Bácsmegyei Napló, 1926. április (27. évfolyam, 90-118. szám)

1926-04-04 / 93. szám

1926 április 4.

BÄCSMEGYEHfAPlfl

17. oldat

alatta, anyaszült mezítelen volt a teste.

—Ha főtisztelendőséged jót akar vetem tenni — folytatta az idegen — adton nekem néhány pár rongyot, ami nekem veid. Hallottam, hogy az ácsék házában nagy a nyomorúság és álról nagy .a nyomorúság,- ott -bőven van a tcmdra.

És a plébános ásrmedfen nézett az idegenre. Az ''idegen pedig felállt és ment előre és a plébános, maga sem ‘tudta hogyan, de nyomon követte. És ez ácsék házába mentek. Az idegen ott levetette a. köpenyegét és betakarta vele

az ács gyermekeit, ő maga pedig magára szedte a condrákat. amiket az elátkozott ács koádustanyáJán talált.

És lehajolt a földre, sárt vett fel és pogácsát akart gyűrűik de a plébános megelőzte és ö gyúrt gyorsan a sárból

néhány-pogácsát Az idegen pedig szóit:

— Magammal viszem ezeket a pogácsákat a nagy útra. Mert elállt a vihar és- nekem folytatnom keli az utamat gyalog és mezítláb.

Aztán 'kiment a, házból és lassanként eltűnt mendetiek szeme elöl ...

*

Eiők a szerelem uiiágában

Irtai Tamás István Bíró ÍTlíhály rajzaival

Minden kérdésre kérdéssel felelt. Tlzeuhárompróbá* jassz volt ez a János, egy olcsó János, de Magda asszony a romlatlan őserőt látta benne, az Egyszerű Embert, amely majd visszaad!,a a lelke békéjét és -a régen hajszolt kékmadarat, ÉLETE ÉRTELMÉT.

Három napig éltek együtt olyan szentimentálisán és olyan idegrázóan, ahogy až csak a népszínművekben látható. A soffőr mindenáron ur akart lenni, az asszony meg paraszt és mindaketten

Rzélöfc uanaN a szerelemért ds nein a szerelem az élőherf. Szeretni annyi mint élni, de fontos az, hogy a nő minőig férfias legyen.

(Szerző saját aforizmala,)

törött asszony, akinek niucs semmije, csak bánata és szerény tartásdiia.

De jött Qrünhakker. a daliás verseny autótulajdonos és Qrünhakker kivétel volt. ö nem férfi olyan értelemben, mint a többi hitvány csirkefogó, ő FÉR.H, a legférfiasabb értelemben.

Magdát meglátni és megszeretni egy pillanat müve volt csupán. Az ifin Grünhakker halálosan belebolondult a pompás fiatal-asszonyba, aki az -úgynevezett, >. kinyílt rózsa« ideiét élte és heves-lelkes ostrom után az asszony megengedte, hogy Grünhakker órákat adjon neki az autóvezetés rejtelmeiből. Nagy ós impozáns szerelem támadt közöttük. Az asszony úgy érezte:

— Ez az igazi! Ez az a férfi, akit én eddig hiába kerestem. Most megtaláljam az életem értelmét.

A férfi pedig egyik barátjától bizalmasan megtudta, hogy Magdát hűtlenségen érte az ura és ezért elkergette hazulról. Este Grünhakker borzalmas jelenetet rendezett otthon, a. • kinzókamrák lérnségei gyermekjátékok voltak ehhez a . raffinált. gyötréshez képest.

— Hány szeretőd volt már eddig, édes? — kérdezte az asszonytól fogcsikorgatva. ■

— To vágy az első igazi — zokogta Magda ős rá akart borulni ,a férfi vállára.

De Grünhakker brutálisan eltaszitotra magától.

— Gyűlöllek! — ordította — gyűlöllek — és tajtékozva kirohant.

Mert a férfinek mindig joga van gyűlölni azt a nőt. aki meggondolatlanul vagy szerelemből neki ajándékozta magát. .

$

Mikor a cégvezetőiét meglátta kijönni a felesége 'hálószobájából, a bankár nem szólt semmit, csak magában gondolta, do azt is halkan:

— Egy úri asszonynak elvétre joga van szeretőt is tartani.

Ara amint egy napon a konkurrens Vohóbaukház igazgatójának szerelmes levelére bukkant az asszony ridikiiljében. éktelen haragra lobbant.

— Ez árulás, hitvány és alávaló árulás! — éoporzékolt és -ahelyett, hogy a. meglepett asszony ki-magyarázkodásaira figyelt volna, azon nyomban megindította a válópert.

Pedig a felesége ezúttal teljesen ártatlan, volt. Mert a Váltóbank urokuristájával folytatott viszonyt és nem az igazgatóval, akinek szerelmi koldulásait még csak meg sem hallgatta.

1.

Magda elkeseredésében másnap kia-utózott. A sofíőrnek érdekes proiilja volt.

— Milyen nemes római arcéi — gondolta és megigazította a haját

— Hogy hívják magát?

— Jánosnak — mondta a soffőr és a tükörből nézni kezdte az asszonyt.

— Mért nem lett maga mérnök, János?

A soffőr hahotázni kezdett.

— Én mérnök? Nem rossz igazán.

— Mért nem lehetne maga mérnök?-- Mert csak két polgárim vau, meg

négy elemim. Inkább az iskola mellé iáTtam én, glikkerezfünk, meg verekedtünk, csak a tanulás nem smakkolt

A ‘ barátságos ismerkedés után Magda átült az első ülésre, bogy ■ személyesen vezesse a. kocsit. A ki-s autó óriási sebességgel repült' tova.

—• Mit gondol János, mi lenne, ha mi most megszöknénk?

A soffőr elámult.

— Ha megszöknénk?

— Igen! Ha elmeunénk ió messzire, ahol az ördög se akad a nyomunkba. Nincs magának valami falusi háza. Nádíödeles kicsi kunyhója?

János zavarba jött Még nem volt biztos a dologban. mi ez: ugratás? Vagy biztatás? Elvégre olvasott ő már eféléket milliomós nacscságákról, akik megléptek a sofőrjükkel.

— Gunyhóm az nincs — mondta elgondolkozva — de tudok egy jó helyet

Magda hangos nevetésbe tört ‘ki.

— Jaj de jó alak maga János, de én nem akarok ám egyedül Já&ni- Ott fogom magát is. ió?

— Mért ne lenne jó? — mondta Jáoos bölcs óvatossággal. v — Elvenne-e engem feleségül?

Mír mért se veoata cl?

olyan rosszul játszottak, hogy a fél falu röhögött rajtuk. A negyedik napon pedig János, aki már ‘szörnyű módon unta az egészet, begurblizta a motort és egy óvatlan pillanatban végérvényesen elrobogott.

Magda asszony harmincadik évéhez közeledett. Jánost halálos kétségbeeséssel szerette, de a soffőr hallani se akart többé róla és Magda asszony tudta, hogy mi a költői igazságszolgáltatás. Leutazott a régi birtokra, ahol gyermekkorát töltötte és ahol most egy elaggott pálinkanagykereskedő kúrálta idült érelmeszesedését. Végigjárta az összes meghitt lugasokat,' fákat, bokrokat, de semmi se .támadt fel benne. Határozottan rossz érzése volt. A pálma is rémesen megöregedett, folyton nyögött és panaszkodott, önző vén trottli lett belőle,' aki egész idő alatt' egvszer sem' engedte szóhoz jutni Magda asszonyt a saját keserveivel. Ó, hisz ott volt a nyakán.a házsártos, slaanpos kövér kaktusz örökké éhes gyermekeivel, akik a vérét szívták. Magda patétikusan széttárta karjait.

Ah és ekkor...

*

Tisztelt olvasó! Itt. félbeszakítjuk a történetet. Szerző a világért se akarja eltenni a láb alól Hősnőt, de mivel a novella további folytatásában a drámai motívumok: méreg, revolver, kutbaagrás. sib. már csakugyan elkerülhetetlenek, inkább vissza indulunk Hősnőnk malijába! Tehát: szerencse fel!

C.

A válóper után Magda elhatározta, hogy többet nam áll szóba férfiakkal, öt évig élt a férjével és ezalatt csak keserűségben és megaláztatásban volt bőséges része. Most huszonhatodik esz; 4. :

A bankár mohón előrehajolt a fotelban.

— És akkor hozzám jön feleségül?

Magda a falhoz támaszkodott és fáradtan átengedte magát az illatos tavaszi , áramlatnak, amely valahonnan a kertek alól szökött be a nyitott ablakon át és üde márciusi tömjénnel öntötte ei a szoba-mogorva, vén fickó bútorait. A tavaszban és a szivekben úsznak ilyen áramlatok, mert a szív lépést tart az évszakokkal és március titkos morzéit csak a lélek antennája tudja' felfogni.

Magda elnézett messze le a folyóra és a folyóval együtt leúszott tekintete a városig. Aztán a bankárra ugrott át a pillantása, a kopasz, gazdag öregre, aki megvette az apja birtokát, parkostul, lovastul, cselédestül, mindenestül és most őreá alkuszik. Rámosolygott a bankárra, aki folyton szuszogott és a két szája széle úgy állt örökké nyitva, leselkédőu. mint egy csapda és miután eszébe jutott, hogy a iövö héten lesz a huszadik születése napja. Magda undorral kimondta a boldogító igent. ■

5.

Haffner Rudolf jogot, hallgatott az egyetemen és üres óráiban vagy a Gra-, beneu csavargóit, vagy levelet irt haza az édesanyjának, egy Szegény morvaországi özvegyasszonynak, akitől pénzt és éimiszert pumpolt azon .a jogcímen, hogy ő a család reménysége. Abból a fajtából származott, amelyből ezer és százezer lézeng a metropolisokban, akik miután ügyvéddé vedlettek, kiállanak a síkra a törvény színe előtt a Mari néni tyúkjáért, pocakot eresztenek az igaz-, sázszolgiltatás árnyékában és intim családi körben csodálatos kalandokat mesélnek, csodálatos nőkről, akiket

lS tends!ében Jár és máj is égy. ■ fámát,

megbabotUgtak éu bűvös h&éjukjsj ej*

tettek. Ezek a Casanováik' 'és

otthop a cselédjükkel csalják meg g feleségüket, de valamennyinek az <tvstében van egy tündér! szűz. áld néki áldozna első véres sikolyát.

A Szent -István templom előtt láttó meg először Magdát. Magda a nagynéniénél töltötte a telet Bécsbeu. Élénk társasági életet folytatott Tantija elvitte magával' az összes jobb helyekr« és édesapjának, a már őszülő, vén katonának, titkon nagyon tetszett, hogy a leányát mindenütt a szeretőjének nézték. Magda nejprég töltötte be a tizenötödik esztendejét, nyúlánk, karcsú alakja kellemes feltűnést keltett amerre csak járták és a. nagyravágyó, arisztokratikus lelkű tanti így becézte.

— Die Prineessiu.

Magda semmivel sem ' olt . hiúbb, mint a többi tizenöt éves bakfisok. As uccán ha ment,' hots zu negyedórákig figyelte legényes, {ingó járását, gyönyörködött a testtartásában és élvezte, szorgalmasan beinkasszálta a férfiak báatész tekintetét. Ha. a korzón át masírozott így monologízált a Jelke.

— Az én combom! Az én mellem! Az

én lábikrám:! i-És igazságosan szétosztotta bájai között a férfi szemek bókjait, niint az ütközetből visszatérő katonák között a \itézségi érmeket.

Hafínernak« meleg, majdnem olvadékony borjuszemo volt, amely xste, a lámpák fényében különösen vonzónak tűnt fel. Magda visszanézett rá. A jogász tébolyitóan forró sóhajt küldött utána. Harmadnap megösnrerkedtek. A' hatodik randevú, kellős közepén meglepte őket a tanti, akinek igy mutatkozott be Haffner: • .

— Földeik vagyunk a Magdival.

A tanti egy szót.se. értett magyarul és mivel Magda toalett dolgokban még idáig nént hazudott neki. eszeáiába se jutott.' hogy gyanakodjék. Sőt.'Meghívta1 a fiút keddi zsuriára is.

'Talán sohase lelt volna Magda Ha.fineré, ha az ebédlőben nincsen {enélöóra. Do a zenélöóra ott gubbasztott a vitrin fölött és érzelmes menüetteket játszott.

Magda rajongott a menüettekért. fii zcnélöóra azonban megbicsakófta magát

és a legédesebb (Haliam közepén elhallgatott.

— Ejnye! — kiáltott fel bosszúsan Magda és haragosan hátbavágta * vén órát. De ez megse 'mukkant.

Haffner szolgálatkészen felugrott:

— Nekem van egy barátom, aki ért az. ilyen régi venkeájgokboz . Elszaladok érte.

És már futott is. Magda utána szaladt. ............. ■

— Várjon! Én is fövök!

Ekkor még mindketten őszintén, azt hitték, hogy a, zenélő -óra a fontos. 31-