Bácsmegyei Napló, 1926. április (27. évfolyam, 90-118. szám)
1926-04-25 / 113. szám
16. oldal BÄCSME6YE1 NAPLÓ Szerencsét hoz. Hát ránkférne, mert szerencsétlenek vagyunk. A községházán a román urak c/ak mindig ránkkiáltanak, A csendőröktől meg mentsen meg az Úristen. Azok gorombáskodnrJt és mingyárt oldalba bökik az embert A férfialak oem is mernek védekezni iik szemben, mert akkor mindjárt elzárják őket és azt mondták, hogy hatóság el leni erőszakot követtek el. A csendőrőrmester mindenütt nagy ur. Mindenkinek parancsol. És külön adót szed a néptől búzában és baromfiban. Aki nem adja meg, annak jcj, mert aztán mindenféle címen büntetik és ez többe kerül, mint amennyit az őrmesternek adott _vp!na. No, elteazeni ezt a patkói. .. — Nem jobb lett volna ezer leit találni? — kérdem. — Tessék elhinni, nem kell nekem talált pénz. Pedig szükségünk van a pénzre, de csak azon t* pénzen \an áldás, amelyért mtgdolgozík az ember. Ha talált pénz volna a zsebemben, mindig Pirulni kellene, hogy hátha tudja az, akive! éppen találkozom, vagy hátha talán ö vesztette el éppen. Ivedig menynyit hazudnak az emberek a pénz miatt! Az apám mindig arra tanított minket, hogy másnak a pénzére ne áhítozzunk. Neki se kellett soha a másé, de aztán a magáét se hagyta ám. A láthatáron egyszerre feltűnik egy karcsú toronynak a napsugárban csillogó keresztje. Majd látjuk magát a hozzája tartóz ótemplomot Is. Feltűnnek a kertek fái között a fejiórre, sárgára és kékre meszelt csinos, magyaros építésű házak is. Trezsák Józsemé arca föiderüi. Az előbbi beszélgetés nyomán támadt komorság egyszerre letörlődik róla. Vidmán mondja: — Itt van már Majláthfalva. A nóta ezt mondja róla, hogy: Majláthfalva szép helyen van, Mert a templom közepin van. Ebben a faluban születtem és nevelkedtem én. Itt ájrtam iskolába, de akkor niég magyarul tanultunk. Nemsokára bent járunk a faluban. Elbúcsúzom Trezsák Józseínétől, aki fürgén lépked az édesanyja lakása felé. A sikos, agyagos uccának a házak felőli szegélyét téglajárda bontja. Kétfe'ől barátságos házak ablakaiból muskátlik kacguak rám. Szembe velem jönuek-jönnek napbarnított arcú, jellegzetes turáni tipusu magyarok és ismeretlenül bár, de szívesen kö aöntenek: — Adjon ez Isten jónapot! Adjon az Isten hasonlót nektek is, ti drága, szorgalmas, tűrő majlátlifalvi magyar testvéreim! Kubán Endre 1926 április 25. 60—100 dinárnak felel meg. Ezért az összegért azonban rengeteget kell dolgozni, sokkal többet és nehezebb munkát, mint például Jugoszláviában. Bár az importált ipari cikkek drágák, az élelmicikkek olcsók, a hús kilója 1—3 mii, kenyér 1 mi!., zsir 3, só 2, rizs, bab, krumpli I mii., kávé 3, dohány kilója 3—4 mii. Egy ágy havi bérlete 30—40 mii. Vendéglői ebéd vagy vacsora 2—2% mii. Egy ruha 150—200, cipő 30 mik, a munkásember igényét véve alapul. Bor 4—5 mik, sör 2 mik, a nemzeti ital a cukornádból készült »pinga« pálinka 4 mik, az ivóvíz rossz és egészségtelen. A különböző egzotikus és az európai embernek szokatlan, a brazil gyümölcsfák közül a banán a legnépszerűbb. * Az Itt élő magyarok, akár a brazilok, mind gyorsan akarnak meggazdagodni s megspórolt pénzüket, majd kivétel nélkül sorsjegyekbe fektetik. Ez a nyakatekerí s logikátlan sorsjegy szisztéma aztán az utolsó krajcártól is megfosztja a könnyen meggazdagodni vágyót, aki egyszerre sokat akar, de elfelejt a másnapról előre gondoskodni. Lovcsányl József Uta Brazília — a sokarcú ország Hogyan é’nek a magyarok Délamerikában? St. PcraU, 1926 április Osbrazil, azaz »iajbrazü« nincsen, hacsak néni azok a majom! életet élő indiánok, akik a legbelsőbb területeken élnek s még a közelmúltban is embervadászattal foglalkoztak. A tulajdonképenl brazil, az ideszármazott portugál. Ezekből kerülnek ki az ország vezetői s a föld a (fazendák) urai. Számranézve az olaszok következnek utánuk, akik leginkább kereskedéssel foglalkoznak. Ugyancsak kereskedők a tekintélyes számban itt élő sziriai arabok is, akik kiváló kereskedöérzékükke!. kitűnő fejlesztői a brazíliai kereskedelemnek. Az ipari nagytőkét az angol képviseli. A német kisiparos vagy fazendas a jugoszlávok s magyarok legtöbbje fazondán dolgozik, vagy ipari munkás és kevés köztük az önálló kereskedő vagy iparos. * Itt nem gyűlölik, de nem is nevetik egymást az emberek. Mindenki egyforma — kivéve a németet. — Alemano? — kérdezi a bensziilött s elkezd nevetni. A legtöbbje tényleg mulastágos figura. Ha az embert az uccákon egy íélangoíosra sült, »cow-boy« ruhás sarkantyus »gauesot« lát, az német, azaz »aleman« lehet csak. Ha valaki keménygallérban, nyakkendővel, de mezítláb sétál az uccán — az aleman. Általában s ez jellemző — ha valahol egy groteszk alakot látnak vagy olyant, aki nem tud vagy nem akar alkalmazkodni az itteni viszonyokhoz, arra azt mondják: aleman. hadifogoly — minden eshetőségre elkészülve már jó előre fedezték magukat a sikertelenség esetére s álnéven vették fel zsoldjukat. Am! a boldogulást illeti, talán a magyar viszi a legkevesebbre: csak azok a »pesti« magyarok tartoznak a kevés kivételhez, akik mint házalók vagy piaci árusok kezdik s idővel viszik is valamire. Külön érdekessége a városnak az északai forró virsli-árusítás, mint magyar speciálitás. Ezt a kereskedő-ágat valamely városligeti virsliárus kezdte itt el s immár Buenos-Ayrésig egész Délamerikában bevezetett üz> let, araivá kizárólag magyarok foglak koznak. * Csak háromféle magyar él Brazillá, ban. aki a farendáti dolgozik, a házaló vagy virslls és a fizikai munkás. Külön kategóriába tartoznak, az úgynevezett intelligens emberek, akiknek nyolcvan százaléka rovottmultu, mindenre kész iparlovag. A magyarok a két év előtti forradalomban alapították meg »hírnevüket.« Különösen a munkanélküliek álltak be tömegesen a szociális elveket hirdető Iridoviv tábornok forradalmi csapatába, ahol hősiességükkel s elszántságukkal csakhamar kitűntek. Külön magyar osztagok voltak, magyar vezényszóval. Itt kell megemeliteni egy forradalom utáni epizódot: Az egyik menekült forradalmi csapat zsoldnévjegyzékét megtalálták az állami csapatok s a lista alapján akartak a forradalmárok után kutatni. A listával azonban nem sokra mentek, bár csupa közismert név állott rajta. A Horthy Miklós. Fedák Sári, liakagresz Jenő, Ruha Gyuri s ehhez hasonló álneveken aztán nem tudott kiigazodni a hatóság, mert a magyar »forradalmárok« — legtöbbje volt orosz Az életnívó jóval alatta áll a balkáni színvonalnak. A lakás drága s azért egy-egy szobából függönyökkel és spanyolfalakkal több szobát csinálnak s ilyen helységekben él a lakosság zöme. Mindenki »ágyrajáró«, mert a szűk fülkékben legtöbbször ép csak az ágya fér be. A most épülő uj villák között találni ugyan olyanokat, amelyek kényelemmel vannak berendezve, de a bútorok többnyire itt is a lehető legprimitívebbek. * Brazíliának nincs ipara. Még a vasúti síneket is importálják. A gázgyártáshoz szükséges szenet Angliából kapja. Minden szükségletüket import utján fedezik, amiért cserébe dohányt, kávét, kaucsukot s pamutot tudnak adni. Színházról, zenéről vagy művészetről nem is lehet beszélni. A néger muzsika, egy cirkusz s egy tucat mozi, teljesen kielégíti a háromnegyed milliós város kulturszükségleteit. * Ami a munkásviszonyokat Illeti: aki akar dolgozni az megélhet Ha nem a városban, hát a fazendán. Fő az, hogy a kezdő ne válogasson és iparkodjon hozzászokni a brazíliai élethez. Az átlag napszám 6—10. mii., ami körülbelül Előttem egy spanyol tanulmány az expresszionista és kubista festészetről, mellette spanyol szótár és a mondatok lassan fogynak, lapoznom kell. forgatom a szótárt, majd ismét tovább jutok egy oldallal. Titkon bevallom öutnamagamnak, hogy ez a tanulmány nem Is olyan érdekes, jóformán semmi újat sem mond, de el kell olvasnom, véleményt kell küldettem róla a szerzőnek, egy madridi elmeorvosnak, a nagy Cajal gyakornokának s igy Ígéret meg udvariasság unszol a végigolvasásra. Azonban csakhamar belefáradok s az egyik fejezet vége után felnézek, szemem a távolt, a végtelent keresi, ahol megpihenhet, a szemlencse ellanyhul és nem alkalmazkodik többé közeli dolgokra, tudatomból pedig kiesnek az idegen szavak és nyelvi sajátságok képzetei, mint lyukas zacskóból a dió. Pihenést keresek. Menekülök az íróasztaltól, a könyvektől, a szótáraktól, a kötelességektől. A spanyol hangulat azonban nem tágít mellőlem. Úgy kisér és zsong, mint édesbus tangó dallama. Az ibériai félsziget jelenik, meg messze, messzi az íróasztal fölött az eltévedt és elfuladt tekintet vetítő leplén. Barcelonából Madrid felé vezet a vasúti vonal... De íme, igazi, eleven kis vonat kúszik ezen a kirajzolt utón, pöfékel a mozdony s minden nagyobb lesz. Lankás, zöldes kataloniai tájképek bontakoznak, színesednek a vonat mögött, mely mind jobban száguld és zakatol. Valahogy bejutok a vonatba is, végigmegyek a folyosón s csakhamar rátalálok önmagámra az egyik fülkében. A menetrendet nézem, mikoT érek Madridba, közben felnézek és kérdezősködöm, beszélni próbálok u fi társaimmal. Kissé furcsa eleiben, hogy a hölgyeknek azt kell mondanom, hogy »lábainál heverek«, ha udvarias akarok lenni, míg a hölgyek nekem azt mondják »kezét csókolom«. Dadogok és arcom kipirul, egy-két gesztust ir le a kezem, utitársnőm bolongat, biztat s ugylátszik érti a hibás beszédet. mert máris válaszol rá gyorsan és készségesen. »Usted habla muy de prisa. Senorita.« A senorita mosolyog és tiltakozik, ő sohasem beszél gyorsan. Azután pajkosan, iskolásán tagolni kezdi a szavait. »Soy pro-me-ti-đa« Menyasszony, már menyasszony? Diadalmasan bólingafja az igent. Megjelenek az ajtóban, de te , kedves utazó énem, nem veszel észre, felém se fordítod a fejed. Szólok hozzád. Nem felelsz, mintha nem értenéd anyanyelvedet. Hát nem akarsz megismerni? El akarsz menekülni mindattól, ami a múltra emlékeztet? Talán hazudni akarsz a duzzadt szájú senoritának, szépeket, varázsosakat, titokzatosakat hazudni s én zavarlak képzeleted halandós kószálásában? Talán azt hazudod. hogy gazdag vagy, mllliószor gazdagabb, mint a madridi vőlegény s hogy birtokaid vannak egy távoli, titokzatos országban? Talán világhírű művésznek mondod magad, vrgy álomszerű történetet mesélsz az életedből? Nem zavarlak sokáig. Eltűnők. A vonat sivár, homokhalmos tájakon megy át, sárga, kopasz kasztiliai táf bustd az ablak keretében: nemsokára zom Madridba érünk. Este talán a Tbeatro Reálban fogok ülni s holnap a Prado következik, ez a bőséges, ezerszinü, hatalmas kincsesláda — ó mennyire örülök neki, átbizsereg az élvezet — a gyönyörvárás, mint langyos szél, mely utat talál a ruha résein. Izgatottt vagyok és kótyagos, mintha titkos, tavaszi találkára kellene mennem. Toledóban találom magam. Komor, kopott szinek, sötét bűzös szűk kis uccukban őgyelgek, majd hirtelen meg kell gyorsítanom lépteimet, cimerpajzsos házak, rideg rácsos kapuk és ablakok, meg kemény arcú kolostorok között suhanok és sietek, mögöttem valaki gyiloWkol követ (finom •tőröket gyártanak ebben a városban), de éti elérem a Santo Tómé templomot, alattam piszkosan, baljóslóan sodródik a sárga Tajo és én belépek a vörösköves templomba, mint áhitatos zarándok. Megmenekültem. Qreco sápadt, megnyúlt kicsavart, kísérteties alakjai messzire visznek a valóságtól. A szellem menekül a földtől, akárcsak Organ gróf, az alacsony indulatok pedig brekegve viaskodnak. Aztán Granadában járok, az Alhambra finom, buja, fagyott csipákéi villannak fel sápadt rózsaszínben, az oroszláakut s a mirtus udvar... Majd a Genaralifefen járók finom mór árkádok alatt vagy az Infantado palota tikkadt, tobzódó ornamentikájában Gnadala.iarában. És Sevilla a spanyol nevetés! Kacag a borbély, éjjel kalandra kél a deli Don Juan. Figáró hazája. Munillo és Velasquez szülőföldje, Derű és boldogság. Dél van. a vidám, vékony harangok bő szóval ose« vegnak, csilingelnek, mintha pajkos angyalkák rángatnák őket. A dohánygyárból kacagós leányok ömlenek a déli derűbe, ott van Carmen is a kacagós, á kívánatos. Mintha kasztanyettek csörögnének, oly szépen kacagnak a munkásleányok. A mecsetekben boldog, elégedett arcú szentek találtak otthonra. Az »ingenioso hidalgo« Don Quichotte is erre jár derék Rosinantiján lovagolva. Csurgós, olajos napfény hull a házakra, a kávéházak feletti sáfránysárga ponyvákra, az andaluziai tavasz tarka 'térítőjére. Quien no ha visto Sevilla, no ha visto maravilla... Sevilla... ól Valahol gitár szól és hastanyett csattog. Tavasz van. Táncolnak. Szenvedélyes tekintet néz vissza a szemembe. Megremeg a buja csipkekendő... Lampionok gyulnak fel az estéken az ákácok és narancsfák alatt... Színek... Spanyolország... Megdörzsölöm a szemem és tekintetem, mint felnyitott zsalun beeső fényhive, az óralapra hull. Későre jár: be kell fejeznem az utazást. Szenteleky Kornél ENGLESKI MAGAZIN j fiókja Beograd, Vnka Karadi óa 18. 1 ♦ Mértékosztály legfinomabb férfiruhákra < Fehérnemű mérték után J ' Különlegessé : kész angol ulaterek, rag-1 plánok, eredeti „Burberys" esSkFpeny] Sportruházati különlegességek 3310 < a
