Bácsmegyei Napló, 1926. április (27. évfolyam, 90-118. szám)
1926-04-04 / 93. szám
1926 április 4. ilyen asszonyt. Száraz, mint a gereblye. Az ember epéi néz ki a szeméből mindig. Azt is akarja, hogy mindenki olyan legyen mellette, mint amilyenné ötét aamyairitották az esztendük. Viszont ez a muzsikáló ősz meg az öreg ember jókedve olyan, akár a csurgó méz. Bezzeg a Gazsi koma felesége... Az kölíene ide, ez meg a Gazsi mailé. Abból .háromszor is kitelne iaz o girhes oldalbordája, olyan kövér. Holott csak nyolc evvel fiatalabb, mint ez a sárkány. Három esztendővel tovább élne, ha egyszer a karjai közé' kapná. A múltkor lehette rá a vére, nyúlásán, mint a gyerek száját a cukor. Születésnapot ünnepeltek. De mintha ezt a bágyasztó nyavalyát is akkor szerezte volna. Célerányos iíóka kínálkozott az asztalon. Egy kicsit ivott, meg főleg sokat kurjongatott. De jó volt. Különösképp 'az, hogy az aszszony nem ment vele. A vendégek majd a falnak estek mind. — No Ambrus bácsi, ropja kend el még egyszer azt a huszáros verbungost. Es ő ropta egymásután. Forgott, mint a komédiás kéziben a villa, riszálta a derekát, összegabalyodott nyolcasokat irt a csípőivel. Egy indiai táncosnő se különben. A menyecskék duzzadt fiatal szája olyan lett, mint a kékkő, a sok nevetéstől. — Ambrus bácsi, kendből jó asszony lett vóu. Értené, hogy köll keverni a — kását. De már csak baj volt,, ahogy hazaért. ’Az asszonyt is föl akarta vidámitani. Irgalmatlanul rágyújtott a nőstény prücsökről, meg a kanprücsöfcről. szóló érzékeny nótára. Az asszony nem akarta neszein! a, jószándékot. Meg se, moccant a szerenádra. Hagyta kint a hidegbe dörömbözni, meg káromkodni. Akkor fázhatott meg. Már azzal fenyegetőzött, hogy vissza megy, ettől aztán fölvillant a lámpa. — Részeges majom — fogadta medvemódra az asszony —- még egy csimpolya hangjátul is elveszti az eszit. Oszt danol. Pedig ej an a torka hangja, mint a derce. Es mérgesen fordult a falnak. Az ember ilyenkor mit tegyen? Leforrázott kedvvel belecsöndesedik az ágyba. Hát igy. * De a savanyú szemével is azért mindent észrevesz az asszony. Pedig a tűbe már pem látja belefüzni a cérnát Alig is dolgozik. Csiak a parancsot adja tó, hogy délután a maradék kukoricával föl kell tölteni a górét. Eső talál lenni. Az ember keávire igyekszik tenni. A 'Julcsa szógálóva! hordják a kukoricát, mert az asszonynak mentén a derekában hegyesedik tó az ilyen munka. Julis megy föl a létrába, Ambrus bácsi cipeli a kosarakat. A lány aztán föjülről gördíti befele a csöveket. Fordítva nem történhetik. Arról aneg- tó tehet hogy a létra magas, vagy hogy a Julcsa szétterpesztett lábbal ttámaszkodik fönt? Szintúgy a divat az oka annak is, hogy a cifrapiros szoknyákon olyan kemény, huncut ráncokban marad meg a szombatesti vasalás. Az asszony mégis tóront egy váratlan pillanatban, amikor Ambrus bácsi huzamosabban méregeti a Julcsa lány igyekezetes munkáját. — ó, ó, az istentelen. No nézd csak. Mán hogy förtelmeskedik megest. Ó hogy nem sül tó a szeme! Oszt még az ég se szakad rá. ■ Ambrus bácsi majdhogy a földhöz nem csapja a kalapot. Hát mindig baj van. Mit tegyen? Lármázna, de mártír lesz inkább, bekedvetlenkedik az istállóba. A kis ágyra fekszik. Nemsokára becsillan a Julis arca is, a tehenet jött fejni és nevet. Együtt nevetnek, azt az irigy vénasszonyt egyenlítik tó titokban. Jóleső együttérzéssel, mint két összebeszélt cslnytevö. De őzt már nem es«f3 megkísérelni a?, öreg ember, hogy z Julcsit mé? fürgébb nevetésre esik- Uadia. A 'Julcsa fiától csúfolódása vagy BÄCSMEGYEI NAPLÓ 19. oldal. megbotránkozása nagyobbat ütne a lelkére. Talán az arcéra is. Pedig a vére ugyan lökdösi. De csak bolondos, félénk szemlélő marad. Nézi a kis ágy pereméről a lány megfeszült blúzát, a piros A szín jómódra valló családi ebédlő, a fenéken altó nyílik a hálószobába. Idő vacsora után. Szereplők a férj mez a felesén. ,1 féri uísázot olvas, az aszszon.v kézimunkázik. A szobalány edényeket. ezüstöket hoz be. rakosgat. Asszony: Kiszellőztette a hálószobát? Szobalány: Félóráig nyitva voltak az ablakok. Asszony: Csukja be az ajtót, hogy be ne menjen a dohányfüst. Szobalány: (Becsukja) Teát parancsolnak ? Asszony: (Az urálioZ) Iszol?, ■ Férfi: Köszönöm, nem. Asszony: Én sem. Feküdjék le. aztán raggal iái ében keljen. Szobalány: Kézit csókolom. (El.) (Szünet.) Férfi: (Anélkül, hogy az újságból felpillantana) Mihályfyék elváltak. Asszony: (Megdöbbenéssel) Benne van az újságban? Férfi: Dehogy van. Csak eszembe jutott. Asszony: Már megijedtem!, hogy Ilyesmit is kiírnak. Honnan tudod? Férfi: Sándor táviratot kapott, ma tárgyalta, a kúria. • (Szünet.) Asszony: Szegény asszony. Férfi: (Leteszi a lapot) Miért szegény asszony? Mi van rajta sajnálni való? Asszony: Minden asszonyt sajnálni kell. ha magára marad. Férfi: Akkor is igy ereztél, mikor a gavallériával maradt magára? Asszony; Miklós, te is csak a pletykás tömeg után indulsz. Meg mersz rá esküdni. hogy Jolán bűnös? Férfi: Hogy megmerek-e? A világ annak tartja és ez nekem elég. Asszony: A világ sok mindent elitéi, ha nem az ő szája ize szerint való. Férfi: Ezért kell hozzá alkalmazkodnunk. Asszony: Felületes külsőségekhez. Férfi: ügy van. Felületes küsöségekhez. Asszony: És ezért muszáj egy aszszonyt látszatok kedvéért elsülyeszteni? Férfi: Fiam. a látszatok sokszor sokkal veszedelmesebbek, mint a valósán gok. Asszony: Én mégsem vagyok hajlandó hinni a rossz asszonyokban. Hát van. van akit a vére kerget hiányzik az erkölcsi biztonsága már néhány generáció óta. vagy külön ez az életpályája, de ne hitessétek el velem, hogy egy aszszony. ha nincs rá kényszerítő oka. szívesen megy a fertőbe. Férfi: Szívesen megy? Majdnem mindig szívesen, csak alkalma legven rá. Azt hiszed, hogy csupa angyalt látsz a korzón? Asszony: Csak a férfiak nyelvétől mentsen mez az Isten, mi asszonyok könnyen kiegyezünk. Férfi: Természetesen.. Hiszen az egész női nem egyetlen hatalmas bűnszövetkezet Mindezvik védi a másik érdekét egész addig, amíg felül nem kerekedik a saját érdeke. Asszony: Ezt tapasztaltad hosszú gavallér-pályádon? Férfi: Ezt is. meg mást is. Mindent Nem jó rá visszagondolni. Asszony: Én mégis azt mondom, hogy túlzással vagy tele. Férfi: Vannak pillanataim, amikor magam is ezt hiszem. Csupa jóindulat, megértés vagyok, apró esetekre gondolok. aztán ugyanazok az apróságok erősítik mez a pesszimizmusomat. Minél közelebb jut az ember a nőhöz, annál kevésbhó ismeri. A társaságban lehet egy asszony kedves, közvetlen, fölényes. Magam is megbámulom, jói esik a temperamentuma, mért érzésben közönyös vagyok iránta. Ha aztán szerelem van köztünk, minden kedvesség, közvetlenség. fölény istenátokka változik. Mintha telem IormJk eb easem áltamáaak vsiétí kezét, ahogy a tehén friss tőgyét huzigálja. Elszontyolodik, ilyenkor tudja, hogy gyáva és érzi az asszony igazságát, hogy hát ő mégis csak öregember a hatvanegyben. Asszony: (Kézimunkáját az öl^be ejti. úgy hallgatja) Nem ériem egészen. Férfi: (Fölkelve, járkál, maid megállapodik) Sokszor magamnak is nehéz, aki jelenségeket látok, a megfejtésükre képtelenül. Ha el is tudnám hinni, hogy a nők nem szántszándékkal rosszak, az is a hátrányukra történnék, mert a másik véglet az. hogy rettenetesen korlátoltak. Nem tudnak viselkedni, izgatja őket öntudatlanul a kurtizán, aki' csipkerózsa álmát alussza mindnyája lelkében. egy pillanat sikeréért feláldoznak sok-sok drága lényeget, végeredményben boldogságot. A férfiak pedig még hiúbbak, de eszesek is s a hárfának azt u hnrlát ragadják meg. amelyik a legmélyebben zeng. Mikor egy asszony tiszta öntudattal meri elmondani, hogy nagyszerűen múlatott, nem is sejti, milyen halálosan kompromittálta magát. A bűnt azután már tudatostul és rafíináltan követi el. Asszony: Váriunk egy kicsit, még nem vagyunk a■ bűnnél. Mintha azt mondtad volna, hogy minden temperamentumos, vagy mulató asszony gyanús. Férfi: Vau benne valami. A temperamentuma az a korlát.’ amelytől nem iuthat az érzékvilághoz más. mint akit ő maga enged oda. Asszony: Ha vádion gondolatban nehl lehet brutálisabb csalásokat elkövetni? Az a kifogástalan hü asszony, aki nem szőrit vissza egy tolakodó kezet, megadással, visszavonultan tölti az életét. gondolatban azonban őrjöngő táncokat iár azzal. akihez vonzódik? Fiam, téged megrontott néhány rossz nő. könnyű kaland, ahhoz idomítasz móst mindent, mikor tolvajból átalakultál gazdává. A hajdani futóbetyár bűnjelt lát mindenben, ami mellett valamikor józanon haladt el. Hinni kell a ióbau. a jobbikban, különben semmit sem ér az élet. Amiért szemét is van a világon, azért én ne lássam meg a hintót, csak mindig a szemetes kocsit lessem? Férfi: A hintó rózsáját holnap pálinkás aggastyánok seprik el az útból. Asszony; Azt. amelyik arra volt szánva. Ismerek szent öregasszonyokat, akik régi albumokban ma is őriznek virágot Ott hervadt el velük minden szál. amit kaptak. Férfi: Avas romantika. Mit tudom én. mit csináltak a maguk korában? Ha nem élnék túl a férfiakat, a kortársak épp úgy feltálalhatnák a róluk való történeteket. mint ahogy a mai asszonynak is meg van a maga históriája. Az idő temet a legszebben. Hatalmas kazán az. megtisztulva kerülnek belőle a negyven. meg az ötven éves bűnök. Asszony: Tudod-e. hogy rendkívül megtisztelsz, amikor ilyen őszintén leleplezed a tvéleményedet? Férfi: Kérlek, egyetlen szóval sem... Asszony: De igenis, úgy érzem itt öt perc óta magam, mintha minden célzásoddal, aforizmáddal engem kerülgetnél. Engem is althoz a típushoz sorozol, amelyiket olyan jól ismersz? Férfi: Vilma. Isten látja a telkemet, hozv imádlak. (Hozzá lén. a keze után nyúl.) Asszony.: (Nem haraggal, még hangban sem. de elhárítja az' érintkezést.) Az nem felelet, hogy imádsz. A férfineiu jórésze azt imádja, aki nem érdemli meg. Ha tudja a hibáját bűnét annál jobban.. Határozott feleletet kérek: Hiszed-e. hogy jöhet idő. amikor méltatlan leszek hozzád? Férfi: Vilma, nagyon szépen kérlek, ne állítsd annyira éiire 9 kérdést. Asszony: Kénytelen vagyok vele. tudni akarom, hogyan gondolkozol rólam. Azt hiszed, nem látom én akárhányszor a magadbavonulásodat. amikor minden okod megvolna rá. hogy elégedett és jókedvű, légy.? Férfi: Istenem, az ép nyugtai an. kétkedő telkemmel . . » tis$zon.v: Szóval tjvugtalía vagy ée ikd&edsg. Adtam okot a -F ér fi: (Mohóm) Nem adtál, nem is ad* hatsz. Neked van igazad, engem meg* rontott az életben valami... talán töb-i ,ben is voltak .én korán kezdtem és nem élhetem azt a fölényes, tiszta éle» tét. amit inások. akik ... no izén. akik nem szeretik annyira a feleségüket Asszony: Ké-tel-kedez? Te kételkedsz bennem? Férfi: Nem, Vilma, esküszöm, hogy nem. bzent vagy, akit én nem érdemiek meg. az egész világ gonosz körülötted .s reszketek a gondolattól . . . (Leül a divánr,a. könyökére támasztja a fejét). Asszony: Micsoda gondolattól? Férfi: Hogy egyszer ... no igen. valaki félreismeri a szeretetméltóságodat. azt hiheti, hogy a közvetlenség, vagy' a tréfád mögött inás rejlik s méyt meglesz hozzá az alkalom, hát.., akkor majd az a valaki téged inzultál. , Asszony: (Nyugodtan.) Megcsókol, azt gondolod . . , Férfi: Ha mindjárt nem is azt. Ha megérint . . . Asszony: Amikor alkalma lesz . , . Férfi: Oh Vilma, te nem tudod mi az alkalom! Asszony: Hát én addig mit csinálok? Amíg megfog, vagy megcsókol. Férfi: Ne kínozz, nagyon kérlek, én nem gondolok rólad sértőt és kiveszlek abból a tömegből is. amelynek életét az alkalmak irányítják. (Hirtelen más hangon. amolyan diákosan.) igazán Vilma, de biz-isten te nem tudod, ml az alkalom Én ... én ... én tudom. Akkor jönnek bolond hangulatok s az ember megszédül. Asszony: Már mint a szédülés fejű. Férfi: Azt sose lehet valakiről előre megállapítani. Én szeretnék 'valamit mondani, de nem merem. Asszony: Csak egész bátran. Ezek után . . . Férfi: Nézd. Vilma, tréfa az egész, alapjában véve nagy bolondság. (Nevet)' most jutott eszembe. Na. de igazán milyen bolondság! Nem muszáj, hogy belemen!. éppen csak elmondom és te kinevethetsz. Te nem vagy a feleségem. Asszony: Tessék? Férfi: Nananana. úgy. Csak amúgy. Tegyük fel, hogy te nem vagy a feleségem. az urad egy csavargó lump. én pedig régen imádlak. Asszony: Mi lesz ebből? Férfi: Vári. kérlek. Te egyedül vagy itthon, unatkozol és rám gondolsz. Én pedig imádlak még lánykorodból. Vagv ezt már mondtam? Akkor én jövök és megkörnyékezlek. Csináljuk végig. Asszony: (Nevet) Mit? Férfi: Egy ilyen jelenetet. Asszony: Ki akarod próbálni a hűségemet? Férfi: Nézd. Vilma, mondtam, hogy, bolondság az egész. Ha nem tetszik, egy szót se szóltam. Én nem akarlak kipróbálni, de te egy elhanyagolt aszszony vagy. aki engem szeretsz,,. Asszony: (Nevetve) Ez föltétlenül kell hozzá? Férfi: (Komolyan) Persze, hogy kell! De még mennyire! Te egy nagyot) tisztességes asszony vagy. aki soha bűnre nem vetemednél. Én. mégis ei akarlak csábítani. (Egy kissé hadarva, mintha erőszakosan akarná meggyőzni.) Voltaképpen magamat próbálom ki. mit tudok még a régi időből? Három esztendős pádás házasélet hogyan lomhitott cl?, Szóval az a kérdés, akarod-e vagy sem? Nem muszáj, ha nincs kedved, mondd mez őszintén. De ha igen. akkor komolyan kell csinálni, máskép nem ér semmit. Te nem engem látsz és én nem téged látlak. Jó tesz? Asszony: (Jókedvűen, elgondolkozik)’ Nem bánom. Férfi: Mire gondolsz? Asszony: Hát készülök. Több instrukciód nincs? Férfi: Csak amit mondtam. l)ógy ámbár nagyon tisztességes asszony vagy. mégis, sokat foglalkozol képzeletben velem. Rendben van? Kezdhetjük? Asszony: Kész vagyok. Férfi: (Magyarázva) Ide üli a hintaszékre, a kezében könyv vau. (Megtörténik). Én kimegyek és ugv jövök be. mintha most érkezném. (Kimegy, kopogtat. bejön) Csókolom kezét. Asszony: Isten hozta. Csakhogy magát Is lehet egyszer látni. Férfi: (Csendesen. elfogódvaV Méltóztaiik tudni, a nagy lekötöttség: Az ember elveszti a közélet kiiädelrceibpn z lelki ruganyosságát. Fásultan aztán csak terhel másokat Asszcmt: A jó ismerősök'!* máíseta Nem csalom meg az uramat! JELENET Irta s Sz. Szigetiig Vilmos
