Bácsmegyei Napló, 1926. február (27. évfolyam, 31-58. szám)
1926-02-28 / 58. szám
BACSMEGYEI NAPLŐ 20. oldal. A kidobált képviselők erre bosszúi rorraHak és bizalmas megbeszéléseken abban állapodtak meg, hogy a legközelebbi képviselőtestületi ülésen inditvá- Jiyozmi - fogják, hogy a jegyzőnek használatra átengedett két hold községi földet vegyék vissza. Ezt a tervet azonban nem lehetett végrehajtani, mert a jegyző tudomást szerzett róla és azóta a mai napig egyszer sem hívta össze a képviselőtestület ülését. A tordai kémszotgábt Ezután az affér után Eremfcs egész sor ember házát helyezte rendőri vagy csendőri felügyelet alá. Kiadta az utasítást,, hogy bizonyos házakat állandóan figyeljenek és neki naponta tegyenek jelentést arról, kik mentek oda be, a gazda mikor ment e! hazulról •és merre járt. Gyakran maga is kémkedett. Sokszor észrevették, amint este megállt egy ablak alatt és órákon át balig átázott, hogy megtudja, miről beszélnek. Mondják, hogy nagyon süriln utazott és mindig fegyveres rendőrt vitt magával kísérőnek a fala költségén. Az uccán is műidig rendőrök kísérték, ha táncmulatságba ment, az egész csendöri és rendőri készültséget vitte magával testőrség gyanánt. Kinek kivei szabad beszélni ? A községi alkalmazottaknak szigorúan megtiltotta, hogy a tanítói kar bármelyik tagjával érintkezzenek. Sőt Radonios Mihály tanítónak, akit mostanában helyeztek Tordára Sumadiábói, intég azt is megtiltotta, hogy a saját iskolaigazgatójával iskolán iklvíil szóbaálljon; Ugyanúgy eltiltotta az igazgatóval va'ó barátit ozástól Gruics Milos postamestert is. A tordaiak panaszos szqáradatának nem akaT vége szakadni Hogyan verette meg a jegyző a csendőrökkel Bénák János közgyámot, ifi. Mészáros Zakariás gazdát, Szabó Mátyást". Csikós Jánost, Nyiri-Szabó Jánost és még sok tordai polgárt, azután más panaszok, de most már mindennek vége. Tcrrda fölszabadult a lidércnyomás alól. A becskereki alispán, aki végre megszabadította -a falut zsarnokától és újból szabadon Ié'egzik Toron táltorda megkínzott, megfélemlített magyar népe. misztérium a valláshoz tartozott. A nézők ne legyenek passzív szemlélők, hanem hívők és szereoiők. Ilyen színházakkal át lehetne formálni az emberiség lelkét... Szinte a könnyek gyűltek szemembe ennyi jámbor, ostoba, ártatlan lelkesedés hallatára, illetve újra hallására. Hogy leplezzem meghatottságom. keményen szemébe nézek az ifjúnak és kétkedve, gúnyosan kérdem: * — És te elúg erősnek hiszed magad mindezekre? Van benned elég hit, akarat, erő és kitartás? Te elfelejted, hogy az élet elgáncsolja az embert és sokaknak szegi harci kedvét. Te még tapasztalatlan vagy s nem tudod mit jelent az: harcolni. A--a se gondolsz, hogy az emberek gyengék, csüggedtek, betegek, rogygyantak lesznek a harcban. — Fiatal vagyok és erős vagyok! — válaszolja hetykén a barackarcu medikus és kifesziti mellét. — Nem fé'ek a harctól, nem félek a gáncstól. A kétkedés, az óvatosság a wengék és ostobák menedéke. Én hiszek a jövőben, a. győzelemben, mert hiszek magamban. Néhány medikus ment el mellettünk és lelkes, fiatal barátom már búcsúzott is. — Bocsánat, de el kell mennem... anatómia... nem mehetek ilyen lassan, mert lekésem . elfoglalják a helyem a korábban jövők. Bocsánat, de nekem most sietnem kell, előre kell mennem, mindig előre, mindig közelebb terveim megvalósulásához. Bocsánat... Megemelte a kalapját és loholva sietett a többiek után. Utána néztem, de hamarosan elvesztettem szemem elől. Eltűnt a' rohanó és őgyelgő emberek között és én egyedül maradtam, mint beteg, öreg harcos, akit az ut mentén hawnak a fiatalok. Elment és semmi különös nem történt, az Üllőiutón minden a régi. Pedig nincs már Ilit. nincs már ifjúság, a nagy, büszke tervejc is leomlottak már a hiábavalóság fásult porába. És az emberek csak mennek, mosolyognak, köszönnek, sietnek, a" autó tülköl, a fuvaros káromkodik. » villamos nyikorog és fékez a megállónál. Csupán én hallom, hóm" fent a ködös füstíatyolban hogy zokog a múlt, mint Niobe, aki elvesztette gyermekeit. Csak .én hallom ezt a zokogást, keríts _ és elbusultan taposom ifjúságom, vágvaim, terveim teremtőjét: az Oliői-utat. Szenteleky Kornél 19 6 február 28. AZ ÜLLŐI Ui ON Idegenül baktatok lefelé, a klinikák felé, mint félszeg vidéki, aki De más nőismeretséged nincsen? — Igen... Egy asszony. Érde-Közép-Európa gazdasági alkonya Irta: Szabó Tibor oki. gazda (Sombor) fia az ember küllődön jár és közvetlen közeiből figyeli meg azt a nagy váielŐszöj jár erre. Senkit se köszöntök, senkit se ismerek, az én világom már messze jár. már régen — óh, mily régen — elhagyta ezt a hosszú. nyíNt utat. az idő elmegy, az ifjúság elmegy s az üllöi-ut itt marad, mint öreg, keleti istenszobor, melynek hátán századokon át sétálnak a madarak. Nincsen ebben semmi furcsa. Hérakleitcsz igaza hömpölyög végig az életen, végigjárjuk utainkat s azután leíekszünk valahol. ásott gödörben vagy kcráilos tengerfenéken. Talán ez így egyszelüen és csendesen elgondolva nem is fájdalmas, csupán a találkozás szomorú, kedvesem. A dolog tulajdonképpen úgy történt hogy medikusok jöttek velem 'szemben, hangosak, vitatkozók, elbizakodottak. Az anatómia és az élettan szakkifejezésével lapdáztak, mint vijjogó gyerekek az üres háztelkeken. Vajami hóditó kedv és hit tombolt beszédükben és mozdulataikban. meghódítani az életet, a természetet. a halált. Mosolyogtak, mint katonák, akik sohasem voltak háborúban. Az egyik kicsit elmaradt tőlük, egy könyvet lapozgatott s ezért lassabban baktatott. Megismertem s szinte íelsikoltottam. Hirtelen megfogtam a kezét és sietve mondtam: — Tudom, hogy te nem ismersz, de ne is keresd a nevem, a kilétem. Nem tartalak soká fel. mert tudom, hogy előadásra kell menned, hogy előre kell menned az élettel, az idővel. Nem akarlak visszatartani, csak arra kérlek, beszélj magadról valamit. Hogyan élsz. mit csinálsz, mit tervezel? Beszélj, kérlek, beszélj! A megszólított fiatalember kissé furcsállotta a dolgot, de azért mosolygott és beszélni kezdett. — Hogy élek? Előadásokra járok. Reggel kémia, élettan, aztán anatómia meg szövettan. Délután boncolás vagy niikroszkopizálás. — A&után? ’ Az estém szabad, sokkor a délutánom is. Van egv kis barátnőm, zeneakadémiára jár és legtöbbször vele találkozom ilyenkor. Néha moziba megyünk, olykor színházba. — Ellának hívják, ugye és szőke a haja. — íven, Ella a neve — szóit az Ifjú és gyengén elpirult. — Itt lakik a Német-uccában. — Tudom, tudom —. öolMoítam, kés és vonzó teremtés. Sóhajtott, majd lehajtotta fejét — Fájdalmat okozott neked? — kérdeztem. — Hagyjuk ezt! — szólt és ismét mélyen lélegzett. —- No és a terveid? Beszélj a terveidről! Erre rögtön felderült az arca és boldogan, bőségesen bugyogtak szaval. — Nagyon sok tervem van és sokféle, azt se tudom, hol kezdjem őket... Például valami embereket megváltó gyógyszert szeretnék feltalálni, mondjuk a tüdővész szérumát. Még nem tudom hogyan, tudásom még gyenge ahhoz, hogy máris belekezdjek, de én úgy hiszem. hogy nem azon az utón kell tovább menni, amelyen eddig mindenki elakadt. Valami nagy ötlet kell, vakító világosság, mely meg mutatja a helyes irányt, mely elérhetővé teszi a célt — Beszélj még. olyan jó hallgatni téged. — Társadalmi téren is lennének reformjaim — lelkesedett tovább a nyurga fiatalember. — A mai társadalmi rend, ugyebár, tele van hibával és igazságtalansággal. Alapos változtatásokra lenne szükség. A főhiba az. hogy jelenleg a pénz az egyedüli vásárló eszköz s igv nagy eltolódások, nagy igazságtalanságok lehetségesek. A munkát is vásárló eszközzé kellene tenni, még pedig olyanná, mely nem lenne pénzre váltható. Egyes dolgokat csak munkautalvánvért lehetne venni, amely személyhez lenne kötve. A pénz jelentősége Így kisebbedne s a dolgozók tömege jobb anyagi körülmények közé kerülne. Persze ennek a tervnek kidolgozása éveket igényelne, de én bízom benne, hogy a végén mégis csak megvalósítható lesz,,. Beszélj! Beszéli — kérleltem fojtogató torokkal. — Művészt terveim is lennének, különösen a színház és a színjáték az. amit megszeretnék reformálni. Nekem az a meggyőződésem, hogy a szitljáték nem lehet üres. szórakoztató játék, a színháznak szerintem etikai célok felé kell törekedni vonzó, művészi köntösben. Valami szertartásfélét kellene belőle csinálni. miképp haidan. a görög időben, vagy ókeresztény templomokban a Ságot, amely egész Középeurópa gazdasági életét átfogja, akkor tisztán látja, hogy mály mélyen csúsztunk alá azon a tejtőn, amely a gazdasági összeomlásba vezet. Németországi tanulmányutamon alkalmam volt szoros érintkezésbe jutni nemcsak a német mezőgazdaság mértékadó és vezetőembereivel, de egyszerű parasztgazdákkal Is, akik egybehangzó módon tárták fel előttem a német mezőgazdaság súlyos válságát. A német gazda, aki négyféle műtrágyát alkalmaz egy katasztrális hold földre, évenkint 1000 dinár értékben, az ily horribilis költséggel termelt gabonáját jelentékeny részben marháival eteti föl. A német paraszt elérte a termelési maximum határát és sötét passimlzmussal néz a jövőbe. Számosán a kivándorlás gondolatával foglalkoznak, s már a legutóbbi években több kolónia alakult Oroszországba kivándorolt német parasztokból, amint ezt illetékes helyen közölték velem . A mezőgazdaság krízisével karöltve jár Európában az Ipar és a kereskedelem krízise Is. Napról-napra növekszik Németországban azoknak a gyárak száma, amelyek beszüntetik üzemeiket és ez által növelik a munkanélküliek félelmes hadseregét. Minden üzem azonban legalább is állandóan redukálja személyzetét és produkcióját. Ez a körülmény azután a német népet ellenállhatatlanul sodorja a két szélsőség: a monarchizmus és a kommunizmus felé. Németországban a múlt hó közepétől e hó 15-ig volt azt ugynevezett Weisse Woche, a fehérnemű kiárusítás. Mindenütt óriási reklámok, ragyogó üzletek, — de vevő sehol. Nincs pénz. Csodálatosképen mind a két szélsőséges német párt — a monarchisták és a kommunisták te — Oroszország gazdasági ujlásziitrtésétől várják a segítséget. A német ipar legválságosabb napjait éli át. csak egy iparág van, amely soha nem látott fénykorát éli, — a német mezőgazdasági gépipar, amely éjjel-nappal dolgozik, csaknem kizárólag Oroszország számára. Amig Kőzé-Etifópa mezőgazdasága a gyorsvonat sebességével halad a teljes összeomlás' felé, addig Oroszország mértfőldes lépésekkel megy előre a gazdasági újjászületés utján. Ha Oroszország továbbra is ebben az iramban fogja mezőgazdaságát fejleszteni, mint a legutóbbi két év alatt, ugy pár év alatt az orosz gabona egész félelmes erejével fogja elözönleni Európa piacait, annál is inkább, mert az oroszok államadósságuk egy részét gabonában óhajtják törleszteni, hogy ez Közép- Európa amugyis ruinált mezőgazdasági termelésére mit Jelent, — az bővebb magyarázatra! nem szorul. A mai technika csodálatos fejlődése a temetés minden terén íulprodukciót idéz elő. A mindinkább erősbödő túltermelés a mezőgazdaságban, az ipari túltermeléssel kapcsolatban, végzetessé váühatik a fennálló társadalmi rendszerre. A mezőgazdaság évről-évre nagyobb válságba fog jutni, most csak a kezdetén vagyunk. A válsággal kapcsolatban évröl-évre nő az a hatalmas tábor, amelyet a munkanélküliek, a fennálló gazdasági viszonyok között elhelyezkedni nem tudók alkotnak. Ezekkel a jelenségekkel kapcsolatban fog mindinkább redukálódni vásárlóképességítnk és fokozódni egész társtadalmunk anyagi romlása, valamint súlyosbodni a terhek, amelyeket a fennálló társadalmi rend fokozottabb védelme fog megkívánni. Ezzel szemben a pénz, a tőke csak kevesek kezében fog összpontosulni. Ezek olyan veszedelmes jelenségek, amelyek ellen minden józan polgárnak, aki nem kívánja a társadalmi anarchiát, egész szellemi és anyagi erejével küzdenie kell. De nemcsak az egyes polgároknak, hanem az államnak is kötelessége, hogy fokozott erővel törekedjék gazdasági jövőjét és polgárainak exlstenciáját biztosítani.’ Ez különösen áll mireánk, ahol a széles tömegek létfenntartása gyökereiben van megtámadva. Mindezekből látszik, hogy az SHS királyságban óriási társadalmi és gazdasági problémák várnak megoldásra. Ezeket a rendkívül súlyos feladatokat csak úgy tudjuk sikerrel megoldani, ha a kicsinyes nemzetiségi és vallási villongásokkal felhagyva, összes gazdasági erőinket egyesítjük fenyegetett gazdasági helyzetünk védelmére. Véleményem szerint a reánk vár ko-
