Bácsmegyei Napló, 1926. április (27. évfolyam, 90-118. szám)

1926-04-23 / 111. szám

» 4. oldal BÄCSMEGYEI NAPLÖ 1926 április 23. Véres legényháboru Noviszadon Két szarkáiét letartóztattak, kettőt a kórházba szállítottak Noviszadról jelentik: A. Kamenica­­uccában szerda éjjel véres verekedés folyt le. Ebben az uccában a 72. szám alatt van Szabó Mihály kocsmája. Szer dán délután nagy társaság mulatott a Szabó-féle kocsmában. A mu'atozásban részt vett többek közt Dragutinovics Mihajlo ismert verekedő, aki késelésért, csalásért már többizben büntetve volt, tov-bbá Jankovics Stevan, Laki András, Mocznai Sándor, Kramer Mihály és még több legény vett részt. Estig, ha hangosan is, de különösebb incidens nélkül zajlott le a mulatozás, éjjel tizen­egy óra felé azonban a már erősen be­borozott társaság tagjai valamin össze különböztek. Szinte pillanatok alatt parázs verekedés támadt. Hogy ki volt a kezdeményező, mindeddig nem lehe­tett megállapítani, de botok, székek, poharak és üvegek repültek a levegő ben, majd Dragutinovics Mihaj'o kezé­ben megvillant a kéfc is. Szabó Mihály vendéglős ekkor néhány józan ember segítségével a verekedőket az ucc'ra tuszkolta, hol a verekedés folytatódott. Dragutinovics a késsel megszurta Jan­kovics Stevant és Laki Andrást, akik vértől borítva estek össze. A társaság több tagja erre Dragutinovicsra vetette magát és öt is fején és karján több h igen megszuriák. A verekedés még tartott, amikor a rendőrőrjárat futva közeledett a vere­kedés színhelyére, de amikor odaért, már csak négy-öten voltak ott, a töb­biek elmenekültek. A rendőrök szétvá­lasztották a verekedőket és telefonon jelentést tettek a rendőrségen, ahonnan Radaiovics Dusán ügyeletes rendőrkapi­tány több rendőrrel a Kamenica-uccába ment, ahol a földön eszméletlenül talál­ták Jankovics Szte-vant, akinek a fején, mellén és mindkét karján súlyos sebe sülősek voltak. Laki fején és karján sebesült meg. Mindkettőt beszállították a közkórházba, ahol megállapították, noijy sérüléseik rendkívül sulyosik. Lojzi vadrucái Irta: Bsrényi János — No Loizi. mikor gyónnék vissza a vadrucáls? Ezzel a kérdéssel Lojzit irgalmatlan méregbe ránthatta a hozzáértő. Minél szelidehben fuvolázta a fülébe,' . annál vészesebben forgott a Lojzi. szeme. Néha majd átfúrta az ilyen akadékos kodó. mellét. Mégis magához mérten okos volt Lojzi, ámbár a tanyaiak úgy vélekedtek, hogy valami csúnya hernyó bujkál a kobakjában. Szóval, hogy fél­kegyelmű volna egy kicsit szegény. Meg is mondták neki és Lojzi titokban bólintott: lehet Ezért • jobbára kalap nélkül járt. Hadd süsse a nap a fejét, majd talán igy pillévé változik a hernyó és elröpül. Közbe' prédálta ■ az anyagot a mindeíajta csúfolódásra. Egy nap föl­kapott a meszelőnyélre, illendően el­búcsúzott az ismerősöktől, hogy elmegy háztüznézni. —- Aztán micsoda menyasszonyt ke­resőibe? — Oiant, akinek két térgye van. És Lojzi ellovagolt. Egy hét múlva hozták vissza a csendőrök a másik me­gyéből. Éhesen, rongyosan és nagyon neki búsultam Az ilyen kiruccanások egy kicsit lekapcsolták a jókedvét. Behúzódott a kuckóba és tapogatta az orrát. -Vagy birkákat őrzött és nagyon jámbor, okos embernek tetette magát. Arra is elég bölcs volt, hogy a gúnyo­lódások fölött "higgadt lélekkel térjen napirendre. A íurkós ugyan olykor tán­colt a vállán, lekivánkozott volna, hogy széttörje a vigyori jókedvet valamelyik csufondáros ábrázaton. De azért Lojzi uralkodott magán, legföljebb az öklei­vel .próbálkozott m££, Akkor is ő yagta Dragutinovicsot és a helyszínen ma­radt Mocnai Sándort letartóztatták és beszállították a rendőrségre. Dragutino­vics orrán, vállán és balkarján kapott szúrt sebeket és inge, ruhája, arca, kezei csupa vér volt. A szemtanuk szerint a verekedésben mintegy tizenöten vettek részt. A rend­őrség keresi a tetteseket, akik közül csak néhánynak nevét sikerült ezideig megállapítani. A nyomozás nagy erély­­iyel folyik. A mukdeni hadsereg elfoglalta Pekinget Az angol és japán befolyás kerekedett felül Kínában Londonból jelentik: Pekingből jelen­tik, hogy a főváros hemzseg a mukdeni csa­patoktól és a nemzeti hadsereg utolsó töredékei is elvonultak. A Kuomin Csun slereg ka darca az angolok és japánok felülkereke­­dését jelenti az orosz befolyás fö­lött. Az általános zűrzavar és a katonai ura­lom Pekingben megbénította a nagyke­reskedelmet, a gyári üzemek nem dol­gozlak, csak a kiskereskedelem képes megélni. A lakosságot egyre-raásra aar­­coliák a mukdeni és santungi hadsereg élelmezésének költségeire, a szoldatesz­­ka irgalmatlanul rekvirál s vele szem­ben tehetetlen az a tizenöt tekintélyes államférfiuból alakult végrehajtó-bizott­ság. amely a rend fentartására vállal kozott. A katonai pártok elkeseredetten versenyeznek a hatalomért és a polgárháború kitörése fenyegeti Kínát. Kedves Nagyságos Asszonyom — tessék kipróbálni . . . A közeledő nyár ismét megbolygatja a családi harmóniát. Mig a férj azon töri a fejét, hogy fizetését hogyan osz­­sza be az összes hitelezők megelégedé­sére, önagysága a térképet és Bae­­deckcreket böngészi. »Ez se jó... ez se jó... ide se megyünk«, végül is kivá­laszt egy jól hangzó, előkelő fürdőhe­lyet és hiába ellenkezik a férj — »ide megyünk... punktum...« Ez minden jó családban igy szokott történni évenként egyszer, ilyenkor tavasz utóján, a nyár küszöbén. Elvben rendszerint őnagysá­­ga győzedelmeskedik, tehát muszáj nyaralni,..azonban arra a kérdésre, hogy hol mégis, a férj ad'választ. Ezek után nem érdektelen, hogy me­lyik országban mibe kerül a nyaralás. Az alábbi kimutatáshoz, amelyet egy alapos német állított össze, adva van egy négy személyes polgári család, négy heti nyaralási idő és a takarékos beosztás. Mindez adva van. A szüksé­ges ezer dinárosok nincsenek adva. A komisz uzsorásunk nem akar adni. Bulgáriában 2000 dinár Franciaországban 2200 7> Ausztriában 2400 .» Csehszlovákiában 2400 » Romániában 3600 » Jugoszláviában 3800 » Magyarországon 4000 Hollandiában 4200 » Olaszországban 4200 Németországban 4300 Svájcban 4300 Lengyelországban 5100 » Angliában 5300 Dániában 6000 » • Norvégiában 6200 .» zsebre a tanulságot. A csufolódók összetartottak és a földet mindig Lojzi válla feküdte meg. Használni se hasz­nált semmit az /egész, a csintalan he­gyes kérdések épen úgy előkerültek azután is. — Hát Lojzi, mikor lovacskázunk el a menyasszonyér? — Oszt a botot meggyártottad-c má, akinek csak egy vége van? Tudnivaló, hogy Lojzi ezen is speku­lált. Azt mondta,, hogy olyan botot fog kifaragni, améknek csak egy vége lesz. A botot megmutatja a mérnöknek, aki majd sok pénzt ad érte. Csakhogy a dolog nemigen akart sikerülni. Lojzi fűrészelt, vagdosta fétbe, a két végű póznát, de annak mindig két vége ma­radt. Már egy pöttön kis csülökké zsu­gorodott az öles rúd, de a szent átkoz­za meg: akkor is még két vége volt. Ezért a kudarcért többet szenvedett Lojzi, mint az összes föltalálok együtt­véve. — No azért ne busulj Lojzi. Majd vissza gyónnék a vadrucák. Ez volt Lojzi magasba törő utjának az utolsó szomorú stációja. Mert Lojzi két vadrucát fogott a zsombékban a nyár eleivel. Két selypesen panaszkodó, sat­nya és kormos vadmadarat. Ott sápi­­toztak az udvar-sarokban, a kacsa­úsztató mellett. Olyanok voltak a többi között, mint két szegény cigánygyerek. Lójzi etette, őket. Négy kacsája volt, de majd ha ezek fölnönek, lesz hat. Tojni is fognak és nagyon meghíznak majd az usztatóban. Mert bizony most soványkák. A szomszédok előre kun­cogtak Lojzi készülő tragédiájának. A két ..füstös már a szárnyacskáját pró­bálgatta.-— Tavaszkor kotlám fog, mind a kettő■ mondogatta Lojzi az érdeklő­dőknek —• de lehet, hogy búcsúra az egyiket levágom. Addigra szép kövér lesz. A két vendég másban törte a fejét. Nem telt bele fél hónap és egy reggel a két cigánymadár útra kelt a mocsár felé. Törpe szárnyuk hurrogott, mint a propeller. A gazdájuk szemeláttára emelkedtek a magasba. Meg se köszön­ték a vendéglátást. — Mi a patvar! — csodálkozott el hangosan Lojzi — ezt nem gondótam vóna! A nagyobb baj az volt, hogy a szom szádok is látták Lojzi hüledezését. A másik percben már a lelkén tapostak a csúnya nevetések. — No Lojzi, se menyasszony, se egyvégü bot. Még a rucáid is ehagynak, ni ná! Bolond vagy te Lojzi. Lojzi megröstelkedik. Hát hoppon ma­radt. Csöndes mentegetőzést motyog a bajusza alatt. — Emöntek. Ugyancsak emöntek. Pedig jól bántam velük. De azér vissza­­gyunnek ük. Kicsit elnézdegélnek a vi­lágba. Meglátogatják a többi rucát, oszt szépeu visszafordulnak. Tán csak nem felejtenek el. Éngöm? De azért tovább ecetesedík az évő' dés. — Hát persze. De aztán kalitkába tartanád talán ükét mint a rigót. — Jó. Csinálok nekik kalitkát. El is készült. De a dolog mégis szag­gatja a lelkét. Hogy ilyen csúfot tett vele a két háládatlan, pösze sváb vad ruca. — No csak haza vergőctjönek. Levá­gom mind a kettőt. Be se teszem őket a kalitba. — Hát még mindig nincsenek? Fü-Pontosan ennyi, se több, se kevesebb, így számította ki a mindenre ráérő Sta­tisztikus. Nagyságos Asszonyom, tessék ellenőrizni. Az. adatokért csak annyiban vállalunk felelősséget, hogy nem ajánl­juk, hogy . Norvégiába menjen nyaralni, mert ott a nyaralás drága. Viszont Bul­gáriát sem merjük ajánlani, pedig az olcsó. Ellenben volna egy ajánlatunk. 'Tessék megpróbálni Itthon nyaralni. A spaietákat be lehet csukni s itthon is egész hűvös van. Az olcsóbb hűvös he­lyekről ne is beszéljünk. Pedig oda is könnyen el lehet jutni M. D. A tolvajt fölmentik — a károsultat elitélik Kétszáz dinár birság a visszavont feljelentés miatt Bakerekről jelentik: A becskereki törvényszék büntető tanácsa csütörtö­kön tárgyalta Tó h János és Mehiir Pál malommunkások bűnügyét, akik Hellt r Dávid malomtulajdonostól 1923 őszén hetven zsák korpát és őtven zsák lisztet loptak el és a lopott hol­mit Vukov Dusánnak és Vukov Mili­­vojnak eladták. A tárgyalás elején Heller Dávid, a káro»u:t kijelentette, hogy nem kivánja munkásainak megbüntetését, mire az ügyész eleji ette a vádat. A tárgyalást ezután tovább folytatták az orgazdák ellen, akik eleinte tagadtak, de később, amikor Tóth János, az egyik tettes sz műkbe mondta a vádat, beismerték, ocy ők vették meg a lopott holmit o csó áron. A bíróság az orgazda Vukov fivé­reket tizenöt-tizenöt napi fogházra ítélte el. A bíróság ezfctán Heller Dávidot, a káro.'ult ma’omtulajdonost kétszáz di­nár illeték birsággal sújtotta, amit bélyegekben kell lerónia a visszavont f lje'entés miatt. tyülni kék utánuk Lojzi. A pallásablak­­bul. Megládd, hajnalra ott hápognak az ajtód előtt. De megfircangold ám ükét, hogy úgy elmaradtak! Lojzi káromkodott, a fogait szíttá, a két szeme úgy játszott keresztbe, mint két egymást köszörülő kés. Az ellovacs­­kázást meg az egyvégü dotot már nem is bánta annyira. Az hóbortos csacsi­­ság volt. De hogy két sovány vadruca becsapja! No csak visszakerüljön vala­melyik, megfogja azt a sovány nyakát, igy ni... oszt leszakítja azt a buta sváb feit neki. ö mégse bolond, ha an­nak mondják is. ' Az ősz is meggyüttf Leüit az erdő fölött, mint egy zizegő selyemruhás ki­rályasszony. Dér is fényesedett már a haraszton. Lojzi majdnem sirt. Álmo­san ásított és zsebre mélyeszíette a kés­zét. Kedvetlenül bámészkodott az ud­varra, aztán lassan az istálló felé bal­lagott. Hát uramfia, a nyitvahagyott is­tállóban ott kuksol az ő két vadrucáija. De nem is csak az a kettő, hanem azon fölül még tizennégy. A rucák bizonnyal fáztak az éjjel, megsuhintötta őket az esti szél. Eljöttek a régi lakásra, de a pajtásaikat is magukkal vezették. — Hóitól Hát visszagyöttek. Oszt mijeu ■ szép nagyocskák. A csufolódók a kerítésen könyököl­tek’ és nagyokat nyeldesve nézték Lojzi gusztusos hóhérkodását. —- Né, a bolond Lojzi. Mondtam ugye, hogy eigyönnek. De mán- adhatná ide is egyet Lojzi. — Hehe! Adok, hogyne adnék. Kettőt is. De csak este. Estéiig én haragszok rájuk, itt e. Pányvát. húzott végig az udvaron és; szépen ráakasztotta a tizenhat vad­rucát.

Next

/
Thumbnails
Contents