Bácsmegyei Napló, 1926. március (27. évfolyam, 59-89. szám)

1926-03-21 / 79. szám

4. oHa' 1926 március 21 RÄCSMEGYE! NAPLÖ Nagyaránya gyártelep van alaku.óhan Becskereken Berberszki Gyurica becskereki nagyiparos miuiós értékű festék* rétégét talált a földje a alt Veliki-Becskerekről jelentik: A Bega partiéin van egy nagy téglagyár, mely a körülöite fekvő hatvan hold földdel együtt Berberszki üyurica becskereki nagyiparos tulajdona. Néhány hónap­pal ezelőtt Berberszki ásatásokat vég­zett és tizenkét méter mélységben a dőld alatt érdekes leletre bukkant: ki­derült. hogy ott nagyki terjedésű réteg fekszik, amely tiszta finom zöldfesté­­■kei tartalmaz. Erre Berberszki tovább kutatott és megállapította, hogy a föld­­festék-réteg több. mint húsz méter vas­tagságú és olyan óriási kiterjedésű, hogy évszázadok alatt sem bányász­ható ki. ' A szerencsés Berberszki tehát meg­becsülhetetlen értékű festékbányát ta­lált a földjében. Az anyagot azonnal elküldte a beogradi állami vegyészeti laboratóriumba elemzésre, azon nyers 'formában, ahogyan a földből kiemel­jék, ahol megállapították, hogy az anyaga aluminium-szilikát. amely ki­válóan alkalmas mindennemű festékek előállítására és az abból előálütott fes­ték igen jól tapad és rendkívül tartós minőségű. ■ Utána Berberszki a réteg egy darab­ját dir. Hans Rendi hírneves hannoveri kémiai laboratóriumába küldte azzal a kérdéssel, hogy mit lehet ebből az anyagból előállítani. Az alapos német kémikus válaszában közölte Berber­­szkivel, hogy a beküldött »Tonerde« a .különböző festékek előállításán kívül közkeletű gyógyszer és egyéb alumini­­umpraeparátumok és kitűnő szappan előállítására is kiválóan alkalmas. Egy­ben közölte dr. Rondl, hogy ez az ér­tékes földréteg őt annyira érdekli hogy legközelebb len,‘azik Becskerekre a ré­teg közelebbi tanulmányozása oéljából. Csak a levél vétele után kezdett Ber­­berszki Gyurica képet alkotni magának arról hogy micsoda kincset talált ö földjében. Mindenekelőtt hozatott egy vegyészmérnököt és próbára a legkü­lönbözőbb fajta festéket állíttatta elő, amelyeket aztán szakembereknek adott át kipróbálásra. Ez a gyakorlati próba szenzációs eredménnyel járt: vala­mennyi szakember egyöntetűen azt a véleményét fejezte ki. hogy a festék messze felülmúlja az eddig használt és jó részt külföldről behozott festékeket. Vujicsln Lázár becskereki ny#mdatu- Jajdonos szakvéleménye szerint ez a "festék a legfinomabb nyomdai munkák elvégzésére is alkalmas, mert nyoma sincs benne homoknak, földnek és szemcsének, nem úgy, mint a külföldi festékeknél. Azonkívül annyira sima és finom, hogy minden más anyag hozzá­adása nélkül a legtökéletesebben alkal­mazható. Amellett a festék előállítása any­­nyira egyszerű, hogy úgyszólván költségmentes. Az összes előállítási költség alig több a külföldi festék be­hozatali vámjának a telénél. Egv kiló festék vámja ugyanis 75 pára, Ber­­berszki festékei pedig cca 40 páráért máris előállítható. Ha figyelembe vesz­­szük, hogy a magas fuvarköltségek is elmaradnak, bizonyosra vehető, hogy Berberszki festéke rövidesen uralni fogia az egész belföldi piacot. Berberszki Gyurica most bel- és kül­földi pénzcsoportokkal tárgyal hogy a festék- és gyógyárugyárat kiépíthesse és mint értesülünk a tárgyalások ked­vező mederbon haladnak. Viszonylag kicsiny tökére vám szükség, mert a meglévő téglagyár és a hozzátartozó épületek nagy megtakarítást jelentenek a beruházás terén. Amellett a telep vasút és viziut mellett fekszik, úgyhogy a szállítási költségek is aránylag cse­kélyek lesznek. Az alakuló hatalmas gyártelep igen nagyjelentőségű lesz a hazai gyáripar fejlődése szempontjából és az ország kereskedelmi mérlegét és a dinár valu­táját is előnyösen fogja befolyásolni, mert olyan festéket és gyógyanya go­kat fog előállítani, amelyekért eddig óriási összegeket fizettünk a külföl­dön. Megbecsülhetetlen jelentősége lesz szociális szempontokból is. mert a mai munkanélküliség- idején sokszáz mun­káscsaládinak nyújt maid kenyeret. Berberszki nagykonoepcióiu uj vállal­kozása iránt egyébként a közgazdasági élet osztatlan érdeklődése nyilvánul meg. Holtpontra jutott a Majsai-uti rejtély ügyében A rendőrség tisztázta azt a kérdést, hogy mikor halt meg Németh László — Kalló Anna csak látásból ismerte az eltűnt diákot A szuboiicai rendőrség nyomozása a Majsai-uti rejtély felderítésére pénteken még azzal a reménnyel kecsegtelet1, hogy egy-két napon belül teljes ered­ménnyel fog befejeződni, szombaton azonban holtpontra jutott és még azt a kérdést sem sikerült tisz­tázni, hogy öngyi kosság, vagy véletlen baleset történtbe. Azt a feltevést, hogy bűntény esete forog fenn, a törvény­széki orvosszakértők véleménye után el kellett ejteni. Miatov Tosó rendőrkapitány szomba­ton dé előtt szembesítette Hatvani Jó­­’sef vasutast Kalló Anna húg val, Kalló Maliiddal, miután az a gyanú merült ír-i, hogy Ka ióék tagadása ellenére is az ^ltiint Németh Lászlót az eltűnést megelőző napokban, vaiószinüleg szer­dán délután ve e látták sétá nk A szem­besítés sem járt semmi eredménnvel, úgy Kalló Anna, mint Kalló Matild továbbra is megmaradtak amellett. hogy Németh Lászlót csupán látás­ból ismerték. Ugyancsak kiha'lgattak szombaton a Kelebiáról e őáilitott özvegy Kalló An­talnál is, aki kihallgatása alkalmává’ megerősítette leányának, Kalló Annának azt a vallomását, amely szerint Németh László sapkáját pénteken reggel ő találta meg a házuk előtt. A rendőrség szerint teljesen tisztá­zódott az a kérdés, hogy me'yik napon halt meg Németh László. A boncolás eredményéből ugyanis, habár erre a kö­rülményre nem tér ki az orvosi véle­mény, pontosan megállapították, hogy Németh László pénteken már nem élt és igy a halálos szerencsétlen­ség, vagy az öngyilkosság csütör­tökön éjjel történt. A bonco’ásn I a gyomorban a folyadé­kon kivül csupán savanyított paprikát találtak. A reudőrség utána járt, hogy Németh mikor evett ilyen paprikát és az eztr-nvban lefo'ytatott nyomorás Zendülés Irta: Tamás István A pikolók eszményien jóba voltak egy­mással. mindig eavütt jártak, együtt cslbészkedtek. négy vidám fickó rossz­­ban-ióban. akik dolgoztak, futkároztak libegő szalvétával a vállukon és élde­géltek. amennyire'a fizetésecskéiükből tellett. A főur, egy kövér, rozsdabarna iérfiu. basáskodott fölöttük. Zsörtölő­dött. dirigált ordított és kedve mindig a köszvényéhez igazodott. Teljhatalma voit és családja, de ezt ' csr.k ideális ílastromnak használta a fekete lelkére, mert neki a vérében volt a gonoszság: rengeteget- komiszkodott. Gvulusnak a fülét tépte. Bandira a vendégek előtt ripakodott rá és Józsikát vérig sérteget­te még a saját édesmarnáia jelenlétében is. Egv pontban konzervált tízparancso­lata az volt. hogv az abotiens megle­gyen elégedve a kiszolgálással, a válto­zatos menüvel és az izes faiatokkal. Egyszer valaki azt mondta' a János­kára: — Csinos fiú. A főur belenézett a tükörbe és elszo­rult a szive a saját csúfságán, a három­szoros tokáján és a vérben forgó sze­mein. Ja. az idő meevénitette és kese­rűvé tette, akár az epét. A fiatalok a nyakára nőnek. Féltékeny lett a Jancsi­ra és üldözőbe vette. De Jánoska csön­des. iiedt fiúcska volt. hajbókolt, hizel­­gett és reszketett attól a gondolattól, hogv elveszíti az ingven ebédet, va­csorát és a finom borravalókat. A fő­ur tehát kegyesen elfogadta a hódolatot, elhatározta hcwv Jánoskában a saját ifjúságát szereti és J-ncsika előlépett i kegvenccé. A többiek önérzetesen vé- j zezték a dolgukat, terítettek, elrendez-* ték művésziesen az asztalokat és a székeket, vizet, kenyeret tettek aa ab­roszra és néha. ha kimaradt egvik-má­­sik éihordó. akkor ők helyettesitették. Ekörül rendszerint csetepaték dúltak, az éthordás előmenetelnek számított és a főur iutalomképen. sarzsiként osztotta ki közöttük. A főur mindenkire gyana­kodott. aki valrmi módon kiragvogott az ő szürkeségéből, ügy rájuk tehén­kédéit. akár a köd egv csinos vidám városra. Gyula, a legidősebb, ügyesen tudott szervírozni, ötletei voltak és tetszetősebben tálalt a főumál is. Ber­­kovics ur. a Titíai ezt észrevette és egy szombat délben a következő kije­lentést tette a nagy éttermi nyilvános­ság előtt: — Ügyes fickó vagy! És barackot nyomott a fejére, ami Tulajtól a legeslegtöbb kegy volt s fő­­urt maid megölte az irigység, aznap esett aa eső is és a főurat ismét elő­vette a köszvénve. Olyanokat harapott a lábába, mint egv éhes kutva. Üvölteni szeretett volna a fájdalomtól. Általá­ban erőtt vett raita a paraiízis és nagyzási hóbortba esett. — Hogy köszönsz nekem te vakarcs? — ordtotí rá hazamenőben Gyuíusra, aki épen az asztalterítőket hajtogatta össze —• én alászolgáia vagyok neked és nem jóestét! És belerúgott a hátsó felébe, hogy a gverek orra bukott és megeredt a vére. Főur a vértől teljesen nekivadult. Szem­­teienkedsz velem, pimasz és aztán rö­högsz a hátam mögött! Kikergette a teremből. Még az uccán is zavarta és csúfságokat kiabált utána, mint mikor betörőt hajkurásznak. Mert a főur alapjában véve ízléstelen, durva fráter volt. mindig izzadt és ha kedvenc abonenseinek saiátkezülee tálalt, az ételbe hullajtottá a verejtékét Ezen zz éjjelen borzasztót álmodott. Azt álmodta, hogv Gyula felnőtt: szálas, vadember lett belőle: öklei valóságos buzogányok és az étteremben csörögni kezdett a villával egy törzsvendég: — Fizetni! ö feltápászkodott a kenyeres polc melletti -sarokból, odadöcögött a tárcá­ját nvitogató úrhoz és meghajolt előtte, ahogy harminchét és fél éve szokott hajbókolni hosszú pályafutása alatt, de a vendég rá se nézett, a Gyula elé szá­molta le a natursnicli árát és a Gyulá­nak legyintette nagylelkűen: — A többi a magáé. A főur ordítani szeretett volna, hogy belekéküljön, tombolni és kikaparni a szemét, de az ujjal nem engedelmesked­tek. nem iött ki hang a torkán, csak állt ott látott száiial. elbüvölten, a tér­dei reszkettek, akár a kocsonya és rz emberek keresztülgázoltak raita. mint a rongyon és keresztülfuitak raita mint a levegőn. Ez az álom intenziven élt benne más­nap i$ és ott iebegett a lelki szemei előtt véres vízéként mint mikor az em­bernek káprázi.k a szeme és nem tud szabadulni a vibráló képtől. Délelőtt a pikolók haditanácsot tar­tottak. amelven ijesztően indulatos ki­jelentések hangzottak el a főur ellen. — Nem lehet tovább tűrni! — mond­ta Józsika. — Ez már valóban sok — jegyezte meg óvatosan Jancsi. Meg kell tanítani móresre! — szikráztak a Bandika sze­mei. mig Gvula csak annyit mondott: — Maid ellátom én ennek a vén dög­nek a baját! Az összeesküvők ezután egyhangúlag elhatározták, hogv kollektiven közölni fogták a Tulajjal lesújtó véleményüket eredményre vezetett. Kiderült, hogy a tragikus véget TI fiatalember csütör­tökön dé ben Szőlősi Vágó János Maj­sai-uti fúszerüzletében savanyu paprikát vásárolt és dé ben ebédnél csak azt ette meg, miután nem volt étvágya. A rendőrség ennél a pontnál tovább nem tudott jutni, azonban tovább foly­tatja a nyomozást. A rendőrség az ügy aktáit szombaton álküdte a vizsgáló­­bíróhoz, aki az akták áttanulmányozása után dönt arról, hogy az ügyben foly­­tat-e vizsgalatot. Meggyilkolta anyósát Éle fogyliglani fegyházra itélta a bíróság Noviszádrő! jelentik: Szombaton fog*< falkozott a semmitőszék Gyurkov Sztípó huszonhatéves iucsai napszámos bűn­ügyévé’, akit az elsőfokú bíróság gyil­kosságért életfogytiglani fegyházra ítélt, Gyurkov rossz viszonyban é t anyósá­val, Dcfatics Magdával és emiatt napi­renden volt közöttük a veszekedés. Amikor az anyós lopásért feljelentette a vejét a csendőrségen, Gyurkov elha­tározta, hogy végez az anyósával. 1922 'zeptember 5-ére virradó éjjel Branjin Vrh-en (Baranya) ahol Gyurkov Sztipő felesége és anyósa laktak, a vő beha­tolt az anyósa szobájába és megfojtotta, A holttestet a kúthoz vonszolta és a kútba dobta, hogy azt a látszatot keltse, mintha anyósa i ngyilkos lett vo’na. A szombori kerületi törvényszék at anyósgyikos Gyurkovot életfogytiglani fegyházra Ítélte, A noviszrdi felebbviteli bíróság mull évi január 5-én helybenhagyta az első­fokú Ítéletet, ami ellen a védő, dr. Szé­kely Géza ügyvéd semmiség! panaszt jelentett be, mert a felebbviteli bíróság nem vette enyhítő körü'ménynek, hogy Gyurkov rossz viszonyban élt a felesé­gével is. A noviszádi semmitőszék súlyosbító körülménynek vette, hogy Gyurkov bünteteti előéletű és tettét bestiális kegyetlenséggel hajtotta végre és ezek­nek mérlegelése után elutasította a emmiségi panaszt, miáltal az életfogy­tiglani fegyházra szóló Ítélet jogerőssé vált. Gyurkov Sztipát a jövőhéten átszál­lítják a mitrov’cai fegvházba. a Büdös Csirkefogóról, a vagyis a F6- urról és követelik, hoev azonnal kérien a tegnapi inzultusért Gvuiustó! bocsá­natot. Különben , . . Igen. eddig a kü­lönbenié pompásan befutottak, férfiasán és rejtelmesen, a Bánk Bánk komor pinceielenete se lehetett vérfagyasztóbb, mint ez az éles liliputi forradalom, de a ktilömbennel aztán holtpontra is jutot­tak: a többi már csak sejtelmes fenye­getés. misztikus, akár a mesék, vagy a Végtelen. Ezt rábízták a sorsra. Este bejött a Tulaj. Rosszíkedvüen köszöngette körű! az asztalokat, a dél­utáni kátv?oartin sokat vesztett. Mikor kifelé indult, a nagv. szárnyas aitó előtt eléie lépett Gyulus, mögötte a lázadók­kal. —•Mit akarsz? — kérdezte türelmet­lenül Berkovjcs ur. — Kérem szépen — dadogta Gyulus hoitraváltan — a főur... tegnap este ... po... po... pof on vágott... és meg... vert... és... — és izgal­mában rálépett a Tulaj vadonatúj lakk­­cipőjének az orrára. Ekkor érkezett oda a Főrar is. Azon­nal tudta, hogy miről van szó. Gyű­lölködve markolt Gyuiuska üstökébe. Nem tudsz vigyázni, te mamlasz! — és clióditóttá messzire a gyereket. A többiek megkövültén álltak. A szemük egy pillanatra kigyult, aztán rövidzárlat támadt és valamennyien szétosontak, lerámolni és asztalt bon­tani. Jánoska pedig odajsettenkedett a Four térdekalácsáhöz, amelyen egy lisztfolt fehérlett és igy szólt: — Piszkosnak tetszik lenni! És alázatosan lepucolta a nadrágja szárát.

Next

/
Thumbnails
Contents