Bácsmegyei Napló, 1926. április (27. évfolyam, 90-118. szám)
1926-04-25 / 113. szám
18. ofđn!. RAnSMEGYEI NAPLft 1^6 április 25. QRUQ51 OOLSQK Fogorvos A fogfájás a legnagyobb fájdalmak közé tartozik. Stekel mondja, hogy ismert embereket, akik a világháború pergőtüzét félelem nélkül állották ki, de reszkettek, ha fogorvosi kezelésre kellett menniök. Annyi bizonyos, hogy a fogíurásnál ismerünk nagyobb élvezetet is, különösen amikor úgy érezzük, hogy a fogorvos már az agyvelőnkben fúr. bizony nemcsak a fogorvos személye, vagy a szerszáma vált ki idegsokkot az »ideggyengeségben szenvedő« egyénekből, hanem sokszor maga a gondolat, hogy most fel keil menni a fogorvoshoz, izgalomba hozza a túlzottan bátortalanokat. A fogorvostól való túlhajtott- félelmet és a fokozott érzékenységet az ideges kényszerállapotok közé sorozhatjuk. Az eíajta speciális félelemérzetet többször látjuk erős férfiaknál, mint — gyenge nőknél. A nők általában könnyebben tűrik el a fájdalmakat, mint a férfiak. Minél erősebb a férfi, annál gyengébb a testi fájdalmak elviselésében. Egyik szuboticai nagyprakszisu iogorvos a következő érdekes eseteket közölte velem: — Félős, tulérzékeny paciensekkel elég gyakran van dolgom. Nem is olyan régen égy rendkívül intelligens harminc év körüli uriasszony ismerősömet kínozta a fogfájás. Napokon, éjjeleken keresztül szenvedett olyannyira, hogy teljesen legyengült. Hozzátartozói addig beszéltek a szivére, amig végre is meg kellett Ígérnie, hogy másnap felkeres engem a rendelőmben. Utólag tudtam csak meg, hogy a fogfájásban szenvedő betegem előbb napokon keresztül, délelőtt és délután a rendelési idők alatt a lakásom előtt sétáit az uccán, mig végre egy szép napon rászánta magát és felmerészkedett a várószobámig. Itt szorgalmasan ült, várt, tanulmányozta a sokszor látott rongyos illusztrált lapokat, szemiigyre vette, vizsgálgatta a távozó paciensek arckifejezését, de az utolsó beteg kezelése alatt mindig megszökött előlem . — Egy Ízben véletlenül elcsíptem őuagyságát az előszobámban éppen akkor, amikor már távozni akart. Szabadkozott, reszketve bocsánatot kért, valamit dadogott a holnapról. Nem engedtem el. Ezúttal sikerűit beültetni a székbe, de mikor láttam, hogy az ijedt paciens arcáról és egész testéről csak úgy ömlik a hideg verejték, megvizsgáltam a fájós fogat, de a kezelést holnapra halasztottam. Másnap csak alkoholos vattával simogattam meg a fogat. Ennyiből állott a kezelés. A szörnyü»dr»fcß« napról-napra enyhült, amig végre egy heti «kezelés« után kihúzhattam a fogat. A páciens utóbb örömkönnyek kullatása között vallotta bef hogy ha a fogfájása ezen idő alatt csak egy napra is szünetelt volna .semmi esetre se jött volna fel többet a rendelőmbe. Nagyfokú feleimét azzal indokolta meg, hogy állítólag egyszer egy fogorvos nagyon megkinozta öt és azóta a fogorvosi rendelőt, mint valami kinzókamrát képzelte el . __ Egy neuraszténiás férfi paciensein esete Is elég cifra. Ez a fogfájáson beteg feljárt ugyan hozzám, azonban egy darabig a másik oldalon lévő odvas fogára mondta, bogy fáj, nehogy valahogy az igazi fájós foghoz nyallak. A fájós fogát 6 maga »kezelte« otthon különböző ház! és patikaszerekkel, persze sikertelenül. Napokon keresztül nem aludt. Amikor rájöttem a turpiságra, azzal mentegetőzött, hogy attól félt. hogy még nagyobb fájdalmakat fog érezni, ha beváltja az igazat, inkább szenvedett éjjel-nappal egy héten keresztül. "■ _ Az Is gyakran megesik, hogy az ideges beteg a foghúzást. . megelőző érzéstelenítő injekció után az öt perces várakozási időt szökésre használja fel, mert időközben fájdalmai megszűnnek. Az meg éppen gyakori eset, hogy az egész éjjel fogfájástól gyötört beteg reggel jókor felkeres, de mihelyt az ajtóm kilincsére teszi a kezét, avagy a várószobába lép, a fogfájása mintegy varázsütésre hirtelen megszűnik. Itt is az abnormális félelem és az erős autoszuggestió hat — fájdalom csillapítóan. Ami a fogorvostól való rendkívüli félelmet illeti, dr. Stekel bécsi pszichiáter eseteiből idézünk alább egy érdekes és tanulságos példát. Harminc éves, erőteljes, egészségesnek látszó nőten, özvegy édes anyjával élő »egyetlen fiúgyermeket« napok óta erős fogfájás kinősz. Egy átvirrasztott éjszaka után felkeresi a család fogorvosát, aki mit sem sejtve azt találja mondani, hogy ezt a fogat azonnal ki kell huzni. Természetesen hozzáteszi, hogy érzéstelenítéssel, fájdalom mentesen. A páciens, akit meglepett a fogorvos kijelentése, sápadtan magyaráztatja el magának töviről-hegyire, hogy miből isi áll tulajdonképen az a fájdalommentes foghúzás. A türelmes fogorvos — nem törődve a váróban szorongó betegeivel, — szépen elmagyarázna az eljárást A beteg kinyögi: — Doktor ur . . . ne haragudjon, de én ma olyan izgatott vagyok... egész éjjel nem aludtam.. ■ inkább majd holnap feljövök. Most lesz szives valami csillapítót adni . . . A fogorvos teljesíti a páciens kérését, aki »csillapító« recepttel a kezében izzadtam Sápadtan, citerázó lábakkal hagyja'el a fogorvosi rendelőt Aznap persze nem megy hivatalba. A fog éktelenül fáj, dolgozni nem tudna úgyse... Egy csomó ismerősét keresi fel és olyan »könnyű kezű« fogorvosok címe után érdeklődik, akik valami különleges fájdalomcsillapítással teljesen fájdalom mentesen húznak fogat Ezalatt persze napok múlnak álmatlan éjszakáktól. Az anya együtt szenved egyetlen fiával. Az összes ajánlott fogfájás elleni háziszerek — csődöt mondanak. Megjelenik végre a család régi háziorvosa is, t^ómot rendel és órák hoszszat magyaráz a modern érzé'ttelenitésről és borotvaéles logikával bizonyítja be, hogy’ a foghúzás tulajdonképen nem is fáj. Rögtön felajánlja szolgálatait, hogy majd felkfséri hősünket a fogorvoshoz. Ezután órák hosszan megbeszélik részletesen a holnapi expedíciót Másnap a mama és a házi ötvös kocsiba ültetik a halálsápadt fiatalembert. A fogorvosnál minden gondosan elő van készítve a különös páciens fogadtatására. A háziorvos már a kocs'ban érzi, hogy a páciensével szemben teljesen tehetetlen. Hősünk bátron viselkedett egészen a fogorvos lakását ^ ott azonban inába szállt a bátorsága és könnves szemekkel kérte kidérőlt, hogy legalább annyit engedjenek meg. hogy néhányszor fel és alá sétálhasson a friss levegőn. Rövid séta után bejelentette, hogv csak a trafikba megy' szivart vásárolni. Es már el is rohant, de bizony anvo. és a háziorvos hiába várták vissza: eltűnt, megszökött... Sufyos, zavart le1k!iá1lapo<baji, önw’lkodsági gondolatoktól megkinozottan fordult fogfájósos hősünk Stekel dokto-hoz. — En volnék a legboldogabb , ember. dok*or ur — igy kezdte mondókn!á+ a b»feg — ha megszabadulhatnék ettől az átkozott fájós fogamtól. Ezután elmondta az idegorvosnak, hogy fizvegv édesanyjával lakik, aki őt túlságosan szereti, kényezteti, hogv menvasszonya van, aki Imád de okft rnvidrn való tekintettel csak ritkán látogat meg. Az idegorvos felismerte a helyzetet, az anyjához rögzített, konfliktusokkal telített életet és azt ajánlotta betegének, hogy a menyasszonyával menjen tel a fogorvoshoz. A beteg szót is fogadott, még aznap megjelent a fogorvosnál szép, szőke menyasszonya kíséretében, bátran leült a mütőszékbe és szó nélkül eltűrte a foghúzást A fogorvos a sok herce-hurca után mérgesen jegyezte meg: — Na — erre az ötletre hamarább iá rájöhetett volna! Úgy látszik: a szerelem mindenre képes . . . Egy hét múlva megtartották az esküvőt, nászutra ment a boldog pár; magára maradt a mama az öröm és fájdalom könnyel között . . . Dr. Műnk Arthur Cavete Medicinám! Óriási arányú tultermel s az orvosi pályán Az orvosok gazdasági helyzetének válsága A húsvéti ünnepeket egy kis vidéki városban töltöttem, ahol alkalmam volt egynéhány középiskolai tanárral beszélgetni. akik örvendezve megélték, hogy maturánsaik legnagyobb része az orvosi pályára készül Annak, aki a viszonyokat nem ismeri, a távolság ködén keresztül ez a pálya szépnek ígérkezik. Miiven nemes dolog a szegény, szenvedő, beteg emberiségen segíteni, a tudomány szolgálatában állani, azonban las«an. de biztosan jön a kiábrándulás, az idealizmus halála. Minden ifjú első éves medikus titkos vágya a magántanárság, nagyarányú tudományos felfedezéseket tenni, szóval fel a magasba emelkedni, szép célokért küzdeni, no de hová lesz ez a tanulmányok folytatása során. Elolvad, mint a tavaszá hó és a végén megelégszik egy jó biztos körorvosi állással. Kivétel talán csak az, aki otthonról már olyan anyagi ciöíorrásokkal rendelkezik, hogy nemcsak az előirt egyetemi anuimányokat képes' gondtalanul elvégezni, hanem azontúl képes külföldi kiin.kákon és intézetekben éveken keresztül dolgozni. Ehhez elsősorban pénz kell és csak azután jön a kitartás, a szorgalom és tehetség. Közismert dolog, hogy a szellemi munkások hypcrprodukciójában szenvedünk, de seholsem lép ez annyira előtérbe, mint ép az orvosi pályán. Az orvosok száma navról-nupra növekszik. természetesen ezzel arányban rosszabbodik az orvosok gazdasági helyzete is. Az SHS királyságban három orvosi fakultás van, ezeken összesen ezerötszáz orvostanhallgató tanul, ami azt jelenti, hogy évente háromszáz fiatal orvos lép ki az élet porondiára, nem számítva azokat, akik külföldön: Bécsben. Pesten és egyebütt véeeznek. Egyelőre még nem jutottunk a németországi orvosok sorsára, de felni kell, hogy’ az ottani állapotok itt is hamar be fognak következni. Magam éltem át Münchenben, amint a Teatriner Strasse egyik nagy áruházában egynémely dolgot vásárolni akartam. az egyik alkalmazott rászól a mellette álló kollégájára: Doktor ur kérném, hozza le nekem a borotváló szappanokat «. Természetesen rendkívül meglepett ez a megszólítás és azt hittem, hogy az illető csak tréfái, vrgv ha méesem ugv a legrosszabb esetben egv iogi doktorról van szó, vaw ami előbb lehetséges. talán eey újdonsült kereskedelmi doktorról. A dolog azonban nem úgy állt. Egy kollégám, volt orvosdoktor. aki beretvaszappant adott le a polcról. mert mint kereskedelmi alkalmazott jobban megtudott élni mint orvos. Ma az orvosi pálya befejezlése vagyonba kerül és ha végre, a szerencsétlen kandidátust az annyira óhajtott diplomát megszerezte, akkor kel! neki a tanulásnak hozzálátnia és csak most van igazán ráutalva a tömött erszényekre. Ha minden iól sikerült, ha mindenhez volt anyagi és szellemi kitartás ugv jön a praxis megkezdése és a pacientuTa megszerzése, esetleg egy állás elnyerése. Nagvvórosbcn parienftrráf teremtem csők évek hosszú során keresztül lehetséges. bármilyen ügyes és tehetséges legyen is az illető orvos. Állást elnyerni rendkívül nehéz, a városokban kezdő részére úgyszólván lehetetlen. Csak a mindenki által került falvakban. távol minden kultúrától és vasúttól találni mév üresedésben lévő orvosi állásokat, melvek aztán igazán évekig nincsenek betöltve, mig végre akad egv éhes. reményeiben letört médikus, aki hajlandó utolsó kétségbeesésben még azt az állást is elvállalni. Ez az orvostultermelés nap-nap után növekszik s egyelőre semmi remény sincsen, hogy ezt a folyamatot meggátolni lehessen. Ez a folyamat azonban ma már általános európai jelenség. Jellemző, hogy ma m őr még Törökország sem engedélyezi területén az idegen állampolgársággal bíró orvosok letelepedését. Az Egyeoült-Államokba • való letelepülés rendkívül meg van nehezítve orvosok részére és a nosztriíikálás súlyos vizsgákul van egybekötve, melynek célja épp az idegen elemek letelepülésének megakadályozása. Ezek az idegenek részére az Egyesült-Államokban kiszabott vizsgák sokkal komplikáltabbak és nehezebbek. mint magukra rz amerikaiakra nézve kötelező vizsgák. Argentínában állampolgárságot követelnek és igy van ez körülbelül valamennyi délamerikai állammal. Kivétel Sao-Paolo. brazíliai r/zövetséves állam, mely minden oivosnak azonnali praxist engedélyez. Hogy ott mennyi az orvosok száma és hogy a világ minden faja es nemzete képviselve van. arról nem is keli beszélnünk. Az angol kolóniák csakis angolok részére állanak nyitva. Egyes frcmcia kolóniák. Holland, India és a Kongó állam nem gördítenek akadályt a bevándorló orvosok elé. Az exotikut államok közül Abeszinia. Afganisztán és Perzsia állanak még a kivándorlók akadálynéíküH letelepedésére. Lehetne-e a túltermelés által létrejött bajokon segíteni? Lehetne-e magát a túltermelést megszüntetni? A 1 egyszerűbb lenne a numerus clausus, de nem ébredő szellemben, ami azonban a mi demokratikus princípiumainkkal nem igen egyezik. Az orvosok szocializálása nem is lenne olyan rósz, mint ahogyan ma áz orvosok legnagyobb része gondolja, feltéve, ha az állam pénzügyileg elég erős lenne, ami azonban sajnos a mai viszonyok között nem tehető fel. Az orvosok megélhetését ma a nagy orvosi létszámon kívül rendkívül megnehezítik: 1) a különböző betegnénztárak, 2) az orvosok egvrésze az áfások egész sorával rendelkezik, nfg a nagyobbik rész csakis, mint magánorvos működik, 3) egy egységes, az egéiz országra kiterjedő egészségügyi törvény hiánya. Az ewes állások betöltésénél a legfontosabb a protekció és a politikai irányzat, a tehetség — szerényen szóivá — másodrendű kérdés. Akinek az összeköttetései jobbak, több állás birtokába jut. akinek pedig semmiféle ismeretsége sincsen, az bizony nem fogja valami magasra vinni és élhet az úgynevezett előkelő privát praxisból. Azáltal, hogv egy egységes törvény hiányzik és ehelvett egvik napról a másikra váltakozó’ rende’etek jelennek meg. az orvos helyzete még csak nehezebbé válik. Itt van például a szakorvosokra szóló rendelet. mely specialistáknak megtiltja, hogv mássel, mint szigorúan a szakukba tartozó betegségekkel foglalkozzanak. Az általános orvos ellenben az orvostudomány bármely ágával foglalkozhat. Nem csodálatraméltó tehát, hogv ily módon létrejött a titkos szakón.’osok osztóévá? A titkos specialisták azok az orvosok, k!k az orvostudomány . valamelyik speciális ágában ivén iői ki vannak képezve, de ahvavi heivzfetük azt ki-' vánia. how a- tóecla'fsta titulust ne vegyék ivénvbe. ' A konfliktus azonban csak akkor áll elő. mikor az ilyen specialista egy Jbiz.
