Bácsmegyei Napló, 1926. április (27. évfolyam, 90-118. szám)
1926-04-25 / 113. szám
14. oldal BACSMEGYEI napló 1926 április 25; sde a szajnaparti nagy metropolisban idegenül áll, mint törékeny porcelláníigura rakoncátlan fiuk játékszerei közt, idegenül hat minden, ami benne jó és ellenségesen, ami rossz benne. Anyám, ezt nem gondoltuk meg jól. Tudom, hogy áldozatokat követel az államérdek és a családi politika, de ennek a szegény teremtésnek a Versailles-ba küldése arra a meseországra és mesekorra emlékeztet engem, amikor Minotauros-t, hogy ne bántsa Athént és az athénieket, szüzekkel kellett időnként táplálni. A sokat emlegetett államrezón s a szerfölött tultaíksált családi érdek volt az a szörnyeteg, amelynek a torkába 'dobtuk az én szépséges hugo^t. Kár szegénykéért, mama. A királynő. — Mit tapasztaltál tnost, hogy meglátogattad? József. — Mindent megírtam Önnek, anyám. Az ura jó ember s Toinette is jó iélek. De még gyermek! S ez mindent megmond. Nincs meg benne az a komolyság, amely a- trónon szükségesebb, mint bármely üzletben vagy hivatalban. Neki még mindig játék az élet. Pedig a játék ott nagyba’ megy! És aztán, nem vigyáz eléggé magára... A királynő. — Még mindig az az Artois? József. — Ártatlan Liebelei. _ __ S talán még az se. Talán csak Tán•delei. De ífigyon oktalan dolog. A franciák igen szabad fölfogásnak, ha férfiak és nők közti viszonyokról van szó, de a királynéjuktól elvárják, hogy irrdprochable legyen. Én sokat példálóztam neki. A királynő. —- Ha ez is annyi hasznára volt, mint az én leveleim.,. József. — Biz’ igaz. Azt mondta Tóni, hogy boldog, valahányszor levelet küld neki s csak azt sajnálja, hogy mama mindig moralizál. A királynő. — Nekem az se tetszik, hogy külön hálószobájuk van, neki meg Lajosnak. Fz már némi eltávolodás jele. Én ebben a tekintetben polgáriasán gondolkozom. Azt tartom, hogy férjnek és feleségnek nemcsak az asztalnál kell mindennap találkozniok. Tovább m gvek, jobb, ha nem ebédelnek mindennap együtt, mintha nem alusznak mindig egy szobában. Az én ágyam meg az apádé mindvégig úgy álltak egymás mellett, mint a üevatter Schneidermeisterekéi. S ez a rend, ,ez az egészség, ez a szeretet. József. — Talán már ez is az uj idők jele. Ha az ember öregszik, napról-napra olyan dolgokat lát, amelyeket nehezen tud megérteni. Én nem is kívánok megöregedni. Most modemnek tart mindenki s irtózom attól, hogy valaha maradinak tűnök majd föl. A királynő. — Te csak élj, fiam és ne légy oly modern. Modern ist, was modernd ist... De a Tóni sorsa aggaszt. Franciaország, mint a követem onnan Írja, válságban van s az én kis lányom nem elég okos hozzá. Ki tudja, mi lesz még ott? József. — Királyok sorsa a népeiké, mama... Tónit én is féltem, hiszen tudod, őt szerettem legjobban a testvéreim közül, de nem segíthetünk rajta. Neki át kell élnie azokat a változásokat, amelyek a hazájára várnak. A királynő. — Mitől félsz? József. — Amitől Te, anyám. Voltaire, Diderot, Rousseau és Beaumarchais uj korszakot készítettek élő. Az már nem lehet nagyon meszsze. A királyné. — Tőninak ilyformán jobb volna itthon... József. — Nem, anyám. Ö ott jobban mulat És boldov, mert nem is sejti, hogy a talaj, amelyen táncol, alá van aknázva. És aztán, ez a mi sorsunk, szegény hatalmasoké. Ha egy polgárasszony félti a férjnél levő leányát, hazahozathatja, Mária Terézia ezt nem teheti. A királynő. Igazad vau, fiam. De Szovjet-cselédek. A háziasszonyok, mikor Oroszországra gondolnak, rendszerint ezt kérdezik: — ÉS mi van a cselédekkel? Azt hiszik, hogy kommunista országban egyáltalában nincsenek is cselédek, még csak »háztartási alkalmazottak« sem. A valóság az, hogy a mai Oroszországban a cselédviszonyok majdnenr olyanok, mint mi nálunk a szerződést, a bért, a felmondást, majdnem olyan törvények szabályozzák, mint a többi polgári államokban. Az elvtársak tarthatnak egy, két, három, sőt négy cselédelvtársat, amenynyire erszényük megengedi, csak a cseléd szakszervezethez kell fordulniok. A háztartási munkás — ez a hivatalos neve — nyolc órai munkára köteles. vasárnap és ünnepnapokon teljesen szabad és minden évben egész hónap szabadságra van joga. Havonta húsz rubel bért kap (egy mai rubel körülbelül 30.000 magyaT korona), de kevesebbet is fizethetne neki, amennyiben beéri vele. Különmunkákért, (mosásért, padlóvikszelésért) a cseléd túlórákat számit. Amennyiben a szakszervezetben valamilyen gyűlés van. a gazda köteles elengedni cselédjét, hogy részt vehessen rajta, ugyancsak köteles fizetni munkásbiztosltási diját, akár minálunk. Mikor a cselédet a gazda fölfogadja, tartozik egy teljes öltözet ruhát adni, egy pár cipőt, egy kendőt, mely hat hónapi szolgálat után a cseléd tulajdonába megy. A felmondás mind a cseléd, mind a gazda részéről tizenöt nap s amennyiben a gazda azonnal elbocsátja cselédjét, köteles kétheti bérét 'kifizetni. Náluk is van cseléd-kapitányság, mely a cselédekkel szemben szigorú s őrködik, hogy a szerződéseket pontosan megtartsák. * Bécsi férjek mozgalma. Azok az esetek, melyekeit itt közlünk, nem egy humorista leleményei, hanem valóban meg is történtek és a bécsi férjvédő liga tragikomikus ülésén élőszóval mondták el, máguk a kárvallottak. Az-egyik kaland akaratlan hőse egy fiatal, jámbor, szerelmében csalódott iskolaszolga. Tíz évi házasság után özvegyen maradt, megismerkedett egy fiatal leánnyal, az iskolaszolga annak rendje és módja szerint megkérte kezét és a leány nőül ment hozzá, azzal az ígérettel, hogy majd gondozza árva kisleányát. De a házasság csak forma szerint volt házasság, ment mihelyt hazatértek az anyakönyvvezetőtől az uj házasok, a feleség kijelentette férjének, hogy köztük csak piától szerelemről lehet szó. A makacs feleség ennek ellenére pár hónap után egy egészséges fiúgyermeknek adott életet. A férj válópört indított ellene, de a törvényszék nem választotta el a házasfeleket, sőt kimondta, hogy a férj tartozik gondoskodni nemcsak a feleségéről, hanem a felesége gyermékéről is. A másik eset szenvedő szereplője egy fiatal mérnök. Egy este megismerkedett egy pincér nővel, akivel elment sétálni. Egy év múlva apasági keresetet küldött hozzá a pincérnő s a törvényszék minden tiltakozása ellenére arra ítélte a mérnököt, hogy e! kell tartania a piucérnőt is, kit csak egyszer látott életében s a titokzatos gyermeket is, nem beszélve arról, hogy neki kellett megfizetni a 'perköltségeket, melyék "az idők során csinos kis summára rúgtak. lásd, én már öreg vagyok, klvénüiök a politikából. Figyeld meg az eseményeket és vigyázz a kis húgodra, az én kis leányomra. József. — Amennyire tőlem telük, mama. Ä bécsi férjliga e panaszok meghallgatása után ünnepélyesen (tiltakozott á nőemancipáció minden túlkapása elien, követelve, hagy az apaság megállapítása céljából minden alkalommal rendelje el a vérvizsgálatot. * Hang lépcsőt jár egg berlini levél hordó? A németek még mindig szenvedéllyel űzik a statisztika nemes sportját. Most például a berlini postaigazgatóság megállapította, hogy naponta hány lépcsőt jár egy berlini levélhordó. Németországban a leveleket a levélhordó nem hagyhatja a házmesternél, köteles magának a címzettnek átadni: ennélfogva naponta háromszor kell megjárnia a neki kiosztott házakat s fölkapaszkodni az ötödik emeletre. A berlini házak átlag öt emeletesek, egyik emelettől a másikig körülbelül huszonkét lépcsőfok van, mindegyik lépcsőfok tizennyolc centimeter magas. Ötszázötven lépcsőfok esik a házra, ami megfelel száz méternek, fia számba vesszük, hogy hány épület van Berlinben és hány ház esik minden levélhordóra, kitűnik, hogy egy berlini levélhordó naponta 1200 métert mászik az ég irányban. Valóságos turistának lehet tekinteni. Ebből a német pontosságból nem szabad azt következtetnünk, hogy ott minden rendben van. Hogy csak a postánál maradjunk, az újságok azt írják, hogy az elégtelen címzések miatt pusztán Berlinben évente tizenkétmillió levelet nem kézbesíthetnek, vagyis naponta negyvenezer olyan levelet adnak föl, melyet a postának meg kell semmisítenie. * G. vitamin jó konyha, hastánc! London is meghódolt az uj divatnak: a nők viharosan soványitják magukat, a férfiak az ételekről vitatkoznak. • A Punch cimü.élclap már megjósolja azt az időt, mikor a vendéglőkben nem eszünk többé se állati hulladékokat, se főzelékeket, hanem színtiszta C. vitamint. Ez az idő még egyelőre messze van, de a mozgolódás Londonban is nagy Sir Alired Fritt, egyetemi tanár, hírneves sebész kijelentette, hogy az angolok siralmasan ésszerűtlenül táplálkoznak. Rendszerint füstölt halat esznek, szalonnát, rengeteg húst s állati zsírt, melyet a tetejében készen vásárolnak. Ki csodálkozható ezek után, hogy Angliában annyi a beteg? De az emberek résen varrnak. Máris megalakult az uj egészség védő liga, helyesebben az uj egészség védő ligája, mely az orvostudomány friss vívmányainak akar érvényt szerezni a gyakorlati életben. Az első gyűlésen azonban halba kaptak a tagok. Több pártra szakadtak. Az első párt a jó konyha mellett tört lándzsát, úgy okoskodván, hogy az ízletes, jó! elkészített ételek eleve étvágyat gerjesztenek és megindítják a szájban a nyál termelését, mely nagyon szükséges az emésztéshez. A másik párt a vitamint védelmezte s tiltakozván az ellen, hogy a főzés áltál megsemmisítsék. Csak nyers dolgokat szabad enni. Akadtak olyánok, akik az egyéni élelmezés szükségeségéí hangsúlyozták és figyelmeztettek arra, hogy kinek-kinek el kell döntenie, ml árt a szervezetnak.Végül ■ egy tekintélyes- párt a koplalást magasztalta.' < Ezen a téren lady Fisher ért el legnagyobb sikert, aki negyvenkét napig böjtölt s közben nappal gépen irt, este táncolt A táncot egyébként maga Sir W. Aruthnoi Lane orvostanár is- ajánlja az egészségvédő liga egyik megalapítója, aki azt kivárna, hogy'az ostoba modern táncok helyett honosítják meg az uj biuneai vadtörzsek táncát, mely a csavaros mozdulataival igen foglalkoztatja a hasizmot és Így az emésztési is jótékonyan elősegíti. * A szesztilalom bohózata. A szesztilalmi törvények nem egyszer bohózat! helyzeteket idéznek elő. Két kis 'esetről számolunk be. •Egy chicagói részvénytársaság igazgatója bement a vendéglőibe és a. hátsó nadrgzsebébői kihúzott egy tokot, melyben nem a revolverét tartotta, hanem egy kis pálinkás bütyköst. Miután megi ebédelt, óvatosan kortyogatni akart belőle. Az igazgató még idejében észrevette, hogy két szemfüles defektiv közeledik! feléje, miért is gyorsan zsebredugta a veszedelmes pálinkás bütyköst. A de-» tektlvck most óriási diletna előtt állottak. Minthogy a bűnöst nem érték még tetten, nem volt még joguk bekísérni, ellenben a (törvény megengedi, hogy elkobozzák azt a jármüvet, mely szeszt szállít. Ennélfogva a detektívek úgy határozták, hogy elkobozzák az igazgató nadrágját, mint amely a tilalmas szert szállította s miután félrehivták öt, azonno! le is vetették vele nadrágját. Belgiumban kávéházban, mulatóban, nem szabad pálinkát inni, de bárki vehet az üzletben pálinkát, azonban legalább két litert kell vennie. Minap a rendőrök letartóztattak egy munkást, aki zsebében egy kis üveg pálinkát vitt. A rendőrök úgy okoskodtak, miután nem szabad két liternél kevesebb pálinkát vásárolni, kisebb menynyiségben senkisem tarthat magánál pálinkát. A belga semmitőszék most beavatkozott az ügybe és döntvényt hozott, hogy pálinkát két literig kisebb menynylségben is bárki tartogathat magánál, a munkást pedig szabadon bocsájtották nagy örömére azoknak, kik pálinkával szokták megöntözni reggelijüket Juhász Gyulai Ballada a hét tengerészről Hét tengerész, mind ifjú és dalos Hét bus merész a nagy tengerre szállott, Örök tengerre, mely vad viharos De ők keresni mentek uj világot Hahó! Hahó! Milyet előttük senki, sohse látott. Szárnyas vitorla vitte a hetet, Bíbor vitorla és bízó remény, Hét tengerész ujjongón énekelt Az Hiúság nótázó tengerén. Hahó! Hahó! És haikan köztük énekeltem én. Tavaszi éjben Elmó tűz ragyog És a szirének vésztőn énekelnek És vándor darvak őszi útra kelnek. Hahó! Hahó! Hét tengerész tart távol, uj egeknek. Világviharban, merre, hol kiút. Egy hang, rekedten és mégis dalolva Az éjből, mélyből, örvényből kijut És fölzokog, föl, föl — a csillagokba Hahó! Hahó! Hét tengerész halóját Isten óffa! Afánlás. Hat tengerész bus révből nézi már A hetedikkel hogy száll, száll a gálya. Halottak élén égig veri már Dalát időknek győzelmes dagálya. Hahó! Hahó! Szállj,, szállj hajó jövendők távolába! TERE-FERE
