Bácsmegyei Napló, 1926. március (27. évfolyam, 59-89. szám)

1926-03-16 / 74. szám

Versengés a Dunabizottságért Beogradba vagy Zemnnba kerül a nemzetközi Dana-bizottság székhelye ? Bécsből jelentik: A háború befejezése Óta tudvalevőleg két Dunabizottság mű­ködik, a már régebbi Európai Durtabf­­zottság és a Nemzetközi Dunabizottság, amely az utódállamok Duna-ügyeit in­tézi. Romániának legutóbb konfliktusa támadt mindkét bizottsággal. A Nem­zetközi Dunabizottság vaskapui kiren­deltségének kiadásait a két közvetlenül érdekelt államnak, Jugoszláviának és Romániának kellene fizetnie. A beogradi és bukaresti kormányok azonban a /költségek felosztása ügyében nem tud­tak megegyezni és a vitás ügyet a Nemzetközi Dunabizottság elé vitték, a myjy. viszont albizottságot küldött ki az ügy tanulmányozására. Ez az albizott­ság március vegén fog összeülni Paris­ban a francia delegátus elnöklete alatt. A Nemzetközi Dunabizottságban részt­vevő államok Temélik, hogy Románia végre e) fogja ismerni ennek az albi­zottságnak határozatát és a Vaskapu­­szolgálat költségeit megfelezi Jugoszlá­viával, amely ebben a kérdésben mindez ideg nem támasztott semnriféle nehéz­séget ' Románia második konfliktusa az Eu­rópai Dunabizottság működésével van kapcsolatban, amelynek szuverénitását a bukaresti kormány nem akarja elis­merni. A Népszövetség a bukaresti kor­mány benyújtott panaszát a hágai nem­zetközi döntőbíróság elé utálta. A há­gai döntőbíróság azonban az Európai j Dunabizottság álláspontját tette ma- í gáévá és a román panaszt elvetette. A román kormány most mozgalmat indít lantiak érdekében, hogy a Népszövetség szüntesse meg teljesen az Európai Dunu­­bizottságot és annak hatáskörét. A következő 1927-cs esztendő egyéb­ként is nagyjelentőségű a Nemzetközi Dunahizottságra nézve. Jövőre ugyanis lejár Csehszlovákia öt évre terjedő mandátuma és 1927 október 1-éti a J Nemzetközi Dunabizottság székhelyét j Pozsonyból más városba kell áthelyez­4. oldal.__________________ A kalap Irta: Sztrokay Xátmán Zuhogó esőben indult el reggel ha­zulról s éppen ezért nem a tegnap vá­sárolt szép, uj borzafmóját tette fejére, hanem elővette régi, ütött-kopott ke­ménykalapját, melyet tán már több, mint egy éve lepett a por a szekrény aljában. Egész nap zuhogott az eső s ő egész napon át élvezte, hogy nem kell féltenie a kalapját, nem ázik pocsékká ■az uj borzalinó. Kéjelegve Járt gyalog '■mindenfelé, még ha okosabb lett volna, ■akkor sem ült villamosra. Úgy érezte, .hogy dacol az átkos elemekkel s győz­tes marad fölöttük. Nem kell esernyő, • a gummiköpenyről lepereg a viz. a ka- Jucstri alatt szárazon marad a cipő s a fején ott van a csapnivalóan rossz, régi kalap, aminek talán inkább használ az ázás. mmt árt 'Hetek óta halogatott dolgait mind el­intézte azon a napon s végül megelé­gedetten tért be uzsonnázni klubjába, ahonnan hat óra után hazament átöl­tözni, mert a pompásan sikerült nap után elhatározta, hogy színházba is el­megy. Odahaza érte a megdöbbenés. Mikor felakasztotta a fogasra kalapiát s még­­egyszer megnézte szeretetteljes meg­elégedettséggel, rémülten vette észre, hogy ez nem az ö kopott, ócska 'kalap­ja. hanem egészen ellenkezően, egy va­donatúj. még csuromvizesen is rugal­mas. pompás kemér.ykaiap. Nem akart Jiiirnt a szemének. Első pite atban azt hitte, hogy a magába­­iszivoit viz tüntette el a foltokat és ke­ményítette meg a nemezt, de csakha­mar meg kellett állapítania, hogy nem. A kalap kétségtelenül egészen uj szinte még használóban darab. Nyilvánvalóan fieseste vakolni, BACSMEGYEI napló 1926. március 16. ni. Becsben remélik, hogy a bizottság székhelye a következő öt esztendőre Bécsbe kerül, azonban ez még koránt­sem bizonyos, mivel a magyar kormány Budapestet ajánlja, Jugoszlávia viszont a bizottság székhelyét Bepgradban, vagy Zemunban szeretné láfari. A kö­vetkező évben lép egyébként életbe az uj nemzetközi Dunarendőrségre való szabályzat is, úgy, bogy a különböző paTti államok külön folyamőrségei fe' leslegesekké válnak. URALKODÓ SORS A bukott német uralkodóknak még mindig jó jövedelmük van Ötven milliard dinárnak megfelelő összeget követelnek a német ódámtól Németország népét most az a viszály foglalkoztatja, amely a volt német ural­kodók, elcsapott hercegek, búgott sze renisszimusok és a köztársasági kor­mány között folyik. A volt német ural­kodók már kezdenek belenyugodni abba, hegy a száműzetés kenyerét kell enniök, de azt szeretnék, hogy a kenyér mellé megkapják a min­dennapi fácánpecsenyét és. pezsgőt is. Vagyis pénzt akarnak, minél nagyobb végkielégítést. Az a véleményük, hogy ők életükben olyan fontos teendőket végeztek, hogy csak nagyon nagy vég­kielégítés árán hajlandók beleegyezni elcsapatásukba. A német köztársaság el­len jelenleg huszonöt per van folyamat ban, valamennyit a volt fejedelmek és hercegek indították hajdani hazájuk cl len. A pörök azt bizonyítják, hogy a nép rajong ugyan ezekért az apró duedecfe jedelmekért, amíg hatalmon vannak, de minden rajongás dacára szívesen sza­badul meg tőlük. A német népnek a békéken öt és fél millió arany márkájába került a kirá­lyok, császárok, fejedelmek, nagy és kishercegek s egyéb szuverének fize tése. A forradalom óta a 17 német ál­lam száműzött uralkodói több mint 50 millió aranymárkát kaptak a szocalisia­­kommunista német köztársaságtól. A legtöbb jutott ebből II. Vilmos császár­nak, aki mint porosz király majdnem 18 millió amymárkát kapott az elmúlt hét év alatt s jelenleg havi 50.000 arany­márka apanázst övez, ami tekintve, hogy majdnem 800.000 dinárnak felel meg — elég tekintélyes havi fizetés ebben a rossz konjunkturás, csődökkel teli világban. A többi uralkodók sokkal szerényebbek, az elmúlt évekre megelé­gednek egy-hat milliócskával s. direkt könnyezni lehet Schwarzburg—-Rudolf stadt szegény száműzött hercegén, aki mindössze 336.000 aranymárkát kapott az elmúlt évekre. S mit mondjunk a szegény trónörökösökről s herceg le­gényekről? Ne hasadjon meg az ember szive, mikor olvassa, hogy ezek kény telenek évente 10.000—20.000 márkács. kával beérni, nem is szólva Joachim Al­brecht herceg őfenségéről, aki mindösz­­sze évi 3013 aranymárka kegy dijat kap, ami havi négyezer dinárnak felel meg. Azonban nem is ezek a szegény her­ceg-proletárok, trónörökös-szociálisták az elégedetlenek, ők. aránylag békében vannak, de Vilmos császár 75.000 hek­tár szántóföldet, négy kastélyt, 125 aranymárkát érő birtokot, 14 berlini há­zat s 30 millió aranymárka készpénzt kpvctel. A német államok nagy7 része, már ki is egyezett a volt uralkodókkal. Bajorország a Wittelsbachoknak adott hatvan millió aranymárkát s átengedett nekik három birtokot a hozzájuk tartozó kastélyokkal, ök tehát már valahogy eltengődhetnek. A detrcmizált fejedelmek az eddig ka­pott összegeken kívül még három mil­­iiád a'ranymárkát követelnek a német néptől. Nem minden pikantéria nélkül való a mecklenburg-strelitzá hercegi család jogi igénye. Mccklenburg-Strelitz hercegi trónját a fejedelen halálával Károly Mihály orosz nagyherceg örökölte, aki a háború alatt egy orosz hadosztály parancsnoka volt és a németek ellen harcolt. Ennek elle­nére a mecklenburgiak 5 millió arany­márka végkielégítést adtak Károly her­cegnek. Milica montenegrói hercegnő házas-' sága révén szintén tagja lett a mecklen­­burgi családnak és ezért Milioa herceg­nőnek kilenc és fél millió aranymárkát szavaztak meg. A mecklenburgi nagyherceg vök ba­rátnői, Bugna-Lille és Condensa de Matzenau grófnők egyenként 5 millió aranyniárkát követelnek Mecklenburg népéről a volt fejedelem személye körül teljesített szolgálataiért. Németorszjágra nézve egy uj hadi­sarccal ér fel a volt uralkodók mérhe­tetlen — étvágya. A vásárcsarnoki kofák férje Négyszeres házasság miatt vasárnap letartóztattak Budapesten egy hetven­­két éves embert Budapesttől jelentük: A budapesti rendőrség vasárnap letartóztatta Brau­­deiss Dávid 72 éves volt törvényszéki diinokot, akiről kiderült, hogy négy­szer kötött törvényes házasságot, de együk feleségétől sem vált el s báT 72 éves, a negyedik házasságot éppen most kötötte. Biandeiss már évtizedekkel ezelőtt visszavonult a törvényszéki aüroki ál­lástói s azóta azzal foglalkozott, hogy kérvényeket irt a vásárcsarnok árusai számára. Sürülj akadt olyan kliense is, akit ki akartak tiltani, mert nem volt budapesti illetőségű. Az ilyenek ügyét, ha nők voltak, .az öreg egyszerűen in­tézte eh elvette feleségül s így buda­pesti illetőséget kaptak. E házasságok­nál félmillió trszteletdij.at, havi 200.000 korona életjáradékot, évente egy rend ruhát és cipőt kötött ki magának. Tör­vényes feleségén kívül már három vá­sárcsarnoki árusnővel kötött ilyen há­zasságot. Kihallgatásakor eleinte tréfával akar­ta elütni a négyszeres házasság ügyét, amikor azonban a kihallgatását végző rendőrtatrácsos figyelmeztette cseleke­detének következményére, töredelmes vallomást tett. Beismerése után letar­tóztatták. Legegvszerübb lett volna örülni a szerencsének. Elindult ezv szemé trevaió jószággal s este van helyette egy va­donatúj kalapja. Ha boltban választja, sem talál megfelelőbbet. Hiszen éppen az volt az oka mindennek, hogy oly pontosan az ő fejére való a. kalap. Azért nem vette észre, mikor kicserélte. Ha nem lett volna az övé olyan használhatatlan vacak, amit még eső­ben is szinte csak viccből vehet fel az ember, talán bele is nyugodott volna a cserébe. Akárki kapta az övét, leg­feljebb bosszankodik a véletlenen, sőt természetesnek taTtja. hogy megtörtén­hetett a csere egyforma fejbőségük mellett. így azonban az itiető. amikor ottmaradt neki az a vacak, feltétlenül nagyot káromkodott s szidta a gaz tol­vajt aki Ilyen rongyot hagyott ott az ő uj kalapja helyett. S igaza van. el­képzelhetetlen hogy nem szándékos lo­pás történt, hihetetlen lenne, hogy aki olyan szemetet hord a fején, ne vegye észre, mikor más kalapot akaszt le a fogasról. Hiszen annak csaknem lebillen a karimája, ha meglógják nem is ke­mény, talán csak az emlék taTtja meg gömbölyűén. A valóságban érthetőbb volt a csere. Igaz, hogy a kalap karimája könnyen kifordult, de ő kitanulta, hogy ha há­rom ujjal fogja meg akkor szilárdan tart s igv fogta meg bizonyára ezt is, mikor leakasztotta, tehát nem érzett kü­lönbséget. Ez is vizes volt. az is, pasz­­szoít a fejére, tulajdonképpen nem is tehet róla. Kellemetlen véletlen, fordít­va is megtörténhetett volna. Mégsem mert belenyugodni abba, hogy nem lehet változtatni a történte­ken. Nem nyugodott bete abba. hogy legyen valahol valaki, aki tolvajnak tartja. Lemondott a szhiházról s Visz­­szafordult. hogv megpróbálja megke­resni a kalap gazdáját. Természetesen kocsiba ült. hogy az idegen kalap ne ázzék meg még jobban és sorjában végigjárt minden helyet, ahol aznap megfordult. A klubban, a kávéházakban, vendéglőkben, boltok­ban, irodákban, mindenütt elmondta az esetet, megkérdezte, hogy nem csinált-e patálát napközben valaki, amiért el­cserélték uj kalapját, mindenütt meg­adta a címét, hogyha esetleg ezután jelentkezik az illető, de az egész izgal­mas körút eredménytelenül végződött. Sehol nem emlékeztek rá. hogy szólt volna valaki a nap folyamán a kalap­­cseré miatt. Vagy nein vette észre az illető azon­nal vagy talán a sok hely közül pont azt az egyet hagyta ki. ahol a csere történt. Másnap is folytatta a nyomo­zást. valóban eszébe jutott még egy­két hely, ahol megfordult. Hiábavaló volt minden. Sehol nem akadt nyo­mára kalapja gazdájának. Hirdetéseket tett közzé a lapokban, mindenk nek el­mesélte a fatális véletlent, fünek-fánnk megesküdött hogv távol állt tőle tnm­­ckn lopás szándéka, bármennyire is az legyen a látszat, hogy csak ki akarta cserélni a rossz kalapját jobbal. Min­den ismerőse azzal köszöntötte nemso­kára. hogv no. mi van a kalappal? Már egészen bizonyos volt. hogy bele kell törődnie a dologba. Mindent meg­próbált amit csak ki lehetett gondolni. A rendőrségen is jelentkezett de ott sem tudtak tanácsot adni neki. Legfel­jebb, ‘ hogy adja be a kalapot talált tárgyként, de ez is hiábavaló, inert az illetőnek soha eszébe sem jut ott ke­resni az elcserélt jószágot. Azonfelül lelkiismeretét sem nyugtatta meg ez a megoldás, hiszen emellett még mind's joggal tartja valahol valaki közönséges cs rkefogónak. Hetek múltak el. A végén összeszá­mította. hogy tíz kalapot vehetett volna azon a pénzen, amit eddig a nyomozás­ra költött. Az illető már el is felejthette az esetet. Biztosan még aznap vett egyi uj kalapot s azt a vacakot a szemétbe dobta. Lelke méfyén gyűlölte is azt az ismeretlent, aki tulajdonképpen közön­séges becsületrabló, mert rögtön bele­nyugodott a csirkefogóba s ujját sem mozdította, hogy meggyőződjék a csere ártatlan szándéktalanságáról A leHri­­ismeretfenség legnagyobb foka ez. Pál­cát tömi egy ártatlan, becsületes em­ber felett, mielőtt meggyőződnék bü-j nösségéről. Sötét, gonosz embernek képzelte s ha találkozott volna vele,1 biztosan nagy verekedés lett volna el dologból. Végül a következőképp oldotta meg a kérdést Betért egy zsúfolt körúti kávéházba s kabátját, kalapját ruha­tárba adta. Távozásakor aztán patáliát cshiáft, lioev ez nem az ö kalapja, le­ment a ruhatárba, kiválasztotta a leg­­kopottabb kalapot ráfogta arra, hogy az volt az övé. Hadd Őrültön az illető, bor" jobb kalapot kap vissza, mini amilyent beadott a ruhatárba, ö aztán többet nem gondolt 'b, kalapra. * Annak, hogy az a ’bizonyos illető nem kereste sehol a kalapját, elég egyszerű volt az oka, A vendéglőben felállt, felvette kabátját és fejébenyomta a ro­zoga kalapot. Bosszús volt. mert nem ízlett az ebéd. véletlenül ő is három uj­ja! fogta meg a kalapot s nem vette észre első pillanatban a cserét, később aztán röstelit visszamenni. Igazán ne­vetséges 1 lenne beállítani valahová az­zal, hogv kérem, rossz kalapot vittem el a jó helyett. Azt hinnék, hogy igényt akar bejelenteni a kár megtérítésére. Inkább ott egye meg ,a fene. ahol van az a, kikap.

Next

/
Thumbnails
Contents