Bácsmegyei Napló, 1926. április (27. évfolyam, 90-118. szám)
1926-04-28 / 116. szám
1926 április 28. BACSMEGYEI NAPLÓ *). oldal. Alkotó munkára és nem meddő taktikázásra van szüksége a Vajdaságnak A vajdasági radikálisok nem avatkoznak Pasics és Jovanovics harcába A gazdasági válság és a korrupció a Vajdaság legégetőbb problémája---- — —w—g— — A vajdasági radikális képviselők magatartása a radikal! spart válságában A Bácsmegyei Napló legutóbb rímutatpti arra, hojrv a vajdasági képviselők igen tekintélyes része Jovanovics' Ljuba politikáját helyesli és vele együtt ki íog lépni a radikális klubból s átlép Jovanovics Ljuba uj pártjába. A keddi események folytán a politikai hely/, ben némi változás állott be s ezért a Bácsmegyei Napló munkatársa ennek a csoportnak egyik előkelő tagjához fordult felvilágosításért a csoport politikai magatartására vonatkozólag. Ez a politikus munkatársunk kérdésére a következő nyilatkozatot tette: — A Bácsmegyei Napló tévesen közölte, hogy dr. LaloseviCs János és a közleményben megnevezeti képviselőtársai ki fognak lépni a radikális-pártból. Ez a lépés nem aktuális és ma még nincsen komoly ok, amely ilyen lépést indokolttá tenne. A radikális képviselők magatartását a következőkben lehet röviden jellemezni: A vajdasági radikális képviselők épugy mint a vajdasági nép óriási többsége határtalan tisztelettel és hálával viseltetnek ugv Pasies Nikola, mint Jovanovics Ljuba személye iránt és nem óhajtanak beavatkozni a két államférfi személyes harcába, annál kevésbé, mert rsak a felszabadulás óta. tehát miíjössze nyolc éve tagjai az országos radikálispártnak és nem tartják politikailag ildomosnak, hogy bírái legyenek [olyan politikusoknak, akiket negyven évi érdemes munka és küzdelem köt a radikális-párthoz. Amikor a főbizottság vajdasági tagjai tartózkodtak a szavazástól, a kompetencia kérdésében felmerült jogi érveken kívül ez a szempont is befolyásolta állásfoglalásukat. És valóban a vajdaságiak közül a főbizottságban csak azok szavaztak, akiket vagy személyes baráti kötelékek fűznek Pasicshoz, vagy akiket a túlságos szervilizmas megakadályozott abban, hogy őszinte iolmácsolói legyenek a Vajdaság igazi meggyőződésének. Igaz az, hogy a vajdasági radikális képviselők nagy7 része a klubban támogatja Jovanovics Ljuba küzdelmeit és a jövőben is hajlandó ezt az irányt támogatnl, azonban ennek éle nem Pasics ellen irányul, hanem ennek indokait a vajdasági közélet mai állapotában keli keresni. A Vajdaság ugyanis nem birja tovább elviselni a mai állapotokat. A helvtelen pénzügyi, vám- és külkereskedelmi politika következményeképpen az agrártermékek ára lestilyedt, mig a szükségleti cikkek árai a régiben maradtak, vagy még emelkedtek. Ez a körülmény, valamint a már évek óta érezhető pénzhiány, jobban mondva pénzdrágaság és az adótulterhelés elviselhetetlen gazdasági válságba döntötték az egész Vajdaságot. Hozzájárul ehhez a bíráskodás túlságos lassúsága és költséges volta, továbbá a rossz közigazgatás, a megvei és községi gazdálkodás fénvüzése és felelőtlensége, a tisztviselők önkényeskedése s végűi az általános és mély korrupció, fia ezeken a bajokon sürgősen nem segítenek. a Vajdaság össze iog roppanni a terhek alatt. A Vajdaságnak tehát termelő munkára van szüksége és nem ér rá 'meddő hatalmi politikát folytatni, vagy az időt folytonos politikai taktikázásban elfecsérelni. Minthogy Jovanovics Ljuba a munka embere és ezt az irányt képviselte a klubban, a vajdasági képviselők támogatták őt ebben a küzdelemben. Jovanovics Lsubát, vagy azt a kormányt, amely ilyen alkotó munkát óhajt kifejteni, a vajdasági képviselők s jövőben is a legeaergikusabb állásfoglalásuk - kai fogják támogatni. Ez és csakis ez indította a -ml képviselőket arra, hogy tudomásul I véve azt a befejezett tényt, hogy a viszonyok kényszeríti ereje Pasicsot leszorította hatalmi állásáról, most már erejüket és befolyásukat ne meddő taktikázásra fordítsák ennek vagy annak a személynek a hatalom rajutása érdekében, hanem arra, hogy végre hozzáfogjunk üz alkotó munkához, amely a Vajdaságban véget fog vetni a mai tűrhetetlen állapotok uak. Megkezdődött a Leirer-ggilkosság főtárgyalása A vádlottak tagadják, hogy részük van a gyilkosságban Bállá, Saguly és Okolicsányi kihallgatása — Okolicsányi a MEFHOSz pénzén szöktette meg Budapestről Pödört Budapestről jelentik: A büntető tör vényszéken kedden kezdődött meg ; Leirer-gyilkosság főtárgyalása. A tár gyalás iránt rendkívüli érdeklődés nm tatkozott. Korán reggel nagy tömeg szállta meg a törvényszék környékét, de a tárgyalási terembe mindössze hatvan embert engedtek, be, mert a terein kis befogadóképessége miatt csak enynyi jegyet- adtak ki. A vadirat A vádlottak személyi adatainak ki kérdezése után ismertetik a vádiratot Bolla József lakatossegédet, mint bűnsegéd! bűnrészest vádolja a királyi ügyészség gyilkosság és rablás büiftettében és mint tettest sikkasztás bűntettében, Okolicsányi Lászlót, a Székesfővárosi Elektromos-Müvek volt főtisztviselőjét orgazdaság bűntettével és csalás bűntettével vádolja az ügyészség vádirata. Saguly Ferenc kárpitossegédet, valamint Helik József budapesti napszámost, Rostás Mihály ezüstmiivessegédet és Ács Andrásné, született Saguly Franciska háztartásbeli nőt orgazdaság bűntettével vádolják. A per tárgyát képező bűncselekményt a következőképpen ismerteti a vádirat: Pödör Gyula 1924 december hó 22-ikéa délután hat óra tájban Leirer Amáliát előre megfontolt szándékból több késszurással megölte és tőle nagymennyiségű ékszert elrabolt. Bolla József a bűncselekményt szándékosan előmozdította azáltal, hogy a gyilkosság elkövetésének céljára 1924 november havában katonai szuronyból tört készített és azt Pödörnek átadta. Okolicsányi László a rablott tárgyak közül elfogadott különböző dolgokat és vitéz Oláh Bélától, a MEFHOSZ ifjúsági egyesület elnökétől, azzal a fondorlattal, hogy irredenta célokra kell. a MEFHOSz pénzéből 1200.000 koronát kért kölcsön, holott ez a büntette miatt a hatóságok elől külföldre menekülő Pödör Gyula szökéséhez volt szükséges. További részeiben ismerteti a vádirat a többi \ ádlottak szerepét. fí illa József és Saguhj Fesne kihallgatása A vádirat ismertetése után Bolla József kihallgatását kezdi meg a bíróság. A vádlott kijelenti, hogy' nem érd magát bűnösnek. Nem vett részt Leire: Amália meggyilkolásában. Pödörrel és Okolicsánylval a balassagyarmati fogházban ismerkedett össze. Pödör egy napon műhelyéből elvitt egy tőrt. majd sokkal később érdeklődött nála, hogy tud-e ezüstöt beolvasztani. December 21-én felkereste Pödör és rendkívül idegesen bejöles térte, hogy estére elhozza a beolvasztani való ezüstöt. Pödör valóban el Is hozta a csomagot, amely, rendkívül nehéz volt. Másnap’ elmentek Ceglédre és ott karácsony este elásták az ezüstöt. Azután visszatértek -Budapestre. A vádlott elmondja ezután, hogy az Angyalföldi tébolydában is felkereste Pödört és ott találta látogatóban Okolicsányit is. Pödört megszöktette a tébolydából. A szökés után Pödör Sagulyékltoz ment lakni. Később elmentek Ceglédre és az ezüstöt beolvasztották. Bolla ezután elmondja letartóztatásának történetét, majd az elnök azt a kérdést intézi hozzá, hogy ismerte-e Leirer Amáliát? — Sohasem láttam ■ válaszolja Bolla.' — Nézze kérem, egy cselédleány azt vallotta, hogy ön is járt a gyilkosságot megelőzően Leirer Amália lakásán és ott villanyt szerelt. — Soha — mondja Bolla. — Én nem voltam ott soha, én villanyszereléshez nem is értek. — Akkor azt mondja meg, mi része van Okolicsányinak ebiben az ügyben? — Erről nem tadok — feleli Bolla — én Balassagyarmaton Ismertem meg Okolicsányií, utoljára Angyalföldön láttam Pödör szökése előtt — Nem kérdezte Pödörtől, honnan szerezte az ezüst holmit? Bolla: De kérdeztem, csakhogy Pödör nem mondta meg. Az elnök: Amint később hallani fogja, Leirer Amália olyan erős nő volt, hogy Pödör egyedül alig bírt volna vele végezni. Kellett, hogy Pödörnek valaki segítsen. Bolla: Lehet. Én erről nem tudok. A továbbiakban Is tagad Bolla, majd kihallgatása végeztével sirva ül le őrei közé. Sagaly Ferencet hallgatják ki ezután. Saguly kijelenti, hogy a gyilkosságról semmit sem tud. Pödörrel és Okolicsányival való Ismeretségét ismerteti, de lényegesebb dolgokat nem tud. Saguly kihallgatása után az elnök szünetet rendel el. Szünet után Bélig József. Rostás Mihály és Ács Andrásné vádlottakat hallgatja ki a bíróság. Mind a hárman tagad ak. hogy részük volt Leirer Amália meggyilkolásában. Qkolicsányi kihallgatása Izgalmas érdeklődés közben kezdi meg a bíróság Okolicsdnyi László kihallgatását. Okolicsányi az elnök kérdésére kijelenti. — Nem érzem magam bűnösnek. Az ékszereket ,nem vettem át Pödörtől. Pödör azokat egy oszlop alá elásta s engem kényszerhez, hogy onnan vegyem ki s ha ö kívánja, adjam át Dohnál I ipntnak. Kényszer alatt Cstlokedtetn. Mikor azt olvastam, hogy Pödör öngyilkos lett, féltem, hogy a tárgyakat nálam megtalálják, bedobtam a konyhában lévő sparherdtbc. Okolicsányi az elnök kérdésére rósz-, letcsen elmondja, hogy Balassagyarmaton a fogházban ismerkedett, meg Pödör Gyulával, ahol ő a Kurie által orgazdaság miatt ráróit kilenc hónapi börtönbüntetését ülte te. Püdör kihasználta -azt, hogy tudta, hogy ö fogságban volt és állandóan zsarota. .4 rablóit ékszereket ezért nem szolgáltatta ki a rendőrségnek, bár tudta, hogy azok rablásból származnak. A gyilkosság elkövetése után Pödör ötszázezer koronát kért tőle kölcsön és fedezetül egy bőröndöt adott át neki, amelyben értéktárgyak voltak. A bői röndöt hazavitte, kinyitotta és látta, hogy abban igen nagy értékű ezüstnemü és ékszer van. Elhatározta, hogy ilyen nagy értékeket nem tart magánál s bár még akkor a gyilkosságról nem tudott, visszaadta a bőröndöt tartalmával együtt Pödörnek. Néhány nap múlva az újságokban olvasta, hogy Leirer Amáliát meggyilkolták és olvasta a tőle elrabolt ékszerek leírását is. Megállapitotra. hogy azok az ékszerek, amelyeket Pödör átadott neki, Leirer Amália ékszerei voltak. Felkereste Pödört, aki Kispesten az uccán várt rá, beszélgetés közben bevallotta, hogy ö követte el a gyilkosságot és kijelentette, hogy ha detektív keresi, agyonlövi magát Az elnök felhívására elmondja, hogy ismerte Leirer Amáliát, aki a hivatalában járt nála hivatalos ügyben, később az uccán a villamosmegállónál találkozott vele. Egy darabig együtt is sétáltak, akkor látta meg őket Pödör s mikor elvált Leirer Amáliától, odajött hozzá, megkérdezte, hogy ki az az előkelő nő. Elnök: Csodálatos, hogy összesen egy'zben volt együtt az uccán Leirer Amáliával és akkor kellett Pödörrel találkoznia? Okolicsányi: Én nem küldtem Pödört Leirer Amáliához . , . Abszurdum az, amire az elnök ur céloz... Én nem mondtam neki, hogy gyilkolja meg Leirer Amáliát én sokkal előkelőbbnek hittem, mint amilyen valójában volt. Elnök: Mtért nem terjesztette elő ezt a védekezést az eljárás során? Okolicsányi: Erre meg volt az okom. Minthogy Okolicsányi az elnök többszöri kérdésére sem akart más választ adni, az einök félbeszakítja á tárgyalást és folytatását szerdára tűzi H
