Bácsmegyei Napló, 1926. március (27. évfolyam, 59-89. szám)

1926-03-24 / 82. szám

1926 március 24. BÄCSMEGYEI NAPLH 5. oldal. A magyar nemzetgyűlés elfogadta a frankbizottság többségi jelentését Pesthy igazságügymimszfer, Ra!:ovszky belügyminiszter és Belhlen mnisztereinök beszéde a frankvíhJhan — A miniszterein:ik súlyos összetűzése a szociáldemokratákká! — Beth en csak Apponyi vádjaira válaszolt — A kormány hajlandó eljárni a titkos szervezetek ellen Vihar és izgalmak a nemzetgyűlés keddi ülésén — Elvetették a kisebbségi véleményt tanítom kiabálni! Úgy megrágom, hogy attól kodul! Ezt az állítólagos kijelentést tudomá­sára adták Hoyosnak, aki nyomban odament Farkas Istvánhoz és a követ­kezőket mondotta neki: — Tudomásomra hozták, hogy miket mondott rólam, tűit itt vagyok. Farkas István kijelentette, hogy nem tette meg a neki imputált kijelentést, hanem csak azt mondotta, hogy: »Ha sokat kiabálnak, mi is tudunk rúgni«. Végétért a frankvita Budapestről jelentik: A nemzetgyűlés keddi ülésén befejezték a frankvitát. Az első szónok Rupert Rezső volt, aki hosz­­szabb beszédben bizonyította, hogy a kormányt felelősség terheli, majd Appo­­nyi Albert gróf személyes kérdésben kért szót és bejelentette, hogy Win­­dis'chgraetz naplójáról hallott ugyan, de nem volt a kezében és azért ném tett a naplóról említést múltkori beszédében. Ezután Pesthy Pál, igazságügyminisz­ter szólalt föl, aki bírálta a kisebbségi jelentést. —■ Már az ügy kezdeti stádiumában J — mondotta — ellene voltam a parla- i menti bizottság kiküldésének. Előre lat­iam, hogy a páriámétól bizottság előbb iogja befejezni működését, mintsem az ügy a bíróság előtt befejeződnék. Pjipert Rezső: A csillagokat is leta­gadják az égről! (Nagy zaj.) Pesthy: A kisebbségi vélemény sze­rint a miniszterelnök november 30-ikán már tudta, hogy Nádossy tud a dolog­ról. A retrospektiv analitika ezt úgy ál­lítja be, hogy a miniszterelnök novem­ber 30-ikán tudomást szerzett Nádossy bünrészességéröl. A kisebbségi. véle-! mény visszakövetkeztetett a miniszter-1 elnök tudatának tartalmára. A minisz- j terelnökben akkor csak megnyugvást \ kelthetett az, hogy egy olyan ember tud i a dologról, mint Nádossy. Esztergályos János: Nyugodt volt, hogy a frankhamisítás biztos kezekben van. Pesthy: Nádossy tevékenységében hiányzanak azok az adatok, amelyek­ből meg lehetne állapítani, hogy Nádos­sy végrehajtó cselekményt is müveit. Felkiáltások a baloldalon: A kurír! A kurír! Pesthy: A kurir-utlevél megszerzése nem pénzhamisítás. A frankhamisitók ellen kiadott vádiratért nem a kormány, hanem az ügyész felelős. A irankhamsitás bűnügyében a iö­tárgyalást április második felében fogják megtartani. Foglalkozott ezután a nyomozás külpo­litikai vonatkozásaival és visszautasí­totta a kisebbségi véleménynek azt a vádját, mintha a magyar hatóságok csak a franciák nyomására dolgoztak volna. Az ügynek ilyen beállítása csak politikai célból történt. Beszélt a frank­­iigy politikai vonatkozásairól és kijelen­tette, hogy Pallavicini állításai csupán Bethlen genfi utjának szánt bombának tekintendők. Azzal fejezte be beszédét, hogy a kormány célja az országot gaz­­tasági és társadalmi téren is konszoli­dálni és a nemzetet érzésben is egyesí­teni. Rakovszky belügyminiszter szovjetpéldára híva1 kozik Rakovszky Iván belügyminiszter szó­lalt fel ezután. Mindjárt a beszéd elején nagy vihart idézett elő az a kijelentése, hogy az ellenzéknek a frankügyben az volt a szándéka, "hogy vádat emeljen mindenki ellen és hajtó vadászatot ren­dezzen. v A belügyminiszter e kijelentésére a baloldal óriási zajban tört ki. Felhábo­rodva tiltakoztak az ellenzéki képvise­lők a belügyminiszter kijelentés^ ellen és a nagy zajban a közbeszólásek tö­megéből alig egy-kettpt lehetett meg­érteni. Saly Endre: Maga mondja ezt, aki évek óta sajtó- és erabervadászatot tar­tott? Maga mer beszélni hajtóvadászat­ról? Rakovszky belügyminiszter: A hajtó­­vadászat célja, hogy a köpök minél több vadat hajtsanak fel. Az ellenzék fokozódó viharral fogad­ta a belügyminiszter újabb kijelentését, mig a jobboldal nagy tapsban tört ki. Rakovszky belügyminiszter ezután részletesen ismertette a nyomozás lefo­lyását őszintén bevallom — mondotta — hogy amikor megismertem ezt a bűn­­cselekményt, nagy problémával álltam szemben és a nemzeti veszedelem nagy­sága megrettentett. Sok álmatlan éjsza­ka után sem tudtam, hogy milyen utón indultak el. Felkiáltások az ellenzékről: A törvé­nyes utón! Rakovszky foglalkozott azokkal a vá­dakkal amelyeket reszortja és szemé­lye ellen hozott fel az ellenzék. Kijelen­tette, hogy a nyomozás korrekt volt és nem volt szó alkudozásról közte és Ná­dossy között. Legfeljebb csak arról le­het szó, hogy a bűnösök kérhettek, vagy könyöröghettek, de ezt nem lehet alku­nak nevezni. Hangsúlyozta, hogy a per­­rendszerii bizonyítékot ő szerezte meg Nádossy ellen, akit ennek alapján tar­tóztattak le. Megállapította, hogy a rendőrség nem amerikázott, hanem megtette kötelességét és nem a fran­ciák, hanem ő utasította a rendőrséget. Foglalkozott Pallavicini és Sigray vád­jaival és kérdezte, hogy ha már évek óta tudtak a frankhamisítás előkészüle­teiről, miért, nem tettek feljelentést. A birói palástot — mondta — ne huzza fel olyan ember, aki kizárólag politikát lát mindenben. A kisebbségi vélemény­ről megállapította, hogy az nem birói munka hanem Vázsonyi pártkritikája. Beszéde végén felolvasott egy táviratot, amelyet Peyer Károly 1919-ben, mint belügyminiszter küldött a határrendőr­ségekhez, amelyeket utasított arra, hogy a népbiztosoknak a határon való átfu­tását tegyék lehetővé. A szocialisták felháborodva tiltakoz­tak a belügyminiszter e vádja ellen. Rakovszky belügyminiszter: Ha egy kormány megteheti, hogv ilyen távirat­tal átsegíti a határon azokat, akik olyan sok tekintetben felelősek és akiknek ta­lán legkisebb bűnük volt az, hogy pénz­­hamisításra is berendezkedtek, akkor arról az oldalról nem állhat fel senki azzal a kifogással, hogy valakit a frank­hamisítás miatt egy nappal előbb, vagy egy héttel később tartóztattak le. A jobboldal nagy tapssal fogadta a belügyminiszter beszédét, majd az elnök szünetet rendelt el. Botrány a szünet atntt A szünetben botrányos jelenetek ját­szódtak le. A szociáldemokraták a bal­oldali folyosón, valamint az ülésterem­ben is ingerülten tárgyalták, hogy Ra­kovszky indokolatlanul hozakodott elő azzal a váddal amely szerint a szo­cialisták segítették elő Kun Béláék szö­kését. Az ülésteremben a szociáldemo­kraták éles szavakkal illették a kor­mánypártot. Voltak pereik, amikor az ellenzék és a kormánypárt úgy állt szemben egymással, mintha a tettlegesség elkerülhetetlen volna. — Folyton rágalmaznak és a becsü­letünkben gázolnak! — kiáltották a kor­mánypártiak. — Ennek a rendszernek pusztulni kell! — süvítették a szociáldemokraták. A baloldali folyosón ugyanekkor Far­kas István szociáldemokrata állítólag a következő megjegyzést tette Hoyos Miksa gróf egységespárti képviselőre: —Próbáljon csak idejönni, majd meg-A képviselők izgatott vitáját nagy­csoport hallgatta végig s ebben a cso­portban foglalt helyet Bothar József földbirtokos, aki Hoyosnak tudomására adta Farkas István állítólagos kijelen­tését. Amikor Farkas ezt cáfolta, Bothar közbekiáltott: — Hazudik, gyáva, nem meri meg­mondani az igazat! Hoyos végül kijelentette, hogy ő ilyen megjegyzést nem tenne egyetlen képvi­selőtársáról sem. A botrány a háznagyi hivatalban folytatódott, ahol Bothar Józseiet iga­zoltatták és elvették tőle folyosói ie­­gyét. Bethlen miniszterelnök beszéde Szünet után előbb Rákóczi Ferenc egységespárti szólalt fel a többségi ja­vaslat mellett, majd Bethlen István gróf miniszterelnök tartotta meg telt padso­rok és zsúfolt karzatok • előtt beszédét. Azzal kezdte, hogy elsősorban genfi tárgyalásainak eredményéről akar be­szélni. , Felkiáltások az ellenzékről: Talán a genfi kudarcokról!! Bethlen részletesen beszámolt a mar gyár pénzügyi kérdésben folytatott genfi tárgyalásairól. Kiemelte, hogy a pénzügyi ellenőrzés megszüntetésével kapcsolatban az a hir terjedt el, hogy ezt a kérdést a Népszövetség ülésén azért nem hozta elő, mert lepaktált Be­­nessel, hogy nem fogja az ellenőrzés megszüntetését kérni, aki ezzel szemben megígérte, hogy nem hozza szóba a frankügyet. Ezek hamis hírek, nem kö­tött semmiféle paktumot, annál kevés­bé, mert a pénzügyi ellenőrzés megszün­tetése csak júniusban lesz esedékes. Foglalkozott azokkal a hírekkel, ame­lyek szerint Genfbep fagyos fogadtatás­ban lett volna része, ott ellene plakáto­kat ragasztottak ki és mépgyüléseket tartottak. Egy francia lapnak is fel­ajánlották — mondotta —- c hírek köz­lését. Ez a lap azonban njcgtagadta ez: és munkatársa utánajárt a hir eredet­nek. Ha önök tudnák, hegy ezek a hírek honnan erednek, nem örüinének neki. Annyit mondhatok, hogy nem fran­cia forrásból származnak. Felkiáltások az ellenzéken: Hát hon­nan? Ne gyanúsítson! Ki terjesztette ezeket a híreket? Bethlen: Hogy honnan származnak ezek- a hírek, azt most nem mondhatom meg. Tényleg volt Géniben egy népgyii­­lés, amelyen aiz általános európai reak­ció kérdésével foglalkoztak. Ezen a nép­­gyűlésen egy magyar szónok: Szende Pál is felszólalt, a párisi magyar emi­gráció nevében. Büszke vagyok arra, hogy a genfi tárgyalások során ilyen és csak ilyen ellenfelekre akadtam. A forradalmi és ellenforradalmi szellem Bethlen áttért ezután a frankügyre. Nem kivánok foglalkozni — mondotta — az ellenzéki kampány céljaival, esz­közeivel és azzal a kárral, amit ezzel a kampánnyal Magyarországnak okoztak, hanem kizárólag gróf Zichy János és gróf Apponyi felszólalásaira kivánok válaszolni. A magyar betegség, a. tria­noni béke és annak következményei, az a morális és kulturális sülyedés, amely ennek folytán beállt. A másik betegsége a magyar köz­életnek a forradalmi és ellenforra­dalmi szellem küzdelme, amely megmérgezte a politikai harcot is. (Derültség a szociáldemokratáknál.) Ne nevessenek az urak. igenis forradalmi szellem van. (Nagy taps a kormánypár­ton, zaj az ellenzéken.) Sütő József: Benne volt mind a két forradalomban! Bethlen: Aki tagadja, hogy forradal­mi szellem van, az nem gyógyítani akar, hanem e szellem uralomra jutását kivánja. Külső erők igyekeznek e for­radalmi szellemet lángralobbantani. Az ellenforradalmi szellem az, amely a titkos társaságokat megszervezte és időről időre meg akarta felemlí­teni a magyar közszellemet, E forradalmi és ellenforradalmi szellem­nek kell tulajdonítani, hogy e miliőben élve, még kifogástalan köztisztviselők is másként fogták •fel hivatali kötelességü­ket, mint kellett volna. A háború utáni idők szelleme minde­nütt világszerte szaporította a politikai bűncselekményeket. Mindent meg kell tenni a gazdasági konszolidáció, a nyu­galom és a tekintély helyreállítása ér­dekében. Az ellenzék harca azonban nem ezeket, hanem egészen más célo­kat szolgál. Újból és újból lángra lob­­bantják a gyűlöletet és szakadékot ás­nak a társadalmi osztályok közé. Rész­letesen válaszolt ezután Apponyi beszé­dére és kijelentette, hogy Appony beszédének végső konklú­zióját magáévá teszi. Propper: Tadjuk, hogy magáévá teszi Vihar a miniszterelnök elszólása miatt Bethlen ingerülten a szocialisták felé: Én tudom, hogy a tisztelt képviselő ura­kat nem tudom kielégíteni és szégyelném magam, ha ki tudnám önöket elégíteni! Bethlen kijelentését a kormánypárt vi­haros tapssal fogadta. A szociáldemokra­ták egy pillanatig dermedt csöndben hallgatnak, majd óriási zajban törtek ki. — A frankhamisítást nem szégyenli? — kiáltották kórusban a miniszterelnök felé. Sütő József: Szégyene az országnak, hogy ilyen miniszterelnöke van! — Rendre! Rendre! — kiáltották a jobboldalról. Zstvay elnök indítványozta, hogy a nemzetgyűlés Sütő Józsefet utasítsa a mentelmi bizottság eé. Percekig tartó vihar után Bethlen kimagyarázta előbbi kijelentését úgy, csak nehezen tudta folytain beszédét és

Next

/
Thumbnails
Contents