Bácsmegyei Napló, 1926. április (27. évfolyam, 90-118. szám)
1926-04-02 / 91. szám
BACSMEGYEI naplö 1926 ép*a^,. ’i. sége és tehetetlen édesanya, akikről neki kellett gondoskodni. Gömbös János terhére nem kevesebb, mint harmincegy rendbeli bűncselekményt sorol fel a vádirat Mind a harmincegyet őszintén beismerte, de nála is az volt a refrén: nyomorúság. Az elnök: Valami biciklit is elvitt maga. A vádlott: Igen, emlékszem rá! Az elnök: Na, és hova tette? A vádlott: Odaadtam egy barátomnak, hogy adja el. El is adta ötszáz dinárért, de nekem csak háromszázat vallott be. Az elnök: Nem volt szép tőle. A vádlott: Én is úgy gondolom. Gyömbér Imre tizennyolc lopást és betörést ismert be. Elvitt egyszer egy nagy doboz csokoládét Az elnök: Mit csinált a csokoládéval? A vádlott; Megettük. Az elnök: Az egészet megették? A vádlott: Igen, nagyon jó csokoládé volt. Rácz István, a következő vádlott kél lopással van vádolva, ő sem tagadott Az utána előhivottak: Pápai István és Tápai Mihály sem, A bíróság végűt három orgazdasággal vádolt asszonyt hallgatott ki, akik azt vallották, r.em tudták, hogy lopott holmiról van szó. A tárgyalást pénteken folytatják. A dévai rendőrkapitány fia meggyilkolt két zongoratanárnőt A bűntényt két nappal később fedezték fel — A gyilkost és két bűntársát elfogták Nagyszebenben Déváról jelentik: Borzalmas ra^tógyilkosságot fedeztek fel szerdán délben Déván. Hiinyadi-uccai lakásukon meggyilkolták és kirabolták özvegy Schwartz Józsefit© és leánya, özvegy Fodor Ferencné zongoratanárnőket. A bűntény úgy jutott a rendőrség tudomására, hogy a szomszédok két napon át zárva találták a két uriasszimy lakását. Miután tudták, hogy nem utaztak el Déváról, rosszat sejtve értesítették a rendőrséget Nyomban bizottság szállt ki, a lakás ajtaját feltörték és beléptek az első szobába, ahol borzalmas! látvány tárult a rendőrség emberei elé. özvegy Schwartzné és Fodorné összeroncsoit holtteste! a padlón hevertek, Fodornén tizenkét késszurást találtak, míg a nyolcvanéves Schwartznénak ketté volt hasítva a feje. A nyomozás során megállapították, hogy a szerencsétlen uriasszonyok rablógyilkosság áldozatai. A gyilkosok az egésjz lakást felkutatták és minden értékes holmit magukkal vittek. A rendőrség nagy apparátussal indított nyomozást a gyilkosok kérekeritésére. A nyomozás már szerdán este eredménnyel végződött, amennyiben a gyilkosokat Andrika dévai rendőrkapitány fia, Juon Junea pincér és Pilcz Hona pincérleány személyében Nagyszebenben elfogták. Mindhármukat Dévára szállították, ahol megkezdték kihallgatásukat. A gyilkosok beismerő vallomást tettek ési elmondották, hogy áldozataikat vasárnap éjjel lepték meg olykép, hogy a lakás ajíajájt feltörték. Andrika végzett l'o dóriiéval, inig a pincér a magával vitt balta segítségével özvegy Schwartznét ütötte le. A pincérleány a rabolt holmik elszállításánál segédkezett. A nyomozás során azt is megállapította a rendőrség, hogy Andrika azonos azzal a fiatalemberrel, aki a múlt évben Djamasteia dévai kereskedő ellen kísérelt meg rablógyilkosságot. Kiderült az is róla, hogy néhány nappal ezelőtt Springer Vencelné dévai aszszony lakására betört és onnan értékes holmikat lopott eí. A gjyllkosokat átszállították az ügyészségre. Önvédelemből ölt A noviszadi törvényszék felmentette a petrovoszelói béresgyilkos gazdát Noviszadról jelentik: A noviszadi törvényszéken dr. Beiajdzsics Vladimir törvényszéki elnök tanácsa csütörtökön tárgyalta Német Ferenc petrovoszelói gazdálkodó bűnügyét. Német Ferenc ez év február 4-én veszekedés közben megölte béresét, Schulter Pétert. A veszekedés úgy kezdődött, hogy Német fel-, mondott béresének és felszólította, hogy mielőtt elhagyja helyét, számoljon el aj már kikapott kommencióval. A béres erre megfenyegette Németet, beszaladt a lakására, ahonnan egy késsel tért vissza. Német vasvillát ragadott, mire Schulter visszavonult és megvárta, míg1 gazdája bemegy az istállóba. Akkor utána osont és az istálló ajtajában levő vasvillával fejbeütötte. Német bírókra kelt Scbulterrai, kiragadta kézé» bői a vasvillát, mire az késéhez nyúlt, ele már nem tudta használni, mert Né« met a vasvillával úgy fejbe ütötte, hogy a béres összeesett és két napra rá be-: lehalt sérülésébe. A tárgyaláson kihallgatott tanuk meg»: erősítették a vádlott vallomását, úgy« szintén dr. Csefemov György törvényszéki orvos is kijelentette, hogy a gyilkosságot jogos önvédelemből kövo*» hették el. Dr. Szekulics Milán noviszadi és dr. Balassa Pál sztaribecseji ügyvéd védőbeszéde után a bíróság a vádlottat felmentette és elrendelte azonnali szabadlábra helyezését. Az ügyész felebbezett az Ítélet ellen. 4. oldal Harmincnégytagu tolvajbanda a becskereki törvényszék előtt Nyomorukkal védekeznek a muzslai fosztogatók Becskerekről jelentik: Nagy érdeklődés mellett kezdte meg csütörtökön a becskereki törvényszék a muzslai tolvajbanda monstrepörének tárgyalását. A pörnek harmincnégy vádlottja van, a kik közül öten: Gyömbér Gyula, Gyömbér Imre, Horváth Pái, Gombos János és Rab Litván, mint a tolvajbanda vezetői a múlt év augusztusa óta a beeskereki ügyészség foglyai. A többi vádlott, akik közt asszonyok is vannak, szabadlábon maradtak és valamennyien megjelentek a tárgyaláson. Az ügyészség vádirata közel száz rendbeli lopást, orgazdaságot, fosztogatást sorol föl a tolvajbanda terhére, mely annak ideién úgy került a hatóság kezére, hogy a tettenért Gombos János a rendőrségen részletes beismerő vallomást tett és elárulta társait. A törvényszék kilenc védőt rendelt ki, de minthogy a vádlottak között nincs érdekellentét, három védő vállalta a harmincnégy ember védelmét, »kiket cgytől-egyig a nyomorúság vitt 2 bűn útjára. A bíróság elsőnek Gyömbér Gyulát ^Ugatta ki, aki tizennégyrendbeü losaal és betöréssel van vádolva. Minnt beismert, sorjába részletesen elmondotta, hogy hol .és mikor mit lopott, Sit vitt az orgazdákba#, akik rendszerint potom áron vették meg tőle a holmikat. Az elnök: Miért követte cl a lopásokat? A vádlott: A nyomorúság vitt rá, elnök ur. Három gyermekem van, akikcek kenyér kellett. Munkát nem. kaptam, beteg is voltam, nem volt más választásom. Horváth Pál a következő vádlott, a kinek szintén tizennégy rendbeli lopás terheli lelkiismeretét, hasonlóképen védekezik: hat gyereke van, beteg feie-A Mester Irta: Vándor Iván A Mester megérkezett a műterembe. A fantasztikusan rendetlen szobában öt kisasszony és három férfi dolgozott. A hosszú asztalokon finoman formáit karok és kezek, pompásan mintázott női testek torzói és különböző tipusu fejek hevertek. A Mester frakkban volt. mert az operába készült. Halvány arcát nyugtalanító,vá tette csillogó monoklija és karcsú kezén babonásan féfivlett egy szokatlanul nagy brilliánskő. A Mester érdekes férfi volt. Hideg, előkelő modorú, kevés szavu. halk hangú. Soha se mondott mást csak ami a legszükségesebb. A férfiak húzódtak tőle. a nők ellenben vonzódtak hozzá, mivel fantáziájuk belekapaszkodott a Mester különös lényébe és legendás vagyonába. Az öt kisasszony természetesen szerelmes volt a Mesterbe és míg a viaszbábák számára csillogó selymekből ruhákat varrtak, reménytelen vágyakozással küldték feléje epedö és simogató pillantásaikat. A műteremben viaszbabák készültek. A Mester különböző színek és anyagok keveréséből olyan masszát állított elő. melv az élő ember húsának és bőrének megdöbbentő hasonlatosságát érte el. Az ő babái nem csak idomaik tökéletességével tűntek ki, hanem arcuk és szemük annyira élettel teljes volt. hogv a kisasszonyok, minden szerelmük ellenére is. hajlandók voltak azt hinni, hogv a Mester éjszakánként a műteremben az ördöggel cimborái. Félhétre mindenki eltávozott a műteremből. A 'lámpákat lecsavarták egyetlen óriási Izzó tömb szórta csak sugarát arra a fantasztikus társaságra, mely ott állott sejtelmesen, meztelenül, vagy felöltözve a falmentén, élettelenül és rtiégis csodálatos elevenen. A Mester megrakta erősen a kis vaskályhát és kiejtett* szeméből monokliját. Most egészen más ember volt. Mintha jégburok olvadt volna le vonásairól, szabadabb, elevenebb lett az arca. Halkan fütyörészztt és úgy járkált bábjai között, mintha azok élő emberek lennének. Közben megtaphrtotta őket, eléggé szárasak-e már. Az a finom nőalak, melyet az imént vontak be tearózsalevélhez hasonló emaillal. ott állott a lámpa alatt, idomai pompásan sikerültek, az utolsó ecsetvonások életet adtak testének és a hosszú szempillák alól kitekintő kék szeme mintha panaszosan nézne körül amiért ruha nélkül kénytelen tűrni a Mester vizsgálódó tekintetét. Es sajátságos, mintha a Mester megérezte volna a feléje sugárzó szemrehányást, a meztelen nő vállára egy kék selyetnköpenvt terített. Aztán megállóit előtte, két keze a nadrágzsebében, térdét kicsit előrenyomva, valami furcsa, alattomos mosolygással és odaszólott a babának. — Kezét csókolom. Aztán nevetett. Furcsa kis nevetéssel, mint a gyerek ki örül valami csínynek. Majd kinyitotta a szekrényt és gesztenvesziuü. selymes hai-ból készük parókát illesztett a baba fejére. Egy percig nézte, aztán lázas gyorsasággal öltöztetni kezdte a babát, Föhér vászoncipőt adott rá. egyszerű kis nyári ruhát, nyakába türkisz keresztet, melyből tizenkét apró brillant csillogott. Közben nézte: — Kézit csókolom — mondta és kerek. fiús kalapot nyomott fejébe. És nézte. Hol közelebb ment hozzá, hol távolodott. — Kézit csókolom — hát mégis sikerült — tökéletesen sikerült. Itt van. — Itt méltóztatik lenni. — Konyakos üveget veit elő és ráköszöntötte a csodálatos habára — Az isten éltesse bárókisasszony! — Szájához emelte az üveget és húzott belőle. A Mester mozdulata szokatlanul friss .volt és természetes. Ez a negyvenöt éves férfi, ki máskor veszedelmesen hasonlított élethü babáihoz, most elvesz■ tette merevségét és egészséges embernek tetszett. A bárókisasszonv visszafordított fejjel mosolyogva nézett rá. A M«stsr évit osan kurtába emelte és behozta a szomszéd szobájába. A méltóságos kisasszony ott ült egy nagy fotelben, mintha kíváncsian várná, mi fog történni. A Mester nézte, megsimogatta a haját lehúzta térdén a szoknyát, jöttmenf a szobában, elkomolyodott —- Bolond az élet — mondta. A jobboldali lámpát eloltotta, a balsarokban felcsavarta a villanyt. A baba most távolabbról kapta a fényt és meg lehetett volna esküdni, hogy él. — Hortenzia — dörmögte a Mester és újra a konyak után nyúlt. — Emlékszik Hortenzia? A baba. mintha bólintott volna. — Harminc éve — dörmögte a Mester — hogy beleszerettem magába. Hortenzia. Maga az első emeleten lakott és a papája ezredes volt. Én a házmester fia voltam és majd megőrültem magáért, Hortenzia. « A baba mosolygott. — Magának sejtelme sincs arról, hogy milyen veszély fenyegette abban az időben. Minden éjszaka, el akartam lopni a csipkefiiggönyös ágyából. De nein loptam el. Vissza kergettem magamba a vágyamat. Megmerevítettem az arcomat. És ha felvittem magát a liftén, fcényszeritettem a szememet, hogy a vasajtót nézze. — És a vasajtót néztem. Olvan képmutató gazember, mint én, nem élt még a földön. Hortenzia. Attól a perctől kezdve, hogy lemondtam magáról, egy idegen ember életét élem. Jól nevelt vagyok és mértékletes. Józan életű és önmegtagadó. Zsugori és istenfélő. Pedi? egyik sem vagyok. A pokol zug bennem. Ezer ördög dul'a a lelkem. A bűnöket kivánom. Hortenzia. A baba kérdően nézett rá. A Mester konyakot ivott és egvre izgatottal* lett. — Ha én akkor magát ellopom, minden máskép lett volna. Az ember négy» venöt éves, híres, gazdag, verekszik hazudik, ugv érzi. bilinccsel a lábán, kezén, börtönben él, mert még nem voll egy szabad perce. Mi történnék az emberekkel, ha őszintén, bátran élni mernének — kiáltotta a Mester és vli’tt ivott. Egyszer felkiáltott. — Hortenzia, édes — én undorodom. — Látod, ez jó, hogy megmosndSiatoin — hogy itt vagy és beszélhetek. — Látod, édes. én undorodom. — Hozzád vágytam mindig — ez igaz és ez csodálatos — effélét tettelek és mégis hozzád vágytam — azért csináltam meg az alakodat. Elfelejtettelek és mégis tégedet kerestelek. — És most itt vagy, az enyéiíé vagy és olyan vagy. mint harminc évvel ezelőtt a liftben és beszélhetek hozzád . . . Megmondhatok neked mindent — egyszerűen, őszintén, úgy amint érzem ... És titkokat mondó-átok neked amiket magamnak is alig merek bevallani . . . Hortensiám, drágám, én egy házmester vagyok, ott ülök az oss» rában, frakkban, az első sorban, mait más is ott ül és kínlódom, mert utálom a zenét és házmester vagyok ... Finoman beszélek, monoklit hordók és nincs véleményem, holott káromkodni szeretnék durván, mint a kocsisok. És nem szerettem rajtad kívül senkit, de azért « nőket kivánom — és szeretnéd egyszerű lenni, közönséges, komisz ér nem merek . . . Félek. Gazdag vagy&is, ösmemek és kívül herceg vagyok és belül egy szegény, szomorú — állat... Hortenzia, ha egy fél óráig az mernék lenni, aki vagyok, ha egy fél óráig mernék úgy élni. ahogy kívánok. A Mester lerogyott a bárónő elé és térdére hajtotta fejét. De a bárónő térde kemény volt és szúrta az arcát. Visszament tehát a karosszékbe és ott ivott és panaszkodott. Reggel azonban megfésülködött, kölni Vízben megmosdott Hortenziát gondosan bezárta és hideg, előkelő arccal, szct.t.Cbén a csillogó monoklival hazament a lakáé ára.
