Bácsmegyei Napló, 1926. február (27. évfolyam, 31-58. szám)

1926-02-25 / 55. szám

I 4. oldal. BÄCSMEGYE! NAPLÓ február 25. Izgalmas szócsata a novisadi közgyűlésen A polgármestert egy bizottsági tag súlyoz becsületsértéssel illette Növfszaáíót jelentik: Noviszad város kisz-élesiíeU tanácsa szetttára délután folytatta a hétfőn megszakítóit közgyű­lését, amely váratlanul óritísi botrány* nyal fejeződött be. A botrány közép­pontjában űr. Miiovánovics Milován poigánucsíer és Popovies Jeita városi képviselő állanak és igy a történtek an­nál te inkább kínos feltűnést keltenék, után a közgyűlés foglalkozott a káty.i gátra vortatkozó tanácsi javaslattal is; ■Az ügyhöz Pop a vies Jefta űr. szólt -hozzá és egy bizottság kiküldésével kapcsolatban kifogásolta Miiovánovics polgármester eljárását, mire a polgár­mester megvonta tőle a szót. Popovies erre súlyosan becsületséríö kifejezésekkel illette Műovúnovics pol­gármestert, aki indulatosain kiáltotta: — Nem engedem többé beszélni 1 Felkiáltások: De joga van beszélni, .folytassa. Miiovánovics polgármester Popovies felé: £u vagyok a polgármester, míg maga egy közönséges bizottsági tag. . Erre óriási botrány tört ki, a kiszéle­sített tanács tagjai viharosan tüntettek ’Popóvics mellett. A nagy zaj íruatt le­hetetten volt tovább folytatni a tárgya­lásokat, mire a közgyűlést berekeiztet­­ték. sági tagság alól s a legkfczcléWbl közgyűléseit már nem jelenhet meg. E pillanatban tehát nincs senki, aki az adósérelmeket a közgyűlésen szóvá tegye. Elhalasztják a szuhoticai adóíüitetési az önzetlen lakásban Egy szuboticai kereskedőtől nag v » ÉüHayiségfi ékszert és készpénzt loptak el Szubotica város csütörtökön nem tart közgyűlést Az adősérelmek elmondására kijelölt szónokot felmentették a bizottsági tagságtól Szubotica város csütörtökre ösz­véleményezés végett megj mert a polgármester is, Popovies is a radikális-párt tagja. A szerdai közgyű­lés napirendóén egyébként á .hídépítés kérdése szerepelt. Plavsics Nikola városi főmérnök is­­aüertefté a hídépítés ügyét és iadityá­­myozfa, hogy a város mestcsszcn kül­döttséget az épitésügjl mínfsítMumba és- kérjen határozott választ a minisz­teriéit, frajiandó-e a minisztérium a hi­dat'rövid esen felépíteni. Az esetben, ha a híd építésére mtes kilátás, tegyen a város ajánlatot, amely szerint, ha a mi­­•rihastérídm tiz-tiz-enöt évre átengedi a lildWtz szedésének a jogát, a város felééi' «.'.dunai Indiát Ktícin Mita ha­sonló értelemben szólalt lel, egyben kö­zölte, hogy TtifunOvics vallásügyi mi­niszter kijelentése szerint márciusban ■sor kerül a Itidépités megkezdésére. Míjatovics István, dr., Popovies Jefta, Vujevics Radovan, Grcsics Grttjó és Ciavrilovics György felszólalása után a közgyűlés eíltatározla,' hogy a város ré­széről küldői tség fogja fölkeresni Uzu­­ucwics- építésügyi minisztert, Jtogy a hídépítés ügyét megsürgesse. A küldöttségnek, amelyet dr. Milová­­imias Milován polgármester fog vrzeí- JM, Popovies Dákó, Muntyán György, Mijátovics István, Dobanovacsld Velj­­kó, dr. Popov Mil órád, dr. Popovies Jefta, dr. JlicS Brarfkó, Jelies Dimitrite, Szaruđnks Milán, Jovánővics Vásza, (iavrilovics Gyóka, Gerde Száva és Plavsics Nikola tesznek a tagjai. A hídépítés kérdésének le tárgyal ásó szehivott közgyűlését Malagurszki Albe polgármester elhalasztotta és hír szerint a kiszélesített tanács csak a jövő hét folyamán ül össze, hogy a csütörtökre összehívott köz­gyűlés napirendjét letárgyalja. Ma­lagurszki polgármester rendelkezé­se nagy meglepetést keltett a vá­rosban, mert tekintettel arra, hogy a közgyűlés napján szándékoztak demonstrálni a szuhoticai kereske­dők a nagy adókivetések és szigorú adóbehajtások ellen, nagy érdeklő­déssel várták a csütörtöki napot. A város vezetősége úgy nyilatkozott, hogy a közgyűlést amiatt kellett el­halasztani, mert a tanács még nem készült el teljesen a tárgysorozat előzetes letárgyalásával. Csak utóbb derült ki azután, hogy a közgyűlést Malagurszki polgármester a szubo­­ticai Kereskedők és Gyárosok Egye­sületének kérésére halasztotta el. Szerdán délelőtt ugyanis Damja­­novics Milán, a Lloyd titkára és Pendzsics György kiszélesített ta­nácstag vezetésével küldöttség ke­reste fel Malagurszki Albe polgár­­mestert. A küldöttség közölte a pol­gármesterrel, hogy a szuhoticai ke­reskedők és gyárosok egyesülete ugyan a városi javadalrni hivatal átszervezéséről szóló szabályrende­let-tervezetet, mindeddig azonban még nem tanulmányozták át. Mint­hogy a kereskedőkre nézve nagy­­jelen tősége van a javadalrni hivatal átszervezésének, a küldöttség kér­te, hogy a közgyűlést néhány nap­pal halasszák el, hogy addig beter­jeszthesse véleményét. A közgyűlés elhalasztása termé­szetesen maga után vonta a keres­kedők demonstrációjának az elha­lasztását is. A sznboticai Kereske­dők és Gyárosok Egyesületétől ka­pott értesüléseink szerint a csütörtökre tervezett két órás sztrájk elmarad, a kereskedők nem fogják üzleteiket bezárni, hanem az adós-tatárium elleni tün­tetést arra a napra halasztják, a melyik napra a közgyűlést össze­hívja a város vezetősége. Nem utolsó pikantériája a városi politikának, hogy Brankován Iván bankigazgatót, akit a Kereskedelmi Egyesület kijelölt arra, hogy a ki­szélesített tanács legközelebbi köz­gyűlésén az adósérelmeket szóvá­­tegye, hirtelen lelmentették a bízott-A szuhoticai rendőrséget szerdán dél­ben arról értesítették, hogy ismeretlen ■tettesek kifosztották Szabó András sza­­bckiica't fiiszerkercskedő Mrazarilyevu­­uectt 10. szám alatti lakását, A rendőr­ség nyomban megindította a nyomo­zást, amelynek során eddig csak azt si­került megállapítani, hogy a' betörés tettesei ismerősek voltak a helyi viszo­nyokká! és így a kettő terépösip»fettet rcmMkezve kitoltak be a fűszertores­­kedö lakásába. Szabó András kereskedő ugyanis csa­ládjával együtt kedden este megláto­gatta aiíyósát, akinél éjszakára is ott maradtak, úgy, hogy Mra'zarityevs-uc­­ca 10. szám «alatti lakásukban kedden éjjel senki sem tartózkodott. A betörök kétségtelenül tudták, hegy a házbelick hamarosan nem térnek haza és 4gy za­vartalanul dolgozhatnak. A lakás egyik uccái ablakát benyomták és azon ke-' resztöl másztak be a lakásba, ahomtan minden értékes holmit magukkaJ vit­tek. A betörési csak szerdán délben fe­dezték fel Szabotté ugyanis ekkor ment haza és meglepődve tapasztalta, hogy' Va&tneratyi szekrény tárva-nyitva, ííre-< sen áll Mint később megállapították, a betörök nagymennyiségű ékszert, kész­pénzt, ruhaneműi és ezüst evőeszközü­kéi vitték el, mintegy hatvanezer dinár értőkben. A rendőrség a vakmerő betörök kéz-, fekeritésére széleskörű nyomozást ren­delt el. Egy kritikus albumából Ma: Baedeker , Csák azt a háborút tekinthetjük igazán megnye rínék, amelyet meg se indítottunk — amelyet sikerült elkerülni. Úgy. hogy el lehet mon­dani: több csatát nyertek meg a minisztériumokban és a követség! palotákban, mint a harctereken. Mert az elmaradt háború mind a két küzdő fél nyeresége, a megví­vó ft pedig az egyiknek s nem ritkán mindkettőnek — a veresége. * Aki azt állítja, hogy ídőnkint szükség vem háborúkra (s van nem egy komoly tudós és történetiró, aki ezt hirdeti), alapjában nem mond egyebet, minthogy az embe­rek: vadállatok, akikből korszá­­konkint kitör a rombolás dühe s a vágy. hogy fölfalják egymást. Hí­zelgőbb magyarázatát adni annak a megállapításnak semmiképpen se lehet. Mert ha az ember: ember, ha mindig az és sohase vadállat, akkor mirevaló és hogy’ törhet ki a háború?-)£ I Háborúk által a győző sose nyer­het annyit, amennyit a győztes félj vészit. Az emberiség és a kultúra; tehát okvetlenül a rövidebbet húzza. terült cl a földön, az én emberem mélységes fájdalommal, ijedten ki­áltott: »Nem ezt akartam!« * A háború előtt azt mondták a po­litikusok, hogy »ez igy nem marad­ható azt a fölfegyverzett békét, amely akkor dúlt Európában, az államok »nem bírják ki tovább.« Nos és a mostani fegyvertelen há­borút meddig bírják ki a nemzetek? Nem jobb a fegyveres béke. mint a fegyvertelen háború? * Egy költő sóhaja: — Sohase éreztem olyan élénken, mint ebben az évtizedben a vágyat léghajóra vagy repülőgépre ülni s a fellegek fölé szállni. Sose kíván­koztam annyira a magaslatok szűzi légkörébe, mint most. amikor Gde­lén t« olyan miazmás lett a földi atmoszféra. Oh. menekülni innen s a levegőétherben venni íélekzetet, inly jóleső, fölszabadító, újjászüle­tő érzés volna- Vagy pedig egy szigetét szeretnék, kicsi szigetet (Nagybritamiia erre a célra tulnagy lenne), amelyet csupa romlatlan ember lakna, aki semmit se tud a háború borzalmairól és annak nem kevósbbé borzalmas következmé­nyeiről — egy szigetet, ahol tiszta levegőt lehetne szívni és tisztát ki-Egy úriembertől hallottam: — Ez a háború és ami utánna jött, eszembe juttat egy párbajt, amelynél az egyik félnék a segédje voltain. A jó ííu nem volt ‘ valami vérengző természet s nem ?s vala­mi elsőrendű céüövö. de azért rá­lőtt az ellenfélre, csak úgy »ka­pusra.« S miköfl azf szegény holtan ; lehelni. Mily nagyszerű légváltozás jvolna az! Egy akkora darab föld, j mint Capri vagy (ha a Sors sokall­­! uá) egy még annál is kisebb, ahol nem látszana semmi, csak levegő és viz s az a darab szikla, amelyen csendes, elégedett kotniszság- és hábornmentes életet élhetne az a kevésszámú békés ember, aki lak­ná! .»» Sog» yágyódtam igy sóvá­rogva egy ily magányos. sZeiive­­délytelen darab földre, mint mos­tan. amikor itt olyan szomorúan és erőszakosan tülekedik a háborúban meggazdagodott és elszegényedett népség, amikor munkáért, kenyérért, lakásért, mindenért verekedni kény­telen a megbukott és poziciótvesz­­tett ember, amikor oly zajos, orde­náré és kegyetlen a világi üzlet.,. Levegőt, tiszta levegőt kérek! Szegény poétám, türcltmmel kell lenned. — Meddig? Isten tudja! Talán a jövő évezred regényéig... * Ha nézzük a világltlstóriát s ta­nulmányozzuk a háborúk történe­tét. azt találjuk, hogv az emberiség egyebek közt abban is különbözik á Bourbonoktól, hogy inig ezek mitse tanultak és mítse felejtettek, ad­dig amaz sokat tanult ugyan, de még többet felejtett. Máskülönben nem menne bele minduntalan egy olyan kalandba, aminő a háború. Istennek ezt a parancsát: ne ölj, nagyon különbözőképpen magya­rázzák. Focit marsall és Hinden­­burg tábornok egészen másként, mint Romain Rolland vagy a bor­­deauxi érsek... Ha a háborúban azt mondja egy katona: »én meg akarom tartani a tízparancsolat törvényét, amely szerint nem sza­bad ölni s ennélfogva nem foghatom a puskámat az embertársamra, még akkor se. ha az más nyelven imád­kozik és káromkodik, mint1 én« — akkor ezt a katonát nagyon rövid tárgyalás után minden ünnepélyes szertartás nélkül, agyonlövik. Azazt megölik, mert nem akart ölni. Ha­lállal büntetik, amért komolyan vette a tízparancsolatot, amely el­ső étappe volt a civilizáció ország­­utján — kiveszik, mert meg akar­ta tartani azokat az erkölcsszabá­lyokat. amelyekkel először ismer­tetik meg az őserdők egyszerű fiait, a négereket, indiánokat és egyéb primitiv embereket, akiket épp ezekkel a tanokkal iparkodnak megnyerni a polgárosultságnak ésa kereszténységnek, ■* Vannak, akk nem értik, mért ke­seregnek a kultúra barátai a hábo­rú s a nyomában támadt bajok mi­att. A nagy világégésnek egyik leg­­szomOrubb jellemvonása, hogy so­kan jól érzik magukat benne, ál­tala és utánna, mint boldog nász­­utasok a mézeshetek édes idejében, s akik tágra nyitott szemmel cső-, dálkoznak, bogy másoknak ez a' színjáték nem tetszik Igaz. a dög­keselyű is jól érzi magát a csata­téren s valószínűleg ö se érti. hogy mások mit találnak kellemetlennek és orrfacsarótíak rajta * A Békének százszor annyi ideig kellene tartani, mint a háborúnak, hogy jóvátehesse a károkat, ame­lyeket okozott s meggyógyíthassa a sebeket, amelyeket ütött. De hát lehetséges ez? Képzelhető ilyen bé­ke? Hfsztn az már majdnem örök béke volna! $ erre csak akkor lesz kilátás, ha az emberiség kipusztul. Akkor béke lesz. Örök béke... A háború két táborba osztotta az európai emberséget, a béke — töb­t

Next

/
Thumbnails
Contents