Bácsmegyei Napló, 1926. február (27. évfolyam, 31-58. szám)
1926-02-21 / 51. szám
1926. február 21. RÄCSMEGYEf NAPL0 Maryllahercegnő Dunaparti kisvárosban jártam. Éjfélig it vonószenekar vegyes dalokat játszott. A nő szép volt. Szőke haj kom uázta fehér arcát. Almatag, bágyadt szemében vágyak éltek. Kék volt, brilliáns fényű. Nemes vonalú szája mögül elővillantak apró, fehér fogai és nyakának ívelése a legszebb volt, amit va laka láttam. < Lényétől megfinomodott az étterem. A sárga faiak nemes patinát kaptak, kisváros jelentéktelenségei, irdatlan föl dek birtokosai lettek, akik apró homokfutón szaladnak zenét szívni, beszélgetni.'Az átutazó ügynökök, dupla kópiás rendelőkönyvük fölé hajolva; ábrándos szemmel bámulták. A pincérek suhantak és nyeszlett frakjuk uj fényt kapott. — Nem tetszik ismerni? — mondta fizető. Marylla hercegnő — orosz menekült Aztán csalt ültem egyedül és néztem, A hercegnő társaságban ült. Orosz urak <— orvosak voltak. Éjfélkor kiürült terem. A kenyeres sarokban aludt. Püffedt, vörös képe volt. Csámcsogott álmában. Sokáig figyeltem, mert egyedül voltam, nem lehetett mindig a herce: nőt nézni, meg a szivem is fáit. Ilyenkor az ember minden apró dolgot megfigyel. Hercegnőék sokai ittak. Percenként hordta az uj üvegeket a pincér. A zenészek vacsoráztak. Most nem néztek ki muzsikás embereknek. A zongorista alul fogta a villát, szemüveges kis arcát belehajtotta a tányérba és evett mélabusan, érzéssel, mintha ez lenne a művészet és nem a- billentyű. , Nagyon néztem a hercegnőt. Oiyan fájó melegséget küldött 3 szeme. Mit gondol felőlem? — Nevetséges figura lehetek a nagy étteremben, egyedül, túrstaian gubbasztó, félüter bor mellett. A szemem égett mikor a zene újból játszott És akkor megmozdult a társaság. Most virultak ki -- hirtelen. Ütemes, tapsos orosz melódia. Az afvó kenyeres felriad. Olyan - rökönyödötten néz, mintha mondaná: — Hallatlan, az ember,t aludni sem hagyják! Aztán oda ültem közéjük. A hercegnő szólt a szomszédjának. Meleg volt a bemutatkozás. Az orosz dalok nosztol- Kiás fájdalma szivünkbe siklott, közelebb kerültünk egymáshoz^ A bortól vontatottan ömlőitek a szavak. Visszhangos lett a terem, minden nagyon messziről jött. — Ob Moszkva! —csicsergett a hercegnő. Mesélt elmúlt életéről, amint az érzelgős novellák. Szemének könnyes révülete igaz volt és a hajnal szürkeségében, amikor sötét a lámpa fénye; vállamra borult és elnyújtott síró hangon, a bor mámorában ismételte: : —Menjünk Moszkvába, jer velem Moszkvába!! Kivezettem a székek közül. A kisváros némaságában összebújva mentünk Moszkvába. Látod ez itt a külváros. Mindjárt ott leszünk a Névánál. A Duna vize csendesen bodrozódott, mint az alvó ember szive. Az uszályok óriási koporsóra hasonlítottak. A borda oldalát rnfnoton egyformasággal csapkodta a hullám. Nézd milyen szép a Neva! Ott ködük a Kreml. Hallod — messziről szán csilingel! Jeges szél borzongott. összerezzent Szeméről szétfoszlott a mámor borult függönye. — Ez nem Moszkva, itt nincs a Kreml! — Szája sírásra biggyedt, hirtelen látó gyerek volt, aki a mese rózsaszín fátyla mögött, nem látja a szavak igazát, a kacsalábon forgó vérkastélyt. Nem lehet tovább mesélni. Vigasztaltam — messze van innen Moszkva. A Duna— igen a Duna valahol összeölelkezik a Névával. A viz meglátja a Kreml-í. — Hangosan folsikoltott Üzenetet küldött a Névának! Lementünk a vízbe. Lábunk a nedves iszapba sülyedt. A herceg?iő a tíz főió hajóit Mögötte 17. oldal álltam, mißt kísérő a temetésem Felsírt és könnyeit vigyázva cseppentette a vízbe. Kakas kukorékolt az uszályon. Mész- j sziről hajós legények jöttek, reggel volt i Haza mentünk. A bucsu2ásnál álmatagon kérdezte: — Mit gondol a könnyeim már Moszkvában vannak? Vajda Ferenc Péter és a nÖK ívta: László Ferenc Kis zsámolyán ült a sok apró olló, ráspoly és inás műszer között Valami furcsa izgatom szoritoafci össze már reggel óta a szivét, A zuzmarás, dermedt téli reggelen már otthon öltözködés közben másképpen készült erre mai napra, mint a többi szürke és egyforma hétköznapra. Amikor a még álmos, sötét uccáikon a munkahelyére, a gőzfürdőbe sietett, bizonytalan érzéssel érezte, hogy ma történni keli valami különösnek, valami sorsdöntőnek az ő unalmas, szomorú éleiében. Reggel óta dolgozott, úgy mint máskor, a korai órákban álmos vagv borízű férfihangok parancsait hallgatta, de most a déli órákban már csengő női kacagástól volt hangos a fürdő és mezítelen női lábak váltakoztak gyorsan az ölében. Ott, ahol a zsámolya állt, a falon arany-betűs tábla hirdette: »Pedicur.« A fürdő vendégei azonban egyszerűen tyuksze-mvágónak hivták. Kora gyereksége óta .-tanulta ezt a- mesterséget és sokáig ina-skodott egy mogorva öreg mester mellett. Még si-hederszámbame-nő legény-ke volt, amikor már önállóan kezelte a tyúkszemeket. Nem volt mulatságos mesterség, de hamar megszokta, mert nincs az a foglalkozás, amibe ne lehetne beletörődni. Gondosan kaparta naphosszat csúnya és idegen lábakon a bőrkeményedéssket és vágta óvatosan a tyúkszemeket, fájdalom nélkül, ügyesen, mert ettől függött az üzleti hírneve. Valami -közeli, furcsa nexusba került így .-a lábakkal, amelyek átmenetileg megfordultak a kezében, a kenyéradó lábak az ő ken-yérkereső kezeiben. Csak a női lábakkal volt baj. Különösen az utóbbi időben vette ijedten észre, hogy ha fiatal nők hajtották az ölébe mezítelen lábaikat, akkor nem tudott nyugodtan, vigyázva dolgozni. Ilyenkor -ijedten eszmélt ajva, hogy cserbenhagyja a nyugodt biztonsága és a máskor higgadt és bictGS kezei -reszketve nyúlnak a karcsú boka bársonyos melegéhez. Forróság öntötte el a testét, amikor -a fürdőtől kipirult friss és fiatal nők hiányosan Öltözve, kicsit zilált hajjal, lustán dny ajtózva és a meleg fürdőtől bágyadtan az ölébe tették a mezítelen lábukat Vagy amikor a kádfürdő vendégei behívták a kis fürdőszobába, ahol elszórtan feküdtek női hérrremü darabok, meg selyemharisnyák és vallatni titokzatos és izgató parfüm-illat keveredett össze a női test :g kipárolgásával. A nők. akik kabinjukba hivták. csodálatosképpen sohasem gondoltak arra, hogy férfival maradnak egyedül Jpnge fürdő utáni öltözékükben a kis fürdő-kabin intim magányában és Péternek, a tyukszemágónaik sokszor fájt keservesen, hogy nők, akikért ő férfiúi vágyainak forró hullámaival szenvedett ,nero tekintik férfinak, -akinek szerelmes és erőszakos ölelése örömet adhat és kínokat oszthar. Fiata!, egészséges testének lázadozásáva.i dolgozott és alig értette, hogy mit beszélnék hozzá. A vér fenyegetően lüktetett ereiben. 3 szive vadul kalapált és furcsa, merész álmok zavarták meg szegény józan eszét Péter, a hármasba hívják! — iasztotta fel a fürdoraesíer éles, közömbös hangja. Gépiesen szedte össze cók-mókját és zédülten támolygott be' a kis zsámolylyai és műszereivel a hármas kabinba. Ott már tür^ljnoftcuij} várta az asz■oay, Szép, fiatal.ós egészséges, mint] Péter. Jólápolt asszony, aki mintha csak arra született volna, hogy szeressen és hogy szeressék. Félig felöltözve fogadta a tyukszemvágót Álmos, fürdésutáni bágyadtisággal nyújtózott el a kádfürdő szobájának kis párolásán és amikor Péter belépett, csak éppen a fejét emelte fel:. A feliér vállai mezítelenül incselkedtek ki a fürdőköpeayből amelynek két szárnya lazán volt csak egymásrateritve. A ferdére csúszott köpeny mély kivágása sokat engedett sejttetni a formás, kemény keblekből és a láb mezítelenül kínálkozott Péter ölébe. Az asszony közömbös volt. mint mindazok a nők, akikkel Péternek itt dolga volt és nem gondolt most másra, mint jól ápolt testének gondozására, amihez hozzátartozott a ptdrcür is. De az egész kabint elöntötte valami érzékeket korbácsoló illat, a cliyprcnck húsba, bőrbe, ruhákba beidegződött hódító illata. A levetett ruha, a selyemharisnya és a rózsaszín selyeming idegenül, árván hevertek szanaszét és a pompás fiatal asszony úgy mutatkozott meg Péternek, mint ahogyan csak az ura vagy szeretője előtt leplezi le magát a nő. Péter gépiesen munkához látott. De a keze ostobán reszketett, a szemei előtt kavargó köd homályosuk. Ez az asszony már rég foglalkoztatta a bus, árva legény-fantáziáját. Va'am-i olyan elérhetetlen szerelem-félét érzett iránta, mint az állóhelyről vágyakozó kisdiák a primadonna iránt. Tudta, hogy a vágy inkább mardosó kétségbeesés, fájdalom. keserűség, a soha be nem teljesülés i-téletes érzése, semmint öröm és kielégülés. Régen érezte már, hogy ez az asszony tudná igazán lecsillapítani lázadó vágyait, hogy ennek az ölelése megnyugtatná makacsul követelőző érzékeit és egyensúlyba hozná egész felzakiatott léikét. Máskor, józan és nyugodt perceiben tudta, hogy ez csak botor kivánság, elérhetetlen) óhaj. Milyen messze van ő, az egyszerű ostoba munkásember ettől a kényeztetett, finom asszonytól... És éppen ma keHett megint megjelennie -szomorú, magányos legfertyéletóben ennek a nőnek... Éppen ma, amikor úgyis vad lázak hajszolják valami kavargó örvény felé... Félt magától és félt az asszonytól. A nő ösztönös kacérságból, vagy ta-l Ián csak azért, mert nem is vette figyelembe Péter jelenlétét, kéjesen nyújtózkodott, mint az álmos macska- Ebben a pillanatban a laza fiirdököpeny lecsúszott az egyik oldalán és kihívóan, szinte erőszakos kmáfkozássa! . láthatóvá lett a melle, mint .a- leszakitásra váró érett gyümölcs. Az egész csak egy szempillantásig tartott, mert a következő másodpercben az asszony már sietve rendbeszedte a rafconcátronkodó ruhadarabot, de ez q pr*aná‘t elég volt ahhoz, hogy Péter mindent észre vegyen. Elsötétült előtte a világ. Mintha forró számum csapta volpa meg, a torka kiszáradt és lázasan kalimpált benne a szive. A homlokán kidagadtaik az erek és a keze remegett. Vöröses köd ereszkedett a szemei elé, nem látott semmit, csak a pompásan iveit női láb melegét érezte a kezében, -amely remegve mind feljebb és feljebb csúszott a bokán és már a comb forró bársonyát simogatta. Egy pillanat volt, az egész és Péter már öntudatlanul ráhajoit az asszonyra, hogy a láz vad parancsának engedve magáévá f-ógye. Olyan váratlan volt ez d vad fellobbanis, hogy az asszonynak alig volt Ideje a védekezésre. Péter görcsösen ölelte magához ■az asszony fehér testét, a száj« már mohón és öxökszomjasan a másiknak, piros ajkát kereste, amikor az asszony, a rémület erejével kiszabadította egyik, karját a vad ölelésből és undorodva sújtott öki-évei a férfi arcába. — Megbolondult?!... Ha azonnal el nem enged, segítségért Idáitok... —' sziszegte ijedtem és mégis fenyegetően. Az ütés megtántoritotta Pétert. Bambán engedte el az asszonyt és hunyorgó szemmel nézett körül, mint aki álomból ébred épp okkor, amikor már a beteljesülést Ígérte az -álomkép. Az asszony izgatottan szedte rendbe szétzilált ruháit és még mindig remegett 3 hangja, amikor az undor szavait köpte a férfi felé: — Nyomorult... Mit gondolt maga? ... Egy ilyen senki ilyesmit merészeljen. .. Vigyázzon, mert feljelentem és tüstént kidobják innen... Péter csak most tért magához. Ezek kijózanító szavak voltak. Elveszti a kenyerét ... ha valahogy nem tesz jóvá mindent... Félve nézett a kipirult aszszonyra. akinek a tekintetéből most tisztán látta a megvetés és az undor kifejezését. Zavartan és félénken dadogott: Ne tessék haragudni... nagyságos asszony... Magam se tudom hogy történt ... Még sohsem fordult elő velem ilyesmi... Mit is akarhatnék én... a nagyságos asszonytól... Egy pillanatra -ugylátszik... elvesztettem az eszemet... Nem tudtam, hogy mit csinálok... Tessék megbocsátani... és ne csináljon a nagyságos asszony jelleme tlenséget ebből a dologból... Az asszony nem felelt semmit. Felsöbbségének tudatában az arca már megnyugodott és egy alig észrevehető futó mosoly táncolt,az ajka, körül. Leült és mintegy a megbocsátás jeléül* odanyujtotta Péternek a másik lábát. A férfi bűnbánóan bámult az asszonyra é« alázatosan, az asszony ütésének sajgó érzésével a lángoló arcán, szolgai meghunyászkodással, serényen látott munkához. Amint a láb fölé hajolva újból dolgozni kezdett, már nem a férfi vc-lt, hanem megint csak Péter, a tyúkszem* vágó. ÍtSa€jfTl'^.\IÍ JöbeunaRatts jgSs? fr Méjf a mély ráncokat is picirecmwlsió ;s „Visa gin a Adelina Patti“ állandó használata. Üvegje 30 dinár, kapható gyógys ertárakfoan, drogé-iákban és illatszer árakban. Jugoszláviai főraktár: Zagreb, Gajrva uiica 8. lezáró, 7413 ‘drótköteleket* % fifcližcUi!* vs crspa&z rízkuzalokat, | é ‘szóláuipazőmórokat, autenadrótokat, ólomká- Ž ö beleket elsőrendű minő égben, jutányos ár Ä $ szállít a Novisaái Kábelgyár (Kadnickn ni. 2.) $ # j_____________Te efoo: 121. ___4433 & JUGOSLAVIA ALTALANOS BIZTOSÍTÓ TÁRSASÁG Bácsmetjyei főtelepei: NOVJSAD Peíxa Zrinjsko^ ul, 36. Telefon 55. SÜBÜTICA Kr. Aleksandrn u. 7. Telefon 330, ŐÖ8IBOR íclefon 216.
