Bácsmegyei Napló, 1926. május (27. évfolyam, 119-150. szám)
1926-05-14 / 134. szám
2. oJrta! RÁCSMEGYEI NAPÚ! 192B május 14. Szigorú rendelet s borbélyüzletek tisztántartásáról A sznboticai rendőrség ellenőrzi a borbéiymuhelyeket A közegészségügyi minisztérium s919 Julius 16-án rendeletet adott ki a borbélyüzletek tisztántartásáról. A rendeletet a borbélyok nagy része nem tartotta be, a szuboticai közegészségügyi hatóságok azonban elhatározták, hogy a jövőben szigorúan ügyelni fognak a rendelet betartására. A rendeletet megküldték az ipartestület vezetőségének, amely felhívja a borbélyokat, hogy hétfőn aéiután három órakor jelenjenek meg az ipartestületben a rendelet átvétele végett. A rendelet szerint csak a közegészségügyi hatóság engedélyével lehet borbélyüzletet nyitni és a borbélyüzletekben csak orvosilag megvizsgált és egészségesnek talált személyzet dolgozhat. A személyzetnek fehér kabátot, kell viselniük és minden beretválás előtt kezet kell mosni. A pamaccsal való szappanozás szigorúan tilos és csak abban az esetben szabad ecsettel szappanozni, ha azt a vendég hozza magával. A bereívát és az ollót használat előtt legalább tizenöt percig tiszta alkoholban kell tartani. Más fertőtlenítőszer használata erre a célra Wigcruan tilos. Szivacsot nem szabad használni, hacsak az nem a vendég tulajdona. A rendelet végül elrendeli, hogy a borbélyok kötelesek ei'enőrző könyvet tartani, amelybe minden vendégnek joga van megfigyeléseit bejeg/ezni. Aki a rendeletet nem tartja be, harminc napig terjedhető elzárással, vagy százötven dinár pénzbírsággal büntethető. A rendőrség és az egészségügyi hatóság szigorúan ellenőrizni fogja a rendelet végrehajtását. Koldusok alkonya Szuboticán rendeletileg megtiltották a koldulást A koldulás mindenkor a leiíkényelmasebb és legegyszerűbb módja volt a megélhetésnek. Az ember kiállt egy forgalmas sarokra és kunyorált. Aki szépen tudott gajdolni, az száz dinárt is megkeresett estig, véres verejték nélkül. Közben uapkurázott és tapasztalatokat gyűjtött az életből ellesve. A szegény kereskedő ugyanígy sütkérezik a boltajtóban, de az ő kalapjába nem tesz egy dinárt a kutya se. Mert a kalmár az irr, neki szabad adót fizetni, hitközségi pótlékot és ha nagyon nagyba viszi a rongyszedést, hát csődbe is juthat. Mégis, ennyi nyilvánvaló előny mellett, a kereskedők lassan elfogynak egy szálig, míg a koldusok szaporodtak. Azért múlt időben, mert mától fogva Szuboticán rendeletileg tilos a koldusnak szaporodni. Természetesen nem biológiai értelemben A koldulást csupán, mint műfajt szüntették be. Egy iparággal isinél kevesebb és Szubotica egy helyi specialitással lett ismét árvább. A velencei Szent Márk tér a galambjairól nevezetes. Szubotica a koldusairól. Ám a jó vidéki nászutasok azért nem tódulnak ide, hogy gyönyörködjenek a lépten-nyomon rájuk akaszkodó káresetükben. Szinte hihetetlen, de mégis igy van: a szerelmes párok nem ültetnek a vállaikra egy-egy festői rongyokba öltözött koldust, hogy igy iefotografáltassák magukat. Direkt »értő módon mellőzik városunkat. Ugylátszik ezt vetie nagyon a szivére a hatóság és ezért adta ki azt a drákói rendeletet, amely egyetlen tollvonással alttoli a koldusokat a szuboticai föld satuéról Ma razzia volt a városban és összeíogáosták az összes koldusokat. A kihalgatások során érdekes dolgok derültek ki. Egy öreg, toprongyos, piszkos férfiú bevallotta, hogy neki háza van a Vucsidolban. Egy vénasszony, aki mankón szokta körbe botorkálni az uccákat, két gyermek és egy kecske fölött rendelkezik. A gy ermekek különböző forgalmas sarkokon »dolgoznak«. A kecske tejet ád. Egy' másik tettenért önérzetesen til takozott:-- Kérem ér. nem koldultam! Nekem önként adtak! A rendőrség sorra megvizsgálta valamennyiük anyagi és családi állapotát. Aki rá van utalva azt beutalják a szegényházba, aki pedig álkoldus és álnyomorult, azt megbüntetik csavargásért. Szuboticán lámpával se lehet többet koldust találni — legalább három napig. Most még csak a szegénységet kellene rendeletileg megszüntetni, akkor aztán igazán minden rendbejönne. Meg kell menteni a Vajdaságot Apróságok, amelyek sokat jelentenek A szuboticai radikális párt néhány alapitótagja kivált a párt kötelékéből, mert a párt mostani vezetői nem vették figyelembe megjegyzéseiket, kívánságukat, követeléseiket. Néhány szuboticai ősradikális, közöttük Crnkovics Iván volt képviselő már napok óta kopogtat más klubok ajtaján és bebocsátást kér. Tárgyalnak, megbeszéléseket folytatnak, de végül mindenhonnan a remélt siker és eredmény nélkül távoznak. Senki, egy párt sem akarja, tudja őket megérteni! A disszidensek hétévi küzködés és birkózás után most, végre, porondra álltak ésnyiltan hangoztatják: — Meg kell menteni a Vajdaságot! Ez a jelszavuk az uj disszidenseknek akik harcot hirdettek és sikert Ígérnek a Vajdaság annvi sokféle viszontagságon keresztül ment népének. Crnkovics és Kmvajszki riadót fújtak a vajdaságiaknak, akik. mint az előjeleikből látszik, a viz alá buknak ennek a mentőcspnaknak látójára. A panamát a korrupciót a legtöbben »kijárás« néven ismerik. »Kijáró« pedig majdnem minden politikai férfin, akit nálunk népiesen kortesnek neveznek. Eszerint minden »politikus« korrupt. És ebben van valami logika is. A mai idők politikája nem más, mint az állami Wertheim-kasszának kifosztássá, provízió-rendszer és nem Bach. hanem Pasics Pads korszaka, amikor minden kvalifikált és kvalifikálatlan »politizálhat.* Ez a politika teszi koldussá a tartományokat, ahol a nép többféle nyelvet beszél. Nem túlozunk, amikor fájdalmas jajra nyilik a szájunk. Nem vagyunk ellenségek, hanem hazafiak vagyunk akkor is, amikor ökölbe szorul a kezünk, mert akkor is csak azt követeljük, hogv végre ébredj álmaidból szerb, bunyevdc, magyar és legyen meg a te akaratod. ¥ Nem egyszer mutattuk ki, hogy az összes tartományok közül a Vajdaság fizeti a legtöbb adót és amíg Szerbia területén nem ismerteik a pótadókat, addig a Vajdaság ezen a címen milliárdokat küldött Becgradba. Beogradban. Szkopjéban, Nisbeu, ahol jártam, ma már lakatlan emeletes paloták nyúlnak a magasba és a Vajdaságban ma már csak a múlt gazdagság emlékei vannak, amelyek a csődtömeggoudokoknak szolgáltatnak busás jövedelmet. Szegény szerbek, bunyevácok és magyarok meg németek, akik mindig békében és egyetértésben éltek testvériesen az apai rögökön, kérő kezekkel merednek alamizsnáért. »Könyörgöm, uram, csak ötvenszázalékos egyenlőséget legalább ...« * Ezek után joggal kérdezhetjük, ez-e Miletics Szvetozár és Tomics Jása szelleme, amit mostanában lelkesen ünnepeltünk. Sokcsics József Romániai rablógyilkosok agyonlőtték a jarkováci rendőrbiztost Izgalmas hajsza a bánáti falvak fosztogatói után — A becskereki cukorgyári gyilkosság értelmi szerzője az egyik tettes Becskerekről jelentik: A bánáti Uzdin rözség környékén évek óta rablóbanda garázdálkodik, amelyet a hatóságok nindeddig nem tudtak kézrekeriteni. <edden este újabb rablótámadás tör:ént. Dopljana Ádám földműves liázálak ablakán este tíz óra tájban kopoghattak. A gazda kiment és három fegyveres embert talált az uccán, akik lyoniban ráfogták fegyverüket és felszólították, hogy menjen be velük a lázba. A támadók a gazdát és családját bezárták egy szobába, azután munkához láttak a lakásban, amelyet teljesen kifosztottak. Nagymennyiségű ruhát, tizenöt arany dukátot és hatezer dinár készpénzt szedtek össze i szobában, amelyet teljesen feldúltak. \ rablótt holmik értéke huszonöt-harnincezer dinárra rúg. A rablók ezután eltávoztak és gyalog vágtak neki az éjszakának. Szerdán reggel Jarkovác határában Dragisics tio&oljub jarkovgei ycndt)rbi*tosnak feltűnt a három gyanús ember, akik nagy batyukat cipeltek a hátukon. Megáhította őket és felszólította, hogy kövessék a községházára. A három ember elindult a rendőrbiztos után és nyugodtan mentek vele addig, amíg a Versava-csatorna hídjára nem értek. A hídon hirtelen mind a hárman revolvert rántottak és lövöldözni kezdtek a rendörbiztosra. összesen öt lövést adtak le, amelyek közül egy golyó a rendőribiztost szemén találta és. a fejébe hatott. Dragislcs rendőrbiztos nyomban összeesett, a rablók pedig futásnak eredtek. A lö. vések zajára- a falu emberei figyelmesek lettek és amikor látták, hogy mi történt, sietve a községházára mentek, ahol értesítették az aljegyzőt a támadásról. Az aljegyző nyolc kocsin nyolc csendőrrel és számos falubeli emberrel üldözőbe vette a menekülő rablókat. A rendőrvezetőt közben a községházára .szállították, ahol rövid idő muiva kiszenvedett. A* üiutttók csapata, a romág határ irányában, Kanak és Sipovó között fekvő erdőben megpillantotta a rablókat, akik azonban az üldözők közeledtére egyszerre eltűntek. Kutatni kezdtek utánuk az erdőben és végre mind a három rablógyilkost egy fa tetején találták meg. A csendőrök fegyvert fogtak a rablógyilkosokra, akik csak ekkor szálltak le a fáról és megadták magukat. A rablógyilkosok egyike Ufa Vaszilije, aki már ismeretes a hatóságok előtt, mert ő volt az 1921 júliusában történt becskereki cukorgyári tablógyilkosság értelmi szerzője. Társai vallomása szerint Lifa készítette elő a cukorgyári rablógyilkosságot, amelyben csak azért nem vett részt, mert időközben a csendőrség más ügy miatt elfogta és azután megszökött a fogságból. A másik két rablógyilkos Almazan Jován és Karapas Konstantin. Mind a hárman romániai lakosok és román területről jártak át a Bánátba, ahol számtalan bűncselekményt követtek el, melyeknek végrehajtása után mindig visszaszöktek hazájukba. Az elfogott rablógyilkosokat Kovácsiéira szállították, ahol csütörtök délelőtt kezdte meg a kihallgatásukat Kolarovics Dusán lőszolgabiró. A vizsgálatban résztvesz az uzdini, sztariléci és bókái csendőrség. Beismerték Dopljana Ádátn házának kifosztását, valamint a jarkováci rendőrbiztos meggyilkolását. Vallomásuk szerint a rendörbiztost Almazan Jován revolverének golyója találta el. Ezenkívül számtalan bűncselekmény, elkövetését ismerték be, többek között Tomasevácon is kifosztottak egy házat, Jarkovácon három lovat lí"fíMc, Uzdinban pedig sok lopást és betörést követtek el. A vizsgálat most annak megállapítására irányul, hogy hol tartózkodik az a nagyobb rablóbanda, amelynek a három rablógyilkos is tagja. A bűnös alkohol Négy embert súlyosan megsebesített Kalpinban egy részeg foldmives A kulpini Rumen Sztevan-féle kocsmában szerdán éjjel egy kulpini földműves borzalmas vérengzést vitt végbe. Sztankov Giisa ku'pini földműves együtt borozott Krsztics Iván fő dmüvessel, aki távozóban elcserélte a botját Sztankovéval, mire Sztankov éktelen szidalmak közt Kriszticsre vetette magát, de a kocsmában jeien volt Rákics Vláda szétválasztotta őket. Sztankov ezért Rakicsra vetette magát, széket kaDott fel és azzal úgy vágta fejbe Rá-* kiesőt, hogy az vértől elborítva eszméletlenül rogyott össze. Kundenko Grigorije orosz menekült történetesen szintén jelen volt a kocsmában. Sztankov látta, hogy az orosza földön heverő embernek segélyt nyújt, erre kést ragadott és az oroszt arcba szúrta. A szúrás oly szerencsétlenül értő az oroszt, hogy jobb szeme kifolyt. A kocsmában ekkorára már nagy zaj volt, amit az uccáról meghallott Mravik Szteván glozsáni cipész és kíváncsian benézett a kocsma ajtón. Sztankov ezt észrevette, kirontott az uccára és kését több ízben az eiőtte ismeretlen ember fejébe szúrta. Sztankov ezután az uccukon bolyongott, ahol találkozott Krsztics Ivánnal, akivel már a vendéglőben dulakodott, Sztankov szó nélkül belédöfte a kését és lágyékán és hasán súlyos sebeket ejtett. A kulpini rendőrség telefonon értesítette a történtekről a b-cspetrováci csendőrséget, amely dr. Sehuszter József bncspetrováci községi orvossal a tett színhelyére sietett és a sebesülteket első orvosi segélyben részesítette. A csendőrség letartóztatta a vérengző Szíankovot és a noviszádi ügyészség fogházába kísértette. Kundenko és Krsztics sebesülései élet veszélyesek. b
