Bácsmegyei Napló, 1926. február (27. évfolyam, 31-58. szám)
1926-02-26 / 56. szám
4. oldal A végzetes osztozkodás Másfélévi fogház kilenc évvel ezelőtt elkövetett emberölésért \,..-tf«ih(rticai törvényszéken csütörtökön'. .paVlovics István törvényszéki elnök tanácsa Miéire év előtt kefét kőzett bűnügyben hozott ítéletet. A vádlott Keczeli Mészáros József harmincöt ■éves- ■forayospusztai gazdálkodó, aki a vád-szerint 1917. év szeptember 20-án Potyog Gábort megütötte, úgy, hogy Pólyák az ütés következtében két és fél hónappal később, 1917 december 8-ikán meghalt. Az'- ügyészség halált okozó súlyos testi sértés bűntettének vádját emelte Keczeli Mészáros József ellen. A közvádat Csalinovics Fordo dr. államtigyész képviselte, a védelmet Kellent Benő dr. ügyvéd láttái el. A vádlott az elnök . kérdésére, hogy vcit-e már büntetve, azt feleli: — Igen, emiatt a dolog miatt, kiküldtek büntetésből a harctérre azzal, ‘hogy a háborít végéig ott kelt maradnom. Az elnök: Ezzel még nem felelt tettéért, a törvény előtt. A vádlott: Esetleg, ha meghaltam volna a harctéren, akkor kit vont volna felelősségre a bíróság? Az elnök: -Miután úgy látom, hogy nem halt meg a harctéren, majd ani’ felelősségre vonjuk. A vádat tehát megértette. Bűnösnek érzi magát? A vádlott: Nem. Igaz, hogy megütöttem. de apám védelmében. Az. elnök: Hogy történt a dolog? A vádlott: Az apám béresgazda volt iludics • Ignác tanyáján. Pólyák' Gábor odajött a tanyára és míutálf '/üpámtnaf harmados volt a kukorica-”es a cirok-, termésben, azt megfelezték, de a Pólyák :előbb elvette az egészből 3 maga részét, és ami megmaradt, azt akarta az apámmal felezni. Ezen aztán szóvita és veszekedés támadt, majd összeverekedtek és Pólyák megütötte az apámat. .42 elnök: Mivei ütötte meg? A vádlott: Nem tudom, mi volt a ke-' zében, de mikor láttam, hogy apám elesik,' akkor én bottal a fejére sújtottam. Az elnök: Hányszor ütött rá? A bakfis Irta: Zsoldos László Téli este volt. Már lágyultak a lámpacsilfagok, a kivilágított kávéházakban és éttermekben épp úgy, mint a kisvendéglőkben és kocsmákban, zsibongva uyüzsgört, vacsorázott, ivott a közönség s a Duna sötét tükrében mélyen lecseppenő aranyként reszketett a fényben úszó parti palota sót ragyogó sárga' gyöngyfüggönye. A budai girtbé-giirha uccák felöl, meg a pesti oldalról: a sejtelmesen 'továbbhúzódó hosszú víztükör fölött titokzatos szárny•'csattogássai láthatatlan galambok szákiak a Gellérthegy fölé, oda, ahol a ré‘gi világban a sepritnyekn' nyargaló boszorkányok szoktak volt éjente gyülekezni. Boszorkányok már nincsenek: a Gellérthegy tetején ez este a galambszárnyú sóhajok gyülekeztek nagygyűlésre. Manapság mindenütt a világon mindenféle érzelmi meg érdekcsoport szervezkedik, akár terjeszkedés, akár helyzetének javítása céljából s a sóhaigyütekezet elnöke, aki egy anyai kebelből szállott, ide, megnyitó beszédében nagyon paefaszos hangokat hallatott azokról a válságos viszonyokról, amelyek közt a sóhajok ma gyakran gazdátlanul, sokszor hajlék nélkül is, hazátfannl tengődve vergődnek. — A sóhajok tiz- és százezrei ver-’ gödriek — úgymond — ma hajlék nélkül. A bennünk élő dthatatlan vágytól, vagy bánattól űzetve szakadnak föl az emberi szivekből s aztán elszáll- Mjt céltalanul kénytelenek keringetik ü BACSMEGYET NAPÚ) A vádlott: Egyszer sújtottam ijedtem- i ben. I Ezzel he volt fejezve a vádlott kihallf gatása- és a bíróság a tamávat hallgat* i ta ki.. * Első tana volt a vádlott atyja, Keezeíi Mészáros János, aki elmondta, hogy a cirok-osztozkodásnál Potyák Gábor mellbe lökre, úgy, hogy elszédiilt. Az elnök: Miért bántalmazta magát Pólyáik? A túrni: A cfrokot elfelezte és még egyszer akarta felezni. Ami később *törtérrt a fia és Pólyák között, azt nem tudja. Szabó-Benke Vince tanú azt mondta, hogy a vádlott egy tűzhely-rostéllyal, ami az udvarban egy kötélen lógott, az istállóból kijövő Pólyák Gábort fejbevágta, úgy, hogy Pólyák elvágódott. Az elnök: Hányszor ütötte incg? A tanú: Egyszer, de amikor fel akart kelni, akkor még meglökte. A vádlott tagadja, hogy vasrostéllyal ütötte meg az elhaltat. A tanít: Vasrostéllyal, meg úgynevezett pocokfogó vassal Pólyák Vince tanú hasonlóan adta elő az esetet. Az elhalt özvegye, Eszes Ilonka csak annyit mondott, hogy az urát súlyosan sérülve, hazahozták és két és fél havi betegség után meghalt. Pcrazsics Bozsidár dr. törvényszéki orvos terjesztette elő ezután az orvosi szakvéleményt az elhalt sérüléseiről, ■maid a perteszédekre .került a sor. A birőság végül bűnösnek mondotta ki a vádlottat halált okozó súlyos testi sértés vétségében és az enyhítő körülmények figyelembevételével egy évi és hűt havi börtönre Ítélte. A borzalmak éjszakája Hasz-husz évi börtönre ítélték egy dúsgazdag özvegy gyilkosait Jagodiuáról jelentik: A jagodinai törvényszék csütörtökön érdekes gyilkossági ügyben’ ítélkezett. Lanista faluban, a Beograd—nisi vasútvonal mentén a múlt évben meggyilkolták Kosztics Natália dúsgazdag özvegyasszonyt. Koszfics Natália a háború előtt maradt özvegyen egyetlen gyermekével. A gyermek azonban nemsokára meghajt és a dúsgazdag özvegynél megjelentek a kérők. Natália hamarosan férjhez .is ment Kosztics Szvetozárhoz. A házasságból nem született gyermek, ezért az asszony öTökbe fogadta Szvetozár unokaöccsét, Atairaszrjét. A fiú felrnevelkedett és feleségül vette Jovics Miíevát. A fiatal házaspárnak később kislánya .született. A családi élet azonban nem tartott soká, kitört a háború és Szvetozár is, Atarraszije is elesett a fronton. . Natália, hogy a nagy vagyon ne maradjon őrizetlenül, odavette mostohatestvérét, Stojilkovics Dragutint. Dragutin és Mil.eva hamarosan megszerették egymást és a szerelemnek következményei mutatkoztak. Koszics Natália’ ekkor elkergette mostok atoátvérét a háztól, de Stojilkovics Dragutin és Jovics Mileva titokban mégis találkoztak és elhatározták, hogy az öregasszonyt -elteszik láb alól. Stojilkovics Dragutin beavatta tervébe testvérét, Milütint és átengedte neki apai örökségét, hogy legyen segítségére a gyilkosság végrehajtásában. Egy éjjel a két testvér katonaruhába öltözve öezőrgeíett Natália házába. Mlleva kinyitotta a kapnt és amikor Natália kijött rneglcérdezrá, hogy ki az, Stojilkovics Dragutin leütötte, azután a két testvér fojtogatni kezdte az aszszonyt, dőbb puszta kézzel, azután Dragutin derékszíjával. Amikor Natália meghalt, a holttestet letakarták a kaíor.aköpönyeggel és kMtték a vasúti sínekhez. Itt még kétszer fejbe szúrták, azután ráfektették a sínre és melléje, lettek egy üveg pálinkát, hogy azt a látszatot keltsék, hogy az asszony részeg volt és elgázolta a vonat. A gyilkosak azután elmenekültök. Éppen ekkor kellett volna arra jönni a beogradi vonataik, a vonat azonban nagyvilágban, mert nem találják meg azt a rcrkmleVket vagy helyzetet, amelyhez szállni készültek. Ilyen hajléktalanná vált sóhajok százezrével bofyonganak szerte 'a földiekén és .nines, aki gondjaiba venné őket. Mások pedig — folytatta — kétségbeesésükben tízezrével sodródnak az elzüllés viharába is míg egész napán át a csöndes bánat vágy epedés szárnyas szőrcsuhájában jártak estére vad élvezetek és tivornya közt fejezik be tiszavirágszerü életüket s feledés mámorába vagy alkoholba fulladva pusztulnak cl. A sóhaj idáig úgy élt, mint .a postagalamb. Megtalálta, akihez küldték s célt érvén, szeplőtelen szárnnyá? szállt vissza a lélek kalitkájába, ahonnan útra kelt. Ennek most vége. Mi, sóhajok — fejezte be szavait — céltalan bolyongás vagy hitvány emberi kapzsiság áldozataivá lettünk s ha most, az utolsó órában is elmulasztjuk a szervezkedést, akkor magunk pecsételjük meg a sorsunkat s előbb-utóbb kipusztulunk, mint a bölény. Általános^ zajos szárnysutoogtatás volt a beszédre a válasz a Gellérthegy tetején a sejtelmes éjszakában s a szóló indítványára a sóhajok szervezkedő nagygyűlése hafározatilag egyhangúlag kimondotta, hogy helyzetük javítása cél iából most rögtön, niég ezen az éjszakán (mert a gyűlés vége már az éjszakába .nyúlt) általános nagy tüntető felvonulást rendeznek az éjbon. ’ S a fényes éttermekben, ragyogó kávéházakban, mulatóhelyeken és elfüggönyözött szeparékhan a gyöngyöző itallal megtöltött poharak fölött a kéken tobzódó cigarettafüst közt, mint ■valami varázslat, egyszerre csak megrebbentek a sóhajok. Ki-ki a gazdájánál, ott, ahonnan napközben, vagy este utrakdt. Most a varázstat látható testet öltetett velük, do most nem gafambszárnyon jöttek, hanem csattogó vércscszárnyakon, vvsongva, mint elátkozott madarak, mint megannyi Kdére. Örvény módjára belékcrrngtek az élvezetek és tivornyák kellős közepébe, amely ok máskor a iiizfoaíáhrkat okozták, {eldöntötték a gyöngyöző itallal telt poharakat ’ és palackokat, amelyekbe máskor betefultak, csőrükkel treki' csaptak a cédáknak, a mámornak és a feledésnek s pokoli vijjogás közben nehezedtek rá mindenkinek a mellére, akit hűtlenségen értek maguk iránt. S a mulatóhelyeken hirtelen elnémult ■a zene, az ajkakon megfagyott a léha vágy és a csók, .a feldöntött poharakból kiömlő ital komor őszi eső gyanánt kopogva csepegett le a földre a terített asztalokról és a részegek kijózanodva temették gondterhes homlokukat a tenyerükbe és mélyet 'sóhajtottak. Fehér ágyon, fehér szobában, fehéT függöny mögött álmatlanul feküdt egy tizeafhat&ves leányka s bogárszemc nyugtalanul csillogott bele az éjszakába. Szülei ott aludtak inthette a szomszédos hálószobában s a bakfis. aki felsőbb gimnazista létére eredetileg a Sinus és cosinus másnapra föladott nehéz problémái miatt .nem 'tudta lehunyni a szemét, már másfél óra óta .álmatlanul hánykolódott a csipkés paplan alatt. Mert, noha odakint rnég tél volt és ablaka alatt a hideg álldogált, bimbózni kezdő sejtelmei már megéreztették vele a tavaszt s a cosinus helyett most már eitttek a homályos sejtelmet. 1926. február 26. késett és a pályaőr megtalálta u holttestet a síneken. A gyanú azonnal Jovics Milevára és szeretőiére irányult és a gyilkosok nem is tagadtak. Azzal védekeztek, hogy az öregasszony szerelmük útjába állott. A bíróság Stojilkovics Dragutin: és Stojilkovics Milütint hasz-husz évi, Jurta, Mitévőt pedig tizenöt évi snlyus börtönre ítélte. Az ügyész, aki halálbüntetést kért a vádlottakra, íelebbezett. Pénzzavarral küzd az ármentesitő-társulat A gazdák földjét elönti a viz A baranyai földek évek óta minden ősszel viz alá kerülnek, a viz ott marad a földeken télen át, tavasszal az olvadás megduzzasztja az áradást s így a Duna és a Dráva-menti községekben lehetetlenné válik a tavaszi vetés. Az idén a drávamenti községeken kivül Dárda, Kopács, Beje, Daróc községek határának egy része áll viz alatt. Vannak ugyan ármentesitő társulatok Baranyában, de ennek a lakosság, amely már majdnem teljesen tönkrejutott, nem «ok hasznát látja. A Leijei állami uradalom vizlecsapoló társulatának hosszú időn át nem volt szene, azért nem tehetett semmit a talajvíz lecsapolására- Most is kevés szene lehet, mert még mindig csak elvétve működik. A másik baranyai ármentesitő működésén is erősen meglátszik, hogy gazda sá-i krízis van. A dárdai ármentesitő társulat fizetési nehézségekkel küzd s sem az egyre szaporodó kiadásokat, sem a felvett kölcsönök kamatait nem tudja fizetni. Az ármentesitő, amely Torjancsi községtől Osijekig lett volna hivatva az életet adó földet a vizáitól védelmezni, fizetésképtelen s ez csődbe juttatta az érdekelt gazdikat. Az érdekelt községek lakói most Leovac Dragisau és Banac Ljubomir, a kerület radikális képviselőihez fordultak s a kormánytól kértek segítséget. A képviselők ígéretet kaptak, hogy a dárdai ármentesitő vezetésére kormánybiztost neveznek ki s megkezdik a viz lecsapó'ását. nem hagyták aludni. — Ab —- sóhajtotta magában és bizonytalanul és minden határozottabb gondolat nélkül — csak már nagylány lehetnék! A gazdátlanul, , 'hajlék nélkül, hazát: fanul síró, mámorban, alkohol közt, léha tivornyák és céda csókokban fuldokló sóhajok visongva, vércseviiiogással verdesték odakint mindenfelé megvadult szárnyaikat, hogy újra ren-; det és tisztességes életet teremtsenek maguknak a züllés meg erkölcsi pusztulás lejtőjén: és, hatalmas kavarodás közt-• riadtan, ijedten keringett félénk rebbenéssel a zűrzavarban a bakfis ajkáról, elszállt piciny ga'ambfióka. Anyák sóhajai keresték ai fiaikat, férfiak a hűtlen kedvest, nők a csábítót, elzüllött gyermekek a bűnös szülőt, nyomorban sínylődök .a szebb jövőt, vagy örökre letűnt jobb időket, kapzsiak lelkén vergődött « gazdagság, betegekén az egészség, bűnösökén a magábaszálló lélek visongó sóhaja s a magamagát kereső életnek ebben ,a pokoli Bábelében egy elkeseredett vércse vad szárnycsattogással kergette vtszsza az elhagyott . leányszobához a megrémült galámböcskát, mérgesem s mégis. féltőn vijjogva utána mikor beröpült a varázsütésre kinyilő ablakon: — Mit keresel"’ köztünk ilyenkor te... te éretlen kölyök?! ... A megriasztott fehér galambsóhaj fáradtan hunyta le szemét a tizenhatéves lányka csöndesen pihegő kis keblén. Ah, nem való nekik még a zivataros nagyvilág. Elszunnyadtak. S a bakífs.., Árgyclus királyfiról álmodott.
