Bácsmegyei Napló, 1926. március (27. évfolyam, 59-89. szám)

1926-03-02 / 60. szám

I 1926. március 2. RÄüSMEGYEl NAPÚI 3. nIHal Kisebbségi Élet A ngelvrendelet, mint a*Prager Presse írja, a prágai pariament ojć kerül annak •eüenére, liogy. a ■ parlamenti ' bizottság elutasította.az elteizíki pártok erre.-vo­natkozó javaslatát A ‘helyzet a lap sze­rint az, hogy a parlamenti szabályok szerint a bizottság köteles a plenum ' .nyal. kötött paknjm. ha nincs 'is„; aláír­va, mégis vérere lett - hajtva, coagfpgva ajövőben már nehezebb lesz- egy iámat «ló. hadjárat ír.egimtitása. A szomorú an hogy most az ellenzék részérő; indul még, a támadó 'hadjárat a kisebb ..égi jogok ellen. Ezeknek a jogoknak egyi­ke az, hogy rho! a kisebbségek kom­pakt tömegben iáénak, ott úgy a biró­jágnál, |mi;nt-,a közigazgatásban a ki­sebbségi! nyelv használatát el kell .'-is­­merni törvényes forrnák között. .Én úgy látöm; ljogy ezt a;z igazságos intézke­dés: éppen , az ellenzéki sajtó támadja és. e kérdés miatt vadaikat;szór a Kor­mányra.) Az ellenzéki sajtó részéről fegyelmezetlenséget mutat ez az elvek­hez ragaszkodás dolgában. A nemzeti párt- meghozta a gyulafehérvári ; hatá­rpontokat, azokat nem tagadta, meg, tehát minden sajtóorgáíiumnak köteles­sége. hogy e programhoz _ ragaszkod­jék. Azok a pártok, amelyek a nemzeti párttal fuzióra léptek, semmi kifogást nem emeltek a. nemzeti párt kisebbségi programmja ellen, azt általánosságban nekik is tisztelőiek kei!.« • előtt megindokolni az. elutasítást.. A ko­alíciós bizottság maga is.. amellett van, hogy a kérdés körül, széles vita fejlőd­jön ki és felhatalmazta a -koalíciós pár­tok tagjait, hogy a vitában részvegye­­neki Erősen készülnek a nyelvrendelet vitájára az ellenzéki rártpk :is, melyek mindenáron szeretnék a kórhiány rossz­hiszeműségét bizonyítani. A"nyeivren le­let előreláthatólag több napig fogja fog­­falkoztatni a prágai 'páriájáéntét. * A román parasztpárt egyik vezére egy magyar újságíró előtt nyilatkozott a magyar párt választási . taktikájáról. »A magyar párt — mondotta — oda­adta embereit a liberális listákra és tar­­mészetes, hogy a magyar 'tömegek er­re a listára adták szavazatukat. Bár, 'ha a magyar párt nem adta volna oda támogatását a liberális kormánynak, a választások eredménye olyan döntő csa­pás lett volna a liberálisokra, hogy pil­lanatig sem maradhattak volna tovább kormányon. Ml nem tudjuk megérteni .a magyarokat. ígéretekkel káprázrat­­iták cl őket. Ha abból a sok Ígéretből csak valamit is betartanak a liberálisok, már akkor is nyertek az egyezmény­­ínyei, Ők is tudják -azt, hogy a mai vá­lasztások lényegébe^ kevés értékkel bírnak, mert bárme'yik ellenzéki párt jön hatalomra, köteles azt megsemmi­síteni és uj választásokat kiírni. Amíg tehát ez a kormány van uralmon, miért ne élvezzék engedményéit? Mindenben jogos'és okos állásfoglalásnak tartjuk a magyar párt magatartását.'« A szlovenszkói magyar nemzeti párt és a német gazdák szövetségének kép­­'vjselöi interpellációt intéztek a vasut­­ügyi miniszterhez, ame'yben kifejtik, hogy -a nyelvrendetet nem vonja be in­tézkedési körébe az állami vasutakat és hivatkozik arra, hogy a. vasútnál ren­­deleti utón történik a nyelvhasználat ügyében intézkedés. Mivel a kiadott rendeleti intézkedés a vasutakat mint kereskedelmi vállalatokat fogja fel-, így tehát nemcsak az állam érdekében kell a vasútnak hivatását teljesíteni, de a lakosság érdekében is szolgálatban kell állnia. Ebből a szempontból a vasút köteles a -kisebbségek nyelvhasználati igényeit kielégíteni és . igy tarthatatlan állapot az, hogy a kisebbségeik jogai­nak használatára törvény szerint fel­jogosított. kerületekben a vasút cseh­szlovák nyelvű értesítéseket küld a fe­leknek. Az interpelláció követeti, hogy mindenütt, ahol húsz százaléknál na­gyobb kisebbség lakik, a vasút, külö­nösen -az érkezett áruküldeményről szóló értesítéseket a kisebbségi nyel­ven fs adja ki a címzetteknek. * MUte Constantin, a legkiválóbb román publicista a- • »Luptá«-ban cikket irt az erdélyi magyar párt választási ered­ményéről. A feltűnést keltő cikkben Mil­­fe Constantin a következőket írja: .»Az 'én: személyes meggyőződésem az, hogy a -magyarság vezetői- reális érzékükről tettek tanúbizonyságot akkor, amikor az adott helyzetet nagyszerűen kihasz­nálták. A. békeszerződésben megáWapi­­íptt jogok elismerése egy kormánypárt részéről — ha kényszeredéit is. volt ez — olyan vívmány, am? megmarad an­nál inkább, mert hiszen ta nemzeti pá-'t kötve van a gyulafehérvári határoza­tok által, amelyeket csak azért nem tudott gy4kor1atílag üiegvaJósitaíii mert félt a liberálisok nemzeti jelszavak alatt folytaío>t támadásaitól. Ez most már sem törWSnbeHk meg. mert a körmi-«?*­A kisebbségek iskolasérelmei a nemzetgyűlés előtt Schumacher németpárti képviselő a közoktatásügyi anomáliákról — Radics elvben elismeri az anyanyelv jogát — Ä közoktatásügyi miniszter szerint a kisebbségi iskolák kérdése politikum Miért kíméli Radics elődjének iskolapolitikáját? Beograckól jelentik: A parlament hétfőn délelőtt folytatta a közokta­tásügyi tárca költségvetésének va­sárnap megkezdett vitáját. Az ülés elején Radics István közoktatásügyi miniszter szólalt fel és válaszolt Agatonovics demokrata képviselő­nek. vasárnapi, felszólalására. Yisz­­szautasitja azt a vádat,- mintha el­távolította volna a közoktatásügyi minisztérium pecsétjéből az állami Ciliiért és az SHS. föíirást. Az a pe­csét. am;t Agatonovics bemutatott, közönséges numerátor, amit az irat­tárban használnak és amelynek be­vezetésével igen sok munkát taka­rítanak meg. Kijelenti, hogy mivel Acratonovics képviselő őt a minisz­térium tisztviselői előtt is megvá­dolta. kitiltotta a képviselőt a mi­nisztériumból. Radics e kijelentésére nagy vihar tör ki és különösen Radics, Uavido­­vics és Drdgovics radikális közt ke­letkezik éles szóváltás. A' csend helyreálltával Radics válaszol Aga­­töHOvicsnak: arra a vádjára is. hogy egy* Jelisics nevű horvát tanítót igazságtalanul elbocsátott állásából. Elmondja, hogy ez a tanító megtil­totta a katolikus gyermekeknek, hogy egymást »Dicsértessék« meg­szólítással köszöntsék és azokat a gyermekeket, akik nem hallgattak erre a tilalomra, veréssel íenyitette meg. Pásarics államtitkár ezután felol­vassa, az illető tanító elbocsátására vonatkozó aktát, majd Franjicsévics Vásza radikális képviselő szólal fel, aki' az analfabétizmus kérdésével foglalkozik és statisztikát olvas fel, amely szerint Szerbia lakosságának 34.6 százaléka tud irtii-olvasni, Dél­szerbi abau 16',4, Montenegróban 33, DalíiVáciában 55, a" Vajdaságban 78, Bosznia-Hercegovinában 26.10, Hor­­vát-SzIavopországban 67 és Szlo­véniában a lakosság S0 százaléka. Hosszasan fejtegeti az analfabéta­­tanfolyamok felállításának szüksé­gességét és bízik abban, hogyúRa­­dics keresztülvisii erre vonatiozó programját Végül élesen támadja Grol Milánt a háború alatti , jfenfi magatartásáért, amire azután Grol azonnal válaszol és a támad ásteéré­­lyesen visszautasítja. Schumacher képviselő a kisebbségi oktatásról Általános . figyelem közepette Schumacher Sámuel németpárti kép­viselő emelkedik ezúttal szólásra. Az egyesülés folytán — kezdi be­szédét — sok olyan elem került a délszlávok közé. akik nem szlávok és a mai terminológia szerint nem­zett kisebbségeknek nevezik őket. Ezeket hol szimpátiával, hol ellen­szenvvel fogadják, de legtöbbször pártszempontok szerint állapít­ják meg a nemzeti kisebbségek­kel szemben tanúsított magatar­tást, azon az alapon, hogy »ha nem akarsz a mi pártunk tagja lenni, ne légv egyik pártnak sem a tagja«. A németek az alkotmány alapján áll­nak, bár nem vettek részt a’z alkot­mány meghozatalában, hiszen 1923- ig nem volt a németeknek még sza vazatl joguk. A legelemibb jog az elemi ok­tatásban az anvajnyelv biztosí­tása. Hogy ez azonban államunkban nincs meg, azt saját községemből vett példával bizonyltom. Ez a község tiszta német lakosságú és ’ mindig tiszta német volt az oktatási nyelv is, ma azonban a község tizenegy tanítója közül csak négy tud néme­tül. Egy tanítónő az elemiben arra tanítja a gyermekeket.szerbül; hogy tizenkét darab egy tucat: -Dvaneist komada'je jedno tutze«. .Többször megismételte#'ezt a gyermekekkel, maid felhív egy kis sváb gyereket, aki azonban a legnagyobb erőfeszí­tés ellenére sem tud íóváhhíutm svábos kiejtésével, mint 'tvaneisz gomtrđo.r A tgnitÖnő Végül türelmét vesztve azt mondja a gyereknek: »Marva jedna/« (Marha). A kis sváb gyerek boldogan ragadja meg a se­gítségnek vélt szót és hadarva fe­jezi be a mondatot: »Tv an ej sz go­­mada je marva jedna«. (Élénk de­rültség a Máz minden oldalán.) Ilyen állapotokra vezet, ha az elemi oktatás nem az anyanyelven törté­nik. Külföldi példákkal bizonyítja, hogy az állami iskolák rendszere nem mindenütt van meg. így pél­dául Hollandiában, ahol pedig min­taszerű a közoktatás, többségben vannak á magániskolák, Észtor­szágban ,pedig, a nyelvi kisebbsé­geknek oktatásügyi autonómiájuk van. Nem ez az első eset, ho£y az oktatásügy kérdését igy oldatták meg. ' « A bábom előtt is volt erre pél­da Magyarországon, ahol fenn­állt a szerb nemzeti egyházi Is­kolai autonómia. Ennek kétszáz éves története van, amint azt Miladinövics Zsárkó volt miniszter 1897-ben Noviszadön meg­jelent könyve ismerteti. Nemcsak szerb elemi iskolák voltak Magyar­­országon, hanem szerb tanítóképző­­intézetek is, Szomborban. Pakracon és Karlovciu. valamint két szerb gimnázium és számos felső leányis­kola és a szerb nép nagy alapok fö­lött rendelkezett iskolái fenntartá­sára. A németeknek is megvolt áz autonómiájuk a. községi vagy' álla­mi iskolákban, ezeket az iskolákat azonban egy rendelettel állam ősi tói­­iák. \ • Schumacher ezután több konkrét esetet sorol föl. Tgy többek közös­eimen dj a, hogy a szin német Eranc­­feld községben az előkészítő osz­tály. tanítója egy szót sem tud né­metül. Hosszasan ismerteti, a hor­­vát-szlavonországi kisebbségi isko­lák kérdését. Az 188-ik törvény jo­got ad a nemzetiségeknek az anya­nyelvi iskolák fenntartására. Priln csevics ezt a törvényt nem tartotta meg, csak közvetlenül távozása- előtt engedte még az alsó osztályokban az anyanyelvi oktatást, a főispánok azonban ezt is elszabotáltak és szep ­tember 18. óta nem hajtják végre. Kraft istvánt aki többször közbe­szól, Sibenik elnök remreniasifja. Schumacher a névvegyétemzé >\ rendszerit ismerteti: v. — Egy miniszter elrendelte, hogy a gyermek nemzetiségéi né a szü­lők állapítsák meg, hanem az isko­laszék. Az iskolaszék tagjait nem a nép választja, hanem a kormány .a vezi ki és. sokszor kiiencx enkilele százalékuk nem olyan vallásit, mim a község lakossága. Ezt a névvegy­­elemzési rendeletet a miniszter utódja visszavonta, de azután újból a régi miniszter tért vissza és ismét életbeléptette a rend eletet. A nemzeti kisebbségek teljes iskolai autonómiát követelnek, mint amilyen kétszáz éven át volt a szerbeknél Magyaror­szágod. Ilyen értelemben határozott a genfi kisebbségi konferencia is. Ezt a jo­got a németek most adták meg á németországi dánoknak, Észtország­ban pedig már régen érvényben van. — A német tankönyveket olyanok tr.iák. akik nem tudnak németül. Szali Balyics muzulmán: A horvát és szerb tankönyvek sem jobbak! Schumacher követeli, hogy a Pribicsevics által megtorlásig megszüntetett nemzetiségi kö’­­zépiskolákat állítsák vissza. Kéri, hogy, a parlament tanúsítson több megértést a kisebbségekkel szemben, akkor az 5 részükről is nagyobb bizalom fog megnyilvánulni és fokozottabban dolgozhatnak, a ki­rályért és hazáért. Schumacher beszédét az elj^nzé.-­­ken hosszasan megtapsolták. Radics válasza Radics István' közoktatásügyi-- mi­niszter azonnal válaszol. — A most elhangzott beszédek néhány olyan . kérdést, vetettek föl, amelyek a, nemzeti oktatás alapjait érintik. Azok . a néiíjctek és magya­rok. akik most nálunk vannak, soha-'; sent. 'kerülték" ‘velünk' összeütközés-- * be. csak annak a politikának révén.' - amelyet Németország és Magyaror­szág folytatón. Schumacher' vigyá-2ott arra, hogy 'ne csak fomiáilag. hanem lényegileg is mérsékelt le­gyen. de -beszéde végén nyíltan'’Ív ',

Next

/
Thumbnails
Contents