Bácsmegyei Napló, 1926. március (27. évfolyam, 59-89. szám)

1926-03-21 / 79. szám

1926 március 21. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal. Pribicsevics Szvetozár Suboticán A független demokraták vezére nyilatkozott a Bácsmegyei Naplónak a nemzetiségi kérdésről Pribicsevics Szvetozár , szombat este hét óraikor Brankovics György, Pivko .Ljudevit, dr. Boskovics Dusán, dr. Bo­­zsovics Gligorije és Zsivanovics. képvi­selők társaságában Szuboűcára érke­zett. A pályaudvaron Pribicsevicset többszáz főnyi tömeg fogadta Dobano­­vacski Pál, a bácskai pártszervezet el­nökének vezetése alatt. A tömeg Pribi­csevics Szvetozárral az élén a Főuccán keresztül Magaraisevics Sándor dr. ügy­véd háza elé vonult, akinél Pribicsevics megszállt. A pártvezér dr. Magarasevics lakásá­nak ablakából beszédet intézett a ház előtt összegyűlt tömeghez, melyet a párt programig melletti .kitartásra buz­dított. Zsivanovics képviselő beszélt még, majd a tömeg teljes rendben szét­oszlott. Most, amikor az igazságügyminiszter benyújtotta a parlamentnek az uj bün­­tetötörvénykönyvröl szóló javaslatot, aktuálisnak tartottuk megkérdezni dr. Csubinszki Miha'jlot, a szuboticai jogi­fakultás tudós tanárát, aki tagja volt a törvénytervezetet kidolgozó bizottság­nak, hogyan készült az ui büntetőtör­vény és mi a véleménye általában az ország törvényeinek egységesítéséről. A professzor, akinek számos jogi munkája jelent már meg orosz és szerb nyelven, a jogi fakultáson lévő dolgozószobájá­ban fogadta a Bácsmegyei Napló mun­katársát. Hivatkozott arra, hogy ugyan­erről a témáról nemrég az Arhiv cimü jogi szaklapban és a noviszadi Lelopis­­ban cikke jelent meg és ezeket mondta: — Az S. H. S. államban nemcsak a törvényeknek tartományok szerinti kü­lönbözősége, az egyes törvények el­avultsága is a jogéletben sok zavart idéz elő. Ez az állapot zavarja a bírói meg­győződést az egyedüli l°si igazságról, károsan hat a nép jogérzésóre és meg­nehezíti a jogtudomány oktatását. Ezért még a nyugati államokban is, úgyszól­ván mindenütt, ma lázasan dolgoznak a törvények reformálásán, .javításán, épp­így a törvényei: egységesítésén is. — A mi államunkra annál inkább kö­telező ez, mert az alkotmány értelmé­ben unitarisztikus állam. Már az itt ér­vényes magyar, illetve osztrák törvé­nyek is eléggé elavultak, még inkább a régi szerb törvények. Az országban ezenkívül teljesen különböző biróság­­tipusok és különböző eljárások vannak érvényben. A Száva egyik oldalán koníradiktórikus eljárás, kiilön és állan­dó jellegű ügyészséggel, a másik oldalon a perrendtartás megféri az inkvizitori elvnek. Egyes vidékeken a formális bi­zonyítékok rendszere köti a bíróságot, másutt a bírói lelkiismeret széles sza­badsága uralkodik. Vajdasági ügyvéd nem védheti ügyfelének érdekeit, ka a peranyag szerbiai, horvátországi, vagy szlovéniai bíróság illetékessége áld tar­tozik. Egyik országrészben bűncselek­ménynek tekinthető az, dini másutt meg-, engedeti, ugyanegy cselekmény itt vét­ség, amott kihágás. — A polgári és kereskedelmi jog kö­rébe vágó törvényeken még sokáig fog­nak dolgozni a bizottságok. A bírósá­gokról szóló törvények egyrésze kész. Még nem tudni, hogy fentartják-e az es­küdtszék intézményét, milyen formában és milyen hatáskörrel. A büntetőtör­­vésnykönyv és perrendtartás tervezete a parlament elé kerül már, a rendőrségi törvény még tárgyalásra vár. Sok aka­dálya volt a törvényszerkesztőbizottság munkájának. így a gyakori miniszter­változás: közben nyolc igazságügymi­niszter jött és ment. Ezenkívül a munka komplikáltsága, a szűkös anyagi eszkö­zök és végül az előre kidolgozott mun­katér v és alapelvek hiánya. A bizottság így is nagy munkát végzett. Nagy kér­dés, hogyan 'biztosítják a javaslatok gyors letárgyalását a parlamentben, A szokásos munkamenetnél egyetlen tör­vény elfogadása nem évekig, hanem év­tizedekig is eltarthat. A rövidített eljá­rás az alkotmány szerint ezévi junius 22-ikén leiár. Legalább két évvel meg kellene hosszabbítani a parlamenti sür­gősségre vonatkozó intézkedést és még egy törvényhozó bizottságot kellene vá­lasztani. így hamarosan megérhetjük az egész igazságszolgáltatás egységesülé­sének történelmi dátumát. Pribicsevics nemzetiségi i o itikáía A Bácsmegyei Napló munkatársa fel­kereste szállásán Pribicsevics Szveto- Zárt és hosszabb beszélgetést folytatott vele pártjának' nemzetiségi politikájáról. — Miniszter ur — mondotta mun­katársunk — mindig mint a népjo­­gok, a demokrácia és progresszív liberalizmus előharcosa volt isme­retes. Hogyan van az mégis, hogy a nemzetiségi politika tekintetében a kisebbségek csalódtak a miniszter iir működéséhez fűzött várakozásuk­ban? Sőt, miniszter urban látják a nemzetiségek a türelmetlen naciona­lizmus legjellegzetesebb képviselő­jét. — Ez legenda — mondotta Pribicse­vics. — Hogyan magyarázza miniszter ür, hogy ez a legenda elterjedhe­tett? — A háború után — hangzott a vá­lasz — uj államunkat erősen kellett tar­tani a különböző oldalról mutatkozó ve­szélyek ellen. Én voltam az uj állam első belügy­minisztere és úgyszólván csendőrség, rendőrség nélkül kellett hozzáfog­nom a rendcsináláshoz, .Természetes, hogy fokozott figyelmet kellett fordítanom mindazoknak az ele­meknek a fékentartására, amelyek elé­gedetlensége az államegység kialakulá­sának rovására érvényesülhetett. így különösen a kommunista mozgal­mak, a Radlcs-párt akciói okoztak nekünk gondot és alaposan kellett ellenőriznünk a külömböző nemzeti­ségi mozgalmakat is, Amit, mint az ország első belügyminisz­tere, a rend érdekébe:) tettem, az mel­lőzhetetlen szükségesség volt, nem pedig ellenséges állásfoglalás a nemzetiségek ellen. — Egyébként ami joguk a kisebbségeknek van, azt mind én adtam nekik. Mondhatom, azokban 'ez időkben nem volt könnyű jogokat adni a nemzetisé­geknek, mert túszén ez az állam a leg­szélsőbb fanatizmusban született meg. — Az én nemzetiségi politikám nem kivárnia a magyarokat és németeket el­­szerbesiteni. mindössze azt várja el tő­lük, hogy lojális polgárai legyenek az államnak. Mindaz, arait mi a külföldön élő szláv kisebbségek számára követe­lünk, megilleti az itt élő kisebbsé­geket is s ezeket a jogokat meg Is kell adnunk nekik. Nem mondom, hogy a kisebbségek min­den tekintetben hiánytalanul meg lehet­nének elégedve, de segiteniök kell az ál­lamot és akkor hozzájutnak nemzetiségi jogaik teljességéhez. Nemzetiség és világnézlet — Nem tagadom — folytatta Pribi­csevics — hogy a magyarságnak a ma­gyar párt keretében való szervezkedé­sét helytelenítem. De hogyne volnék én a magyar párt ellen, amikor a szerb párt ellen is a leghatározottabban állást foglal­tam. Szerintem a szervezkedésnek nem nem­­zetiség, hanem világnézlet szerint kell történnie. A kisebbségeknek cl kell ve­gyülniük a szláv tömegek közé, hogy sérelmeikre orvoslást nyerjenek. — A magyarság — mondotta munkatársunk — úgy látja, hogy különösen az iskolarendeletek, ame­lyek a miniszter ur nevéhez fűződ­nek, sérelmesek, mert megakadá­lyozzák. hogy a nemzetiségi tanulók anyanyelvűket használhassák az is­kolában. Azonfelül egyes alárendelt iskolai hatóságok a rendeletek ön­kényes értelmezésével és végrehaj­tásával is nehezítik a nemzetiségi tanulók helyzetét. —- Az lehet — felelte Pribicsevics — hogy történtek hibák, azt is koncedá­­lorn, hogy egyes helyeken a rendelete­ket aem megfelelően alkalmazzák, de ezek a hibák nem az én közoktatásügyi politikám szelleméből folynak. Sem Korosec, sem Vukicsevics, sem Radies mint közoktatásügyi- minisz­ter az éu rendeleteimet nem változ­tatta meg, tehát a, most érvényben levő iskolapoli­tikát még eddig minden közoktatásügyi kormányzat magáévá tette. Nekem az az álláspontom, hogy az elemi iskolá­ban az anyanyelvűkor: tanuljanak a gyerekek. Ahol magyarok laknak, ott az elemi oktatásnak magyarul kell történnie és csak a harmadik-negyedik osztály­ban kell hetenkint néhány órában az ál­lamnyelvet is tanítani. A névvegyelemzés — Van-e jogosultsága miniszter ur szerint — kérdezte munkatársunk — annak az eljárásnak, hogy sok magyar anyanyelvű és nemzetiségű tanulót a neve alapján szlávnak mi­nősítenek az iskolában? — Erre vonatkozólag —- mondotta Pribicsevics — éa kiadtam egy rende­letet, de annak egészen más alapja volt. Hogy ezt a tanítók hogyan hajtották végre, azt nem tudom. A régi Magyar­­országon nagyoii sok szerb családot el­­magyarositottak. Nem volna jogos és szép dolog, ha én ennek a magyar so­vinizmusnak a nyomdokain haladnék. Én csak azokat -a családokat akarom a szerbségnek visszahódítani, amelyeket annak idején a magyarok denaciooali­­záltak. Ezért adtam ki az ismeretes rendeletet, nem pedig azért, hogy a ma­gyarokat elszerbesitsem, ami egyálta­lán nincs meg a programomban. — Miniszter ur — mondotta mun­katársunk — vasárnap Topol ára uta­zik, ahol a lakosság túlnyomó része magyar. Meggyőződhetik róla, hogy igen sok topolai gyerek van, aki magvarul tud, írni azonban csak ci­­rilül tanult meg. Mi a véleménye er­ről az állapotról? — Ez mindenesetre nagy hiba, ami orvoslásra szórni — felelte Pribicsevics. Az iskolában a, szeretet és testvériség eszméjét kell ápolni és a tudást kell ter­jeszteni. .4 magyarok és németek ebben az országban maradjanak is magyarok és rémetek, senki sem akarja őket meg­fosztani nemzetiségüktől. — Ismétlem azonban, a polgároknak világnézlet és nem nemzetiség szerint keü bekapcso­lódtok a közéletbe. Mindenki, aki küzdeni akar a korrupció ellen, aki európai adminisztrációt kíván az országban, aki ellene van a klerika­lizmusmk, aki azt akarja, hogy a nép az anyanyelyéu érintkezhessek a hiva­talnokokkal, aki a maga vidékéről és nem. messze országrészekről maga akarja kiválogatni a hivatalnokokat, az helyet foglalhat pártomban vallási és nemzetiségi különbség nélkül. — Mi magyarok — jegyezte még meg munkatársunk — lojális és ál­dozatkész polgárai vagyunk az ál­lamnak és ennek ellenére nem kívá­nunk mást, csak azt, hogy megkap­juk azt, amihez jogunk van. — Nagyon helyes — felelte Pribicse­vics — nekem is ez az álláspontom a nemzetiségi kérdésben, az iskola ügyben éppúgy, mint a kisebbségeket érdeklő egyéb ügyekben. Ezzel befejezte nyilatkozatát Pribi­csevics. aki beszéd közben néhány ma­gyar szót is mondott. Az interjú közben többször is kijelentette, hogy ért ma­gyarul, csak beszélni nem tud folyéko­nyan és biztatta munkatársunkat, hogy kérdéseit magyarul adja elő. Általában annyi megértéssel, olyan csorbítatlan előzékenységgel nyilatko­zott Pribicsevics a. nemzetiségek jogos igényeiről, hogy a beszélgetés alatt ép­penséggel nem látszott annak az in­­tranzigens nacionalista vezérnek, ami­lyennek az ő markáns politikai- egyéni­sége belerajzolódott a köztudatba, Pribicsevics felszólalása a banketten Este a Lloyd éttermében bankett volt, amelyen több felköszöntő hangzott el. Dr. Magarasevics Sándor, a független demokraták szuboticai szervezete nevé­ben üdvözölte Pribicsevics Szvetozárt. Dobanovacski Faja szellemes beszéd­ben köszöntötte a vendégeket és az új­ságírókat. Medakovics Dusán joghall­gató a diákok független demokrata klubjának érzelmeit tolmácsolta. Par­­macsevics Josip, a zagrebi »Rijecs* szerkesztője az újságírók nevében vi­szonozta az üdvözlést. Pribicsevics Szvetozár hosszabb be­szédet mondott. Ma olyan dolgokról akarok beszélni — mondóira — amelye­ket nem szívesen hallanak. Mi nem azért kívántunk nemzeti államot, mert rabok voltunk. Mi nem voltunk rabok, nem voltunk Macedóniában, nekünk vol­tak polgári jogaink. A magyar parla­mentben hónapokig obstruáltunk, hogy csak szerb-horvát hangot lehetett hal­lani. Minket nem kellett meghódítani, mi a zagrebi és bécsi hazaárulás: per­rel tanúságot tettünk, hogy Szerbiához tartozunk. Radics akasztóin alatt állott tanítókat küld nyugdíjba és olyanokat Teaktivál, akik tanuk voltak ellenük. Csehszlovákiában megvernék az ilyen minisztert, de Beograd hallgat. — A parlamentben megbotránkozták, amikor Boskovics Dusán, aki a háború alatt börtönben ült, azt mondta, hogy most rosszabb, mint azelőtt volt, pedig ők a csaták hőseit az uccára dobják. —A magyarok három éve azt kér­dezték: miért vagyok a magyar párt ellen. Nyíltan megmondtam: igenis a magyar párt ellen vagyok, mert ellen­fele volnék egy szerb-pártnak is, egy horvát-pdrtnak is, mert csak a jugo­szláv nemzeti egység pártját tartom jogosultnak. Beszéde végén kijelentette Pribicse­vics. hogy politikai centralizmust és ad­minisztratív decentralizálást kiván. Pribicsevicset beszéde után lelkesen ünnepelték párthívei, azután még többen mondottak felköszöntőt. Évtizedekig eltarthat a jogegységesitő munka Dr. Csubinszki, a szuboticai jogi fakultás tanára gyorsított parlamenti eljárást javasol

Next

/
Thumbnails
Contents