Bácsmegyei Napló, 1926. február (27. évfolyam, 31-58. szám)

1926-02-21 / 51. szám

1926. február 21. Kisebbségi Élei • • • A poklámról érdekes nyilatkozatot tett. az erdélyi magyar párt egyik ve­hetője. . »Beraiürdcet—.mondotta—nem az érzelem, és nem a szenvedély irányit, hanem kizárólag az érteiéin és a józan ész világossága. Józan.'és higgadt meg­fontolás után határoztuk el inasunkat arra, hogy mi legyen: a teendőnk. Sem Moszkva, sem Budapest irányítása élőt-, tünk- nem számit, háziéin az, hogy ezen •a- földöli évezredes tradíciónkhoz . Ili-; vca ehessünk és gazdaságilag és poli­tikailag érvényesülhessünk. Céljaink kizárólag realitásokon alapszanak. Azért fogadtuk örömmel azt a békiilé­­keny lépést, .amelyet a liberálisok koa­líciós ajánlata jelentett .'a számunkra. 'Nem is tagadjuk, ez a mi koalíciónk, nem szerelmi házasság,, liánéin kizáró­lagosan érát kegyesség, airielyet arra., a célra kötöttünk, hogy mennél job­ban biztosíthassuk érdekeink védelmét.« # A szlovenszkói magyar nemzeti párt törvényjavaslatot dolgozott ki, mely a volt magyar íiszívisé óik 'nyugdijáról és végkielégítéséről kér ’intézkedést. A tör­vényjavaslat első passzusa- Így szói: »Mindazon állami, vármegyei és ren­dezett tanácsú városoknál alkalmazott tisztviselők és alkalmazottak, valamint az egykori osztrák és magyar véderő katonai havidíjasai — úgyszintén a köz­ségi és körjegyzők,; kik Szlóyenszkó teljhatalmú miniszterének vagy bár­mely más hatóságának rendeletévé! nyugdíj,- illetve végkielégítés iránti igé­nyük épségben tartása mellett vagy áré kiil jogerősen el lettek _ bocsátva, illetve állásuktól felmentve, unreny­­myiben csehszlovák állampolgárck, te-, kiutat nélkül az ez ügyben kiadott Ven­deletekre, jelen törvény katá'ybalépésé­­-től számítóit három éven belül jogo­sultak a csehszlovák köztársaság ille­tékes hatósága előtt nyugdíj, illetve végkielégítés iránti' igényüket érvé­nyesíteni és igényükkel a tent hivat­kozott törvények, illetve azok végre­hajtási rendeletéi megfelelő szakaszai­ban előirt folyamodás!, illetve szolgá­­lattéielre való jelentkezési kötelezett­ség elmulasztása okából ti nem uta­síthatók.« A magyar nemzeti párt ezt a javaslatot a parlamentnek a legköze­lebb be fogja terjeszteni. * ■ Kegyeletsérto hangon emlékezett meg a legnagyobb bukaresti román lap, a Cuvantul, Nagy Károly erdélyi refor­mátus püspök haláláról. »Keresztények módjára agt mondjuk —- írja a lap — Isten bocsássa meg .neki bűneit, de ez nem akadály oz meg bennünket annak megállapitásában, hogy meghal« a . mi | legnagyobb erdélyi ellenségünk. Nagyi Káról y püspök .nagyi űrt; hagy miaga ■után ama kisebbségi közösségben, amelynek pásztora volt: elképzelhetet- j Ion, hogy a magyarok sorában akad­jon még valaki, aki,-ennyire 'képviselje a megingathatatlan rcmángvüiölctct. Épp azért, sírjának megnyílásakor Bu­karestben a [alános megkönnyebbülés sóhaja száll ma az égnek.« Ezek után fölsorolja a Cuvantul a »fekete püspök« büflSajstromát: szövetkezett az ország ellenségeivel, hazudott, rágalmazott, mert értelmi szerzője volt olyan röp­­iratóknak, melyek közti*. az egyik két millió példányban jelent meg angol nyelven. A cikk egész'. Erdélyben kínos megdöbbenést keltett. # 4 párisi Carnegie^intézetben J-orge Miklós, a romáit nemzeti párt vezére újabb előadást tartóit a romániai ki­sebbségekről. »Varrnak sokan — mon­dotta Jorga — akik .-azon az abszurd véleményen vaunak. hogy a nemzeti kisebbségeknek el kei! tüimiök. NCm merik ugyan nyötau kiniówjáai, hogy ezt akarják, do bizonyos, hogy akarják'. t'íi éppen ellenkező 'véJeményea ya-BACSMEGYEI NAPLÓ 3. oldal: gyök- A nemzeti kisebbségekre Romá­niának szüksége v®a. Szükségünk van rájuk, hogy ösztönözzenek bennünket, hogy kölcsönösen ’ ösati&nözzük egy­mást fia a multi;ab leit voba a feje­delemségekben a görögkeleti egyház mellett kathoíikus egyház is, akkor eb­ből-ránk nézve hasznos. versengés állt volna elő. A magyar, erős és nemes faj és tagadhatatlan, hogy megérdemelt jövője van. Nem. haragszom én azért, ha a romániai magyarok Budapesttel összeköttetésben állanak. Egyetlen, amit kérek töltik az, hogy lojális állampolgá­rai legyenek Romániának. Többmiliiónyí magyar él nálunk. Történelmi értékük nagy. Igenis van joguk élni és fejlődni, úgy, ahogy .'gondolják ők maguk. Ka mi románok ezt mein is engednpk meg ne­­<kikv ők akkor is feamaraduak és akkor aztán rossz lesz nekünk.» Nincsics bejelentette a parlamentben, hegy a PelSegrinetti-affér elintéződött A külügyminiszter sajnálkozását fejezte ki a pápai mincrasnah — Radics kijelentéseit tévesen értelmezték — „Jugoszláviában nem szorul véde­lemre a kathoücizmus“ — mondotta Nincsics Radics szerint a klerikalizmus az állam legnagyobb ellensége Boogradból jelentik: A parlament szombati ülésén Kralt beszéde után Nincsics külügyminiszter emelkedett j szólásra és általános figyelem közepeit j nyilatkozott a Pelie grind ti - afférról. I A külügyminiszter sajnálkozását fe- I iezte ki, hogy nem lehetett jelen a pén­teki .ülésen és nem válaszolhatott azon­nal Pribicsevicsnek, aki megismételte a Vilder és Hohnyec' interpellációjában foglalt kérdéseket. Felolvasta ezután Rribicsevics beszédének a PeHegrínetti­­ügy részeit, majd a következőket mon­dotta: — Mihelyt megkaptam a két irter­­pejjációt. azonnal' értés:.ettem a parla­ment elnökségét, hogy a mali ülésen vá­laszolni fogok. Pribicsevics azonban a pártvezérek értekezletén ellene volt an­nak, hogy válaszoljak a benyújtott in­­■terpeRációkra,' -ezért kéllytclcn vagy tk élni azzal ,a joggal, hogy mint minisz­ter bármikor felszólaljatok. Vilder szerint Radios kijelentette a parlamentben, hogy cliflniáciai útját a vallásügyi és* 1 a külügyminiszterre! egyetértésben határozta el. Radics azonban ilyet nem állított és csak azt mondva, lrogy nii'éőtt. Dalmáciába uta­zott, fontos megbeszélése volt a kül­ügyminisztériumban és ez alkalommal említést ’ tett -tervezett dáUnácial útjáról. Radics már előbb határozta cl útját és ez a körülmény már maga is válasz Vilder első kérdésére. Vilder második kérdése: milyen ga­­randákat akar a kormány szerezni, hegy a Szentszék képviselője ne lépj fi át kötelessége határaií? A jelentések .szerint, amelyek a nuncius daímáciai útjáról beérkeztek: a ' mmcias egyálta­lán nem lépte át kötelessége határait. Egy hang: A közoktatásügyi miuisz­­.e,r szerint'igenis átlépte. Nincsics: Radics szamait nem. tehet igy értelmezni. Radios, közölte velem,i iio'p'y bizonyos katolikus körök szerették volna, ba a pápai nuncius beszéde­ket tartott volna a nép között. Ezzel a nuncius átlépte volna a hatás­körét, de ez nem történt meg. Hohnyec azt kérdi, hosy miért nem akadályozta meg a külügyminiszter Radics nyilatkozatait; miért engedte meg, hogy ebben a kéráésben nem ille­tékes miniszter és éppen a legalkalmat­­lanabb időben nyilatkozzék; milyen elégtételt fog kapni a nuncius és ho­gyan fogják megakadályozni az ilyen kvalifikálhatatlan támadások megismét­lődését. Egy hang: Helyezzék Radicsot gond­nokság alá. Radics: Jól nézne ki az ország, h.a azon az utón háládra, amelyén Hoh­­nyecék járnak. Nincsics: Radics intencióiról lehet ugyan be­­szélnl, de nyilatkozataiban semmi rosszindulat nem található. Egyébként sem tiMKfytom meg egy egyenrangú hogy a por-’ ! lamentben vagy népgyülésen beszédet I tartson. Mindezeknél fogva nem adhatok kon­krét választ Hohnyec kérdésére. Csodálkozom rajta, hogy az ország egy állampolgára kérdést intéz hoz­zám; milyen elégtételt vagyok haj­landó adni egy külföldi követnek. Bármilyen tiszteletet érdemel a pápai nuncius... Radics: Úgy van! (Taps a jobbolda­lon.) Nincsics:... mégsem a mi állampol­gárainknak keli! követdnlök a. vele kap­csolatos esetleges incidensek diplomá­ciai elintézését. Véleményem szerint nem volna szabad (külföldi- követ nevét , belevonni ,a parlamenti vitába és mint­hogy erre néhány ellenzéki képviselő­ben megvan a hajlandóság... Davidovics Ljuba: Önök szidják a küllöldi követet és mi vagyunk a hibá­sak. Nincsics: Elismerem, hogy Davido­­j vies közbeszólása viccnek. elég széllé-Visszautasítom Hohnyectiek azt az álü­­tdsdt, mintha én averzióval viseltetném a katholikus egyházzal szemben. Állan­dóan érik a kormányt ilyen rágalmak. Azt mondják, hogy. Beograd ellene van a katbüilikus egyháznak és nem akar. jó­­viszony-.. fen tartani a Vatikánnal. A La CM a Katholica cimü lap azt írja, hogy Jugoszláviában üldözik a katholikus egyházat. Tiltakozom az ilyen külföldi, akciók ellen. Radics: Itt vagyunk mi, a kaíholiku­­sok többségét mi képviseljük, nem Hoh­­nyecék. Egy hang: ön szabadgondolkozó. Nincsics: Ebben az országban 3 ka­­tholikusoknak nincs szükségük véde­lemre. Azt az egyházat, amelyhez az or­szág lakosságának fele tartozik és amelyet a nép tisztelete övez, nem fenyegetheti semmiféle veszély. A külügyminiszter beszédét a kor-, mányzópártqk nagy tapssal fogadták. I mes. A pápai nunciusnak sajnálkozásai­mat fejeztem ki, hogy nevét bele­vonták a vitába, Radics pedig fel­hatalmazott annak kijelentésére, hegv nem állott szándékában Pel-I Jegrineíti megsértése. Radics a ma­ga részéröl is sajnálkozását fejezte ki. hegy szavait rosszul értelmez­ték. A nuncius útjáról hozzám Is. érkeztek bi­zonyos hamis hírek — folytaira. Nincsics — de nem kei elfelejtem, hogy Pellegrlnefti nemcsak a Szentszék képviselője, hanem apostoli delegá­tus is, akinek joga van szentbeszé­deket tartani a templomokban. Hohnyec a külügyminiszter válaszáról Hohnyec szlovén néppárti Nincsics beszéde után kijelentette, hogy nincs megelégedve a külügyminiszter válaszú­val. \ pápai nuncius semmi okot nem adott a kifogásra, amit maga. Nincsics is e'ismer. PelJegrínafti, mielőtt elutazott Dalmáciába, bejéfeaíctte útját a 'külügy­minisztériumnak. Nincsics sem tagadja Rádiósnak azt a kijelentését, hogy azért utazott 'Dalmáciába, hogy a nuncius agi­­tációiát megakadályozza. Ami az olasz katholikus lap cikkét illeti, az pártatlan hangú. A szlovén néppártnak is vannak panaszai a katholikus egyházat ért sé­relmek miatt Radics támadása a klerikálisok ellen Radics István tartóit ezután beszédet, amelyben élesen támadta a klerikáliso­kat. Hivatkozott arra, hogy mint közok­tatásügyi miniszter a katholikus hitok­tatók számára megállapított 300.000, di­nárt egy millióra akarta felemelni, de az emelést a pénzügyminiszter megakadá­lyozta. 'A . — Az én pártom — mondotta Radics — nem folytathat antijcathoiikus politi­kát. A katolicizmus szentség, azonban a klerikálisok ezt politikai célokra akarják felhasználni. Gambetta mondotta, hogy a klerikaliz­mus az állam legnagyobb ellensége. A klerikálisok nem akarják belátni, hogy a kathoíiikusok és pravoszlávok párhu­zamosan egy célért küzdenek. Szlové­niát csuha alá. akarják hajtani a kleri­kálisok és elfelejtik, hogy a Radios-párt a legutóbbi választásokon harmincezer szavazatot és négy mamjaturoot szer­zett. — Majd meglátjuk —.folytatta Radics — hogyan fognak beszélni a klerikálisok a legközelebbi választások után. A kle­rikálisok erős nyomást gyakorolnak a szellemi, a lársadaitni és a családi'élet­re. A szlovének cgyharmada olasz ■ iga alatt nyög... Nincsics külügyminiszter itt meghúzta Radics kabátját, figyelmeztetésül, hogy a kényes témát ne folytassa. Radics erre a szlovén néppárt felé fordulva, igy fejezte be beszédét: — Pártommal együtt jó keresztény, maradok, önök azonban nem emberek. Hohnyec röviden válaszolt Rádiósnak és hangsúlyozta, hogy -a szlovén- nép hü úgy a' ikathoíikus, mint a jugoszláv esz­méhez. Nevetségesnek mondotta, hogy, Radios jó kathblikusnak minősíti .önma­gát Ismételten megállapította’., hogy Ra­dics azzal vádolta Pellegrméttit, hogy klerikális agiíációt akart kifejteni Dal­máciában. Radics ezt a kiielentését nem cáfolta meg. A szlovén néppárt -tovább­ra is napirenden fogja tartani a kathojf­­kusok sérelmeit tekintet nélkül Radi­­csék vádaskodásaira. Hohnyec felszólalása után az ütés ví­gét ért.

Next

/
Thumbnails
Contents