Bácsmegyei Napló, 1926. február (27. évfolyam, 31-58. szám)
1926-02-28 / 58. szám
1Q°6. február 28. ______ HÁCSMEGYEI NAPLŐ 21. «ktal. z6 nagy feladatokat három csoportra le. hét osztályozni. I. Biztosítani kell mezőgazdaság rentabilitását és fejődését. II. Elhelyezést keil találnunk az általános gazdasági krízis folytán munkanélkülivé váltalt hatalmas hadseregének. III. A vásárlóképességünk csökkenésévé szemben biztosítanunk kell a közszükségleti cikkek olcsó beszerzésé. Mezőgazdaságunk rentabilitását és fejlődését csak úgy biztosíthatjuk, ha terméshozamunkat a legmagasabb fokra emeljük. Ezek felállításával két kérdést oldanánk meg egyszerre. .Új egzisztenciát nyújtanánk a gazdasági • krízis hajótöröttéinek és csökkent vásárlókópességü társadalmunk olcsó áron, saját gyáraiból juthatna a közsügséglcti cikkekhez. Erre szép példát mutatnak a 'lémet, [angol és svájci munkásság fillérein felemelt hatalmas és virágzó gyárak. Hazai gyáriparunkét csak szövetkezeti' utou lehet létesíteni, mert csak igy Tennénk eléggé tőkeerősek és csuk igy bírnánk minden egészségtelen konkurren:iával dacolni, mért a részvényesek egyúttal fogyasztók is lennének. Minthogy á háború utáni években a modern mivelés és nagy terméshozamok által a földből kivetett talajerő nem lett elegendőkében pótolva, az a veszély fenyeget bennünket, hogy földjeink a legélesebb gazdasági válság idején fognak azokban az anyagokban kimerülni, amelyekre növényeinknek erőteljes fejlődésükhöz szükségük Van. így többoldalú és a legintciizivebb műtrágyázására van máris szükségünk. Épen ez a körülmény az, amely arra mutat rá, mily fontos volna* ha a szövetkezeti gyárak felállítását szövetkezeti műtrágyagyárakkal kezdenénk meg. Az ember megdöbbenve tapasztalja, hogy a személyes érdek és hiúság, a kicsinyes páítszempodtok mennyire háttérbe szorítják a létünkbe vágó nagy problémák megoldását. Pedig amit még ma meglehetne tenni, az holnap talán, holnapután biztosan lehetetlen lesz! Itt van az utolsó idő, hogy a Vajdaság népei tesvéri összhangban egyesítsék minden szellemi és gazdasági erejüket a teánk várakozó nagy gazdasági és társadalmi problémák megoldására. ÖDÖN IRTA: FALU TAMÁS Barna, alacsony termetű fin volt. Kicsit négereseh lapos orral s eleven piros ajakkal. Jó pajtások voltunk. Egymás mellett ültünk az iskolában. Jól tudtunk egymásnak súgni s olyan ügyesen irkáitok egymás. elé felelés közben a mentő szavakat hogy a tanároknak eszükágába sem jutott gyanakodni ránk. A második esztendőt tapostuk már a tudományok előcsarnokában, amikor uj tanárt kaptunk. Szabó tanár urat elhelyezték. Hirtelen történt a dolog. A pedellus nagy titok* ban sugdosta a Hetedik-nyolcadikosoknak. hogy asszonv van a dologban. S ez az asszony valószínűleg az igazgató ur felesége. Hétfőn tehát, a magyar órán. uj tanár ü]t a katedrára. Nem volt valami barátságos a tekintete. Szúrósan nézett végig rajtunk. Kis, Itetyke bajuszát keményen pödörgette s rikácsoló hangon köhécselt. Óra végén még egy futó szemlét tartott fölöttünk s arrafelé szúrt az ujjúval a levegőbe, amerre én ültem. — Hogy hívnak? — kérdezte. Ödön az ujj állásáról azt állapította meg. hogy ő van célbavéve s illedelmesen ^ felállt: — Helyi Ödönnek hívnak, tanár ur. — Délután háromkor eljössz hozzám, a lakásomra. Itt lakom a gimnázium mellett, özvegy Sósnénál. Majd elhozod Gerendás tanár úrtól a füzeteket. De előbb nálam jelentkezel. Értetted? — Igenis. Ödönt boldoggá tette a megbízatás. A tanároknak szolgálatot tenni minden diák vágyainak netovábbja. Elkezdett énekelni, táncolni s úgy rohant az udvaron keresztül, mint egy csikó. Mikor kifutotta öröme első lázát, hozzám jött. — Bemegyek érted félháromkór. Megvársz az ajtó előtt, amíg a tanár urnái leszek, azután együtt megyünk Gerendáshoz. Jó? — Persze, hogy jó! — örvendeztem a félhivatalos sétának. Háromra már pontosan ott is voltunk Magoss tanár ur ajtaja előtt. Ödön összeráncolta homlokát, behunyta félszemét s az egyik Kilét a kulcslykra tette. Ki akarta hallgatni, hogy van-e benn valaki. — Csend var — mondta. Ődöti finoman, félősen kopogott. Semmi .eredmény. — Kopogtass hangosabban. Ödön két ujjának bütykét szorította egymás mellé s úgy kopogott. Nem jött válasz a bekéredzkedésre. — Nézd meg. hátha be is van zárva az ajtó. Ödönnek most uira megjött a bátorsága s pajzán jókedve. Ezt már meghallotta a tanár ur. Felpattant az ajtó s a lángoló boszszuállás jelent meg a küszöbön. — Mélyítek volt az? — menydörgött a felelősségrevonás hangja. Ödön sápadtan, soha meg nem! hálálható őszinteséggel remegte: ! —• En voltam, tané- ur. A következő csattanás engem is majdnem elszéditett. Ödön az arcát fogta, de nem sirt. Minthogy az ajtó urna becsapódott,! befeiezve láttuk megbízatásunkat Mentünk vagy busz lépést, mikor Ödön levette kezét arcáról és kérdezte : — Vörös? — Nagyon. — Gyerünk sétálni — mondta, — 1 Így nem mehetek haza. A tanár ur dühe hatalmas lehetett mert esry órai séta után is csak ezt kellett felélnem Ödönnek: — Nagyon. — Már sötétedett. Jói kisétáltuk magunkat. Elfáradtunk. Kimentünk a vasúthoz, néztük a vonatokat az embereket, a vasúti hirdetéseket, a menetrendeket Közben a holnapi leckére gondoltunk, melyet még ezután kellett megtanulnunk. — Nagyon? — kérdezte megint Ödön. — Igen — feleltem a valóságnak mp^élelően. Újabb körút következett este nyolc óráig. Most már okvetlenül haza kellett mennünk. Ödönnek az apja szigorú volt nagyon, nem törte a kimaradásokat. A kapujuk már zárva .is volt. | No. most lesz egy kis dörgés • — jósolta. — Kizártok. Reggel már félnyolckor az iskola előtt álltam, hogy minél előbb meg- í láthassam Ödönt. Nemsokára meg is láttam, amint könyveivel a hóna alatt, ragyogó arccal közeledett. Már messziről intp~nfte kezével a felszabadulás mo- j soly^ő jeleit. — Rendben van! kiáltotta az iskolaelőtti '-ökrök • keresztül. .•rrJüuáod. MSEy.oit, lihegte.: mikor a közelembe ért — az öreg jött eiém. Dühös volt mint egy tigris. Azt sem kérdezte, hogy hol jártam, csak rontott rám és jó atyai módon képen törült. Nem csattant - mint Magoss tanár űré. de meg voltán' vele elégedve. A tőle kapott i. .on beborította a tanár úrtól kapott pofont. Most már ném kellett félnem a kérdéstől, hogy miért vörös az arcom. Egymás szemébe néztünk s egy pillanat alatt sejtelmesen megérettük, hogy az életben csak az első pofon méreg, a második már lehet orvosság is. „i —*—-----SAKK Sötét: széria feladvány N. K- Mamhofftól. Kc5, Fh2, !v7, Hü, gy: cő, íö, f4 (9). a4, bő, c4, c2, e6, f3. Í7 (10). Világos indul és három lépésben inat tot ad. számú idtszmu. Játszatták Lemngrádbam 1926-ban. Torre GottMli 1. d3—J4 Hg8—f6 2. Hgl—i2 «, -bö 3. Fel—g5 * Tőrre kedvelt húzása. 3 4. Hbl—dj 5. e2—ed 6. C 2—có 7. Ffí—d3 8. 0-0 9. Vdl—e2 10. HS3—eő 11. d4Xe5 12. Fg5Xe7 13. Í2—i4 14. Hd2—13 15. Ve 2—c2 16. Fd3—í>5 17. Hf3—h4? 18. Bfl—f3 19. Hh4Xg6? 20. Vc2Xg6+ 21. f6Xc7 22. f6Xe7 23. Bf3—g3 24. h2Xg3 25. g3—g4 26. Kgl—f2 27. g4—g5 28. Fb5—a4 29. Fa4—c2 30. FC2XI5 31. Kf2—g3 32. Kg3—f2 33. Bal—gl 34. g2—g4 35. BglXg4 36. Kf2—g3 37. Bg4—h4 38. Kg3Xh4 39. a2—a3 ■10. Kh4—g3 41. Kg3—Í3 42. KÍ2—g3 43. Kg2—Í2 44. Kf2—e2 45. Ke2—d2 46. Kd2—cl 47. b2—b3 48. Kel—62 Fc*—b? c7—c5 d7—dó Hb8—d7 e7—e6 FIS—e7 dó—d5 Hd7Xe6 Hf6—d7 Vd8Xe7 0—0 f7—46 g7—gő Hd7—b8 c5—c4 Bf8—f7 Ü7Xg6 Bi7—g7 Hb8—có HbS—c6 Bg6Xg3 Hc6Xe7 KgS—f7 Ba8—g» Bg8—h8 He7—f5 Bh8—h2 e6Xf5 Bh2—n8 Fb7—co b6—b5 f5Xg4 Kf7—gS Fc6—d7 8h8Xh4 Fdt—f5 u7—aO Kg6—h5 Kilő—h4 Kh4—g4 Ffő—e4 Kg4—g3 Kg3—f2 Kf3—c2 Ke2—d3 Kd3—d2 5. Hbí—cS 6. e2—e4 7. Hal—eí 8. 0—0 9. d4Xeő 1Ó. b2—b3 11. He2—Ő4 12. Bal—Öl 13. Bfl—cl 14. a2Xb3 15. f2—f4 tő. Hd4Xc6? 17. b3—b4 18. Vdl—43 19. KglXgJ 20. Fel—b2 31. Hc3—dl 22. BblXb2 23. c4—c5 24. Bb2—c2 25. Bc2—e2 26. Hdl—c3! 27. e4Xd5 28. Hc3—e4 29. HedXffrf. 30. Hf6—e8+; 31. He8Xc7 32. döXcó 33. Hc7—efrf-34. Heö—g5-f-35. fíg5Xi7+ 36. Be2—e7-r 37. Hf7—e5-f> 38. BelXeS 39. Be5Xe3 ■Ki. Be7Xc2 41. Be2—e7 42. Kg3—b? 43. Be7h7 44. Kh3—g4 •15. h2—h4 46. 1Í4—h5 47. Bh7Xh5 48. Bh5—a5 Cf: ' 0—0 Bf#—e8 e7—ea íicő—eó a7—aö Fcb—df a5—a 4 f\4Xb3 Vd8—c8 Heg—có ö7Xc0 Fd7—h3 Fh3XgJ Vc8—eb Hf6—47 Fg7Xb2 Hd7—bő Hb6~c4? d6—dó Se8—feS Ba8—3.8 Ve-6—-fft Ba3Xd3 Kg8—g7 KgT—fS BbsXbí Bb4—b3 KíS-e? Ke7—d8 KdS—c/ Kc7Xc6 Wc4Xe5 Bb3—b2-h Bb2Xe2 KeöXcS Dd3—d2-r Kcí—dó Kd6—e6 Ke6—fb Bd2—i? g6XhS KÍ6—gé feladja A szuboticai sakk klub háziverseny* teljes fegyelmezetlenséggel folyik. Eddig már több vitás ügy merült fel annak következtében, hogy nincs meghatározott játékidő, hanem minden játékos önkényesen állapítja meg. hogy ó tűiket hajlandó játszani. A versenyen eddig Bosehan, Csillag és Gonda vezetnek? Grüner a versenyből halaszthatatlan üzleti ügyben való elutazás miatt kilépett. Alant közöljük háziverseny egyik érdekes játszma befejezését. Sitté*: Bosehan Hadállás Világos 22-ík lépése után, 49. a3—a4 Kd2—d3 2 Hc4Xa3 50. b3Xc4 dőXc4 j 23. He3Xd5+ eéXdő Feladja. i 24. b2Xa3 Bb8—bt —. számú játszma. 25. Bd4—dl Fdó—f4 Gotthilf Totrs 26. Bdl-etr Ke7—d7 1. d2—d4 Hg8~fd 27. Bii2— b2? 2. c2—c4 g7—gti Itt Fd2ü a folytatás. 3. g2—go FfS—g7 27.............. ÖbiXcI 4. Hl—#3 d7-d6 í és gőtét {tyút.
