja, milyen csudás rekordot akart ma felállítani? És azt a »ritka ihle­tett pillanatot megölte a közöny. Szünet alatt a katonazenekar játszott. Tulharspgta még a vihar bömbölését is lelkierőt öntött a nézőkbe és lovakba egyaránt. A tiszti gátverseny második fordulója olyan izgalmas volt, hogy magamon kívül félordiiottam: — Fogadjunk ezer dinárba, hogy a Soma jön bel Ára nem akadt senki, aki tarthatta volna a fogadást. Csak fenn, a tribün északi sarkában kuksolt valami barna folt, amelyről távcső hiányában nem sikerült megállapítanom, hogy nézö-e, avagy egy, a vihartól idesodort ké­mény. Miután nem fogadtam, csak ter­mészetes, hogy a Soma futott be első­nek. Erre a maratlioni futás-ra csak egy, jelző van: klasszikus. Egy ilyen ló vág-! tatásában több élet és poézis lüktet,'■ mint tizenkét lírai költőben. Ezt eihihe-í tik nekem, mert én szakértő vagyok. Nem a lovakban, hanem a lírában. Ez a, vágtaíás a vers legutolérhetetlenebb tit­ka: a ritmus és az erő, amit talán csak a muzsika itud ennyire szuggesztiven visszaadni. Az utolsó futamnál Ciprus rámnézett méla szemeivel. Egy automobilnak so­hase lehet ilyen értelmes tekintete, ha a Ford megfeszül, akkor se. Egy , autó nem tud ilycu kecsesen ügetni, mint a Cézár. És az a halk, diszkrét nyerí­tés egy rokokósóhaj az autó gusztus­talan böíiögése mellett. Az autó nem. tud átugrani ilyen elegánsan a drptsö­­vényen. Éo a ló nem robban fel. Nem, ezek nem lovak olyan sértő értelem­ben, ahogy mi az emberekre szoktuk mondani: »te ló!« Kulturiények mind, Közben megeredt az eső és a publi­kum Szétszéledt, illetve hazamentem. A kíHőnvoifatom már ott dohogott a nyílt Pályán, beszálltam az első kocsiba és Intettem a masinisztának: »mehet!« Taraé*. István

Next

/
Thumbnails
Contents