Bácsmegyei Napló, 1926. március (27. évfolyam, 59-89. szám)

1926-03-02 / 60. szám

1926. március 2. 4. ©Ida1 mondotta: elvárja a jelenlegi köz­­oktatásügyi minisztertől, hogy a né­meteknek teljes nemzeti iskolai au­tonómiát fog adni* Csodálkozik, hogy egy reális némettől hall ilyen nemreális követelést. Schumacher: Nem usormalra mondta. Radics: Elismeri, hogy a szerbek kétszáz év előtt Lipót császártól is­kolai autonómiát kaptak, de a ma­gyarok ezt nem azért tartották be, mert a szerbeket szerették, hanem, mert féltek Becstől. . — Ennek a privilégiumnak tartal­ma nem olyan intervenciók ered­ménye, mint amilyeneket Schu­macher tett nem olyan papirkötelezvényeké, amelyeket a nemzetközi jog ad a kis népeknek, de amely nemzetközi jog Olaszor­szágot, amely nagyhatalom, nem kötelezi. Géniben ilyen kérdésekről szé­pen lehet beszélni, de effektive semmi eredményt sem lehet el­érni. fia csak felemlítik azt, hogy kisebb­ség— nem mintha félnének tőle, vagy izgalmat keltene —- de egy­szerűen nem határoznak, mért tud­ják, hogy ez nagyon nehéz kérdés. Ez politikai, fizikai kérdés, a rea­litás kérdése. A kisebbségi kérdés rendezése tij európai államok megalakítá­sát jelentené. Ez azonban nem jelenti azt, hogy 'én. vagy a kormány semmit sem fogunk tenni. Meg fogjuk termi azt, amire a nemzetközi szerződések kö­teleznek. Ebben a tekintetben vol­tak tévedések, amelyeket ki kell kü­szöbölni. Ez a kérdés nemcsak kul­turális és pedagógiai, hanein politi­kai kérdés és óvatosan kell vele bánni. ín meg fogom tenni mindazt, amit az állam tekintélye és az ország de­mokratikus jellege megkíván. Feltétlen és elvitathatatlan joga a szülőknek, hogy ök határoz­zák meg gyermekük nemzeti­ségét. (Helyeslés.) Az a rende­let, amely ezt megtiltja, nincs összhangban az európai civili­zációval. A másik kérdés, az elemi iskolák tanítási nyelvének kérdését, meg­győződésem szerint csak úgy lehet megoldani, hogy az elemi iskolákban a gyereke­ket attyanyelvükön tanítsák az elemi ismeretekre. Az oktatási nyelvnek az anyanyelv­iek kell lenni, de nagy gondot kell .fordítani az államnyelv tanítására is. Máskép áll a dolog az elemi is­kolák magasabb osztályaiban és a középiskolákban. Az államnak és a népnek is ér­deke, hogy a kisebbségi tanítók a saját érdekükben elsajátítsák az államnyelvet. Ezt az elemi iskolákban megcsinál­ni oktalanság lenne s mert azokban ugvsem tudnák a gyerekek jól el­sajátítani úgy. hogy az elemi isme­retekre annak révén már szert te­hessenek. Az országnak pedig értelmes és képzett nemzedékre van szük­sége és nem analfabétákra és idiótákra. Momsen es a kör négyszögesítése Radics ezután ismerteti a régi ' Ausztria kisebbségelleiies iskolapo­litikáját. mely megtiltotta, hogy az ausztriai szlávok anyanyelvükön ta­nulhassanak. foglalkozik a régi Ma­gyarország kisebbségeinek kulturá­lis helyzetével, majd igy folytatja: — A németek, akik az oktatásban RÄCSMFRYFI naplú is keresztülvitték az unifikációt és centralizmust elfogadják Momsen­­nek azt a tanácsát hogy a szlávok­­nak be kell verni a fejüket. A né­metek kitalálták a kör négyszöge­sítését: az egységet és föderációt. Örömmel hallom Schumachertől, hogy a németek megadták a dánok­nak néhány évvel ezelőtt azt, amit a szerbek kétszáz évvel ezelőtt meg­kaptak Lipót császártól. Én amikor hivatalba jöttem nem vontam vissza Pribicsevics­­nek azokat a rendeletéit, me­lyek nem egyeznek meg a peda­gógia elveivel és amelyek az országnak többet ártanak, mint­ha Pribicsevics olyan soká élne mint Matuzsálem. És pedig azért nem, mert nem akar­tam, hogy azt kiabálják rólam, hogy más doleom nincs, mint lerombolni azt, amit Pribicsevics alkotott. Ada­tokat gyűjtöttem csak és figyeltem. Ebben az országban először azokat kell kielégíteni, akik az államot fel­építették: a horvátokat és szerbe­ket, de nem szabad bűnt elkövetni azok eilen sem, akik akaratuk eilen lettek ennek az országnak ál­lampolgárai. Ez a ini első és legfontosabb kultur­­feladatunk és ezt végre is fogjuk hajtani, vigyázva arra, hogy más ál­lamokban, amelyek nemzetközi szerződések által erre kötelezve vannak, mit és hogyan csinálnak. Radics beszédét a horvát paraszt­párt és a radikális-párt egyrésze nagy tapssal fogadja. Az ellenzék oldalán nagy derültség. Pribicsevics Szvetozár: Éljen a kör négyszögesítése. Ezután Vuletics Szávó monteneg­rói föderalista, majd Agatonovics de­mokrata szólalt fel személyes kér­désben. Az ülés délután egv óra­kor ért véget. A vita folytatását délután öt órára tűzte ki az elnök. A délutáni ülés A parlament délutáni ülésén foly­tatták a közoktatásügyi tárca költ­ségvetésének vitáját. Az első szó­nok, Razala horvát föderalista hosz­­szu beszédben élesen bírálta Ra­dics közoktatásügyi politikáját és kifejtette, hogy a költségvetés nem számol az ország egyes részeinek kulturális igényeivel. Kijelentette, hogy a föderalista államberendezés az egyedüli, amely mellett a három nép, a horvát, a szerb és a szlovén teljes mértékben kifejlesztheti gaz­dasági és kulturális erejét s rámu­tatott arra, hogy a megegyezés csak a szellemi föderációt teremtette meg, az ország nyugalmát azonban az igazi föderáció fogja meghozni, a melynek Strosmayer volt a lelkes apostola. Dscentralizált centralizmus Agatonovics demokrata képviselő felszólalása után Hadzsi Kadis mu­zulmán képviselő beszélt a boszniai közoktatásügyi állapotokról, majd nagy figyelem közben Radics Ist­ván szólalt fel és válaszolt az ellen­zéki felszólalásokra. Kifejtette, hogv az ellenzéknek nem jogos az a ki­fogása, hogy ö törvénytelenül járt él a tanítók és tanárok nyugdíjazá­sa és áthelyezése ügyében. Bejelen­tette. hogy az uj egyetemi törvény kidolgozására Zagrebben konferen­ciát hivott össze és az erre vonat­kozó javaslatot már legközelebb elő fogja terjeszteni. Szemére vetette Priblcsevicsnek, hogy nem olvasta át figyelmesen a költségvetést, mert különben nem leit volna olyan köz­­beszólásokat, amelyek teljes tájéko­­zailansáeról tanúskodnak. Az ellen­zék szerinte rosszul értelmezi a centralizmust, mert a central 'em Üst is lehet decentralizálni. Kijelen­tette, hogy el tud képzelni egy olyan cen­­traüsziikus berendezkedést, a: melynek keretében felállítsák a horvát bánságot. Radics beszéde után Agatonovics és Pribicsevics személyes kérdésben válaszoltak a közoktatásügyi mi­niszternek, majd az ülést este ki­lenc órakor berekesztették. Az apa bűne A szuboticai törvényszék tiz esztendei fegyhizra ítélt egy szentai napszámost, aki saját lányaival folytatott szerelmi viszonyt ság tanaként. Súlyos váddal terhelten állt hétfőn a szuboticai törvényszéken Pavlovics Ist­ván törvényszéki elnök tanácsa flott Pásztor Antal szentai napszámos. A vádirat szerint a terheit erkölcs te’ c-n merényletet követett el mostoha leánya és édes leánya elten. A közvádat Csali­­novlcs Perdó dr. államügyész képvisel­te, a védelmet Dimitrijevlcs Drágó dr. ügyvéd látta ei. Szurónyos börtötór kiséri a terembe a vádlottat, aki öt hónapja vizsgálati fogságban van. Az általános kérdésekre elmondja, hogy Pásztor Antalnak hív­ják, 55 éves, szentai lakos, földműves. Arra a kérdésre, hogy bűnösnek érti-e magát, így telel: — Kerek hazugság fáz egész. A lányok azon voltak, hogy azt a rossz, kis há­zat magúknak eltu'ajdonitsák. A vádlott ezután elmondja, hogy' ami­kor a mostani felesége hozzájött, Erzsi lányát magával hozta, neki is van egy édes lánya is, Rózsi, aki most 18 éves. Az egész család egy szobában aludt. .. Erzsi bejáró cseléd volt s otthon aludt a mostoha testvérével együtt. Azt állt­ja; hogy a leányokat az anyjuk beszél­te rá arra. hogy őt vádolják, mert. igy akarja megszerezni a .házrészt. A vádlott után elsőnek a vádlott, mos­toha leányát, Erzsit hallgatta lei a * bíró-Elmondja, hogy 22 éves, cseléd. Az elnök: Mije magának a vádlott? A tanú: Édes apám. A vádlott (közbeszól): Nem vagyok apád. A tana (hátrafordul a vádlott felé): Sajnos, hogy megtagad. Mindig azt mondták, amióta csak az eszemet tu­dom, hogy édesapám. Elmondja, hogy az apja iszákos, erőszakos, durva em­ber volt, aki a család minden tagját a legdurvábban szidta, .halállal fenyeget­te. Amikor éjszaka részegen jött haza, nem egyszer a kerteken át keltett me­nekülni a két leánynak és az anyjuk­nak.. Nyolc éves volt, ’ amikor az apja először akart ellene erőszakot elkövet­ni, de akkor az anyja közeledett, ezt az apja meghallotta és felhagyott erő­szakoskodásával, de halálai fenyegette, ha szólni mer. Nem is szólt egy szót sem. Akkor elbujdosott és mikor haza jött, mindig óvakodott attól, hogy az apjával egyedül tegyen. Egyszer az in­ban az anyja mosni ment, ő egyedül tartózkodott otthon és az apja- akkor megtette... Az clttök: Hány éves voít maga ak­kor? ' \;:'i A tanít: Tizennégy,. Áz elnök: 'Mondta maga az anyjának,! vagy' más valakinek, hogy mit tett az apja? A tanú: Nem mondtam. Az apám art mondta, hogy ha egy szót szólok, agyon szúr és eltemet a kertben és. ha az anyáin haza jön és. keresni fog, azt mondja majd -neki, hogy elszöktem a háztól. Ezért nem mertem szólni sem­mit. Az elnök ismételten és nyomatékosan figyelmezteti a tanút, hogy jól gondolja meg, hogy mit mond, mert meg- kell es­küdnie arra, amit mond. A tanú megmarad vallomása mellett és részletesen elmondja, hogy mit tett vele az apja. Az elnök elrendeli a szembesítést a vádlott és a tárna között. A leány sze­mébe mondja apjának a szörnyű vádat. A vádlott (fojtott izgalommal): Ha­zugság. Az anyja megtanította erre. A bíróság a tanait megesket?. Ezután a kisebbik leányt, a 18 éves Rózsit hali gáttá ki a bíróság. A tanú elájul Elmondja, hogy a vádlott édesapja, de nem veszi igénybe a törvény kedvez­ményét és vallani,akar. Ö is durvának mondja apját, aki többször megfenye­gette, hogy' leszúrja. Amikor tizenöt éves volt. az a-pja, anyja és ő lementek Szlavónjába, ahol apja a vinkovcei Bohn-féle cementgyárban kapott mun­kát. Együtt laktak 'egy szobában. Egy­szer az anyjának valami ügyben Szen­tára ke lett utaznia, amikor aztán ö egyedül maradt az apjával. Ekkor tör­tént, hogy az apja elkövette ellene a merényletet. Ez most két éve történt.' Nem mert szólni -anyjának se. mert félt. Az apja megmondotta neki, hogy rög­tön leszúrja, ha egyetlen szót mer szólni. A leány valíomása közben egyre sápadtabb lesz, majd hirtelen meginog, levegő után kapkod. A teremben jelen levő. Perazsics Bozsi­­dar-dr. törvényszéki orvos észrevette a leány hirtelen rosszuilétét, feléje sietett, közben Pavlovics István elnök utasítá­sára a teremszolga, aki a leányhoz leg­közelebb tartózkodott, megfogta az ájult leányt, aki kis híjjá, hogy a padiórai nem zuhant, a törvényszéki orvos ai teremszolga és mások segítségével a bí­rói szobába vitette az eszméletlen lányt, ahol vízzel felmosták. Az elnök a tárgyalást félbeszakította.' Félórába telt, amíg ia lány magához tért s a tárgyalást folytatni lehetett. A sápadt leány odaállt a bíróság elé és befejezte vallomását s letette az es­küi. A biróság még a vádlott feleségét hal'gáttá ki, aki újabb momentumot nem mondott. A bizonyítási eljárás ezzel véget ért. Ezután Csuttnovics Ferdó dr. állam­ügyész mondotta el a vádbeszédét, utalva rá, hogy a fötárgyajáson kihall­gatott tanuk vallomása alapján az ere­deti vádat su'yosbitja. A vádlott beteg, de nem pathológiailag, hanem erkölcsi­leg. A helye nem kórházban, hahóm börtönben van. Dimitrijevics Drágó dr. védő kifejti, hogy mind a három tanú, aki a vádlott ellen vall, gyűlöli a vádlottat. A vádak közül az egyik nyolc év, a másik két év előtt elkövetett bűncselekményekre vonatkozik s ezek egyáltalában nincse­nek bizonyítva. Kéri a vádlott felmen­tését. A biróság ezután Ítélethozatalra vo­nult vissza és hosszabb tanácskozás után meghozta az ítéletet, amely szerbit a vádlottat bűnösnek mondja ki és tiz évi iegyházra ítéli. Az indokolásban kifejti a biróság, hogy az eskü alatt kihaíllgatott iaimtk vallo­mása által bizonyítva látja a • vádlott bűnösségét. • ügy a vádlott, .mint a felek fejebbez­­fek az ítélet ellen.

Next

/
Thumbnails
Contents