Bácsmegyei Napló, 1926. február (27. évfolyam, 31-58. szám)

1926-02-18 / 48. szám

1926. február 18. bAcsmegyei napló 5. oldal. Botrány és dulakodás a magyar nemzetgyűlésen Bethlen az ellenzéket tette felelőssé a külföldi sajtó támadásokért — „Ez az on aljassága“ — kiáltotta Peyer a miniszterelnök felé — A kormánypárti képviselők inzuitálni akarták a szocialistákat — Interpellációk a tervezett tüntető felvonulás ellen — Ki keveri bele a vitába az államfő személyét? At ellenzék szerint Bethlen magával akarja rántani Horthy! Budapestről jelentik: A magyar nem­zetgyűlés. szerdai ülésén a napirend után Dabasi Halász Móric, a mentelmi bizottság előadója terjesztette elő a bi­zottság. jelentését. Vázsotjyi ügyében eszerint a mentelmi bizottság a rendőri iratok tanulmányozása után megállapí­totta, hogy Molnár Ferenc és vitéz Vamay László Vázsonylt megtámadták ćs őt kézzel bántalmazták, majd Mol­nár revolvert rántott ki zsebéből és a fegyverrel a Vdzsonyit körülvevő tö­meget megfenyegette. Drózdy Győző: Merénylet a közön­ség ellen! K'4*Üi Ferenc- Kitaláltak már vala­mit! Dabasi-Haidsz Móric: A mentelmi bi­zottság megállapította, hogy Vázsonylt inzultus érte, amellyel esetleg meg akarták ^ fölemlíteni és eat a körülményt alkalmasnak találja a mentelmi bizott­ság a mentelmi jog megsértésének megállapítására. Mivel pedig Vdzsonyit a parlamenti bizottságban folytatandó tevékenységében akarták megfélemlíte­ni, a mentelmi bizottság azt javasolja, hogy a Ház mondja ki a mentelmi jog­sérelmet és utasítsa az igazságügymi­nisztert a szükséges intézkedések meg­tételére. A nemzetgyűlés a mentelmi bizottság jelentését a csütörtöki ülés napirendjé­re tűzte ki. Rassay Károly a kormányzó iránti ál-ioyalitásról Rátérnek ezután az interpellációkra, Rassay Károly szólal fél zsúfolt padso­rok előtt. Évek után ez az első alkalom — kezdte beszédét — hogy élek az in­terpelláció jogával, mert a szanálási program végrehajtásának ideiében y.em akartain a kormánynak semmiféle ne­hézséget okozni kritikámmá!.. Most azonban az ország érdekében kénytelen vagyok felvilágosítást kérni a kor­mánytól olyan kérdésekre, amelyeknek előzményei visszanyúlnak az előző ala­pokra és amelyeknek következményei kiszámíthatatlanok. Az a megállapítás, hogy a frankhamisiiús közönséges bün­­cseiekmény, már rég meghaladott állás­pont. ..Olyan komoly kihatású ügy ez, ámely a nemzet életgyökereit érinti és amelynél nagyobb sze-renestélenség Trianon óta nein érte Magyarországot. A súlyos körülményekkel szemben se­hol biztató jelet nem látok. Azok a sza­kadékok, amelyek a nemzet testén a forradalmak és ellenforradalmak után támadtak, napról-napra, sőt óráról-órá­ra kimélyülnek. (Taps a baloldalon. 1 Nincs egyetlen párt, egyetlen ember sem, aki az összhangot megteremthetné. Propper Sándor: Kezdjék a felelősek! Rassay: Akik közt vértenger folyt, Locarnóban módot találtak arra, hogy együtt dolgozzanak a mai generációért és a jövendőért, ebben a nemzetben azonban, amely saját vére hullásában fetreng, nincs elég erő, hogy megte­remtse a belső Locamót. (Viharos taps az ellenzéken > E szomorú állapotok oka az a körülmény, hogy az igazságot ma újra szembe­állítják a hazafiság és keresz­ténység gondolatával azokkal a nemes eszmékkel, amelyek sohsem állottak szemben az igazsággal. Ezekkel az eszmékkel el is akarják ho­­mályositaiti az igazságot. A kereszténység és hazafiság eszméi már hosszú évek óta ki­viteli engedélyek formájában, bűnösöknek adott • amnesztia alakjában, levegőben lógó vál­lalatok részvényeinek követsé­gek utján való jdasszirozásában és végre frankhamisításban je­lentkeztek a politikai zsibvásá­ron. (Hosszantartó taps a baloldalon.) A hazafiság és kereszténység jelszavához újabban még egy eszme járul, mint vá­lasztóvonal az emberek és társadalmi osztályok között: az államfő iránti ér­zelmek kérdése. A tolakodó lofaUtds ez, amely, ha kell, felhasználja az államfő iránti külső hódolatot is. mert ez a to­talitás minden belső tartalmat nélkülöz. Rakovszky István: Takaró! Rassay: Ha az elmúlt években a kormányzó neve belesodró­dott a vitába, az. csak > azoknak tulajdonithaíó, akik úgy akar­ták szerepeltetni a kormány­zót, mintha neki része volna a politikában. A frankügy etekkuerbep tisztább hely­zetet teremtett, inert minden oldalról hangsúlyozták, hogy a kormányzó sze­mélyét ki kell kapcsolni az ügyből. Mély megdöbbenéssel látom, hogy az utóbb: napokban, a hazafias és keresz­tény eszmékkel, valamint az államfő személyével való játék újra kezdődik. Amikor csak egyes politikusok beszél­tek erről, nem volt ellene szavunk. De amikor ez a kérdés már az uccán akar érvényesülni, ez már kormányzati cse­lekmény, amelynek ellene kell szegülni. Rakovszky István: ügy van! Drózdy Győző: A menet élén Nádos­­sy fog haladni! Rassay: Veszedelmes jelenség ez az uccu] megmozdulás, amelynek első megnyilvánulása már a tegnapi me­rénylet is. Rupert Rezső: Felülről■ rendezett for­radalom. Rassay: Azt hallom, hogy egyes tár­sadalmi szervezetek felvonulást akar­nak rendezni az uccákon. Előbb a mi­niszterelnök mellett tervezték ezt a tün­tető felvonulást. Rakovszky István; És gróf Teleky Pál mellett! Bethlen miniszterelnök: Gyanúsítani tudnak! Ezt- alaposan megtanulták! Rassay: Közben azonban történt va­lami.' Egyes egyesületek kijelentet­ték, hogy a miniszterelnök mel­lett nem hajlandók tüntetni, ha­nem csuk a kormányzó mellett. Ezért elhatározták, hogy felvonulást rendeznek .a 'kormányzó elé és vissza­jőve? megállnak a miniszterelnökség előtt, ahol memorandumot adnak át a minfeziterefnöknek. Hogy mely egyesü­leteknek a terve ez, azt nem tudom. Rupert Rezső: Frank-egyesületek! Rakovszky István: . ,4 frankhamisítás egyik főtettese vezeti őket! Rassay:1 Vannak ezek közt olyan egyesületek, amelyeknek . vezetői letar­tóztatásban vannak. Flagráns megsér­tése politikai életünknek, hogy ezeket az egyesületeket politikai célokra akarják felhasználni. Olyan veszedelmet látunk ebben, ami katasztrófára vezethet és első következménye, hogy a szocialis­ták ellenfüntetéssej akarnak felelni. ' Az első uccai összeütközés az alig lélegző ország gazdasági halálát jelentené. A frankügy tisztázására csak -a bíróság, a parlamenti bizottság és az államfő illetékes és nagy baj lenne, lm egy -ne­gyedik tényezőnek, az ucca mobjának adnának jogot a beavatkozásra. Rupert Rezső: Nádossy Intézi az egé­szet a fogházból! Rassay: .4a uccai felvonulásból min­dig katasztrófák származnak és nem a kormány stabilitása. Nem változtat ezen az sem, hogy . a felvonulást a kormány­zó személye melletti lojalitás mezében akarják megrendezni. Az ilyen állojali­tás csak arra alkalmas, hogy külföldön az államfő személyét kedvezőtlen meg­világításba helyezze. Pikier" Emil: Bethlen magával akarja rántani a kormányzót! Peyer Károly: Ez a tendencia! Patai Tibor (egységespárti Rassay felé): Ön csöpög a lojalitástól! Rassay: A kormánypárt politikai ér­zékének tcijcs hiányára vall, hogy amikor erről az oldalról meg­nyilvánul a lojalitás ei kor­mányzó mellett, a kormánypárt ezt dezavuálja. A lojalitásért való verseny gutást átadjuk azoknak, akik ebből hasznot húznák. (Nagy taps az ellenzéken J Ez aközto­­szólás éppolyan erkölcsi alapon á!í, min? Jaukovichék hágaj . vailorpasa, a melyben hazafias érdekekre hivatkoz­tak. Kérem a miniszterelnök urat, nyug­tassa meg a közvéleményt, hogy' sem­miféle uccai felvonulást nem fog enge­délyezni. (Hosszantartó taps a balolda­lon.) Kitör a vihar Peyer Károly interpellál ezután a va­sárnapra tervezett tüntető felvonulás ügyében szakadatlan botrányok köze­pette. Az a külföldi állam :— mondja — amely érdekelve volt a frankügyben, ide küldte deíektivjpit, akik- olyan bizo­nyítékokat hoztak magukkal, hogy az ügyet nem lehetett tovább eltussolni. Bethlen: Nem igaz! Peyer: A készülő, tüntetés-' érdekében embereket toboroznák. A tisztviselők panaszkodnak, hogy főnökeik kénysze­rűik őket a tüntetésben való részvételre és útiköltségeik megtérítését ígérik. (Óriási zaj.) Ennek a kormánynak főtisztvi­selői résztvettek a irankhamisi­­tásban és bankja finanszírozta a hamisítókat. Bethlen miniszterelnök: Micsoda bank? Peyer: A postatakarékpénztár! Bethlen: Nem finanszírozta! Peyer: Ott van a négyszáz millió! (Nagy zaj.) Eveken át folyt a hamisítás, umit a kormány nem akart tu­domásul venni. Óriási vihar keletkezik ezekre q sza­vakra. A kormánypárt tiltakozik a vád ellen. — Hazugság! — kiáltják az • egysé­ges-pártról. Peyer: Most a kormányzó személyét is bevonják a frankhamisítás ügyéin’. A külföldön azt a látszatot akarják kelteni, mintha a ma­gyar nép nagy tömegéi rokon­szenveznének a frankhamisi­­tokkal. (Viharos közbeszólások.) A Magyar Távirati iroda ismeri a módját, ' hogyan kell n jól megfizetett külföldi lapokban úgy elhelyezni a hirt, mintha a kor­mányzó melletti tüntetés a kormány mellett történt volna. Bethlen beszéde botrányba fül Bethlen áll fel ezután szólásra. Óriási zaj, mondjon le, mondjon le! kiáltozás fogadja, úgy, hogy a miniszterelnök percekig nem tud szóhoz jutni. — Eddig semmiféle hatóság nem ka­pott olyan beadványt — mondja a -mi­niszterelnök — amelyben felvonulás en­gedélyezését kérik. Propper Sándor: Nem kell beadvány. Egyszerűen rátelefonálnah a szerveze­tekre s megvan a felvonulás. Bethlen: A kü'földön folytak és foly­nak ezek a támadások az államfő ellen, holott a képviselő . -uraknak nagyon könnyű volna összeköttetéseik révén ezeket a támadásokat a külföldi lapok­ban lefúvatni. Amikor a miniszterelnök ezt a vádat, ami ellen -a szocialisták már egy ízben tiltakoztak, megismétli, Peyer Károly odakiáltja neki: — Ez az Ön aljassága! Egy percnyi csönd s azután olyan vihar tör ki, aminőt még nem látott a viha­rokhoz szokott parlament. Urbanics Kálmán öklét rázva rohan Peyer felé. fie dry Lő­rinc. Pat ay Tibor egyeséges­­páili képviselők támadólag lép­nek fel a szocialisták ellen, ürbanits Kálmán ökle már-már lesújt Peyer Károlyra, de az utolsó pillanat ban Rassay megakadályozza a tettleges séget. Közben Propper Sándor az egy­­ségespártíakra támad,. akik viszont Propperre akarnak rohanni. Karafiath Jenő, Vass József csillapítják az egy­ségespártiakat. Huszár Károly elnök a nagy tumultusban elhagyj! az elnöki emelvényt, felfüggeszti az - ülést. A kavarodás, lárma, gorombáskodás, fenyegetődzés tovább tart. Mindenki ál! s olyan a helyzet, mintha a bal- és a jobboldal egymásra akarna rohanni. Eckhardt Tibor odakiál-t Vass József felé: — Ezt magának köszönhetjük. Meg is érdemli, Kiszolgáitatta nekik a fővá­rost! Vass József indulatosan rázza az ök­lét Eckhardt felé s a lármát ttöharsogó hangon odakiáltja neki: — Szamár beszéd! A csoportok lassan-lasáan oszladozni kezdenek, Peyer még odakiált: — Az elnök utján felszófiUalom Beth­lent. hogy bizonyítsa állításait. A mi­niszterelnöknek sem szol’ad rágalmazni. Propper egy megjegyzésére, amely­ben Bethlent vén gazembernek nevezi, újra kitör a zaj, amely még percekig tart, úgy, hogy Huszár Károly csak ne­gyed négy után nyithatja meg újból az ütést. „A megszorult ember hazudozása“ Rassay Károly csodáskozásanak ad kifejezést, hogy erővel összefüggésbe akarnak hozni egy pártot egy olyan ak­cióval, amely a kormányzó ellen irányúi. amikor ez a párt megtagadja ezzel az akcióval szolidaritását. Senkinek sincs foga kétségbe.vonni ennek a pártnak tel­jes loyalifását és becsületességét. A kor­mánynak könnyebben módjában állna sajtóirodája utján elhelyezni : a külföldi lapokban, cáfolatait. Rakovszky Iván belügyminiszter mo­solyogva hallgatja Rassayt. Rassay: Ne mosohjogjon a belügymi­niszter ur; önnek van a legkevesebb joga mosolyogni. (Ellentmondások a Jobbol­dalon.) Figve'meztetem a miniszterelnö­köt, hogy fáklyásmenetet lehet rendezni, de a fáklya hamar kialszik és a korom

Next

/
Thumbnails
Contents