Bácsmegyei Napló, 1926. május (27. évfolyam, 119-150. szám)
1926-05-15 / 135. szám
6 oMnl. BACSMEGYEI NAPLÖ 1926 május 15. Windischgrätz mint fogoly és vádlott nem hajlandó nyilatkozni a kormánnyal való kapcsolatáról Egy katonatiszt árulta el a frankhamisitási terv részleteit Bethlennek —- Ferdinándy Géza vallomása Drámai jelenetek a frankpör pénteki tárgyalásán Budapestről jelentik: A frankhamisitók bünpörében pénteken kezdték iaeg a tanúkihallgatásokat. Az első tanú Helényi Imre rendőrfőkapitányhelyettes, aki felmentést kapott a hivatali titoktartás alól. Herényi vallomásában elmondja, hogy a állította ki Nádossy Imre utasítására Jankovich Arisztid Ni Raba útleveleit. milliós kölcsönről beszél. Öt kereste fel Nádossy a kölcsön ügyében, azt azonban nem tudta, hogy a pénz milyen célra kellett. Hasonlókép vall Hankó Béla postatakarékpénztár: főtisztviseíő is. Úgy tudta a kiutalás idején, hogy a négyszázmillió koronát magasabb érdekekre való tekintettel utalta ki a postatakarékpénztár. ó .P'./líC Strache főügyész Nádossy közölte akkor, hogy az útleveleket más névre állítsa ki, állami érdekből. Az elnök kérdést intéz Nádossyhoz, Hetényi vallomására vonatkozóan. Nádossy megerősíti a főkapit nyhelyettes vallomását. A bíróság ezután Hetényit megesketi. A következő tanú, Bérezik Sándor, az idegenforgalmi iroda főtisztviselője jelentéktelen vallomást tesz. Ugyancsak jelentéktelen vallomást tesz Zlinszky István, az Altruista Bank igazgatója is. Skalka János postatakarékpénztári fös'ámtanácsos vallomásában Töreky tanácselnök Abos Ferenc, a postatakarékpénztár főszámtanácsosa elmondja, hogy többízben adtak olyan kölcsönt, amelynek a szabályok ellenére nem volt fedezete, azonban mindannyiszor későbben megkapták a fedezetet és sohasem volt baj. Dr. Pongrácz Aladár, a nemzeti szövetség helyettes igazgatója, majd Schmidt Gáza, a Tűzhely Bank igazgatója tesznek vallomást. Schmidt kijelenti, hogy amikor Markovicsék a háromszázmilliós kölcsön fedezetére százötven darab ezer frankost letétbe helyeztek, kikötötték, hogy a frankokat nem szabad kicserélni. a négyszáz Windischgrätz: ragaszkodott a rossz hamisítványokhoz Elischer János bankár kihallgatása következik ezután. Elischer elmondja, hogy Baross' közölte vele, hogy Windiscngrüízék hazafias. célból frankokat akarnak hamisítani. Megállapodtak Bajossal, hogy óvatosan le fogják szerelni ez akciót. Amikor Windischgrätzhez felment, a herceg nagy lelkesedéssel beszélt az ügyről, de azt mondotta, hogy sem a kormánytól, sem a társadalomtól nem várható támogatás. Windischgrätz lakásán szerteszéjje! balomszámra feküdtek a hamis ezerfrankosok. — Baross megállapította, hogy a papifos nagyon vastag és én is rögtön láttam. hogy a frankok használhatatlanok. Erre azt mondottuk, hogy Horváth Lóránt cégvezető úgyis megy Franciaországba. Belgiumba és Hollandiába, majd ő megpróbálja, lehet-e a hamisítványokat értékesíteni. Horváth el is utazott, de nem próbálta meg az értékesítésit, hanem hazatérése után közölte Windischgrätz-cel, hogy nem sikerült a hamis frankokat elhelyezni. Minthogy Windischgrätz még most is ragaszkodott az akcióhoz. Horváth Lóránt felment Kozma Miklóshoz ég közölte vele az ügyet azzal, hegy értesítse a miniszterelnököt. A titokzatos Ferdinándy Géza dr. ügyvéd a következő tanú. Ferdinándy az ügynek vádlottja volt, de az eljárást megszüntették ellene. Elmondja, hogy Windischgrätz awt kén® fel, hogy ptegbisható ftaullaszolta ferdinándy. Kifejezetten érdeklődtem, hogy tud-e a kormány az ügyről, először azt - válaszolta Windischgrätz, hogy: Igen másodszor azonban panaszkodott, hogy egy katonatiszt, aki tadott az ügyről, elárulta a szervezkedést. Először az az impresszióm volt, hogy csak biztatott azzal, hogy a kormány tud a dologról, de másodszor határozottan azt mondotta, hogy egy katonatiszt megtudta a dolgot és elárulta Bethlennek. — Zadravetz lakásán egyszer számolták a hamis frankokat és ekkor két rendőr állt a ház előtt. Rába erre megjegyezte: »Látod, vigyáznak ránk*. Az eskü letételénél Zadravetz határozottan hamis frankokról beszélt, mutatta a ládát, amelyben a frankok voltak és mondta, hogy számoljuk meg. 29.410 darab volt. Az elnök kérdéseire Windischgrätz kijelenti, hogy nem emlékszik pontosan azokra a szavakra, amiket Ferdinándynak mondott. Izgalmas vita az elnök és Windischjrätz között Horváth Lóránt, az Elischer és Havas bankház cégvezetője teljesen egybehangzóan mondja el Elischerrel a történteket Kijelenti, hogy külföldi útjáról visszatérve, azt mondotta Windischgrätznek, hogy Hollandiában csak hollandi forintot fogadnak el, Franciaországban pedig az utolsó ncaMprö is felismerné a hamisítványokat. Windischgrätz ekkor is ragaszkodott tervéhez, erre Baross és Elischerrel folytatott megbeszélés alapján a tana elment Kozma Miklóshoz és elmondotta az ügyet. Az elnök: Tett-e említést Nádossy Imréről is? Horváth: Igen, de becsületszóval megigértettem Kozmával, hogy Nádossyről nem szól Bethlennek. Szirache főügyész: Soha nem tett olyan kijelentést, ami bátoríthatta volna Windischgrätzet? Horváth: Nem emlékszem erre. Az elnök: Hogy lehet ilyenre nem emlékezni? \ Horváth kijelentéseire Windischgrätz tesz néhány észrevételt és amikor Horváth erre válaszol, hirtelen megtántorodik, elsápad és csaknem összeesik, a mögötte ülő vádlottaknak kell felfogni. Ekkor egy széket adnak odri és ülve fejezi be vallomását. katonatiszt embereket toborozzon, akik idegen nyelven beszélnek. Az elnök: Beszélt ekkor Windischgrätz állami támogatásról? — Ekkor nem, de később igém vá-Ferdnándy: Azt mondotta, hogy a miniszterelnöknek elárulták a dolgot. Az elnök (Windischgrätzhez): — Arra feleljen, tudott-e Bethlen az akcióról, igen vagy nem? — Nem tudora! — Nem tudja? — Nem tudom — válaszolja Ismét Windischgrätz, Az elnök: öntől megtudhatta-e Bethlen? Windischgrätz hangsúlyozottan válaszolja: — Én tőlem nem tndhatta meg. — Hál másoktól megtudhatta, az ön tudomása szerint? Windischgrätz egy percig hallgat, azután a következőképpen válaszol: — A miniszterelnök nrról ezzel az úrral nem beszéltem. Az elnök: Van-e konkrét adata, hogy a mln’szterelnök tudott az akcióról? —- Erre vonatkozólag nem akarok nyilatkozni. Nem akarom megmondani mi a véleményem. Az elnök: De konkrét adatai vannak-e, hogy a miniszterelnök tudott-e a dologról? Windischgrätz nem felel. Az elnök most Ferdlnindyhoz fordul és a következőket mondja: — Azt kell tisztázni, hogy a miniszterelnök vagy a kormány tudott-e a frankhamisításról, vagy nem? Ferdinándy: Csak arra emlékszem, hogy Windischgrätz azt mondta, hogy valaki elárulta a miniszterelnöknek a dolgot. Az elnök erélyesen kopog ceruzájával az asztalon és igy szól: — Mondta-e herceg Windischgrätz Lajos, hogy Bethlen István miniszterelnök vagy a kormány tud az akcióról? Windischgrätz: Nem hiszem, hogy mondtam volna. Az elnök: De mondhatta:e konkrétumok alapján, erre feleljen! Windischgrätz szinte kiabálva válaszol: Azokra a kérdésekre, amelyek a kormány részvételére vagy nem részvételére vonatkoznak, ki keli jelentenem, hogy e pillanatban nem tartom magam feljogosítva válaszolná. Ferdinándy ezután kijelenti, hogy tudomása szerint a herceg elégedetlen volt a kormány külpolitikájával. Windischgrätz: Amikor a Perényi-ievél tudómésunkra jutott, egy általunk ismert tisztre gondoltunk, aki a miniszterelnöknél elárulhatta a dolgot. Azután emelkedett hangon folytatja; Én a miniszterelnök úrral nem beszéltem erről, én magam kezdtem, én magam finanszíroztam a dolgot, hazám érdekében akartam eljárni és ma is százszor, ezerszer újra kezdeném, ha sikerrel kecegtetne, de a kormányhoz való kapcsolataimról — mint előbb kifejtettem — ameddig fogoly és vádlott vagyok, nem kívánok nyilatkozni. Az elnök: Ez a tényállás tisztázásához semmiesetre sem járul hozzá. Hát a katonatisztről sem mondhat semmit? Windischgrätz: Nem, mert az illető a miniszterelnök rokona, nevét nem mondhatom meg, már csak azért sem. mert nem ö volt, aki a miniszterelnöknek elmondta a dolgot. Ezután Rába teszi meg megjegyzéseit Ferdinándy vallomásiára, kijelenti, hogy jeles volt, amikor Windischgrätz Fcrdlnándyval beszélt és a herceg úgy mondta, mint ahogy Perdlnándy itt elmondotta. Ferdinándy kérdezte, tud-e a kormány a dologról, a herceg azt mondta: igen, tudnak, Ferdinándy kérdezte, kicsoda, Windischgrätz azt válaszolta: Bethlen. Ferdinándy: Ilyen pontosan nem tudok visszaemlékezni. Windischgrätz: Ezt Rába ilyen határozottan nem-állíthatja. Ferdinándy megesketésérö! tesznek most indítványt az ügyész és a védők. Az ügyész ellenzi, a védők pedig kérik a tanú megesketését. A bíróság a megesketést mellőzi, mert a tanú vallomását ingatagnak iátja, Szénási Ferenc és Halts György kihallgatása után az elnök a tárgyalást berekeszti és folytatását szombat délelőttre tűzi ki. LEGÚJABB »ír««®» A parlament az éjszakai ülésén leszavazta a kormányt Beogradból jelentik: A nemzetgyűlés ülése péntek éjjel fél kettőig tartott. A tulajdonképpeni vitát 12 óra után fejezték be. Ekkor Radotücs Jován a radikálisok nevében javaslatot terjesztett be, hory a szkupstina térjen napirendre az inti-rpelláeiók fölött. Sibenlk Szt.rkó a Radics-párt nevében parlamenti vizsgálóbizottság kiküldését indítványozta, Setyerov Szlávkó az ellenzéki blokk, Polics a föderalisták nevében csatlakozott SiUoik indítványéhoz. Ezután Uzanovtcs miniszterelnök kijelentette, hogy a kormány azonosítja magát Radonics indítványával, amely utáp áttértek a szavazásra. A szavazatok hivatalos összeszámít« lása éjjel egy órakor még nem ért véget. Magánszámitások szerint százötvenen a Radics-párt, százhuszac a radikálisok indítványa mellett szavaztak. A kormány lemondása szombatra várhatói
