Bácsmegyei Napló, 1926. április (27. évfolyam, 90-118. szám)
1926-04-04 / 93. szám
1926 április 4. BACSMEGYEI NAPLS 9. oldal Belpolitikai orientációt kell keresniük a kisebbségeknek A Bácsmegyei Napló ankétja az utódállamok magyarságának politikai elhelyezkedéséről — Nyilatkoznak az erdélyi magyarság vezetői Az utódállamok magyar kisebbségeinek küzdelmei sok vonatkozás,ban megegyeznek egymással, de ugyanenyiben el is térnek. A földrajzi elhelyezkedés kiilömbözöségei, az uralmon levő kormányok gondolkodásmódja, a külpolitikai összefüggések’ sajátos volta, az egyazon államban élő többi kisebbségek politikai érettsége a kisebbségi küzdelmek terén az utódállamokban más és más egyéni képleteket teremtenek meg, még abban az esetben is, hogyha az utódállamok magyarságainak azonos a mentalitása, azonos a hagyományainak lökő ereje és azonos a társadalmi osztály tagozódás, amely a kisebbségi életen belül is keresi a maga érvényesülését. A magyar pártalakitások problémája mindenütt a következő- húrom kérdés körül jegecesedik ki: 1. Helyes-e hu az illető magyar kisebbség több pártra oszlik, vagy elég egy párt? 2. Hornion tört én jen a szervezés, alulról ielfelé vagy -félűiről lefelé? 3. Megegyezhet-e bármelyik többségi párttal, vagy a kérdéses utódállam keretén belül közös kisebbségi frontot kell alakítania? E három alapvető kérdés volt az erdélyi magyar politikai felet kardinális problémája és azt hisszük a többi utódállamokban is ugyanez a kérdés. Az erdélyi magyar kisebbség poétikai magatartása most kétségtelenül tanulságokat nyújt a többi államok magyar kisebbségeinek is: Romániában most! zajlottak le az uj állam létesítése óta az első községi választások és pár hét mulva az általános választások következnek. Erre való tekintettel a Bácsmegyei Napló a következő kérdést intézte az erdélyi magyarság vezetőihez. Milyen tanulságok vonhatók le az erdélyi magyarság politikai küzdelmeiből az utódállamok kisebbségei számára? Az ankét keretében ezúttal az erdélyi magyar politika három vezető egyéniségének nyilatkozatát közöljük Gyáriás Elemér volt főispán, az erdélyi magyar párt aielnöke, aj katholikus népszövetség, továbbá az erdélyi bankszindikátus elnöke a következő választ adta kérdésünkre: — Az erdélyi magyarság erőpróbája a választások, voltak. A községi választások előkészületei elvi szempontból két főirányt hoztak. Az egyik: Erdély az erdélyieké, melynek jelszava a magyarságot a román nemize ti párthoz hozta íközelebb. Kétségtelenül megállapítható, hogy a nemzeti párt intranzignes politikusai revideálták sovén plattíormjukat és újabban az erdélyi megbékülést hirdették. A másik irány az állam magasabb érdekeinek mélyebb átérzésével a régi királyságbeli pártok valamelyikénél keresett szövetségest. E két főirány mellett gyakorlati kérdések merültek fel; igy a jövő kormányziatának öszszetételét nemi ismertük még. Rendezetlenek a többi kisebbségekhez való viszonyaink is. A választásokon való állásfoglalásunknál mind meg kellett kiizdenünk ez irpponderabilákkal. Jöttek a választások. Pozitív eredményeket a paktumos magyarság különösen a falvakban ért el. Bebizonyítottuk; hogy az erdélyi magyarság nemcsak több mint elhanyagolható mennyiség, de egyenesen döntő tényező Erdélyben. Ennek ki nein számítható nevelő hatású lesz u népre. “—'Azt általános választások előtt azt a tanulságot vonjuk le, hogy az erdélyi magyar párt állásfoglalását minél szélesebb körben kell meghoznunk, a vidéki csoportok, illetve tagozatok bevonásával, az elnöki tanács jóváhagyásával. Feltétlenül tájékozódnunk kell a többi kisebbségek magatartása felöl is. Nem lehet számunkra- közömbös á munkásság magatartása sem. Rendbe kell hoznunk a tagozatoknak egymás közötti viszonyát is. Adjuk át a helyi vezetést a megyei orgaanizációk kezébe. A jelöltek névsorát jó előre és minden eshetőségre állítsuk össze. — A liberális párttal kötött választási egyezmény már lejárt, ma ismét teljesen szabad kezünk van. Nem csinálok titkot belőle, hogy nekem egyáltalában nem volt szimpatikus a liberális párttal való együttműködés. Ennek ellenére azonban kénytelen vagyok elismerni c megállapodások lényeges előnyeit. — Legfőbb tanulság számunkra, amit különben más államok kisebbségeinek is meg kell fontolniuk: A sorsközösségekben élő kisebbségekkel okvetlenül együtt kel) működnünk vagy legalább is a szembe kerülést feltétlenül el kell kerülnünk. Ha ennek a kisebbségi frontnak veszélyeztetése nélkül meg tudnék ismét találni a esjucsai paktumban lefektetett és általam ma is helyeselt együttműködést az Avarescu pártiul, amely eddig a kormányon a legtöbb jóindulattal volt irántunk, ekkor azt igen szerencsés megoldásnak tekintem, különösen, ha az azonos mentalitású nemzef párttal is legalább paralel haladhatnánk. Bárhova azonban csuk egységesen mehetünk s a magam részéről az egység érdekében kész vagyok a legnagyobb önmegtagadásra. Az utódállamok kisebbségei között bizonyos fokú együttműködés feltétlenül kívánatos s az életviszbnyok bizonyod összefüggése nyilvánvaló. Ez a kérdés Jakabffy Elemér barátom- reszortjába tartozik, aki azzal hivatásszerűen foglalkozik. (Sajnos meg kell jegyeznem, hogy Jakabffy Elemér, bár politikai rátermettsége kétségtelen, a »Magyar Kisebbség« cimii lapjában gyakran enged át igen egyoldalú és rosszakaratú információkat, igy legutóbb is a jugoszláviai magyarság politikai helyzetéről és sajtójáról, L. E.) Paál Árpád volt alispán az erdélyi demokrata magyarság Afezéije a következőket mondotta: — Az erdélyi magyarság eddigi eredményei a következőkben összegezhetők: — 1. Egyházainak történelmi önkormányzatát megőrizhette. 2. Iskoláinak nagyrészét megtarthatta, s azok önkormányzeti jogkörű fenntartását is legalább névleg biztosíthatta. Hogy ez a nemlegesség további tartalommal is megtölthető-e, az a magyar társadalom összetartásának és önadózítató képességének a kifejlődésétől függ. Ebben is vannak a kezdésnek, illetve a kezdő öntudat fölérzésének nyomai, de határozott kialakulás még nincsen. 3. Eredméjiyüjjfc' még a l.es utóbbi időknek az a fejlődése, hogy a közigazgatási választásokban a magyarlakta városok 70 százalékában, s a magyarlakta faluk 90 százalékában (köztük a 200 számra menő jelentős nagyközségekben is) a magyarság arány-számának megfelelő elhelyezkedést tudott elérni. 4. Politikai eredmény, hogy az impériumváltozás kezdő idejétől divatos terrorista hátraszoritás helyett, ma inár úgy az ország legerősebb pártjánál, a liberálisoknál, mint az ellenzéki pártoknál a magyarság mind jobban számba vevödik. — Az eredményekből hiányzik az, amit magam a magyarság lcgösszegezőbb problémájának tartok: a magyarság nyelvi alapon való teljességének az elismerése, š ennek a nyelvi teljességnek magunkból, belülről való kialakulása. Ennek az akadálya elsősorban a mindenkori kormányzati felfogás, mely úgy a Maniu-félc, mint az Avarescu-féle kormány idejében megkezdette, hogy különösen a magyarság zsidó-vállásu részét a magyarságról lefaragja. A mai kormányban Anghelcscu közoktatásügyi miniszter tartja ezt a felfogást. Korábban voltak kísérletek arra is, hogy a Jugoszláviában ismert névelemző módszer igénybevételével szintén hasogassanak le magyarrá vált elemeket a magyarságból. Csak a magyar, párt és a kormány között legutóbb folyt tárgyalások során Sikerült annyira jutni, hogy. bizonyos; j hajlandóság mutatkozott az anyanyelvi szempontból való magyar néphatár elismerése. Ennek a nyoma némileg az uj iskolatörvényben is megmutatkozik, amennyiben a felekezeti iskolákban az ugyanazon anyanyelv szerinti beiratkozást engedi meg, s nem köti ugyanazon felckezetbe való tartozandósághoz. — További fejlődés ebben a tekintetben is attól iügg, vájjon a magyarság lehasogatásra Ítélt részei további ragaszkodással maradnak-e a magyarság tömegéhez, s hogy ez a törzstömeg fis szívósan magához öleli-e a ragaszkodókat, ügy érzem, mintha az utóbbi időkben mindkét részről bizonyos kifáradások mutatkoznának, s igy ami hiányunk van ennek a problémának a tökéletes megoldásában, a|z további hiányok és kimaradások következésével aggaszt. — Ami az eredmények kialakulásának a ható okait illeti, azt az eredmények szerint különbözőnek látom.. Az egyházi önkormányzatok elismerésére túlnyomóan világszellem hatott, tehát nemzetközi erőnek az eredménye. Félig ez az erő hatott az iskolák népkisebbségi fenntartói jogainak az elismerésében is. Másik felében már belpolitikai belátások is működtek. A közigazgatási választások magyar eredményeiben, s a magyar pártnek minden román párt részéről való számbavételében már túlnyomóan a belpolitikai belátások hatottak. Az okek és eredmények ilyen áttekintéséből az is kivehető, hogy ami eredményt eddig elértünk (ha némelyekben külpolitikai hatások alatt is) annak megtartása és tovább fejlesztése mindenre nézve mindinkább a belpolitikai belátások további megerősödésétől fog fiiggeni. Tanulság tehát ebből az ,hogy az erdélyi magyarságnak a belpolitikai belátások további megerősödésére és kibővülésére kell törekednie. —- Hogy erre mi a módszer, aztt a taktikai helyzetek diktálják. Örökös ellenzéki magatartás bizonyára nem célszerű, mert bizonytalanságot és dacot kelt az Ölet# utódállam hatalmi köreiben. Nem akarok illetéktelen kritikát mondani, csupán összehasonlító példaként hozom fel, hogy például << a csehszlovákiai magyarság ellenzékisége aránylag nem tudott annyi haladást felmutatni, mint az erdélyi magyarság alkalmazkodóbb belpolitikai orientációja. Abszolút színvonal’ tekintetében Csehszlovákia mindeneseire magasabban áll a népkisebbségi jogokban, de ez a magasabb színvonal már az áüamalakulás kezdetekor megvolt, s azóta nemhogy haladt, hanem a legutóbbi nyelvrendelettel vissza/ is fejlődött. Ez mindenesetre éles tanulság lehet a uépkisebbségi politika módszerére nézve. A népkisebbségek politikájának a belpolitikai orinentációkat kell keresnie s igy külpolitikai kapcsolódásokra nem célszerű törekednie. Ellenben van a köizóletnek a politikán kivül egyéb területe, ami gyakorlatilag többet is ér valami ábrándos külpolitikai blokknál. Ilyen politikamentes terület: a közgadaság, az irodalom és művészeti élet. Ennek a hafármentességét biztosítsa az utódállamok magyarsága, hogy megtalálja egymást nevelő és egymást lelkesítő anyagi és szellemi összefüggéseit. Ehhez pedig az kell, hogy az utódállamok hatalmi köreiben oszoljék el minden bizalmatlanság az ottan élő magyarság iránt. Világos hogy a magyarságnak államonkint való belpolitikai orientációja: a legjobb mód mindenütt a bizalom felkeltésére. Tellát éppen a politikai kapcsolódásoktól való tartózkodás a legbiztosabb útja annak, hogy az utódállamok magyarsága alcözgazdasági és kulturális összefüggéti.kben annál melegebben és annál tartósabban tudjon határok fölötti nagy egységbe ölelkezni. Kun Rikárd j a bánsági kereskedők egyesületének elnöke, az erdélyi kisebbségek termelő I rétegeinek álláspontját tükrözted vissza a nyilatkozatában: — Az erdélyi magyarság útja önmagában véve adva van. Mi a kormánynyal nem mehetünk együtt, mert a kormány politikája érdekeinkkel sem a múltban, még kevésbbé a jelenben egyeztethető ösjszc. Nem mehetünk együtt az. Avarescu-párttal, melytől nincs okunk sok jót várni, és nem mehetünk együtt a többségi ellenzék egyetlen más pártjával, jelesen a román nemzeti párttal sem; amely őszijütfi sohasem érezte át a kisebbségi igények jogosságát. Szerintem) az erdélyi magyar párt csak kisebbségekkel köthet paktumot, a szászokkal vagy a svábokkal, mint akikkel közös céljaink vannak. E morális feltételtől és sorsszerű adottságtól még abban az esetben Elem térhet kis ha a többségi pártok választási Ígéretekkel halmozzák el. Egyetlen komoly blokk számunkra a kisebbségi blokk és ezt a frontot esetleg a mérsékelt szociáldemokrata szárnnyal is meg lehet erősíteni, miután a munkássággal nem egy érintkezési pontunk van. Ismétlem azonban, a mai Romániában nem látok egyetlen égy többségi pártot sem, mellyel együtt mehetnénk. Azt hiszem az erdélyi magyar párt súlyos hibát követett el, amikor meggondolatlanul szerződést kötött a kormányzópárttal. A kormány, hogy csak . egy esetet mondjak el, a választások előtt rendeletét adott ki, hogy a tövényhatóáágok elfogadhatnak magyar nyelvű beadványt is. A választás lezajlása után c rendeletet azonnal visszavonták. így vagyunk mi a többi »vívmányainkkal« is. Ami a jövőt illeti, az a megítélésem, hogy már a legközelebbi időben kicserélődnek a Bánság magyar politikuséi és azok kerülnek a tagozat élére, akik jobban megértik az idő szellemét,
