Bácsmegyei Napló, 1926. február (27. évfolyam, 31-58. szám)

1926-02-07 / 37. szám

1926. február 7.

BACSMEGYEI NAPLÓ

15. oldal

korai — az idők forgaztdóságáo, a viszonyok válságán és a világtörténet szeszélyén! Bizony más közönség hűl* * lámzott itt 3. nagy századokban a gondolák gazdag kárpitokkal pompáz-1 tak s a barcardeok lestől kosztümben fránya testtartással lóbázták az evezőlapátjukat. Akik itt jártaik, tudták mindnyájan, bogy a leghatalmasabb államok egyikének a vendégei, inig a mai Velence látogatói' csak egy városban (mert az állam időközben várossá züllött), egy érdekes, de hanyatlásba süppedt városban bandukolnak... Ám ú 'hold nem csodálkozik semmin s nincs is rá oka. Hiszen ö maga is, Földünknek e ( hűséges csacsenerje, valamikor élettel-1 jes, hold emberekkel népes, buja uö- 1 vényzetü, gazdag állatvilága teste volt { az égnek s most őkelmc is — mint Velence — qgy kihalt világ, maga is egy lagcsöndesebb Velence, figyelme tárgya csak a messzdátó csővel fegyverzeté szemű csillagvizsgálónak. No meg a; velencei vizeken bárkázó, merengő,j mesélő, szerelmeskedő pároknak.

Velence még nem sülyedt ennyire. Régi dicsősége az éj homályában késik ugyan — Valószínűleg föltámadiiatatiarml — de így is, a 'hanyatlásában, a modernségében is bájos s nekünk romantikusoknak mekkaszerüen vonzó. Mindig visszajövünk ide — ha van pénzünk, hajón vagy vasúton, ha nincs, j a képzelet szárnyán ... Kihalt belőle i az aranykönyv cifra nemessége, de megvan a kevésbbé előkelő, de derülí.ebb lakossága. S evvel a vidám néppel s a közéje telepedd idegeinél éppen oly bizalmasan kacérkodik a hold, mint a Byron, Shelley, Cooper és Musset á'tal megénekelt régi venétákkal s a huszadik század idilliéit épp oly objektivitással világítja meg, mint a tizenötödiknek festői jeleneteit s ama rémes epizódokat, amelyeket a Rettenetesek Tanácsa (a Tizek) rögtönöztek a respublika nagyobb dicsőségére.

Akik fiataiok vagy költők (s a fiatalok egy kevéssé mind költők s a költők egy kissé mindig fiatalok), azok most is nagynak, hatalmasnak, fényesnek találják Velencét — iő’eg holdvilágnál. Mert tudnak szépet látni s álmodozni.

Velencénél csak egy szebb dolog vau a világon: Veleuco holdvilágnál.

Olasz vendégek

a párisi Operában

Divatreva a nézőtéren

Paris, 1926. február A párisi Operában ritkaságszámba

sen is alulmaradt. Az előadás a főszereplők nagy igyekezete mellett is sok kívánnivalót hagyott maga után, csak a nagyszerű rendelés nyújtott . némi kárpótlást. Bántó, hogy a nézőtéren, a középső nagy csillár és a páholyok lámpái állandóan világítanak.

Egy fehér crepe satínból készült spinű derekú, többször erősen húzott szuknyarész mélyen d'ekoltált ruhának egyeben dísze egy nagy hímzett vörös krizantém volt. Ugyancsak hímzett 'krizantém volt a fehér selyem-cipő dísze is, amit a hölgy ruhájához viselt.

ruha díszítése a harangszabásu szoknyarész volt és a sok brilliáns, ékszer, cpö a ruhához a-rpnybrokát.

ügy ezüstlaméc egyenes szabású ruha sűrűn húzott fehér tüllel volt borítva-. ügy bájos fiatal hölgy halványrózsas-zm húzott crepe georgette ruháját apró degradált- rózsaszín virágok díszítették; és minden világ egy kis sír áss-gyönggyel volt a ruhához erősítve.

Sok gyöngy-ruha, sok Iaméc, csillogás, ékszer, a színek legnagyobb tarkasága. Harisnyákban szinte kivétel nélkül testsztoíi selymek domináltak,

(b. i.)

Egy halványsárga selyem csipke- j

TAMÁS IS’IVÁN:

Intés a kedveshez

Hogy összekerültünk — csudák csudája! — a vér Ara/útján, két eisern indult hajótörött, gyermeki és egyszerű.

De szépek vagyunk így mi ketten, én kiszakadt másik életem,

szemedben én ülök izzó trónuson, szerelem Dózsája és ezer kicsi aprád-gyötrelem fogja feszesen uszályodat,

O, vágy, vágyam, ördögszekér, senkit se kiméi, engem se kiméi de ha nagy néha pihenni tér clöbujik a szeretet.

Jó menni veled, jó hallgatni veled és félteni

kerítő gondolatoktól,

úgy szeretlek mint önmagamat,

rossz vagyok, hogy jó légy hozzám és mindened csak én vagyok:

fér, idő és étel, asztalod és ágyad,

kereszt, árvíz és sorompó, hogy idők maradj,

hogy sohase lássam viszont a régi arcod,

sohase emlékezzek.

Másnak: köd, kő, vagy halott is, nem bánom,

csak nékem lehetsz az élet,

u fák és a madurak életét akarom,

akiknek nincs maltjuk és a szerelmük oly egyszerű,

mint a napsugár;

a szerelem építse néked az őröm legszebb palotáit,

de fojtson meg az első szivdobbanásod, umely nem engem kivált,

TERE-FERE

Uj svájci Robinson. Bernben ,egy régi, csöndes uccai kis cukrászdájában él Liitliy az uj Robinson, ki a regényes kalandhős minden viszontagságát végigcsinálta, s hányattatásáról csodálatos megszabadulásáról. naplóját most tette közzé egyik svájci újságban.

Lüthy egyáltalában nem pályázott Amundsen babérjaira, egyszerűen útra kelt 1902-ben s egy nagy hajón szakácskodott Hajója a Jeges-tengerig eljutott. Legfölebb azt hitte, hogy majd látni fogja a sarki fényt, esetleg jegesmedvékre vadász, de egyéb kalandban

naplójában azt vallja, hogy nem bánta nreg északsarki kirándulását, melybe akarata ellenére csöppent bele, de sietve hozzáteszi, hogy ilyen kaland egy életre épen elegendő.

*

Mexikói kedély. Mexikói történet. Olyan, mint valami humoros inozidráina.

A mexikói nemzeti ünnep előtt való estén a Buenos Aires« nevű hires szállodában, mely inkább valami csapszékhez hasonlít, összegyűlt néhány képviselő. Ebben a szállodában lakott Bűméire díszelőadásban mutatták be az Aidát, Verdi legszebbnek mondható operáját olasz nyelven, olasz vendégekkel. Ritkaságszámba megy itt a vendégszereplés, a párisiak nem igen hoznak kü'íöldi énekeseket, véleményük szerint érje be a -közönség azzal; amit ők nyújtanak. A világhírű nagyok közül talán csak Suljapin az egyetlen, aki évenkint egyszer ellátogat Parisba-, de akkor is önálló hangversenyt ad az Operában.

Most egy olasz -művész-társaság vendégszerepei az Aidában és természetes. hogy ezt a különbséget nagy érdek’ödés előzte meg. Az Opera gyö-' nyörü lépcsőháza fényárban úszik, várva az. elegáns közönség érkezését.

Pontosan nyolc óra és tizenöt perckor a zenekar HenzJ Busser vezetése melleit megkezdi a nyitányt. A művészek közű! az Aida szerepét éneklő Xenia Bolmos szépen csengő, finoman iskolázott szopránja, Autneris személyes hőjének Sadovm asszonynak és Rhadaines alakítójának, Perretnek hangja minden elismerést megérdemel és a közönség nem is fukarkodott a tetszésnyilvánításával. A többi szólóénekes és kar nem nyújtott az átlagnál. többet, a balte&ar pedig a közepe; nem lesz része.

j A bajó azonban a Spitsbergáknál ha! jótörést szenvedett, személyzetének jó ! része elveszett, csuk tizenegyüknek sií került valahogy a parthoz vergődni, í köztük Lülhyaek, két tengerésznek s a ! kapitány feleségének. Irdatlan, hóval lepett vidéken szálltak ki, hol semmi hajóállomás, emberiíyom nem mutatkozott.

Ekkor megkezdődött. a tizenegy ember létért való küzdelme.

A szakács a körülmények összejátszása folytán törzsfőnökké vált. Lüthy szervezte meg, irányította kis csapatát, mint a kényszerű gyarmat parancsnoka, ■de azért nem felejtette el régi mesterségét s olykor-olykor kitűnő fókapecsenyét sütött társainak. Meg mártást is készített hozzá.

E kalandnak meg volt a maga regénye is. Két tengerésze, noha az itteni hőmérséklet nem igen forralta vérüket, beleszeretett a kapitány feleségébe, versengni kezdett egymással. Szerencsére nem történt semmi különbb baj, mért az özvegy ezen a vad vidéken is hü marad halott urához.

— Tavaly télen végre sikerült a jégsziklákén, a hószakad ék okou át egy hajóállomáshoz juíniok, hol egy arra jf.vcdö hajó, fölvett?. _ őket. A szakács, a

vestro Tavon Silva képviselő.

Kartársa, Cruz Contreras ezen a napon egy Cervantes-szobrot vásárolt s j karja alatt hozta a szállodába. Silva nevetségesnek találta képviselő-társát a szoborral, meg is jegyezte, hogy Contreras úgy fest, mintha hóna alatt egy majmot szorongatna.

Contreras nem sértődött meg ezen. Vitatkozni kezdett barátjával a Don Ouijote bölcseleti jelentőségéről. Silva nem ment bele a vjtába, hanem azt indítványozta képviselőtársának, tegye le a majomszerü szobrot az asztalra; ő meg célba veszi forgópisztolyával.

Contreras tiltakozott az ellen, hogy a spanyol költőre olyan valaki lőj jön, ki majomnak nézi s azt indítványozta, hogy inkább ö veszi majd célba, akkor a poéta szellemén uem esik sérelem abban az esotbeu sem, ha pisztolyának golyói eltalálják a szobrát.

A szót tett követte. Cervantes szobrát íölállitották az asztalra, Silva harminc pesetát Ígért minden lövésért, mely talál, s Contreras lőtt. De egyik lövése sem talált. Mindnyájan számolták a lövéseket. Hat golyót lőtt ki A forgópisztoly Itöitőüre tehát már üres volt.

Erre Contreras száz pesetát ígért Síivának, ha magára enged lőni az üres pisztollyal. Silva tudva, hogy a pisztoly üres, állta a fogadást.

Contreras lőtt, mire barátja hányát vágódott, egy golyó a testébe fúródott Súlyosan megsebesült.

Közbelépett a rendőrség, de a mexikói képviselő immunitása teljes, meg csak ki sem volt szabad hallgaüii a sebesültet. Mire Silva pár nap múlva fölépült, kijelentette az újságíróknak, hogy az egész baráti tréfa, véletlenségbő! történt.

Csodálatos a mexikói kedély.

*

A francia forradalom titokzatos esc\ fedje. A francia forradalom egy cd- I dig ismeretlen alakjára vet fényt egy történetíró. Ebben a titán . föjfordulásban, mikor az emberi észt akarták jogaihoz juttatni, csodálatoskép elszaporodtak a misztikusok, kik a katolikus vallás ellen fordultak, s vásott gúnnyal figurázták ki legszebb, legszentebb hagyományait.

Egy cselédleány, Chaterinc Theol-1 az Isten anyjának nevezték, valósággal imádták, noha teljesen műveletlen volt s irjii, ilvasni sem tudott. Környezetére azonban roppant hatást gyakorolt.

Valóságos liit-íelekezet keletkezett körötte, melynek a cseléd, a titokzatos papnő azt prédikálta, hogy az, aki benne hisz és őt imádja, halhatatlan lesz, inig a többi emberek a hitetlenek mind meghalnak abban a pillanatban, mikoT ő. csodálatos hatalma folytán feltöri az Evangélium hetedik pecsétjét.

Fehér-kék trónuson trónolt, a cseléd, fogadta híveinek imádását s a ■ megtérőke t csak hosszú, bonyolult eljárás után vezették magasságos színe elé.

Ellenben a próféta-nö rossz véget ért. Robespierre egyik ellensége Vadicr. a közbiztonság} bizomány feje, abban a reményben, hogy Robespierre is ennek a furcsa hilf előkezelnek hódol, .két kémet küldött ide, hogy kipuhatolja a helyzetet s általa Robespierre-t nevetségessé tegye.

Az egyik kém Heron volt, a forradalomnak ez a balkonná alakja, ki Havannában egy millió piasztert csikart ki bizonyos bankároktól, majd őrültnek tetette magát, aztán a forradalomban a bankárokat nyaktiló alá juttatta, tulajdon. feleségével együtt, akitől szabadulni igyekezett.

Heron meg a másik kém, mikor a hitíeiekezet egyik gyűlésére bekerült, a rendőrséget hivatta s az összes jelenlevőket, a próféta-nővel együtt börtönbe csukatta.

Aki az intervjut föltalálta. Az angol lapok nemrég ünnepelték egy nagy újságíró születésének századik évfordulóját, akit a »Times nagyköveté-nek neveztek s aki az iiitervju ina már meggyökeresedett műfaját találta föl. Ez az újságíró-fejedelem Henry de Blowitz.

Csehországban született, a Blovskykastélybau, 1825 december 28-án s meglehetősen későn fogta kezébe újságírói tollát, mikor már az ötvenes éveket taposta, de- íS75-től 1903-ig, abban a fél században, mikor a Times munkatársa és kiküldött tudósitója volt, olyan befolyást gyakorolt az egész világ közvéleményére, olyan páratlan hatalomra tett szert, mellyel csak kevés államférfi dicsekedhet.

Bismarck, ki szive mélyéből gyűlölte az újságírókat meg az újságírást, 187»bau a berlini kongresszus alkalmával öt óra hosszat beszélgetett, vitatkozott vele.

Abdul Hamid 1883-ban remegve Hallgatta a hires hírlapíró szigorú, szemrehányását.

Az ujságiró becsületessége egészen a kicsinyeskedésig, aggályoskodásig ment. Csak a hivatása érdekelte, az igazmondás és igazságtevés s ezért mindenféle magánérdeken könyörületlenül keresztülgázolt. Blcwitz erről különösen akkor tett tanúságot, mikor Mac .Mállón az