Bácsmegyei Napló, 1926. április (27. évfolyam, 90-118. szám)

1926-04-04 / 93. szám

1926 április 4.

kásszervezetek belépjenek az amszterdami internaaonaleba, de sikertelenül mert az amerikaiak túlságosan forradalmi szellamiieknek minősíttettek bennünket ó$ a fizetendő járulékokat soka Icák őomperz lialála óta Green küzd az egyesülésért Amerikában és reméljük, hogy rövidesen eredményt is ér el.

— Ml a véleménye az amszterdami toteriírackraaleriaik a magyar kérdésben?

— Szakszervezeti szempontból nincs magyar kérdés. A magyarországi • szakszervezeteknek a nemzetközi mozga lomban. rendkívül jó nevük vau és ennek- elismeréseként a március S-iki budapesti szakszervezeti kongresszuson a francia, német, csehszlovák és román szövetségek képviseltették magukat .és a világ minden tájáról küldtek üdvözlő táviratokat. A magyarországi szakszervezeteket a legkiválóbbaknak tartjuk, más tekintetben pedig a magyar kérdés — politikum, amely kívül esik a szakszervezeti mozgalom érdekkörén.

— 'Mi a véleménye titkár untak — kérdeztük végül — a jugoszláviai munkásság helyzetéről és mozgalmáról.

— Jugoszláviában a legsürgősebb és legfontosabb feladat, hogy minden szakmában minden munkást megszervezzenek ős a szakszervezetek komoly munRÁnSIVTEGYEf IIAPLÍI

kával igyekezzenek a munkásság gazdasági és szociálpolitikai érdekeit etebbrevirmi,

*

. A Munkáslótthoii épületében ekkor már nagy tömeg. gyűlt össze, hogy meghallgassa a szakszervezeti központ titkárának előadását. Sasenback János az előádóaszfalhoz lépett és — folytatta az; yiterviül Beszélt tovább épp oly csendesén, mosolyogva, gesztusok nélkül. Az őszlraju, hatvanéves, zömök öreg ur negyven esztendeje munkásvezér, de beszédjében, megjelenésében semmi sincs a forradalmárból. A legnehezebb problémákon nyugodt könynyedséggel halad át .a legviharosabb közbekiáltásokra megértőén mosolyog, általában mindenen mosolyog— a negyvenéves szakszervezeti küzdelem tanulságait nyilvánvalóan abban a konklúzióban szűrte le, hogy a fejlődés irányvonala végeredményben mindig egyenes és .a legfcomplikáltabbnak látszó problémákat kétségtelen bizonyossággal megoldja ab idő. Az amszterdami ■ titkár beszédéből . sokkal inkább Kiéreztük a tisztviselőt, mjnt a munkásvezért. . .

Sassenbaeh János osendes-beszédü ember, megfontolt szavú, lojális, alapos: német.

Komor Mihály

21. otfal

— Gratulálok kisasszony — így kezdte — az önök mutat-, inja valóban szenzációs.

Ó, igazán nem az én érdemem — szerénykedett. a leány.

— Nöuo, nem minden nő hagyná masát így kettéfárészelui.

A nő nevetett.

— Nekem még viccből se volna szivem egy ilyen' szép nőt kettészelni — mondta Richard nevetve.

Nem lehetett folytatni, mert a lánynak következett a jelenése.

Másnap pint régi -barátok disbuTálfcak. A japán rajtuk ütött.

— Öltözzön kisasszonyt — mondta a nőnek ridegen.

Az egész orfeum leste, !^>gy mi lesz ebből. Richard már olyan ideges volt, hogy egy este tévedésből neui vétette el a halálugrást. A társa megplrongatta:

— Le kell szoknod értről a nőről. Meglásd bajba hoz az a féltékeny tigris.

A féltékeny japáui tigris valóban

kezdett nagyon agresszíven viselkedni, Ha észrevette, hogy összevilían a fiatalok tekintete, már közbelépett és a fbga között -káromkodtoft

Húszadikán meglepte őket, amikór csókoloztak. Rohant az igazgatóhoz. Ordított.

— Vegye tudomásul, hogy nem lépek f ei!

— De kérem — csltitotly a direktor —- egy -színházi csali miatt?! Mi tudjuk, hogy .ez- semmit -se jelent a 'kulisszák világában! Uram az istenért, ne legyen.ennyire féltékeny!

A japán még jobbau - dühbe gurult- és nagyolt csapott ;az asztalra.

—- £u féltékeny vágj-ok?', — kiabálta. — Hát mit gondol maga, én törődöm egy ilyen kis nővé!?! Tőlem csókolhatja reggeltől-estig, de csak előliem, nem a hátam mögött!

Az igazgató csodálkozva bámult. A japán 'most már halkabban íolj-tetta:

Nem attól félek én, bőgj' odaadja magát a nő, Iranern attól, hogy kikotyogja a trükköt...

A nagy jelenet

— Eggfelvonásos játék —

Irta : László Ferenc

Féltékenység

Irta -• Stella Adorján

Tamgb liangh', a hites Japán bűvész esúJnként uasy sikerre! mutogatta magát az orfeumban. Ó volt a műsor legdrágább száma, ezért nemcsak az igazgató, utálta,- de valamennyi artista is. Szűrös szemű, fordo szemöldökű kis emberke volt, bajusza helyén néhány Töt’ hajszálat viselt és a Kollegák közül nem állt szóba senkivel. Nagy kísérettel dolgozott, egy feltűnően szép angol lánnyal és négy fiatal szolgával, akik a mutatvány előtt sok hókusz-pók ússzál állították össze a rejtelmes' kellékeket. Mig Tangh Liangh dolgozott, senkinek se vök szabad a színpadon tartózkodni. A bűvész ezt szigorúan kikötötte minden szerződésébe®. Féltette a trükkjeit s különösen féltette .azt a mutatványát, amelyet a szép atfgo! lánnyal végzett. Tangh Liangh ugyanis minden áldott este ‘kéttefürészelte a szép misszet, alsó testét bedobta egy ládába, felső testét (eltüntette. Pár pillanat múlva aztán bengáli: f&jy és csengő-bongó - muzsika között behoztak egy kosarat s abból Tangh Liangh elővarázsolta az angol tepyt, természetesen egy darabban. Mondani is felesleges, hogy a kosár, a melyikből a kisasszony pukcdllzve kiugrott,'üres volt, -amikor behozták.

Ilyen csodákat csinált Tangh Liangh a színpadon s mindezt azért, hogy abból a csekély háromezer dollárból, amit havonta keresett, a kiadások és szerény költekezései után ezerötszázat hazakülajön a feleségének, egy rossz-arcú,, fogatlan anyókának, aki Yamayatá-ban imádkozott a japán istenhez, hogy férje mielőbb hza-jötjöu abból a ronda Európából, ahol már csak nők kettéfürészelésével lehet komoly pénzeket keresni.

A privát élete nagyon egyhangú volt a nagy bűvésznek. Délelőtt a várost járta, ebéd után szunyókált, majd próbált egy kicsit és az előadás végeztével egy kis étteremben vs-acso-rázott Mindenüvé kettesben jártak szép angol, partner-nőjével. A kisasszonyt Márynek hívták. Együtt tértek haza minden áldott este abba a kis máso-árangu hotelbe, ahova az orfeum igazgatósága szállásolta őket. Egymás mellett volt a szobájuk. Az egész helyzetet legjobban Cfyarly jellemezte, a muzsikáló kutya tulajdonosa, aki a kulisszák mögött a következő nézetet vallotta Tangr. U- angh művészetéről és magánéletéről:

— Nem elég, bofcy ez a sárga sviod}gs vlsjT ei 4 legtöbb pánit ijwieo, még

hozzá neki van a legjobb note!

Märy kisasszony ugyanis határozottan tetszett mindenkinek a színházban. Még a boroivan is m ereszt gette rá a szemeit, amikor félmeztelenül megjelent a kulisszák mögött, Ilyenkor ráveregetett a kórus csinos Körijeire, így akarta megmutatni az angol -nőnek, hogy ő milyen nagy tekintély ebben a színházban. ' Do nagy hódolója volt Märynek az »Erry és Berry«, cirnu szám is. Erry és Berry légtornászok voltak, még pedig a legjavából. Erryt Richard Götz-nek hívták és Bajorországban született, mig Berry lengyel származású volt és Lutsld névre hallgatott. Általában nem sokat törődtek a nőkkel, mert a mesterség kizárta. a túlságosan intenzív érdeklődést, de ezj a Märy nemcsak mint nő, de mint partner is imponált nekik.

— Olyan hűséges, mint a Charly kutyája — jegyezte meg Berry. Egy pillanatig nem hagyja c! ezt az ázsiai kóklert.

— No én majd. megmutatom neked, hogy elhagyja — mondta Erry.

Nagj-ot ütött a mellére, amelyen a fehér trikóra hitpejfve fekete halálfej rémit&etto a közönséget. Kettőjük közül Erry'volt a merészebb, ö csinálta a hármas halálugrást és repült át a színpadon egyenesen Berry karjaiba-. Berrvnek aránylag könnyebb dolga volt. ő csupán fejjel lefele lógott a levegőben 'és elkapta a Hatalmas ■ svtmggrl érkező hetven kilós embert. A mutatványt halálos csendben végezték minden este és először mindig, elvétették. Ez volt a trükkjük. Másodszor aztán a publikum óriási izgalma közepette Erry pontosan ■3 társa karjai közé repült Micsoda sikerük volt Így! Véletlenül jöttek rá erre, mert egyszer Frankfurtban elvétették s utána tomboló tapsót kaptak. Azóta először mindig a legprecízebben rosszul csinálják.

A mutatványt Märy is végignézte egj’szer a kulisszák mögül és a nagyhalálugrás után hétszer összeütötte a tenyerét.

Erry, ajjaz Richard Öötz különösen a barátjának akarta megmutatni, hogy ő ■kikezd a japán nőjével és ezért tizedikép este megszólította. Gondolta, pont húsz nap van még elsejéig, addig elszórakozik a kjsass&mpyal Elsején úgyis elválnak egymástól, a iapán KopsnM- sábz ók Bukáréstbe,

Szereplők; Az iró, a színésznő, a színigazgató, az inas.

Szín; Egyszerű, de előkelő Ízléssel berendezett dolgozószoba. Az egészen egy nagy íróasztal és hatalmas könyvszekrény dominál. A derűsebb szint csak egy széles, tarka várnákkal borított körevet adta. Hátul közéven széles ablak, amely a szomszédos hegyekre néz. Jobboldalt bejárás, baífenékeu ajtó, a lakás többi részébe. Denis, koraesti délután, Lassan uikon.vod.il;. a, felvonás végén már ég a színen a villany.

Az. iró (harmincöt év körüli férfi. Az Írónak az a típusa, akit nemcsak írásaiért. Iránéin személyéért is szeretnek. Közvetlen és keresetlen, nyoma sines benne sem a póznak, sem a nagyképűségnek; csak egyeikn dolgot. vesz halálos komolyan; az irdst. A '.függöny felgördültekor az Íróasztalnál iil és el van mélyedve az írásban. Előtte nagy csomó teleirt kézirat-papír. Mély csendben telik el néhány másodperc, amely alatt az iró dolgozik.)

Az inas (öregedő, hűséges embere az írónak, csöndesen és félve lép be a jobboldali ajtón. Egy kis ideig tanácstalanul áll az iró háta mögött, végre félénken megszólal): Bocsánat nagyságos ur...

Az iró (felpillant a kézirat-papírról, de azért tovább dolgozik): No mi baj János?

Az inas: Lajthay színigazgató ur szeretne a nagyságos urra) beszélni Az iró (bosszúsan): Hát nein tudja János, hogy mostanában nem fogadok senkit?

Az inas: Kérem nagyságos ur, én elmondtam már minden kifogást, megpróbáltam mindent, de nem használ semmi. Aj. igazgató urat lehetetlen elküldeni.

Ragaszk vVk hozzá, hogy beszéden 'a nagyságos úrral.

Az iró (bosszúsan abbahagyja a munkát): Hát na annyira ragaszkodik, essünk tül. rajta minél gyorsabban. Kéretem az igazgató urat.

Az inas (mentegetőző mozdulatot tesz, mint akt jelezni akarja, Itog.v nem tehet semmiről ős el.)

A színigazgató (kissé kövér, választékosán öltözött ötven év körüli férik Túlzott szívélyességgel): Drága Sándorként, tudom. hogy most haragszol,

de vállalnom kellett még ezt a kockázatot is. Meg kellett bogy zavarjalak remeteségedben.

Az iró: Ha azt mondom »Isten hozott!«. akkor ezt az üdvözlést csak a kötelező udvariasság mondatja velem. Mert komolyan haragszom, hogy éppen te vagy .az első, aki megzavar a munkámban.

A színigazgató; Hidd el Sándor, hogy fontos okom van rá. Te két hete bezárkózva élsz itt a dolgozószobádban, hermetikusan elzárva az emberektől és nem tudod, hogy ezalatt nfi történik künn.

Ag iró: Hisz éppen e? a jó. Talán azért a legérdemesebb Írni, hogy az ember ne tudjon másról, mint artel, amiről tudomás: akar venni, ilyenkor nem

kell mással foglalkoznom, mint a saját magam által teremtett világgal... Es ez nagyon jó... Különben pedig nem úgy állapodtunk-e meg, hogy egy hónapra visszavonulok?! Megígértétek, hogy. nem zavartok addig, még csali egy telefon-üzenettel sem. araig el nem készülőik az írj drámámmal.

.4 színigazgató: Hiszen éppen erről van szó. Fontos és halaszthatatlan, hogy a drámádról beszéljek veled.

Az iró (cigarettával kínálja, ö is rágyújt): Parancsolj kérlek . . . Mi lehet ez a fontos és halaszthatatlan megbeszélés?

A színigazgató: Sürgős szükségem van a drámád vázlatos tartalmára.

Az iró: De kérlek, hiszen még nem is fejeztem be.

A színigazgató: Legalább is, a darab alapötletét, a milicujét ismertetned, kell. A bemutatót az eredetileg tervezett időpontnál korábban kell megtartanunk, mert fogalmad sincs, hogy amitóta .te itt félrevonulva dolgozol, hogyan égünk . . . Egyik darab a másik után bukik. Minden másodnap bemutató és nem megyünk semmire. Minden reménységünk csak benned van. A te darabod lesz bizonyosan a szezon egyetlen komoly sikere. Csakhogy ezt nemcsak neked kel) itt a jó darab megírásával előkészítened, hanem nekünk is meg kell kezdenünk már a kommüniké?est, a reklámot a lapokban. Hetekig kell írni Bálint Sándor uj drámájáról, mint az idei zezon legnagyobb eseményéről, hogy meg legyen alapozva a siker.

Az iró: Hát ezért zaklatsz a munkámban?

/I színigazgató: Remélem most már belátod, hogy fontos volt veled beszélnem.

Az iró: Egyáltalán nem látom be . . . Dehát ilyen javíthatatlanok vagytok ti mind.

A színigazgató: Meg aztán sürgetni is szeretnélek.

Az iró: Ez ugyanaz volna: mintha a várandós anya szülését akarnád megsürgetni. Jól tudod, hogy rendelésre nem tudok írni. Különben is (az íróasztalra mutat) itt fekszik már Készen a darab legnagyobb része. Még csak néhány simítást kell rajta végezni. Most tartok épp a nagy jelenetnél, amelynek megírásában voltál szives megzavarni. Ez késést jelent öregem, amiért te vagy felelős...

1 színigazgató: Hiszen én öt perc múlva már itt sem leszek, ha pár szóval elmondod a témát.

Az iró (kelletlenül megadja magát sorsának és az íróasztalhoz ülve beszélni kezd. Közben azonban önkéntelenül is mindig lelkesebb lesz a hangja, andkor drámájának témáját magyarázza): No jó, ugylátszik ezen is tu! kell esni. Hát egész röviden: a sablontól. eltérően sem szerelmi háromszög, sem házasság' törés nincs a darabban. A boldog szerelem drámája lesz ez. Két fiatal és boldog emberről szól a darab, ától: test-