Bácsmegyei Napló, 1926. május (27. évfolyam, 119-150. szám)

1926-05-15 / 135. szám

1926 má|üs 15 BACSMEGYEI NAPLÓ c 7. dmi 6égre. Később hiteles értesítés jött ar­ról, hogy özvegy Zieglerné is meghalt, azonban a vagyont a fiú, aki most negy­ven éves és négy gyermek apja, bir­tokba vette és ha a newyorki tőzsde­­krachen e! nem vesztette, ma is ő a milliók ura. Ezt a hirt, amely a Zieg­­lerek reménységét porba sújtotta, a csalódott Zieglerek elkeseredéssel fo­gadták és egyáltalán nem nyugodtak bele, hogy elesnek a millióktól. Azzal vádolják a becskereki biztosítási tiszt­viselőt, hogy árulója Isit a Ziegler-érde­keknek. Azt mondják, hogy ő maga ki­egyezett, kapott egy jó csomó dollárt, ebből házat és birtokot vásárolt s nem törődik azzal, hogy a többi rokon mit csinál. A szegény becskereki Ziegler hiába mondja, hogy igaz ugyan, hogy vett házat, de erre kénytelen volt, mert a lakását felmondták, birtoka nincs, pénze sincs. A Ziegler-familiában nagy az elkeseredés és Nagyszebentől Galí­ciáig minden Ziegler arról álmodozik, hogy megkapta volna a milliókat, ha egyik hűtlen rokon ki nem semmizi. A Norge megérkezett Amerikába Bizonytalan, hogy Amundsen megtalálta-e az Északi Sarkot Ellentétes fa'rek az expedíció sorsáról Kosztics Boriszláv jugoszláv sakkmester Szuboticára jön Három hónapig volt Oroszországban Koszliics BoriszlávrőL a kiváló jugoszláv sakkmesterről hónapokon át fantasztikus hírek érkeztek a sakkmester sziikebb pátriájába, Vr­­sacra. A hirek szerint a Fidzsi-szi- 2etek emberevői között vivott küz­delmet a hatvannégy kockás mező­nyön, majd azt regélték, hogy a szov­jet népbiztosokkal mérkőzik... Most aztán levél érkezett Koszticstól, amelyben bejelenti, hogy útban van hazafelé. A levél május 7-ikén kelt Révaiban s ebben Kosztics a követ­kezőket iria: — Három hónapi tartózkodás után otthagytam Oroszországot. Három hó­napig voltam Oroszországban, harminc várost látogattam meg Vladivosztoktól Perzsiáig, Odesszától Kievett és Mosz­kván át egészen Leningradig, szóval vé­gig utaztam az egész Oroszországot Az orosz turné kínos, fárasztó és kimerítő volt, erős játékosokkal kellett mérkőz­nöm. Az élet Oroszországban nagyon drága, az útra ráfizettem. —- Mindjárt jobban éreztem magam, ahogy elhagytam az orosz határt. Az élet mégis más Európában, mint a szov­jet-uralom alatt. Még Rigában és Berlin­ben fogok néhány napig tartózkodni s azután megyek hazafelé. — Az első város, amelyet Jugoszlá­viában meglátogatok, Szubotica lesz, ahova 16-ikán vagy 17-ikén érkezem S négy-öt napig tartózkodom ott Szu­­öoticán mindig kellemesen éreztem ma­gam, remélem, most is kipihenhetem ott fáradalmaimat. A szuboticai sakkozók, akik most értesülnek Kosztics érkezéséről, ün­nepélyesen készülnek fogadni Kosz­­ticsot. Lázonganak a Ziegler- örökösök Nem kapják meg a dollárokat, de összejátszással vádolják az egyik örököst VeIikibec*feerekrSl jelentik: Több íz­ben irtunk arról, hogy a jugoszláviai és romániai Zieglerek reménykedve kere­sik azt a húszmillió dolláros örökséget, amelyet áílitóiag Amerikában az ott elhalt Ziegler Vilmos hagyott az örö­kösökre. Az örökség meséje füstté vált, kiderült, hogy meghalt ugyar. Newyork­­ban Ziegler Vilmos, maradt is utána vagyon, ha nem is húsz millió dollár, azonban maradt utána örökös is, aki nem hajlandó lemondani távolievő is­meretlen rokonai kedvéért a maga dol­lárjairól. A dolgok ilyen fordulatába a reményeikben csalatkozott Zieglerek nem hajlandók belenyugodni « most minden elkeseredésük az ellen a roko­nuk ellen fordu t, aki majdnem egy év­tized óta dolgozik azért, hogy a dollá­rokat a jugoszláviai és romániai Zieg­lerek számra megkaparintsa. Ziegler Vilmos, a dollárpapa 1906-ban halt meg állítólag örökösök nélkül, A fyászhirt, amelynek szomorúságát nagy­­an enyhítette az, hogy az európai Zieglerek közűi senki sem ismerte Ziegler Vilmost, valamint az, hogy a?, elhunytnak állítólag húszmillió dollár­nyi vagyona maradt, csak 1914-ben tudták meg az idevaló Zieglerek. Köz­be« kitört a háború és nem járhattak utána, hogy megkapják az örökséget. A háború után azonban megkezdődött a harc a milliókért. Az egyik örökös­­jelölt, egy becskereki banktisztviselő vette kezébe a dolgot, utazgatott, le­velezett. Néhány héttel ezelőtt azonban azt az értesítést kapta, hogy minden fáradozás hiába volt, mert az elhunyt Zieglemek özvegye és fia maradt, akik természetese;) igényt tartanak as örök-Oslóból jelentik: Amundsen sarki út­járól a legutolsó jelentés szerdin érke­zett, amikor azt jelentették, hogy az Északi Sark fölött hogyan dobták le három nemzet zászlaját Amundsen, Ellsworth és Nobile. Ettől a perctől fogva megszakadt a léghajóval az ösz­­szeköttetés, mig végre pénteken ismét érkeztek hirek a NorgeróL Ezek a je­lentések meglehetősen ellentétesek, azon­ban úgy látszik, hogy Amundsennek sikerült a sarkvidéken át Amerikába érkezni, de hogy pon­tosan a sark fölött elrepült-e, az bi­zonytalan. Az alaszkai táviratok szerint a Norge rádióállom isa és az alaszkai távíró­­állomás között helyreállították az össze­köttetést. A legutóbbi távirat szerint Ajnundsen Polyingbadovtól már csak tig mérföldnyire van, tehát sikerült neki a Spitzbergákról az Északi Sarkon át Alaszkába eljutni. A léghajó a három­ezerötszáz kilométeres utat ötvenkét óra alatt tette meg, vagyis óránkint hetven kilométeres sebességgel. A szuboticai törvényszéken pénteken kezdte meg Pavlovics István törvény­­széki elnök büntetőtanácsa a gyilkos­sággal vádolt Kaverzin Rudolf volt orosz hadifogoly bűnügyének tárgyalá­sát, aki puszta kézzel megfojtotta Ko­vács Pál topolai papucsos feleségét. A főtárgyalás efső napján nem nyert az ügy befejezést és a bíróság Csulinovics Ferdó dr. államügyész indítványára el­határozta, hogy szombaton kiszáll To­póidra és a bűntény színhelyén. Kovács Pál papucsosmester házában folytatja a főtárgyalást. A pénteki tárgyalást reggel 9 órakor nyitottá meg Pavlovics István elnök és a vádirat ismertetése után megkezdte a j március 24-ike óta vizsgálati fogságban levő vádlott kihallgatását. Az ügyész­ség -- mint már megírtuk — előre meg­fontolt szándékkal elkövetett emberölés­sel vádolja Kaverzint. A vádlott A vádlott — középtermetű, kis fekete bajuszu, szelíd nézésű orosz — afcadoz- j ve válaszol az elnök kérdéseire, mire I Pavlovics elnök orosz tolmácsot rendel be. A tolmács oroszul megismétli az el­nök kérdéseit, mire kiderül, hogy a szi­bériai születésű egykori orosz fogoly az orosz nyelvet is jóformán elfelejtette és elkezd magyarul beszélni. A tárgyalás ezután vegyesen: szerbül, oroszul és magyarul folyt. Az elnök kérdésére, hogy bűnösnek érzl-e magát, igy felel: — Kissé bűnösnek! Az elnök: Mikor «sett hadifogságba? A vádlott: 1914-ben ás két évvel rá kerültem Topol ár a. Kovácsokhoz kerül­tem és másfél hónap múlva szerelmi vi­szony fejlődött ki köztem és az asszony j között. Az eMHu Meddig volt Kaváftséknál? í Újabb alaszkai jelentés szerint Amund­sen megérkezett Novebe, Alaszka fővá­rosába, ahol huzamosabb ideig szándé­kozik maradni. Az Ésak! Sarkot nem sikerült meg­találnia, mert az időjárás megválto­zott, a sarkon sűrű köd fekszik, ami lehetetlenné teszi a leszállást. A léghajót hajóra teszik és úgy szál­lítják vissza Oslóba. Ezzel a két hírrel szemben Koppen­hágából távirat érkezett, hogy Oslóban nagy az aggodalom Amun­dsen sorsa Iránt, mert Alaszkából érkező hírek szerint Amundsenrö! semmi értesítés nincs. A sarkon az időjárás nagyon kedvezői­én. Azt hiszik, hogy Amundsen a sűrű köd miatt vagy leszállói vo'.t kénytelen, vagy olyan magas légrétegbe emelkedett fel, ahol léghajója megrongálódhatott. Mindenütt nagy légköri zavarok vannak, ami lehetetlenné teszi, hogy Amundsen visszatéréséről pontos híreket lehessen kapni. A vádlott: Három évig. Akkor a férj megtudta, hogy felesége szerelmi vi­szonyt folytat velem és kérdőre vonta az asszonyt, aki bevallotta bűnét, mire Kovács azt mondta a feleségének, hogy nem akarja többé látni, takarodjék a háztól. Az asszony elment az apjához. Én is elhagytam a Kovácsék házát és a Tóth íakereskedelmi. részvénytársaság telepére kerültem. Kovácsáé három hé­tig volt távol a férje házától, aztán me­gint visszament az urához. Pénztl — Egy napon Kovácsáé eljött hoz­zám és azt mondotta, hogy ne szakítsuk meg a szerelmi viszonyt, találkozzunk titokban. Mindjárt meg is mondotta, j hogy vasárnap délután jöjjünk össze ta­lálkán egy Sztipicsné nevű asszonynál. Én ebbe beleegyeztem. Vasárnap elmen­tem a megbeszélt helyre. Kovácsáé már ott volt. Az első szava ez volt: — Hozott-e pénzt? — Igen — feleltem én és odaadtam neki a keresményemet. Ezt Sztipicsné is látta. Az elnök: Milyen elmen adta a pénzt, kölcsön, vagy ajándékba? A vádlott: Nem. Megőrzés végett ad­tam oda, de úgy, hogy ha neki szüksége lesz valamire, elvehet belőle. Az elnök: Máskor is találkoztak? A vádlott: Igen. Amikor az asszony egyedül volt otthon, akkor odamentem aludni. Amikor a nagykapu nyitva volt, akkor ez jel volt, hogy az ura elutazott és én bejöhetek. Az elnök: Mindig odaadta a pénzét az asszonynak? A vádlóit: Igen. Minden keresménye­met odaadtam. Én nem költöttem belőle egy vasat se. Az elnök: Magának nem kellett pénz? A vádlott} We®. S»|át saemélgttntgl nem költöttem úgyszólván semmit Sem vagyok dohányos, nem Iszom soha, V*. véházba, korcsmába nem járóik. Mire kellett volna nekem a pénz? A vádlott ezután elmondta, hogy 1924- ben azt mondottá Kovácsnénak, hogy, hagyja ott az urát és álljanak össze. Az­­asszony azt felelte, hogy nem akarja otthagyni az urát és nem adja vissza a pénzét. Ennek ellenére tovább tartott közöttük a viszony, sőt pénzt Is tovább adott az asszonynak. A gyilkosság A vádlott ezután az elnök felszólításá­ra elmondta a végzetes szombat éjsza­kai eseményeket. — Kovácsáé — mondta halk hangon — pénteken eljött hozzám a fatelepre ég azt mondotta, hogy az‘ ura másnap, szombaton elutazik Szomborba vásárra, jöjjek el hozzá. Elmentem. A nagykapu nyitva volt, tudtam, hogy az asszony egyedül van. Este félhét órakor mentem 'oda, az asszony már várt rám. Azt mondta, hogy maradjunk a konyhában, a kisszobában lakó van, a nagyszobában pedig az apja szokott tartózkodni, A lakó nem volt otthon, hogy az apja ott­hon volt-e, azt nem tudom. Az asszony nem gyújtott világot — Jolánka — mondottam neki — mi­ért nem gyújtja meg a lámpát? — Nem akarom, hogy észrevegyeaek bennünket — felelte az asszony. Aztán eky kis üvegben hozott pálinkát. Kilenc éve voltunk együtt, de sohasem adott pálinkát. Nem akartain inni, de addig kínált, hogy innom kellett az üvegből. Én már akkor féltem az asszonytól, azt hittem, hogy valamit belekevert az Ital­ba. Akkor lefeküdtünk a konyhában, aho­va az asszony hozott ki a szobából ágy­neműt. Az italtól nagyon fájt a fejem. Felkeltem és kimentem a konyha előtti kis folyosóra. Az asszony utánam jött és hátulról elkezdte ütni a fejemet, az­tán teljes erővel a falhoz nyomort, köz­ben folyton ütött és azt mondotta: — Azért kell a pénz, ugy-e, hogy más asszonyhoz menj? A férj, aki nem tud semmit — Hogy aztán ml történt és hogy tör­tént — mondta maga été meredve a vádlott — azt nem tudom. Csuk annyit tudok, hogy megfordultam és kezemmel megragadtam az asszony torkát. Az asszony elhallgatott és nem adott semmi életjelt. Erre én a nevén szólítottam: — Jolánka! Jolánkal — de ő nem mozdult meg. Azt nem tudom, hogyan került a gerendára. — Éjjel két órakor hazamentem a Tóth-fatetepre és lefeküdtem. Reggel öt órakor jöttek a csendőrök és letartóz­tattak. A vádlott kihallgatása ezzel vé­get ért. A törvényszék először a meggyilkolt asszony férjét, Kovács Pál papucsos­­inestert hallgatta ki tanúként. Kovács el­mondta, hogy mikor került a házához Kaverzin. Nem volt vele semmi baj. Azt nem tudta, hogy felesége és a fogoly kö­zött szerelmi viszony' van. Érről sejtel­me sem volt és csak a gyilkosság után tudta meg. ő nem küldte el a háztól a feleségét, a vádlott is magától távozott el tőle. Azt sem tudja, hogy a felesége kapott pénzt a fogolytól. Szombaton hajnalban kocsin elment a Szombori nagyvásárra. Vasárnap reggel hozták neki a hirt, hogy a felesége felakasztot­ta magát. »Motoron* hazajött, a ház tele volt emberre! és a csendőrök Is ott voltak. A bűntényről nem tud semmit. Az asszony egy kötőfékkel volt fel­akasztja egy gerendára. A gyilkos öt köröm A tanú után Jeremies Rísztó dr. is Barta Antal dr, törvényszéki orvosok terjesztették elő szakvéleményüket as elhalt asszony sérüléseiről. Öt köröm szorításának nyoma volt a nyakon. Ez okozta a halált. A nyakon konstatált akasztást barázda a beállott haiti után keletkezett. Megfojtotta szeretőjét A topolai gyilkos orosz a bíróság előtt — Szombaton Topolán folytatja a törvényszék a főtárgyalást

Next

/
Thumbnails
Contents