Bácsmegyei Napló, 1926. február (27. évfolyam, 31-58. szám)
1926-02-14 / 44. szám
19?6. február 14. BÁCSMEGYEI MAPLÖ 15. oldal. JAPÁN KÖLTŐK KOKINCHU: * VAN ITAT UM VANITAS Hiába figyeled a patak habjait, hullámra uj hullám zsalud és hab habot lassít. De még hiábavalóbb kérni, oly lány szivét, kinek egy éjszakája suti, egy alma sem tiéd. MÁM OS HU: KÉP Egyedül álltam a hegyen, szerelmes csókra vágyva és amíg ábrándoztam ott, ráléptem egy virágra. 6ANESADA: HAJNAL A hold az éjmadár, lassan nyugovóra száll. Állok és merengek. Még néma a világ, csendben . szilái a harmat s mire kinyitom a szemem: színeziist a ruhám. Fordította: SIMON SÁNDOR Megtérés Becskerekre Mikor i5zuboticá*n vonatra szálltául, ihogy visszatérjek újra Becskerekre, ebbe a kedves, vidáln, dévai bánáti nagyvárosba, őszintén megvallva, kicsit elfogott a lírai hangulat. Úgy éreztem magam, mint a tékozló fiú, alti mast bűnbánóan tér meg a szülői házhoz,. Négy éve annak, hogy . őrükre« búcsút mondtam Becskereknek, köuynyti szívvel mentem el, mert — megvallom — -kicsit mindig lenéztem ezt a »nagy falut«, ahol yincs kultúra* nincs társadalmi élet, nincs gazdasági fejlődés. Csak amióta elmentem, mióta megismertem a többi vajdasági városokat, azóta tanultam meg szeretni Becskereket, azóta tudojn, hogy jtt igenis van gazdasági, társadalmi és kulturális úiet. Hiába, úgy van: ki a Begu vizét issza, vágyik annak szive vissza... A lassan, döcögő vonat ablakából tekintetem végigjárt a végtelen bánáti sikolt és szinte kételkedtem a föld göinböiyfiségébeiu Pedig ime, mégis kerek a föld: az ember visszajut oda, ■ahotóatt elindult.. De vájjon mozog-e a föld Becskereken? A közlekedés — látom — még mindig épp olyan mizerábilis, mint azelőtt volt. De ahogy kiszállok, autóbuszt látok az állomás előtt, ami pár dinárért bevisz a városba. No Iám, fejlődés van mégis, gondolom. De akkor kezdek igazán csodálkozni. mikor belépek a Rózsába. Hiszen ez. egy ragyogó, elegáns kávéház lett azóta. Az óriás helyiség zsúfolva van hétköznap, a zene kitűnő és ime, táncolnak is. öli, hisz ez valóságos varázslat Mi lett ebből a csöndes, egyszerű, vidéki kávéházbóü Azóta a meglepetések nem akarnak véget érni. Az uccuk ki vannak aszfaltozva, üzemben van a fürdő, nappal is van villanyáram, és csak kétszáz százalék a pótadó. Miikor elmentem innen, akkor még több Volt ezer százaléknál. Azt mondják, mind Alekszies polgármester müve. Alekszies polgármester! Istenem, hogy mosolyogtam magamban ót évvel ezelőtt, mikor polgármesterré kinevezték az öreg vármegyei főlevéltárost és nagy koncepciójú városfejlesztési prOgrammját kifejtette előttem a Bácsmegyei Napló részére. íme, egy idealista — gondoltam — aki komolyan hiszi, hogy ebbe a halóit városba életet tud majd belehozni. Mekkorát fog csalódni, szegény. £s nem csalódott: mindent megcsinált és Becskerek nem halott város többé. Aztán müven nagyszerűen'lehet most Becskérékről telefonálni. Azi hiszem, ! ez az egyetlen város. Európában, ahol I a központ azonnal jelentkezik és- elsőre j a helyes szárilót kapcsolja. És inegtu! doni, hogy mennyi uj telefonvonalat épi! tettek azóta: Becskcrekröl Noviszádra, í Bocskcrejírcl Klíkmdara, Beográdba, sót i még Ónjára is uj távbeszélő vonal épült. I És mennyi uj ember a hivatalok élén. , Uj alispán jött, azt mondják, rendkívül í pedáns ember, szigorú fegyelmet tart 1 a hivatalokban és kitűnő tisztviselő. Uj I fínáncdirektor . van, őt már ismerem I Zsóritboijáről, a legkitűnőbb szakember, ; aki., csodákat müveit Becskerekeu.. Uj I főjegyző van a városházán, a fiatal ; Vuíetin, őt is ismerem még a váriricj gyéről, emlékszem: gyönyörű »Írása volt ! és gyönyörű rendet tartott. A radikális ‘pártnak is uj elnöke van: Bcslies fő- I mérnök. Azt régen tudom, hogy mint \ mérnök elsőrangú ember, remélem poí ütikusnak. is elsőrangú. És ami kedves és szimpatikus volt a ! régi Becskerekeu, az még most is meg ] van. A korzó még mindig épp olyan ele-Páris, 1926 február Paris legnagyobb, hangversenytermét, a .Salle üavean«-t. előke'ő közönség tölti meg. Márkus-S-zoyer Bilié hangversenyére gyűl össze »tout Paris.« A hangverseny kezdete előtt -a telt nézőtéren kétkedő arcok. A kis művésznő műsorát olvasgatják, mutogatják s majdnem mindenki lehetetlennek tartja, hogy egy tízéves kislány operaáriákat énekeljen. Az első hangok után azonban mintegy' varázsütésre az elismerés halk moraja zúgott végig a termen és a legnagyobb figyelemmel hallgatta mindenki a kis énekesnő énekét.. A bájos kislány arcra és keltemre az anyjához hasonlít, otthonosam mozog a pódiumon s tökéletes énektudásával lenyűgözte a közönséget. A «Sevillai borbéiy«-ból Rostira áriáját, a Hoffmann meséiből Olympia dalát, a Pelleas és Meiisandeból égi' nagy áriát, a Denevér kacagó áriáját. Strauss Tavaszi valcerét és gyermekdalokat énekelt. A közönség minden egyes számot ineg akart ismételtet®, de a kis művésznő fukarkodott a ráadással, egyedül a ikacagóáriáí. ismételte meg. Á hallgatóság lelkesedése minden szám után nőtt. Márkus-Szoyer Bike finom, tisztán csengő hangja, énektudása valósággal írcyjpirozza Parist, amely pedig annyit látott és hallott már, hogy nem is igen bízik a csodákban. A kis művésznő bámulatos finom pianóit, staccatoit nem egy arrive irigyii. A női hiu-ság már benne is nagy mértékben meg van, minden számához toilettet cseréit. Hangverseny után a kis művésznő igazi primadonnához méltóan interjút adott a Bácsmegyei Napló részére. — Két esztendeje, nyolc éves korom ótai éneketek nyilvánosan — mondotta. Először Budapesten léptem fel. majd Becsben. Berlinben. Marienbadbun és Magyarország összes nagyobb városaiban. Legutóbb a budapesti Operaházija u .PePeas és Meiisande—ban énekeltem az egyik főszerepet. Most Paris, azután jön London, ha ott is sikerem lesz, Jugoszláviában szeretnék bematat kozm. Szüleim utaznak velem, édes apám különben hangverseny címen kísérőm is. Az édes anyja. M. Szoyer Ilonka folytatja a beszélgetést. — Ilike jól neveit kislány, nem szokott s nem szeret'önmagáról beszélni. Tőlünk, a szüleitől se szívesen látja, ha j ró'a beszélünk. De hát az anyának és az apának — ugye meg lehet est bo-! csátani. — Hol volt eddig a legnagy obb sikere Ilikének? — kérdezem. — Ahol eddig fellépett, mindenütt i egyformán ünnepelték. Az a, legérdeke-! sebb. hogy én is mindig 4 Hoffman me- j selben ís i Denevérben arattam a leg- i szebb sikereimé;, úgy ö is ezzel éri el a legnagyobb hatást. Két éve tanul éneven, a nők még mindig szépek és ott van még Bence szimbolikus kirakata is: az egyik ablakban gyönyörű hálószoba, csalogató a nászéjszakúra, a másik ablakban pedig fekete koporsó ... Élet és hala!... Memento meri... Várady doktor semmit sem változott, még mindig friss, kedves, fiatal és most is épp olyan népszerű nemzetiségi különbség nélkül mindenki előtt, mint amikor elmentem. Az iparkamarát ma is Jankovics Ko.szta és Sztanojlovics Sándor dr. irányítják ugyanolyan eredményesen. A kórházat még mindig a kitűnő Mátics doktor, irányítja. A zsidó hitközség élén még dr. Hubertk Zsiga, az agilis ügyvéd áll. Ilyennek találtam Becskereket, hogy négy év után visszatértem. A város leikébe azonban még nem láttam bele. Majd meglátjuk, ott is ilyen nagyszerű volt-e a fejlődés négy esztendő alatt. Addig is szeretettel köszöntőm a becskerekieket, régi kedves ismerőseimet.. Dr. Hesslein József kelni naponta busz percig a mi felügyelet iinje alatt. — Hogy vannak megelégedve a párisi sikerrel? Édes apja Márkus Dezső, a budapesti Operaház karnagya válaszol a kérdésemre, Európa -nagy zenei központjaiban,; ahol eddig fellépett.. ismételnie kellett hangversenyeit. Berlinben egy hónapig maradtunk, mert egymásután vo'.t kenj -' teleit hangversenyezni. Itt csak egy-1 Pár napot akartunk .tölteni, mert jövő héten Londonba várják Ilikét, de ugyanaz az eset, mint mindig. Mi tervezünk, a közönség határoz. Látta a hangverseny utált, milyen tömegesen keresték fel a művész-szobában? Tegnap este j óta kér matinén való közreműködésre I kérték fei. Az »Empire« és a »Theatre ] des Champs Hívséé« szerződési aján- j latot tett. Mi ezek egyikét sem fogadtukj cl. de még egy haugversenyestét keli I tartani 10-án. Azután Wicart. Paris j legkiválóbb gégespedaiisiája hívott meg j ma délelőttre, hogy tanulmányozza Ili- j ke hangszálait. Kijelentette, hogy töké- [ •letesen kifejlődött hangszalagjai vannak,! •amelyek semmiféle változáson már nem j mennek át, helyes vezetés .mellett a1 hang csak erősödik és az éneklés a j legkevesebbet sem ártalmas annál is j inkább, mert ésszel átgondolva énekel. Cuneüi. Paris leghíresebb énektanára itt arra kért. hogy engedjük meg, hogy egy uj módszerü speciális lélegzetvételre megtaníthassa. Ézek miatt a Londoni hangversenyt táviratilag el ke lett halasztani. London után szeretném, ha Beográdban és Jugoszlávia nagyobb városaiban mutatkozna be és remélem, itt is épp 'oly szeretettel fogadják, majd mint eddig mindenütt. Iliikét kérdeztem még meg. hogy mi a • leghőbb kívánsága, mit szeretne kap- í ni Parisban. Kicsit vonakodott, de v ég- j re válaszolt: — Ha okvan nagyon kiváncsi a ■■ bácsi., hát megmondom: Ha már itt maradunk Parisban, szeretnék az Operában fellépni a »Poöeas és Melisande-ban és szeretnék egy szép. divatos nagy babát, olyan szépeket láttam a kirakatokban. Míg ott voltam, állandóan érkeztek a csomagok a kis művésznő számára, le'kes franciák küldtek cukorkát, virágot és azóta bizonyára máj- az óhajtott nagy babát is megkapta, egy hódolójától. Bruek Imre Sleíibeiie Movlsejj részére hirdetéseket felvesz, r;szvéav- j! társaságok mérlegeit, meghívóit kár- J m*!y lapSa-s 3egpontosabban és aj; legelőnyösebben elhelyez: 1145 \ KARDOS H1RDETŐVÁLLALAT NDV1SA0, KRÄH PETRA UUCA 1?. I A párisi nagfj siker után Jugoszláviában akar hangversenyezni Márkus Szoyer Ilike a tiz éves koloratur énekesnő Laura néni csirkéi A házunkba sok rokonasszony járt, anyámmal mindig a háztartásról vitat» koztak s azt hiszem, hogy ott gyűlt össze a legtökéletesebb háziasszonyi gárda. Végighallgatva őket bárki meggyőződhetett volna róla, hogy aa egyik jelesebb a másiknál, valósággal mese, hogy milyen kevésből látják el a háztartást. Versengtek, hogy kinek a sütemény-kreációi sikerültek jobban, amit nyomban illusztrálni is kellett. — Szaladj csak, fiam, a kredenckez, ; hozd ide a tésztát. A kredencben délről sütemény maradékok lapultak, az asszonysereg kivé; t egy-egy darabot, komoly arccal bírálni kezdte. Néha ránézett, aztán a plafonra, (hogy tudniillik semmiféle külvilág! hiúság no befolyásolhassa), aztán jöttek a. vélemények. j —- Jó, mondta az egyik olyan hanj gon, amely mögött mélységes . gúny lappangott. Hogy csinálod? A további verseny-téma a piac volt, j ki vásárolt olcsóbban? Szegény auyá- I mat néha magánkivüli állapotban talál- J tani, agyamban már a legréníesebb j szenzációk lehetősége kalandozott, pe- I dig csak ti Laura néni járt ott, mert hu-. I szonöt krajcárért kapott egy pár sütnií való csirkét. Laura nénit ilyenkor gyalázatosnak titulálták nálunk, természcj tesen csak azután, hogy hazament. Ezekre az ügyekre vezethető vissza, I hogy időközönként hadilábon álit egyegy család. A hölgyek »megmondták ti maguk véleményét c s mi gyerekek is kénytelenek voltunk clliidé-gülni. Hz j meglehetősen nehéz volt, mert az idők j folyamán sok érdekszálunk vált; hüzös- I sé, a Tóniék fenyőin tanyáztak a legj szebb cinkék, ő tudta megfogni a vörös- I begyet, a mi kotárkánk ellenben, gyürü! hintát, rejtegetett a színiében s arról I különös sikerrel lehetett, lefordulni. Voltuk közös kirándulási terveink is, gumi! puskával. a túlzottan sok ablaku házak j élteit, —- hát érthető az elkeseredés, milker azt kellett hallani: I — Ne barátkozz azzal a csirketogój val. Megtiltom. j Máskor, együtt haladva az anyai kar|.• hatalommal, orditozásba kezdtünk, Hogy: I kézit csókolom. . — Kinek köszöntök? ! — A Laura néninek.- Meg ne merd tenni még -egyszer, I mert felpofozlak. Nem telt bele egy hét, 5ó. anyám csakugyan felpofozott, még pedig Laura néni panasza alapján, amennyiben szóvá telte, hogy neveletlen észrénenivevésvel haladtam el mellette az utcán. Közben ugyanis az történt, hogy Laura nénire harmincöt .krajcárjával sódták a csirkét, ami bámulatos • hatást idézett elő. Csodálom, drágáin, mondta az anyáin. Bizonyára nem tudsz vásárolni, mert én huszonnyolcával megvehettem volna az egész piacot. Ezzel a kijelentéssel együtt járt a hangulatváltozás is, épp csak velem nem közölték, amit a pofonon kivit! az-, ért is sajnáltam, mert Tóni azalatt uj glikkereket szerzett $ azokat irmokkal nyerette el. De mindig volt valaki, akire át kellett plántálnunk a felülről érkező neheztelést s mindig hiányzott a diplomáciai jártasságunk, hogy hol kell megvonni a határt. Úgy érziem néha mostanában,' hogy nyilván megint összekaptak valamin a mamák, mert az emberek alig köszönnek egymásnak, vagy épcnséggcl nőm. Az egyik olyan gőgös, mintha, huszonöt krajcárért vette volna a csirkét s a legmélyebb kalapievételre sem reagál. A másik csak a foga közül sziszeg egy hideglelései szervuszt s óvatosan körülnéz, nem hallotta-e meg valaki? Alig van szerény ember, mindenki öntelt valami elképzelésért, amit behazudtak neki, de mert jól esett, tovább hazudj a, ámig az igazság összekeveredik a. 1c-