Bácsmegyei Napló, 1926. április (27. évfolyam, 90-118. szám)
1926-04-25 / 113. szám
1926 április 25. BÁCSMEGYEI NAPÚ MegtOkrOzött történelem Az erdélyi lapokból olvasom, hogy a kolozsvári kegyesrendi főgimnázium egy jubileumi dátum kapcsán ünnepségekre késéül. Az ünnepségek országos jellegűnek Ígérkeznek annál is inkább, mert demonstrálni kívánják a kulturközosség hatalmas boltozata, konstruktiv ereiét, több évszázadra visszamenőleg. A jelentések szerint az ódon piarista tanoda falai közt már. fujdógál a tradíció szele és erős magabizásá'ban hangot próbáj kicsalogatni abból a hangszerből, amelyhez az egyetemes testvériség himnuszának reménye statisztál. Báthory István líceuma most háromszázötven esztendős irattárát porolja ki, foüáusokba lehel életet, halottakat támaszt, múltakat gyúr a mozgó élet masszájába és mindezeken felül naftalinba tévedt jelent igyekszik megfiatalítani a betű varázsával. Až aggódó magyar leiekből fakadt nemes cselekedet egy darab történelmet próbál föltálalni annak az uj. nemzedéknek, amely úgy érzi, hogy túl sémákon és túl kaptafákon most éli a lehető legjobban a világát, megszabadult nagykorusitotta magát és megváltotta a jegyét arra a stációra, ahol végeszakadt a szellemi és érzelmi megnyilatkozás jogfolytonosságának.- Nem véletlen, de mégis érdekes, hogy a kultúra oknyom ozásának fanatikus kezdeményezői, abban a műhelyben, amelyet - véndiák múzeumnak« neveztek el, kincses Kolozsvár kellős közepén, egymás mellé sorakoztatják minden fájdalom, minden félreértés és minden meg-nemértés alfáját és ómegáját. Pázmány Pétertől ••— Avram Janculg. ,Cs nemcsak ezeket a régieket, akik már belevénültek öröldfjan a históriába, bar nem az újakat, élőket, szereplőket köztük a politika porondjának nem egy nevezetes aktiv alakját. Magyarokat, románokat, szászokat és székelyeket. Mindenkit, aki Erdély fővárosában . a kalazanti nagy szent tanitórendjóben szívta magába az alapismeretéket és a tanulni tudás tudományát. Röviden, ez az egész, muzeális kísérlet köntösében jelentkező kezdeményezés. ki akarja és ha akarja, ki is fogja mutatni, hogy egy és ugyanazon emlőn táplálkozó, bár különböző fajú, vallása egyének, különösen serdülő korban, föltétlenül azonos szellemet hordoznak a tarsolyukban Ezért gondolja, sőt vérmes remények ragyogó délibábjában ringatózva mondhatnánk majdnem tudja a »véndiák múzeum« agiiis vezetősége, hogy a kultar és Iélekközeledés mérlegsepernyciébe tekintélyes súlyt helyezett el. * Mindenkinek legyen ag ő legjobb hite szerint, válaszolhatjuk erre a nagy lélegzetű felbuzdulásra. Döngetni mindig szabad és mindig szükséges és : minden 'esetben kell, különösen akkor, ha elfogultságokat akarunk megtizedelni és jól kiépített sarkaiból kiforgatni. De és most következnek — bármennyire fájlalunk is minden keserű Igazmondást —a kifogások, az ellentmondások és a példára hivatkozások fekete légiói, akárcsak a kolozsvári határ havasainak hátán eső után a sárga és ízes csiperkegomba szokott. Mert illő és megkülönböztetett tisztelettel raeg-követjük a jószándékot, nemkülönben a hasonló cselekedeteket, de ez a »véndiák tnuzettm« nem fogja soha meghaladni a tiz éves érettségi találkozók lelki hatásait, nem íogja a testvéri megértés 'forradalmait végigtomboitatni az érzelmek ezerhuru világában. A felek, akik egymással szemben álltak és állnak, ott fognak strázsálni farkasszemmel a posztjukon, akiknek tudat alatt szunnyadó akaratán meg fog törni a régi Cometüusok és az uj Pestalozzik minden ékes előadása és valamennyi szépen és kedvesen fölépített elgondolása. Nem szabad figyelmen kívül iia^yal és csákóid t&vánájjycfc 13. oldal. kulisszája mögé tologatni azt a csalódásokon kitermelődött igazságot, hogy’ most élet van, torzszülött szenvedélyek szennyes árja kavarog és fonák helyzetek lesipuskásai helyezkedtek lesbe. És ezen nem fog soha változtatni az iskola szelleme. Sem Borneo szigetén, sem Kamcsatkában, sem a kolozsvári piaristák jelentől elvonatkoztatott és történelembe menekült meleg anyai ölén. Jaucu Avramnak a topánfalvi havas eszelős furulyásának, még fiatal és normális korában sem valószínű, hogy’ szívügye lett volna báró Jósika Miklós, pedig egy padot koptattak a tudományok egyenlőséget hirdető csarnokában, egyformán azokkal, akiket a véndiák muzeum múltjának galériájába besorozott. És egyformán azokkal — és ezért, akiket illet azok fognak legkevesbbé neheztelni — akik az ćlpk ga-1 lériájában helyet foglalnak * Az ünnepségek lélekemelők lesznek, amint ilyenkor már lenni szoktak. Összejönnek magyarok és románok, szászak és székelyek. Vándorútra kel a pohár, a szemek még talán egy csillogó könnyet sem fognak megtagadni a nagy nap jelentőségétől. Emlékezés lesz és a háttérben meghatott öreg pedellusok fognak szipogni és hajnali kakasszóra visszatakarodik mindenki szépen a helyére. A politika táborába. Mindenhova, csak nem a iélekközeledés révébe. Ez a pünkösdre tervezett ünnepség nem az egymásratalálás ünnepe lesz. Csak az egymásratalált kisebbség ünnepi tanulsága. És a kultur és Iélekközeledés pünkösdi királysága. És ez is valami. Mesterházy Ambrus KETTEN Irla: BAEDEKER A trónörökös, amint franciaországi útjáról hazaérkezett, rögtön az anyjához Sietett, kezet csókolt neki, szeretettel megölelte s alaposan szernügyre vette. — Az én anyácskáin még mindig szép asszony — mondta mosolyogi. — Jó színben vagy, mama. Az öreg hölgy nem sirt, mert nem akart sírni, de.mélyen meghatva, reszkető ajakkal szólott: — Az én rossz fiam, aki minduntalan elutazik, bütleuüi elhagy s évrőlrévre jobban elhanyagol engem, az én rossz, fiam csak hizeleg nekem. Az uralkodók megszokták a hízelgést, amely fizetésként jár a hivatalukkal, de nincs szükség rá, hogy a gyermekeik is hazudozzanak nekik. Nagyon öregszek, Seppl, s érzem, hogy a császári cim mellett nemsokára a ma,gyár királyit is kénytelen leszel használni. — Kívánom, hon’ ez a szomorú kénytelenség mentül később szakadjon rám. Nekem még sokat kell tanulnom, országainknak pedig Fölséged. bölcsességére még nagy szüksége van. A királynő. — Te már sokat tudsz, József. Uralkodónak mindenesetre eleget József. —- Balvélemény, anyám. Az uralkodók nem tntílhatnak s nem tudhatnak eleget. Külön akadémia extra-univerzitás kellene nekik s talán, ha ott jól vizsgáznának, ke vesebb baklövést követnének el, mint igy. A királynő. — A tp anyád se végezte ezt az iskolát, fiam. József. — A jelenlévők mindig kivételek és Mária Terézia: geniális asszony. A lángelmék iskolázottság nélkül is tudnak nagyokat alkotni, a magamfajta trónörökösnek szenvedélyes szorgalommal kell a pályájára készülni A királynő. — Ezért vagy hát oly nyugtalan s ezért utazol oiy sokat? József. — Igen, anyám. Reisen bildet. Amit Felséged rossz néven vesz a fiától, hogy az végigíanulmányozza az országait s a külföldet is bejárja, az alighanem a legokosabb, 'amit cselekedhet. Mivelhogy nem a népek vannak a királyokért, hanem a királyok a népekért, az uralkodónak alaposan kell ismernie azokat, akiknek a politikai sorsát intézni akarja. Azért utaztam be ismételve az örökös tartományokat, a magyar vármegyéket, a horvát országrészt, az egész örökségünket A királynő. ~ S mért utazol inkognito? József. — Hogy bátrait nyilatkozhasson meg velem szemben a lakosság. Ha az uralkodó . udvartartással, uasy kisétéöfilí sarfer-. tásos pompával utazik, jobban fog mulatni s többet fog fürödni az ün nepeltetés és hízelgés langyos vizében, de keveset fog tanulni és kevés igaz szót hallani. Harun al Rasid (szerintem a legokosabb fejedelem, aki volt vagy nem volt) szintén igy ismerkedett meg az alattvalói szükségleteivel, óhajaival és panaszaival... A külső országokat pedig azért kel! ismernünk, hogy ami jót ott találunk államigazgatásban vagy, egyéb tekintetben, azt a magunk viszonyaihoz alkalmazva meghonosítsuk a mi államainkban. Az ács-császár is ennek a rendszernek köszönhette a nagyságát... És aztán az ember sokat tanul, ha nagy szellemekkel érintkezik. Fridrik sokat köszönhet annak a tudós akadémiának, amelyet kiváló tudósokból és költőkből maga mellé toborzott, Kari August pedig, a weimári, azáltal lesz naggyá az ő kis államocskájában, hogy rnuzsaudvart varázsolt oda, amelynek koronázatlan fejedelme pár év óta a nagy poéta: Goethe. A hivatásos politikusoktól nem lehet annyit tanulni, mint a nagy íróktól s én még ma is örülök, hogy svájci utam alkalmával tanulságos beszélgetés folytathattam Röusseau-val s meg ma is sajnálom, hogy ugyanakkor nem ismerkedhettem meg Voltaire úrral. .4 királynő. — Még csak az kellett volna! így is rád fogják s talán nem minden alap nélkül, hogy sok ban utánozod Fridriket, ezt a rettenetes embert, — hát még ha a vonzalmaidban is hasonlítana! hozzá! Engedd át Voltaire urat egészen az ö porosz barátjának, akikre el lehet mondani, hogy méltók egymáshoz. L’un digne de Vautre. Par nobile iratrum! József. — Ebben a kérdésben, Mütterchen, sohase fogjuk megérteni egymást. A királynő. (Sóhajtva.) — Ez életem legnagyobb szomorúsága. Minden reményem te voltál s bármily jó véleményt tápláljak a tehetségeidről, nyugtalanul fogok meghalni. Félek, hogy az elveiddel, amelyek homlokegyenest ellenkeznek az enyéimmel s a szabad gondolkodás soda!, amely sérti a vallásos érzéseimet, nem leszel jó uralkodó. Józse. Szegény jó mama! Mennyire tévedsz! Még mindig azt hiszed, hogy azok , a Jó királyok, akiket évszázados , pátináju sablonok szerint azokká nevelnek s akik a természet rendje szerint, amint a sor rájuk kerül, az elődjüket a írónon követik? Még mindig azt hiszed, hogy .az, aki másfél évtized minden istenadta hówmjin .ős napján keresztül állandóan erre a szerepre készül, mindig a népei javára gondol, lelkiismereti szabadságot kíván nékik adni s mindenkinek meg akarja engedni, hogy az erőit akadálytalanul kifejthesse, még mindig azt hiszed, hogy az ilyen emberből rossz király lesz? A királynő. — Édes fiam, ezen a', ponton mi sose értjük meg egy-' mást. József. — Csodálatos! Még nem volt anya és gyermeke, akik úgy szerették egymást, mint rni ketten s talán nem volt még uralkodó és trónvárományos, akik világnézetben oly távol állottak egymástól, mint ini ketten. A királynő. — Csak anya és fiú tudják egymást igy szeretni, ha a nézeteik alapvető kérdésekben enynyire divergálnak. Férj és feleség közt ekkora eltérés gyűlölködésre s válásra vezetne. József. — Még apa és fin közt is. anyám. Láttad a Fridrik példáját, akivel az apja ellenségesképpen bánt és elborzadhattál az Ale ei példáján, akit a nagy’ cár halálra kínozott, hagy mi a külön fejünk ellenére őszintén szeretjük egymást, annak a jele, hogy jó a szivünk, A királynő. — igen, fiam, mi jobban szeretjük egymást, mint ők szerették s talán a szivünk is jobb... A magam szeretetérői határozottan jótállhatok. S épp ezért faji hogy az utaink elválnak. Te olyan gúnyos vagy, Seppl, s attól tartok, hogy a szarkazmusoddal sokakat megsértesz. Az emberek semmit se bocsajtanak meg nehezebben, mint a szellemi felsőbbséget. S te ezzel, jó fiam, gyakran visszaélsz. József. — Mit csináljak, mama? C’esl vlns fort que m'oL Néni tehetek róla. Utálom az ostobaságot s az udvarunknál nagyon is sokszor találkozom vele. A királynő. — Mint mindenütt a világon, fiam. Đe hát az ostobasághoz hozzá kel! szokni, mint a Indexhez vagy a meleghez, amelyeknek szintén meg kell lenni... Más _ is fáj nekem, József. Az, hogy családiasaim! élsz. Nézd, én nemsokára meghalok, az időm lejár... Tóni olyan messze van, Franciaországban, Karolin Nápolyban s a tpbbiek is szerteszéjjel.Te pedigmntterseelen allein! Még csak harminchat éves vagy s oly sok derék leány vár kérőre rangszerü körökben uralkodó családokban is ... Nem próbálnád meg mégegyszer? József. — Köszönöm. Elég volt kétszer. Nem volt szerencsém a házasságaimmal... És aztán: kérdés, születne-e a harmadikból fiam s ha igen: milyen volna az? Olyan-e, aminőnek én kívánom? Hiszen, látod, én se vagyok olyszabásu, amilyennek óhajtottál... De ez néni okoz nekem nagy gondot — Leopold öcsém, aki utánam jön, jó uralkodó lesz s tahin jobban közelíti meg a Maga ideálját, felséges anyám, mint én... A királynő. — Lehet. A gyermekek sohase olyanok, amilyeneknek a szüleik szeretnék őket. Az apátok sokkal tökéíetesebb volt, mint az utódai. Nem tagadom, egyiktek se • éri el őt... S ez a Tóni különösen nagy gondot okoz’nekem... József. — Bizony, ő nincs a legjobb helyen. Kky kis országban, ahol békesség honol s. a kedélyek 'nyugodtak, nagyon jól föltalálhatta volna magát, de. az ideges, forongö, nyugtalan és szellemes Franciaország nem neki való hely és klíma. Egv kicsi udvarnak, mondjuk Toszkánának, pompás fejedelemnője, providenciális központja leheteti volna a játszi kedélyével, a bécsies gráciájával, az osztrák felszínességével s főképpen a jószívűségévé!,
