Bácsmegyei Napló, 1926. március (27. évfolyam, 59-89. szám)
1926-03-24 / 82. szám
4. oWal BACSMEGYEI NAPLÓ 1926 márdus 24. Éöes nemes horgosi paprika A horgpsi paprika valódisága, jósága felől napokon át hosszadalmas viták folytak. Olyasmit is mondtak, hogy kukorica-csutkával hamisítják a horgosi paprikát. A paprika-malmok napnál világosabban bebizonyították, hogy ez nem igaz. Annyira nem, hogy ők maguk állítanak fel vegyvizsgáló állomást, amely pecséttel, plombával igazolja, hogy a forgalomba kerülő horgosi paprika valódi. Akik hihetetlen Tamások, még a pecsétes írásnak, a hivatalos ólomzárnak sem hisznek, vasárnap a szerdai válláron győződhettek meg arról, hogy a horgosi paprika kiváló minőségű s csöppet sem ál! hires versenytársa: a szegedi paprika mögött. És ép egy szegedi asszony szolgáltatott emellett bizonyítékot. A horgosi paprika apoteozisának ezek az előzményei: Vasárnap vásár volt Szentán. A saentai vásárok nem külömböznek a többi vásároktól, volt sok nép, temérdek mézeskalács, rengeteg eladni való, amerikai gyorsfényképész s volt — ringiispiel. itt volt a baj: a rlngllspiellel. A szeniai vásárnak vendége volt egy szegedi urlasszony is, aki kedvet kapott rá, hogy felüljön a ringiispielre- A szegedi menyecskék, mint az ottani népies tárcaírók bizonyítják, tűzről pattantak s a szoknyájuk a most divatos bokorugró szoknya, amely sokat engedett láttatni a tűzről pattant menyecsge bájaiból, amikor őnagysága felpattant a körhintára s azon túl Is. Az érdekes látni való iránt nem volt közömbös egy szuboticai fiatalember, aki szintén vendégségben volt Szentán. Az illető Fiatalúr el nem mozdult volna az ördögszekér mellől, hanem kaján kíváncsisággal vizsgálta azt, amit ilyen esetben vizsgálni szoktak. A Fiatalúr megfigyelése szerint önagyságának nem volt túlságosan kedve ellen való ez a vizsgálódás, annál nagyobb volt meglepetése, amikor a tour végén, a szegedi urlasszony leszállt a hattyúról, a melyen hattyugolt, odalépett hozzá és Az emberiség jótevője Irta : Thurt; Lajos A műtőterem ajtaja becsukódott, a négy-Őt ember, «ki künnmaradt a folyosón, elsápadtan és riadtan állt meg a fehér ajtó-szárnyak előtt., Érezték, hogy most következett el a döntő pillanat. Percekig álltak a zárt ajtó előtt, azután nagy nyüzsgés-mozgás támadt köztük. Fel-alá jártak a folyosón, egymásba ütköztek és meglepetten, szinte ellenségesen -nézték végig egymást, leültek a padra és megint felálltak, minduntalan az ajtóba bámultak és visszafojtott lélegzettel ügyeltek. Néha összeálltak keten-hármaji és fojtott hangon tárgyaltak egymással. Az asszony szólalt meg elsőnek. — Azt hiszem, nem kel! félnünk. — Halkan, suttogva beszélt, mintha most is ott lenne a beteg gyerek mellett. — Persze, ilyenkor az ember ne szóljon semmit, csak imádkozzék, de mégis azt hiszem, hogy a legjobb kezekben vagyunk.. Egy feketeruhás, idős hölgy, az aszszertty anyja, élénken helyeselt Úgy van, a lehető legjobb kezekben. Nagyszerű ember; ilyen operatőr kettő sincs az országban. — A férfi is közéjük furakodott és dörmögve szólt bele a beszélgetésbe: — Ez? Nincs önnek az embernek párja sehol. Elsőrangú koponya, nagyszerű tudós és remek keze van. A legügyesebb ember. — Az egész társaság összegyűlt körülöttük és résztvett -a tárgyalásban. Mind egy véleményen voltak: ilyen ember nincs több a Világon. Mindenki tudott róla valami msarsmü esetet Eev bankigazgató szó nélkül pofonvágta. Nem, ezt egyetlen gentlemen ge köteles tűrni s a fiatalúr tiltakozása jetéiil meübevágta az ariasszonyt. Parázs veszekedés fejlődött ki a vásáros publikum nagy derültségére. Minthogy a verekedésben a hölgy alul maradt volna, előkapta azt a csomagot, amely körhintázás előtt vásárolt félkiló paprikát tartalmazta s a paprikát a Fiatalúr szeme közé szórta. . . . Priiszkölés, segítség kiáltozás, rendőrség beavatkozása s az ezt követő orvosi vizsgálat azt bizonyltja, hogy a horgosi paprika körül nincs semmi baj. Az édes nemes nem kukorica-csutka. hanem, valódi, hamisiíatlan paprika. réfe, becsületei ember és mindennek a gonosz asszony az oka. Kaversin Rudolfot, akinek védelmét kedden délben dr. Havas Emil szuboticai ügyvéd vette át, szerdán szállítják be a szuboticai ügyészség fogházába. A JÓ V Az egész falu menteni akarja a topolai gyilkos oroszt A meggyilkolt asszonyt okolják a szerelmi drámáért Dr. Nardini Hrvoje, a szuboticai törvényszék vizsgáióbirája kedden kiszállt Topolára és Uha'lgatta Kaversin Rudolf volt orosz had foglyot, aki — mint jelentettük — megfojtotta szeretőjét, Kovács Pálnét. A topolai szerelmi dr'ma ma már teljesen más megvilágításban áll a nyomozó hatóságok előtt, mint közvetlenül a gyilkosság elkövetése után. Megállapították, hogy Kaversin, aki kilenc évvel eze’őtt került Topolára és nyo'c év óta a Tóth fakereskedelmi r.-t. szolgálatában áll mint udvaros, mindenkor szorga'mas, becsületes, rendszerető ember volt, sohasem ivott és fi’lért-fiüérre rakva takarékoskodott. Körülbelül három évvel ezelőtt ismerkedett meg a harminc éves orosz legény az ötvenéves asszonnyal és az asszony viszonyt kezdett vele. Később Kovácsáé lassankint kicsa'ogatta az orosznak megtakarított pénzét. Összesen negyvenhétezer dinárt csalt ki szeretőjétől kö.csönbe és a pénzt kamatra kiadta. Az orosz többször próbálta visszaszerezni pénz- t Kovácsnétól, de az aszszony nem adta vissza a pénzt, sőt János fakereskedö bejött Szuboticára és ekkor az orosz szolga igy szólt hozzá: — Édes gazdám, hozzon nekem a patikából orvosságot féltékenységre, sziverősitőre és mély gondo hozásra f Az utóbbi naposban Kaversin Rudolf te jes búskomorságba esett, mert mégha. lotta, hogy Kovácsáé kijelentette, hogy az oroszt el fogja tenni láb alól. Szombat este Kovácsáé magához hivatta Kaversint. Az asszony itatni kezdie pálinkával szeretőjét, aki felelősségre akarta vonni Kovácsnét hűtlensége miatt. A férfi és az asszony között veszekedés keletkezett ésdu akodás közben fojtotta meg Kaversin Kovácsnét. A vizsgálóbíró előtt elmondotta Kaversin Rudo f, hogy nem akarta megölni Kovács Pálnét. Az utóbbi időben kerülte az asszonyt és csak annak hívására jelent meg szombaton a háznál. A pálinkától íelhevülten felelősségre vonta szeretőiét, majd amikor dulakodtak egyetlen egyszer megszorította a nyakát, de egyáltalán nem volt szándékában az asszonyt megfojtani. Kaversin pénzéből más legényeket segélyezett, akikkel szintén szerelmi viszonyt folytatott. Kaversint rendkívül bántotta pénzének e vesztése, de különösen akkor esett kétségbe, amikor megtudta, hogy Kovácmé másokkal is viszonyt folytat és elprédálja ez 8 keservesen keresett pénzét. Néhány nappal ezelőtt Tóth Érdekes, hegy a topolai csendőrségen nap-nap után többen jelentkeznek tanúvallomásra és tahidéi) tanú a gyilkost igyekszik menteni. Amikor a csend.irsegről a vizsgálóbíró elé kisérték Kaversint, egész tömeg vette körül a csendőrödet és könyörögtek nekik, hon) ne bántsák az oroszt, a' i d -A vámhivatal nem küldött újévi gratulációt Kaptuk a következő levelet: Lapjuk 1926. évi február 4-iki 44. számában, a hatodik oldal negyedik hasábján A jó vidék rovatban, Ne küldj a jöv ámhivat a Inak újévi grotuiációt címmel rosszakaratú cikk je'ent meg, amely heytelen dolgokat köröi és jogtalanul birafja a helybeli vámhivatal hivatalos működését. Szíveskedjenek ezért a sajtótörvény 26. szakasza érte'mében a legközelebbi lapszámban, ugyanabban a rovatban és ugyanazon a he'yen a következő helyreigazítást közölni: A Bácsmegyei Napló cikkével kapcsolatban a vámhivatal vizsgálatot folytatott és megállapította, hogy senki és soha a vámhivatal és a vámközegek részéről semmiféle jókivánatot nem küldött az adai Kohn és Hubert cégnek az 1926. újév alka'mábó! és ehhez képest nem is várt senki különleges hálát ilyesmiért. Megállapítást nyert azonban, hogy a gratuláció, amelyet az említett, cég kapott, a szuboticai 2. számú pos- ‘ tahivatal tisztviselői részéről ment. E szerint az említett című cikk nyilvánvaló koholmány és átlátszó tendenciával Sették közzé. Ami pedig az adai Kobn és Hubert, cég beadványa után az illetéktörvény értelmében behajtott taksát illeti, ez a vámhivatalnak tervényadta joga, amelyről nem lehet vitatkozni. A szuboticai L osztályú fövámhivata! irodájából. 5211. szám. Jevgyenijevics M. Györgye, igazgató. * A vámhivatal cáfolatát, bár nyílvánva'óan és átlátszóan nem azt cáfolja, amit mi irtunk, kívánságához képest A jó vidék rovatban közöljük. fián olyan kopomyalékelést hajtott végre, amelyre egyetlen bécsi tanár sem mert vállalkozni. A hasi operációkban speciálissá, ezekben világhírű. Könyvei irt a rosszindulatú daganatok operációjáról, amelyben vatemi egészen uj teóriát fejt ki. Harminchét éves korában egyetemi tanár volt: no, persze, hát ki tanítson az egyetemen, ba nem asz ilyen ember. Igaz, mindig nagyon keserves, ha ilyen pici gyermekkel történik valami, de mi ■nyugodtak lehetünk: a legjobb kézben vagyunk. Ha ő azt mondja, hogy egy negyedóra alatt rendben leszünk ,hát nyugodtan várhatunk itt egy negyedórát. — Áldja meg a,z Isten. — Az asszony csuklott és a szemét törül gette, A férfi lelkesedésében az ablak deszkáját verte az öklével; ez az egy tudomány van a világon, a sebészet és más semmi. Csodálatos dolgokat csinálnak nap-nap után, száz és száz emberélet mentenek meg. Ezek az emberiség igazi jóltevői, micsoda 'kiváló, nagy emberek! És ő különösen. Nála különb, zseniálisabb nincs senki. Ilyen talán akad még egykettő a világon, de különb nincs sehol Lassan elhallgattak, csöndben vártak tovább. Elmúlt tizenöt perc, elmúlt félóra.. háromnegyed óra, még mindig semmi nesz, semmi hír. A várakozók mind nyugtalanabbak lettek: komoran, sötéten nézték egymást, sóvárogva bámultak az ajtóra, néha szóltak csak egymáshoz egy-egy rövid szót. Furcsa. Hm. Nem értem. Istenem, int van velük? Végre hirtelen félregöTdült az ajtó. egy ápolónő jött ki sietve, karján vitte a fehér takaróba burkolt, apró gyereket Mind feléje fordultak, de ő csak intett; nem tud semmit, maid a professzor ur. í Sietve ment el a folyosón, az asszony felsikoltott és lelkendezve futott utána. A többiek még egy jó negyedórát vártak, mig a professzor kijött hozzájuk. Megállt az ajtóban, nem nézett senkire, valósággal kerülte a sok mohó tekintetet, az orráról levette airanykeretes pápaszemét és buzgón dörzsöl gette fehér köpenye ujjáwal. Egyszerre tíz kérdéssel estek neki: — Professzor ur, mi van? — A professzor a homlokát ráncolta, idegesen legyintett: — No igen. Hogy rendben vagyunk-e? Igen, persze. A dolog nem olyan egyszerű. Hogy is mondjam osak? Egyáltalán nem egyszerű. Újabb kérdések zúdultak felé. A professzor hátrált egy lépést — Kérem, az eset nagyon nehéz. Igazán nehéz. Tetszik tudni, akárhogy ván Is, akármit csinálunk is, mindig van egy esély, egy bizonyos váratlan, rossz eset, száz közül egy, mire senkisem számíthat, senki sem készülhet és amely száz eset közül egyben mégis bekövetkezik. A ieketeruhás hölgy nagyot csuklott, a férfi meredten bámult a professzorra, előrehajolt, a nyakát előrenyujtotta, a szemé majd kiugrott az üregből. A professzor idegesen hadarva beszélt tovább. — Látták , ugyebár, a Röntgenből egyenesen felvittük a műtőbe és rögtön kezdtük az operációt. A Röntgen a tüt a gyomorban mutatta, de mire a hasüreget megnyitottuk, a tü már eltávozott onnan. Hogy hová? Azt most bizony nem lehet megállapítani. Lehet, hogy felment a gégébe, lehet, hogy tovább ment lefelé, a belekbe. Most nem lehet folytatni a műtétet Várnunk kell. A feketeruhás hölgy szepegett és csuklott. — Az Istenért, professzor ur! És most mi lesz? Mi lesz velünk? A! professzor elnézett fölötte, a szótlanul bámészkodó férfira és mintha inkább neki felelt volna. — Most, kérem? Azt bizony item tudom megmondani. Szerencsétlen eset, nagyon szerencsétlen. Ugyebár, ml mindent megtettünk, ami emberileg lehetséges, mindent, amire az orvosi tudomány képes. Az ilyen előrelátbatotlan esély ellen nincs védekezés. Mindenesetre meg kell gondolni, hogy a gyerek még igazán pici volt és maguk még olyan iiatalok; jó az Isten, majd ad még helyette másikat. A férfi hirtelen nagyot lélegzett, tüdejéből sípolva tört elő a visszafojtott levegő. Lihegett, höTgött, a szája széléről fehér tajték freccsent szét. Hirtelen megmozdult, szétlökte az előtte állókat és egy ugrással ott állt a professzor előtt. Elfulladva kiáltott az arcába: — Megöllek, gazember! Visszarángattáik, félrelökték. Nekiesett a falnak, megint felegyenesedett, az öklével verte a homlokát és ordított vadul, esztelenül, bomlottat!. — Édes, kicsi gyerekem. Gyilkos, haramia! Add vissza a fiamat! Megölöm, becsukatom, megfojtom! Hogy mer hozzányúlni, ha nem ért hozzá? Kicsi fiam, édes, kis gyerekem. Adja vissza a gyerekemet! A professzor mozdulatianuí állt a helyéi:, kedvetlenül, szinte szomorúan nézte az örjötigő férfit, azutáni legyintett a kezével elfordult és sietve ment el, végig a folyosón.
