Bácsmegyei Napló, 1926. április (27. évfolyam, 90-118. szám)

1926-04-04 / 93. szám

20. oldal BÁCSMEGYEI NAPLŐ 1926 április 4. tarn. fliló* I» un a túlsó sxflcre. Szót gsahad elhanyagolni. Mae a nekünk so­sem volt idegen. Mért nem lön ide fel­frissülni? Férti: Mit tudom én. hagy miért nem? Anavi miértet kiabái felénk az élet s képtelenek vagyunk a feleletre. A kér­dések elhangzanak s elhal velük együtt minden. Asszony: Mostanában mindig szenti­mentális a hangulata? Férli: Majdnem mindig, amióta is­merem. Asszony: Istenem, hogy öntudaHa­tóul mennyi kellemetlenséget Okozunk! Annyira lehangoló volnék? Férfi: Csak kacér, mint minden asz­­szony. Asszony; Ha annyira általános ez a tulajdonság, máris megvan# a mentsé­gem. Férfi: A kacérságban van valami a szívtelenségből. Nem szabad minden emberre! egyformán bánni. Velem pél­dául akkor tenne tót. ha keresztülnéz-ne rajtam. Egyszerűen nem élek. nem vesz észre. Asszony: Semmi okom sincs rá. Min­dig örülök, ha látom. Férfi:' Volt idő. hogy én is hittem ezt. Asszony; Jé és abbahagyta? Férfi: Abbahagytam, mert nem tu­dok játszani. Azzal szemben, akit sze­retek. nincs a játékra hajlandóságom, furfangom (észreveszi magát); Bo­csásson meg. én most kimondtam va­lamit. amit nem lett volna szabad. A tekintetünk kiabálhat de az ajkadra bilincset muszáj raknunk. Megsértet­tem? Asszony: Azzal, hozv szeret? Na­gyon megtisztel. A szeretet kell a nő­nek. ez a harmata, meg a napsugara, az éltető levegője. Férfi: Addie. amis meg nem mond­ták neki. mert akkor újabb után vá­­gvrkozik. És mit járhatok viszonzásul én? Asszony; Kedves barátom. maga olyan gyerekes. Hát nem elég az, hozv szerethet? Férfi: Az ilyesmire csak úgy ad"-' engedélyt hogy egyúttal viszonozzák. Nevezzen őrültnek, tolakodónak, dob­jon ki. akkor is állítom, hogv nem va­gyok magának közjönyös. Asszony: Természetes, hogy a ió ba­rátom nem az. Férfi: Én több vagvok ióbarátnál, én mezéreztem sok mindent Asszony (komolyan. elmerengve): Nem érezhetett meg semmit. Férfi: Abban az időben kezdődött mikor féltem a közelébe lutni. reszket­tem a gondolattól, hozv megismerke­dünk. Kerültem, szaladtam előle és mégis folyton látnom kellett. Asszony (mint fent): Sosem láttam, amig be nem mutatták. Férfi (szenvedélyesen): Az nem igaz! Bocsásson meg csak azt akarom mon­dani, hogy nem tudom elhinni, hiszen az a korzak volt a legnagyobb bol­dogságom, Elnéztem, mint a szentet s amikor találkozott a tekintetünk, én lesütöttem a magaméi Behunytam a szemem, usv akartam kitalálni. mire gondol, mit érez. Asszony: Az én tekintetem nem talál­kozott senkiével. Férfi: Az enyém voll az enyémhez kapcsolta. Nem mertem megtudni, mi­nek hívják, hol lakik, kicsoda? Gyö­törtem magam a leglehetetlenebb kér­désekkel. elkerültem az uccán és mégis találkoztunk. (Más hangon, szerepen kí­vül.) Vilma, ez csakugyan igaz, em­lékszel rá. hogy igv volt? Asszonv (komolyan): Maga vagv összetéveszt valakivel, vagy álmodik. Az én utamat nem keresztezte soha. Férfi: Hát a vonósnégyes hangverse­nyen? Hallottam én ?,bből egyetlen hangot? ügy ültem, hogy láthassam, meg voltam őrülve, már nem vigyáz­tam diszkrécióra, csak ittam magamba az arca sápadtságát. És maga az egész estén rám nézett, összeszoritotta a szá­ját beharaoott az aikába és nézett. (Hangsúlyozva.) Beharapott az aia ká­ba! Sohasem tette azelőtt Láttam, amikor másokkal volt és nem tette. Csak akkor, nekem Ma is látom a mo­solygását amelv áma tlarená tette az élszakámat mert nem tudtam, miit Je­lent. Sir macában? Szánakozik ral­­tam? Közelebb jutott hozzám? (A keze titán nyúl.) Mondja meg most. Én nem tudtam eltitkolni, hogy mit érzek, azt hiszem Kiások is észrevették raitam. csak maga lett volna az egy étién, aki nem látta, hogy szeretem? AaMXtmt (elvonja a kezét szerepen kivtM): Tt hamis kártyákkal látszol. Mit kavarod fej az igazi múltúnkat? Férfi (tompán): Akkor nagyon fáit minden és kerültem. Nem néztem ma­gára napokig, azzal gyötörtem magam. De lestem a tekintetét, felvillan-e. ha idegen nőket lát. ha kacagni hall? És akkor mindazt, ami a lelkében hullám­zik. elárulta a szeme. Én fogtam ezt a tekintetet, őrjöngtem miatta. mert gyilkolt a kétség, elringattam magam képzelődő mámorban, mikor mindent hinni akartam, ami boldogság. Most nem engedem el többé. Maga is szeret, hasztalan tagadja. Ha csak visszatértem a gondolataiba, ha feltünedeztem té­tován. átsuhanva. nekem az elég. A lelkem megtelik áhítattal, mint gyer­mekkoromban. mikor tömiénfüstös templomban hallgattam a vecsernvét A nap beküldte aranvküilőit a színes ab­lakon. én pedig sírtam, magam sem tu­dom. miért. (Megragadja a kezét.) Ne­kem maga szent volt és az marad min­dig. Maga a hófehér kócsag, aki meg­cirógatja szárnyával az álmaimat . Ne feleljen. h;>gvion ebben e mámorban, amelyből keserű lesz az ébredés. Csak hunyja le a szemén... Asszony (tehetetlenül engedi a kezét csókolni, a szemét lehunyja, a másik karín lankadatlan lehull). Férfi: Tegye ide kezét a homlokom­ra. érezze meg. hogy most forradal­mat tombol bennem minden érzés. Csak érzés, mert a vágy megnemese­dett és tisztán lengi körül. Maga az én buidosásból megtért tavaszom. a sarlu-illatom. Pszt Csipkerózsa alszik, lábuiihegven {áriatok. most álmodta meg a máiusi nászunkat Gyöngyvirá­gok csilingelnek biibáios akkordokban, a cserebogár-foeat készen áll. mind­járt utazunk. Csak ne háborgassátok az álmát Azért én meglopom, hiszen rólam álmodik. (Játék.) Elkergetem a gonosz manókat, lecsókol m a könv­­nveit melv oilláira csalta a szivár­ványt (óvatosan föléie hajói, meg akarta csókolni, arra az asszony hangosan fel­kacag. felugrik.) Asszony; Van még több strófája? Szívesen elhallgattam volna, de — bo­csásson mez — nem tudtam a kacagá­somat ' visszafojtani. Férfi: Lássa, müven kegyetlen! Méz mindig látszik. (Megtörd a homlokát Kedélyesen, de remegő hangon.) Hogy tudsz igy játszani Vilma? Én maid meggyulladok. Asszony: Uram. mindaz, amit leveze­tett. a frázisai, amiket kitalált, naivon szépek. MtKában egy költő veszeti meg. kár hogv nem értékesíti a vénáját Férfi: De kérlek, éri egészen komo­lyan mondtam mindent Asszony: Maguk mindent komolyan mondaniuk a pillanat hatása alatt Leg­alább ez dicsérni való. De mi. asszo­nyok. nem pillanatokra vagyunk teremt­ve. Bennünk az érzés akkor kezd ér­ni. mikot az előidézőié már rég keresi a hibáinkat. hogy kiábrándulhasson. Nem tagadóim asszonvi kacérkodás volt. hogy eddig meghallgattam, de már elég. Én csak az uramat szeretem. Férfi: (Utána megv. az asszony foly­ton távozik.) Vilma, nézd kérlek, ez egv borzasztó szamárság volt. amit most csináltam. Már vége van. engedd, hogy megcsókoljalak. Asszony: Ohó. uracskám! Azért, hogy mi alsóbbrendű lények vagyunk, az eszünkön méz nem Járnak túl. (Szi­gorúan.) Maradion ott és ne fusson utá­nam. Semmi kedvem a kergetőzéshez. Férfi: (Kigombolja a gallériát. a mel­lényét) Vilma, hát nem érted meg. h >cv nincs már iáték? Gvere szépen ide mellém, aztán haitsd a feied rám. Tu­dod. ahogy olyankor szoktad, amikor naevon szeretsz. Vilma. Gvönvörü fogalmai lehetnek magának a kócsagról! Más baja sincs? A kócsag tudvalevőleg mást sem csi­nál. csak odabuvik a díványon a va­dászhoz. Férfi: Vilma . . , Vilma: Ne közelítsen, mert megmon­dom az aramnak. Mindazt a bolondsá­got. ami eddig volt elhallgatom. Ezvi­­kűk sem érdemli uevan meg. de ma­gamnak tartozom vele. Az uram léha. csélcsap. szoknvaboíofod. aki frázisok­kal rontja meg a sstegénv eevüsrvfl fe­jecskéket. maga pedig ... hát mam a pária. Maradion ott ahol van. Férfi: Vilma, én mingvárt megbolon­dulok. Ez érv kicsit sok. Asszony: (Szelíd, édeskés Kamton.) Szegény baráton, szenved? Azt mond­kell fogadnia, különben baj lesz. Na. le­ül már? Férfi: (Bosszúsan, erőltetett nevetés­sel.) Egész komédiát csinálsz belőlem. (Leül.) Asszony; igv ni első az engedelmes­ség. Most fordítson ei s csak akkor nézzen vissza, ha megengedem. Férfi: Mi lesz ebből? Asszony: Nem alkuszom. Az történik, amit én akarok. Férfi: (Elforul.) Asszony; Ezt már szeretem. Most pedig nyugalom. (Bemegy a hálószobá­ba. azonnal visszajön egv párnával, meg egv takaróval, a díványra dobja, visszamegy, a félig nyitott altón kinéz.) Szabad. Férfi: (Megfordul, bambán nézi az ágyneműt.) Hát ez mi? A nemzetközi szakszervezeti szövet­ség, az úgynevezett »Amszterdami In­ternationale' április 9-ére kongresszus­ra hívta össze Szófiába a szövetséghez tartozó balkáni szakszervezeteket. En­nek a szakszervezeti Balkán-konferen­ciának rendkívül nagy jelentőséget tu­lajdonítanak az amszterdami internacio­­nale vezető köreiben. mert remélik, hogy a balkáni szakszervezeti vezérek találkozásán sikerülni fog megtalálni azokat a módozatokat amelyek meg­nyitják a fejlődés lehetőségeit a balkáni munkásmozgalom előtt. A konferencián a nemzetközi központot Sassenbach Já­nos, a szakszervezeti ínternacionale tit­kára fogja képviselni. Sassenbach Szófiába utaz fában több jugoszláviai városban tart előadást és előadásainak sorozatát Szuboticán nyi­totta meg. A Bdcsmegyel Napló mun­katársának alkalma volt hosszabb be­szélgetést folytatni az amszterdami szakszervezeti központ titkárával aki a legnagyobb szívélyességgel állott ren­delkezésünkre. hogy a szakszervezeti központ hivatalos álláspont',át Ismer­tesse az aktuális munkáspoütikaJ kér­désekben. — A szófiai kongresszusról az a hir van el’ otedve — kérdeztük Sassenbach titkártól — hogy annak célja a balkáni munkásság felvonultatása megakadá­lyozni az orosz szakszervezeti szövet­ség fölvételét az amszterdami inter­­nacionaleba. — Atott Igaz — hangzott a válasz — a szófiai kongresszus célja az, hogy a Balkánon nehezen induló szakszerve­zeti mozgalmat elősegítse és odahas­son. hogy a Balkán egész területére ki­terjedjen a szakszervezetek működési köre. — Az orosz szakszervezetek tudomá­sunk szerint csatlakozni akartak a nem­zetközi szakszervezeti szövetséghez, de Amszterdam visszautasította Jelentke­zésüket. Mi az oka ennek és általában mi akadálya van Amszterdam és Mosz­kva egyesülésének szakszervezeti szem­pontból? — Az egyesülés akadálya az. hogy az orosz szövetség mellőzni kivdnla a szakszervezeteknek az önsegélyezésen alapuló gazdasági küzdelmét és a fejlő­dés elvére fektetett szociđl-politikai vé­delmet Moszkva ehelyett a szakszer­vezetekben is, a vildgtorradalom kitöré­séért küzd és ezt a politikát akarta rá­erőszakolni Amszterdamra Is. Az am­szterdami Intemaclomale nem hagyja eltéríteni magát attól az útvonaltól amely’ a Jelet* gazdasági Igényeinek ki­elégítését Irt« elő és a forradalmi po­litikát a pártszervezetekre bízza. Mosz­kva előtt nyitva vannak a kapuk, az orosz szakszervezeteket örömmel fo­gadtak az amszterdami internadomle­­ban, ka a szakszervezeti mozgalomban Asszony: Jó éjszakát átmodjoa szó­ik:! a kócsagról Férfi: Vilma, hova Jutott a tréfá­ban? Asszony: Isten bizony nem tréka, halálos komoly. Tudja, bevallom, asz­­stzony mgyök én is. gyönge és gyarló, anílyenmek se remim mink. Ahhoz mégis elég erős. hogy az uramat ne csaijam meg. (Tréfás baiagsmtlyaí) TuduiüMlg veie magával sem. Jó éjszsstcát. A kó­csag elrepült. (Hirtelen becsalna az aj­tót ráfordtitj. i kulcsot) Férfi: (Oda -óban. megrázza a k*3ia­­eset): \%na! Asszony (hefflüröl): Ezzd tertoaom magarrmaik. Jó éjszakát. Férfi (lassan vteszaikulltog. leüt a dí­vány szélére, bossm-San lelöki a pár­nát.) Ezl aztán megostnáítam. (Függöny.) alávetik magukat az amszterdami alap­elveknek. — Milyen volt a szakszervezeti moz­galom fejlődése az utolsó tíz évben fő­leg abból a szempontból hogy a há­ború és a forradalmak milyen hatást gyakoroltak, a mozgalomra? — A háború előtt a szakszervezeti internationulenak mintegy nyolcmillió tagja volt. A háború után a tagok szá­ma huszonhatmillió lett. mig most kő rülbelül tizenhatmillió munkás tagja az amszterdami internationalenak. A for­radalmak befolyása az volt, hogy azok a tömegek, amelyek a forradalom előtt egoizmusból tartották távol magokat a szakszervezetektől, tömegesen jelent­keztek szakszervezeti Igazolványért, de a forradalmi idők irtán siettek me­nekülni a veszélyes területröL Azok, akik komolyan vették a dolgot és be­látták. hogy lassú szakszervezeti mun­kával eredményt lehet elérni, termé­szetesen továbbra Is bemtmanadtafk a szakszervezetekben. i — Milyen viszonyban van ag am­szterdami Inter nációnál» a Népszövet­séggel? — A Népszövetség kebelében mű­ködik a Nemzetközi Munkaügyi Hiva­tal amelynek elnöke Afbcrl Thomas, »oft francia miniszter, a UfiumantU egy­kori szerkesztője és Jmtris volt dol­gozótársa, aki most Is meggyőződése* szocialista. A hivatal feladata a mtnv ka Jogra vonatkozó minden Intézkedés foganatositá-sa és a munkásvédelmi ada­tok összegyűjtése. A hivatal érintke­zésben van a világ valamennyi szak­szervezetével és Igazgatásába® részi­­vész ae amszterdami központ vezető­sége. Évente munkaügyi konferenciákat tartanak Géniben, amelyeken minden állam kormányzata kél taggal a mun­kás és munkaadó érdekeltségtilt álla­mon kint egy-egy taggal képviseltetik magukat. A Nemzetközi Munkaügyi Hi­vatal egyezményeket kötött és ajánlá­sokat tett a nyolcórás munkaidőre, amelyeket már a legtöbb állam rati­fikált. Elérte, hogy a munkásképvisele­tek a munkaügyi konferenciákon min­denkor egységesen lépnek fel az olasz fascisták kivételével, a tascistdk azon­ban egyetlen tárgyaló-bizottságba sem tudtak bejutni. — Az amerikai munkásságnak ati­­fyets kapcsolata v«ar a nemzetközi naát­szervezett szövetséggel? — Az amerikai yna feszes-veEnceSt először 191 i -ben letetitek meg nemsa*­­közi szakszerwpzetl kongresszwsoe Bu­dapesten azután 19!A-ba* Zürichbe I» eljöttek, t919-ben pedig fiomport-nak. az amerikai rnimkásszervewwefc azA» eíhunyt kitűnő vezérének natty sze­repe voh az amszterdami kongresszu­son. Qomperz hazatérése után telkese® doSgSözotS ajtón, hogy, as «rtorikal ima. Amszterdam, Moszkva és a Népszövetség Az amszterdami szakszervezeti iölernacíoaale titkáráztak nyilatkozata a munkás mozgalom aktnál.s problémáiról

Next

/
Thumbnails
Contents