Bácsmegyei Napló, 1926. május (27. évfolyam, 119-150. szám)

1926-05-18 / 138. szám

19~6 május 18.

CIRKUSZ

mmm

Nézze Vio la disziingválj unk...

— Ez a kötés a tejemen? — mondta szeld mosollyal kitűnő barátom Ödön. Á semmi megütöttem magam — hol •ütöttem meg magam? az: kérded, kérlek szépen mondjuk $ íardöszobakálybába — V3gy mondjuk az előszobaajtóba — nem mindegy neked, kórlekalássan?

— Hát igen. kérlekálássan — igazad van, hogy neked ugyan mindegy,.de talán nekem nem mindegy, hogy úgy teszek, mintha rtem emlékeznék rá pontosan. hol ütöttem tneg magam, pedig az ilyenre emlékezni szokott az ember általában. Nézd leérlek: díszt ingválj unk. Az ember néha emlékszik rá, hogy megütötte magát, néha nem emléksz.k, de az is előfordulhat kérlekalássan, *novy emlékszik, de nem szívesen emlékszik rá. vagy esetleg, engedelmet. nem szívesen beszél róla... Pardon engedelmet kérlekalássan. de szó sincs róla, nem akarlak megsérteni, tudom, hogv puszta jóindulatból kérdezted, engedelmet. de kérlek: disztingváljunk... én nem sértődöttségből mondom, hogy nem szívesen beszélek róla. sőt nagyon hálás vagyok, engedelmet, az érdeklődésért. hiszen tudom, hogv barátságból érdeklődsz, de engedelmet. lehetnek okaim...

— Hogv nem is érdekel ha nekem kellemetlen... engedelmet. teljesen félreértettél.

— Nézd kérlek, diszt'ngváljunk, egészem más az. ha az ember egy férfivel beszél és más az, ha egy nővel beszél... Teljesen félreértettél, én igazán boldog vagyok, engedelmet. ha elmondhatom neked... és nekem egyáltalán néni kellemetlen — kérlek ítéld tneg magad... éh csak nem akarlak untatni.

— Nem, nem engedelmet. szó sincs róla —• nagyon kiváncsi vagyok véleményedre —■ hiszen te is családos ember vagy és nézd kérlek disztingváliunk. Két férfi megérti ezt kérlekalássan.

— Hát igen, kérlekalássan rnár láttam délben, mikor hazajöttem a hivatalból, hogv a feleségem rossz hangulatban van és alig felel, ahogy mondom — de egész szelíden, igy ahogy veled beszélek. mondom mi az fiam. mondom nyugodtan, nem felel, mondom, ha beszélek? Hát már ordit rám, kérlekalássan, mit feleljek? mondja ö. mert nekem talán olyan boldog életem van itten maga mellett, mondja ő. hogy még sokat felelhessek magának, mondja o... Nézze Viola mondom én. de ilyen nyugodtan, mint ahogy veled beszélek... nézze Viola, disztingváljunk: — itt nem arról van szó, hogv kinek van boldog élete a másik mellett, mert felelni azért lehet, sőt éppen azért kell felelni, hogy megtudjam, mi baja — és mit gondol, ha nekem rossz kedvem van. azért én is mindjárt magát teszem felelőssé? — mire a feleségem egyre hangosabban, hogv még én merek beszélni rossz kedvről hiszen a múlt héten is tizenkettő után jöttem haza és hat inget is csináltattam magamnak... nézze, Viola, disztingváljunk. mondom én. mi köze az én kedvemnek a hat inghez? hiszen nekem attól lehetne rossz kedvem, ha volna okom rá... már erre megint ordit ... mit. magának van oka? — mondom, nézze. Viola, disztingváljunk. én nem azt mondtam, hogv van csak azt. hogv lehetne — mire ő egyszerre magánkívül: »úgy és a Lívia férje egyszerre bárom kombínét is vesz a Líviának és egy raketet, tegnap deltán, ha tudni akarja!« — erre etjészen elcsodálkoztam. de azért nyugodtan ültem és ilyen szelden kérdeztem, ahogy most veled beszélek: — engedelmet. mondok, miért ne lehetne nekem attól rossz kedvem, vagv jó kedvem, hogv a Livia férje hány kombínét vesz a feleségének? — de, már erre vérvörös volt a haragtól és már sírni kezdett — szóval, azt mondja magának mindegy, hogy én hogv érzem magam, hogy nekem mi okoz örömet, hogy én sirok-e egész éjszaka. vagv nem sírok —- az magának mindegy, az magának sinafu. az magának levegő — Pfuj! — hogv én őrült! én örült!... hogy én ezt nem tudtam előre!... pedig mondták nekem magáról... »Nézze. Viola, mondom csittitva... Jíéizc, Viola az istenért, diszüngvál-8ACSMEGYE! NAPLÓ

"T”'

junk, én nem azt mondtam, hogy nekem mindegy, én csak azt mondtam, hogy a Livia férje végre is nem tartozik rám... de rnár ezt nem is fejezhettem be, mert már forogtak a szemei és csak rikácsolt »egy szóval nem hajlandó megvenni?-« — mire én. aki netnis tudtam hirtelenjében, miről van szó, fle azért uralkodtam magamon és szelíden, ahogy veieu beszélek, mondom:' Nézze, Viola, disztingváljunk — itt nem arról van sző, hogy megveszem, vagy nem

veszem meg... de már- ezt nem is fejezhettem be, mert már repült a fejemnek a tányér. • kérlekalássan ésJ én még félrekaptam a fejem és erélyesen, emelt hangon rászóltam, nézze Viola, diszting.váljunk... de hiába, már repült a más.k tányér is. engedelmet. ez már kupán talált — pedig esküszöm neked, riern azt akartam mondani neki, hogy én nem veszem meg sőt esetleg arról is hajlandó lettem voifiá beszélni, hogy esetleg megveszem, bár pem is tudtam,

5. oldal.

mit kellene megvenni — én csak annyid akartam mondani neki, hogy disztingváljunk. , ;

Résztvevőén és rosszalóan ráztam a fejem és sietve elmentem, mert attól féltem hogy én is hozzávágok valamit kitűnő Ödön barátomhoz, ha még egyszer azt mondja, hogy disz .ingváljunk.

Mikes és Zadravetz Izgalmas szembesítése a frankpor hétfői főtárgyalásán

Ä püspökök a szembesítés után is feltartották ellentétes vallomásukat Windischgrätz határozottan kijelentette Sigraynak, hogy Bethlen tudott a frankhamisításról — Bonis Arkangyal pátert felmentették a fasmzási

kötelezettség alól

Kedden Bethlen István miniszterelnököt hallgatják ki

Budapestről jelentik: A irank-pör héttői tárgyalásának megnyitása után Töreky elnök elrendelte, hogy törvényszéki orvosszakértő vizsgálja meg a Rókus-kórházban iekvő Mir Györgyöt, hogy ki lehet-e hallgatni, majd felolvasta Wind schgrätz Lajos herceg feleségének levelét, amelyben a hercegné közli, hogy férje ügyében nem hajlandó vallomást tenni.

Bónis Arkangyal páter kihallgatása következik ezután. Bónis páter arra való hivatkozással, hogy vallomásából reá mérhetetlen erkölcsi kár származnék, kéri. hogy mentsék fel a vallomást kötelezettség alól. Indokolásul azt hozza fel. hogy néhány nappal ezelőtt Zadravetz azzal vádolta meg, hogy neki még csuhája sincsen és minthogy Zadíavetz neki egyházi főhatósága és bírája, nagy károk származhatnának rá nézve, ha vallomást tenne.

A bíróság Bónis páter kihallgatását mellőzte

Sigray Antal gróf tesz ezután vallomást. ,

— Szilveszterkor Windischgrátznél estély volt — kezdi vallomását Sigray. — Előző nap az újságban olvastam, hogy Kovács Gáspárt letartóztatták. Kérdeztem Windischgrätzet, hogy nem lehet-e neki valami baja.

—. Nem — válaszolta a . herceg — mert a kormány is benne van és a

szervezetek is.

— Bethlen is benne van? — kérdeztem. »Bethlen tud a dologról, de őszintén megvallva ki kel! jelentenem, hogy mindig ellene volt- — válaszolta nekem Windischgräiz. Hát Vass benne volt? »Nem is tudott róla«. Hát Klebelsberg? »Ö senu. Hát Rakovszky?

Rakovszky Iván benne van az ügyben, felelte Windischgrätz.

Az elnök ezután megkérdezi Windischgrätzet, van-e valami megjegyzése Sigray vallomására. Windischgrätz emelt hangon válaszol:

— Sigray Antal gróf legjobb barátom, a legvitézebben harcolt Nyugatmagyarországon. legnagyobb részt neki köszönhető, hogy Sopron ma Magyarországé. Én is azon az elvi állásponton vagyok, hogy a bíróság előtt hazudni becstelenség. Ezért én

a felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy Sigray vallomására nem nyilatkozom.

Az ügyész kérdésére Sigray kijelenti, hogy szószerint emlékszik Windischgrätz szavaira, majd az elnök konstatálja, hogy a tanú a nyomozás során is szószerint adta elő a dolgokat. A bíróság Sigrayt vallomására rnegesketi.

összekötő kapocs Windischgrätz és Bethlen között.

A védők a titkos társaságokra vonat-* kozólug Intéznek kérdéseket Pallavicinihez, aki kijelenti, hogy Nádossy és Bethlen ugyanahhoz a titkos társaság-! hoz tartoztak. Nádossy ekkor hirtelen felugrik és ingerülten azt mondja:

— Én soha semmiféle .titkos társaságnak nem voltam tagja.

Az elnök megkérdezi Windischgrätzet, hogy mi megjegyezni valója van Palla-, vicini vallomására. Windischgrätz feláll' és az'egész termet betöltő hangon, szír.-' te patetikusan válaszol:

— Pallavichii György, aki jó barátom volt, tett itt olyan kijelentéseket, amelyeknek célja olyan nyilatkozatokat ki-, csikarni, amelyeket én egészen más helyzetben mondottam. Itt item iontos, hogy a kormány megbukik-e vagy megmarad. Nein fontos,, hogy Windischgrätzet vagy Kovács Gáspárt íelmen-, tik-e, itt csak az a fontos, hogy az a| gondolat, amely a magyar nemzet legszebb kincse, megmaradjon. Nem féltem a cseh börtönöktől, nem. félek egypár évtől, nem félek a magyar börtönöktől sem, csak az a fontos, hogy mindig legyenek olyanok, akik ilyen akciókat folytatnak és ha börtönnel végződnek is, mindig legyenek mások, akik póiol-Míkes püspök és Pallavicini kihallgatása

Jankovich Bésdn Endre gróf a következő tanú, elmondja a Mikes János püspök lakásán lefolytatott beszélgetést, amikor Vass József népjóléti miniszter Sigray kérdésére azt mondta, hogy Bethlen genfi útja előtt értesült a frankhamisításról és rögtön felszólította Prónayt, hogy utasítsa Nádossyt, hogy a dolgot figyelje.

A következő tanú Mikes János püspök volt, aki a lakásán lefolytatott beszélgetést Jankovicshoz hasonlóan mondotta el, majd elbeszélte látogatását Zadravetz István tábori püspöknél.

— Kérdeztem Zadravetztöl, nem lesz-e valami baja. Nem lesz baj, válaszolta Zadravetz, hiszen István gazda is tudott a dologról Úgy emlékszem, hogy Zadravetz nem m'nt a saját tapasztalatát mondotta ezt, hanem mint aki másoktól értesült.

Sztrache főügyész ellenzi a tanú megeskeiését, mert vallomása ellenkezik Zadravetz püspök vallomásával és előbb az ellentéteket kell tisztázni. A. bíróság ilyen értelemben határoz.

Pallavicini György őrgrófot hallgatják ki. aki kijelenti, hogy közvetlen tudomása nincsen semmiről, de mát 1921- ben és 1922-ben, amikor a szokolhamisitás történt és Windischgrätz beszélt neki a dologról, ő Windischgrätzet figyelmeztette, hogy ne avatkozzon bele. A hercegiekkor ajt mondta;

Nem kel! lélni, mert a kormány tud a dologról.

A frankügyröl még nem volt szó.

Pallavicini ismerteti a Eriedrich-vacsorán történteket. A szalvusz konduktuszról ott nem beszéltek, csak később hallott róla. Arról, hogy a kormány tudott a frankhamisításról, több jelenségből következtette. Így például ugyanazok, akik a szokolhamisitásban voltak, benne voltak a frankhamisításban is. A franktiamisltás résztvevői ugyanazon titkos társaságnak voltak a tagjai, amelyben a miniszterelnök is benne volt.

— Én sohasem állítottam — mondja Pallavicini — hogy a kormány a frankhamisítás keresztülvitelében vétkes, csak azt, hogy a megelőző dologról tudott.

A M.Res püspöknél történt találkozásról tesz ezután vallomást Pallavicini. Szerinte Vass miniszter azt mondta, hogy Bethlen Prónayval azt üzente, hogy genfi útja alatt ne merjenek zavart és bolondságot csinálni.

— Én azt gondoltam mondja Pallavicini — hogy ha Bethlen először hallott volna a dologról, nem mert volna elmenni Gcnfbe, mielőtt rendet nem csinál.

— Ezenkívül Hír György azt mondotta nekem, hogy

!$23. augusztus végén Bethlennel mindent megbeszéltek. £> volt az

ják a bebörtönözötteket.

Pallavicini megeskeíéséről a bíróság később határoz.

Zadravetz és Mikes püspök szembesítése

A tőtárgyalás egyik legizgalmasabb jelenete következik: Mikes püspök és Zadravetz püspök szembesítése. Amikor Zadravetzet szólítja az elnök és, I megkérdezi tőle, mi a véleménye Mjkes püspök vallomásáról, Zadravetz igy válaszol:

— Most is azt mondom, amit szom- i baton mondottam. Én nem tettem olyan I nyilatkozatot, hogy Bethlen István tud a dologról, a frankhamisításról és palástját adta oda, hogy alatta mi dolgozhassunk. Én ezt soha nem mondtam és nem mondhattam. Az István g^zdu kifejezést megtettem, de az utána következőket nem mondtam és nem mondhattam.

Az elnök ezuttán Mikes püspöktől kérdezi, hogy feníartja-e valllomását. A püspöknek, , láthatóan kellemetlen a helyzet, hogy iöpap társával került ilyen határozott ellentétbe, mindatjj ellett nyugodtan és megfontoltan mondja:

— Fentartcm- amit mondottam.

Az elnök: Forduljon szembe a pü-’pök. ur a püspök úrral!

A két főpap szembefordul, alig egy lépés távolság van közöttük, teremben 1 halotti csend, mindenki feszülten várja I a fejleményeket.