Bácsmegyei Napló, 1926. február (27. évfolyam, 31-58. szám)

1926-02-14 / 44. szám

1926. február 14. BACSMEGYEI NAPLŐ Magyar horoszkóp A vajdasági magyarság utjának és célkitűzéseinek jövő horoszkópja nem is olyan komplikált, amilyennek a be nem avatottak első pillantásra gondolják. A bonyodalom — ha en­nek lehet nevezni' — a formában van és nem a lényegben. A lényeg az csöndes folyó hömpölygése, las­sú viz, amely mossa a kisebbségi sors iszapos partját. De mert forma minden és ezért forma a politika menetrendnélküli, ötletszerű, hiá­nyos struktúrája is, mint már any­­nyiszor tettük, vegyük a betű ártal­matlan mikroszkopikus vizsgálata alá most is ezt a sorsot. Vagy álla­potot. A magyar kisebbségi sors fájdalmát, sérelmét és bánatát. Ne egymásmellé illesztett betűk­ből alakított szavak színtelen frázi­saival. A türelem homokóráján alig­hogy lepergett újra egy esztendő sok tanulsággal, harccal és nem ke­vesebb tapintattal. Struccpolitika volna, végtelen és élettelen élniaka­­rás, elretusálni az aggodalmakat, el­­kozmetikázni a gcmdráncokat és szándékosan leplet hagyni azon a masszán, amelyből hét esztendő alatt kigyúrták a vajdasági magyar­ság profilját. * A kisebbségi élet nyolcadik iiutár­­mesgyéjén, amikor minden jel sze­rint tisztulásnak indult a ködös ho­rizont, tartsunk seregszemlét megfo­gyatkozott csapatunk fölött és ad­junk iramöt, kedvet és futóizmokat annak a tábornak, amely immár hét esztendeje becsülettel, hűséggel áll­ja'a sarat. Meg kell állni elreudeíte­­tésszerüen most már minden sejtel­mes éjfélen, amikor az órák méltó­­sagos kongása a négy világtáj pus­kaporos fülébe beleharaugoz és a hűséges inspekció morsc-jeieivel emlékeztet a lábhoz vezényelt fegy­verek eléggé meg nem becsülhető korszakára. Körülöttünk a történel­mi kataklizma gazdaság-pusztító hullámgyürüi tombolnak, ágyunk el­sikkadt álmok üres alomja. egymást követő hajlamaink pennanens szo­rongások hosszú sorozata. * A vajdasági magyarság hét ke­mény és konok esztendeje küzd fá­radságot. cllankad ást és habozást nem ismerve azért a csöppnyi elég­tételért, hogy uj hazájában kertelés nélkül, fönntartás nélkifl ismerjék el lojalitását és államhirségét. Ezt a kevés és igen-igen leredukált igé­nyű kívánságát tolmácsolja a kisebb­ségi újságírás is a változó és lomha napok egymásutánjában bizó hittel, kitartó energiájú reménységgel és a békét áhitó sóvárgás szeretetével. És ez nem politika. Nem csavaros eszü, görbe utu rabulisztika. Ez a jövő szálláscsinálóinak programmot behelyettesítő tízparancsolata. Nem szimbólum, nem is hejehujázás ka­póra jött olcsó lehetősége. Dátum ez, intő és óvó dátuma a munkának, a kötelességteliesités elháríthatatlan kényszerének. * Mit tagadjuk? Nincs kedvünk hozsannát zengni, himnuszt szer­keszteni és hálaimát reíbegni a föl­virágozott vicinálisokhoz, amelyek Délamerika felé röpítik a falvak dol­gos magyarjait és éhező puszták kietlenségébe sodorják a zsellérek megraboit lelkű ezreit. Nem áll mó­dunkban jóváhagyó érveket fuvaroz­ni az agrárreíorm romboló eredmé­nyeihez, nem vagyunk cinikusók ah­hoz, hogy approbálhassuk szabad ver­­senyes alapon a munkanélküliség pestisét. Tavasz közeledik. Rügyfakasztó tavasz. Vájjon mit hoz a vajdasági magyarságnak? Jóslatok helyett adjunk egy kis ízelítőt. Az eddig befutott jelentések szerint 38 vajda­sági községből Összesen 1700 csa­lád kért kivándorlási útlevelet. Más. A beljei állami uradalomban újabb 54 magyar családnak mondták fel tavaszra a kisbérié tét. Más. Bara­nyában és Szlavóniában 29 árviz­­sujtett magyar községnek elutasí­tották az adóelengedés iránt bea­dott alázatos instanciáját. Más. A batinai járás iőszolgabirájának 1926 februárjában elhangzott szóbeli uta­sítására a nyolcvan százalékban magyar lakost! hatinai járásban egyszersmindenkorra betiltották a magyar mükedvelöelőadásokat. Az­zal az indokolással, hogy a járásban nem laknak magyarok. Más. Horgos és több tiszamentj magyar falu jö­vő hónapban jubileumot fog ülni. Jubileumát annak, hogy két eszten­deje udvaron és istállóban laknak saját házukban, mert optánsokat helyeztek el náluk. ’ * Kinek van elég kitartó lélegzete ahhoz; hogy ezt a szomorú telefon­hírmondót tovább folytassa arról, ami volt, ami van és ami talán lesz. De lesz-e? Hol a megnyugtatás, ki szorongatja a helyzet bűvös kulcsát, baz egzigenciák tudományának me­lyik látó szemű művelője fogja meg­rántani a vészféket? * Nekünk nem szégyen bevallani, hogy hét esztendő után sem érkez­tünk el ahhoz a célhoz, amelynek ugyanennyi idővel előbb lelkendez­ve nekirugaszkodtunk, válaszfalat döngetni, elfogultságot ostromolni és bizalmatlanságot gyomlálni. A kisebbségi sors útját egyengetni. Az ismeretlen jövő sejtése nélkül. Vájjon miért nem lehet magyar horoszkópot felállítani? Mesterházy Ambrus A SIKER Irta: BAEDEKER Az öreg MéKóságos, aki szerette, ha hallgatták s abban a hírben állott, hogy Cr M nőkhöz, imigyen szóla: ’ nézem sok is­aki — bár Szükséges, hogy »vigyük valamire« az életben, hogy boldoguljunk valami­képpen és én részvétté tnerösömuek a balsorsa van hozzá tehetsége (de nincs elé: íelmcssége) — lilába kiiz-ködik, haszta­lan verekszik, nem tud zöldágra ver­gődni. képtelen karriert csinálni. Van­nak köztük olyan gyámoltalanok miijei a tormábaeteftségnek, akik san terített asztalnál ülve is éhesek ma­radnak, s olyfajta. élhetetlenek, akik azt a pénzt se tudják megkaparintani, amely a lábuk előtt hever. Ezek az életűek már nem is a dilettánsai, hanem a kor tárjai. Végtelenül sajnálom őket, mert az élet fáradtságáért nem kapják meg a jólélés juta'niát, de még inkább szá­nom azokat — szegény, még szegé­nyebb emberek! — akik az életharcban esetleg boldogulnak, jó hivatalba tor mázzák föl magukat vagy hatalmas va­gyont spórolhattak össze, de a legfon­tosabb területen, ahol asszonyokért fo­lyik a versengés, nem tudnak célt ér­ni. ficics fiaim, ott is. ki kell a sikert verekedni, esetleg röptében -elfogni; ott is muszáj boldog ülni, ha nem akarunk sajnálkozásnak szomorú tárgya lenni, ha nem akarunk örörpte'enü’ élni s ha kikerülni óhajtjuk, hogy a halálos ágyunkon kénytelenek legyünk fájdal­masan föl-sóhajtani; hiába éltünk! Mert mit érnek a . politikai sikerek, az úgynevezett közgazdasági tevékeny­ség eredményei s bármely tejcsiímé­­nyünkitek az elismertetése, ha a nőért való vívódásunk’ š -a -szerelem' gyönyö­reiért folytatott kampányunk hiába­való maradt s -nem halhatunk meg ab­ban a tudatban, hogy' szerettek ben­nünket azok a kedves teremtések, aki­ket mi szerettünk? Élvezett csókoknak az illatos szájízével búcsúzni az élettől többet ér, mint a hatalom és gazdag­ság duzzadt párnái» válni meg tőle. Amint tudjátok, ért meglehetősen sze­rény nyugdíjból élek. de nem cserélek ott azzal a gazdag úrral, aki két hét alatt annyit költhet, mint én. egy esz­tendőn által — ttetu cserélnék vele, mert az életéből hiányzik a nő... E'­­lenben emlékeztek Gáborra, a szakma specialistájára, aki kraos betegségben ugyan, de mosollyá! az ajkán halit meg? Bizonyosan ar utolsó percében is valamelyik szeretőjére gondolt .. Vagy mindre... Mert mondják, hogy a 'haldokló, aki eszméletnél van, pár perc alatt egész életperiódusokat cl át újból... ö bizonyára nem panaszkod­hatott, hogy híál^ éjt. S ezt nem panaszolhatja az soha, akinek szerencséje voit a nőknél, mert a nőiknek is szerencséjük volt nála s ez fölötte boldogító tudat, kellemetesebb minden más érzésnél. Ezerszerte boi­­dogitóbb, mint a po<i?íkai beérkezett­­ség szintén kedves megnyugvása vagy a kebleidagaszító tudat, hogy nagy örökséget lesz módunkban eltestálni. Azt olvasóm. ki a mosóiytokbói, hogy ez a két nagy diadal együtt jár, hogy aki sikereket viv ki. az életben, annak a Uökhél ’s nyert ügye van s hogy- csak az hódiihat asszonyt, leányt, aki a pia­con, a fórumon s a gazdasági élet harc­mezején, a hatalomért, és gazdagságért folytatott hadjáratban is szilárdan meg tudta a lábát vetni, fis igazatok van egy bizonyos százalékig. Aki vagyont szerzett, előkelő állásba küzdötte föl magát vagy a művészeténél fogva hi­res "ett. könnyebben boldogul a nők­nél, mint az, aki hijjával van e sikerek­nek. Mégis, lám, Napoleon. korának leghatalmasabb embere és nagy barátja a szépnemnek (amelyet az ő idejében még igy hívtak), éppenséggel nem volt nőhóditó — ahhoz a hódi tóképességhez mérve, amelyet a térképváltoztatás te­rén tudott kifejteni. A harctéri bravúr­jai semraifé'e arányban sem álltak a szerelmi kettősben elért eredményeivel. A nőket éppen úgy kellett alávetnie, mint .a népeket, tegyőznJ. legyűrni s az alattvalóivá tenni s amikor mérle­get csinált, azt kellett tapasztalnia, hogy könnyebben tudott annektálni egy országot, minit egy asszonyt. Még a saját feleségeivel se volt szberencséje... Ellenben Casanova, aki mint könyvre­­gisztráló és kata'Ogizáló biblíoteká'rlus fejezte be hősszereknes életét, minden határozott társadalmi pozíció nélkül — még csak vita thata fan állampolgár­sággal se dicsekedhetett — századának 'cgirigyeltebb nőcsábásza. versenyen kivitt győztes szcre’mi gladiátora és csókbajnoka lett. Csodás karriert csi­nált — bár mint reszketőstérdii és rok­­.kantgerincü könyvmoly halt meg — mert értett a .nőkhöz, akikhez Napo­­’eon. a világ legnagyobb hódítója (sőt legnagyobb viághódftójá) nem értett. Casanova lovag nr a nőtudománynak és vidékének valóságos egyetemi pro­fesszora lehetett volna (mért is nem tartott c hasznos ismeretekből kur­zust?), a korzikai hős pedig ebbői a stúdiumból csak kegyelemből mehetett volna át a vizsgán... Mindenekelőtt beszélni .kell tudni a nőknek különös nyelvén. Néma gye­reknek az anyja, ügyetlen szerelmes­nek még a születendő gyermekei Ki­szemelt anyja se érti szavát. A nőbó­­dtfás nem kezdhető m.’ndfg és m’ngyárt 13. oldal csókkal-ölcléssel. Ezt a nőknek kedves speciális nyelvet, amely játszi tréfából, hizelkedésböi, sóhajtó érzelgősségből és legfőképpen hazugságból van tetszetős beszédpéppé gyúrva — némelyikünk tudja anélkül, hogy tanulná, más mez akkor se, ha állandóan biflázza. Aki si­kerre pályázik, mindenkivel azoei a nyelven kell szólnia, amelyet az meg­ért. Ha paraszti embertő! akarsz vala­mit. nem szabad az Eötvös József vagy a Victor Hugo nyelvén .társatogrg vele, de egyszerű beszéddel s ha ineg is ha­ragszik rám val'amelyikteknek a felesé­ge vagy a szeretője, ebben a kérdés­ben mégis együtt keil említenem' eze­ket a finom és Illatos teremtéseket a kevésbbé előkelő és távotrui se oly jó­szága pórnéppet — az ő extra-nyelvü­kön kell beszélni velük, ha azt akarjuk, hogy megértsenek bennünket s ha arra vágyunk, hogy ők is azt kívánják, ami­re mi törekszünk. Ez a nyelv persze tele lesz hazug­sággá:!, de ebben az nem különbözik a többi nyelvektől — ebben hasonlít hoz­zájuk. Hiszen, ha a fórumon akartok boldogulni, akkor is sokat kel! hazud­notok. Ott iš a szivetekre szoritjáfok a kezeteket és megesküsztök (termé­szetesen hamisan), hogy amit manó­tok és ígértek, a telketek mélyéből ion. Sőt a nőkkel . több egyenességet és ; őszinte szókimondást engedhettek meg I magatokiíak, mint példán’ a néppel szemben, ha képviselők akartok lenni. A nő némi őszinteséget s egy kis por­ció igazságot még csak' el tud viselni, de a nép föltétlenül hazugnak fog ki­kiáltani. ha nem hazudsz nagyon vas­tagokait neki. A nőnek egy-egy bátor gorombaság egyenesen imponál is sokszor a legkedvezőbb hatást váltja I ki belőle, míg a nép folytonos udvar - { list követel s nem tűr cl egyetlen kri­tikus szót, amely valamely hibáját re­­veüáfja. A politizáló tömeg a nőnél Is hiúbb. Nagy tudomány ez. édes barátaim, mert a nő válogatja, hogyan kel! ke­ze ni. Individualizálni kell velük, mint orvosnak a pácienseivel s tudni keli, helyesebben eltalálni, hogy a Goethe három módszere közül (gyöngédség, merész nekivágás vagy színlelt közöm - 1 bösség) melyiket célszerű alkalmazni. Amíg ezzel az alapvető kérdéssel nem vagytok tisztában, semmi esetre se árt tudatni vele, hogy szépnek találjátok (amit a legszebb nő se vesz rossz né­ven) és sejttetni vele, hogy bírni óhajt­játok, ha a szándéktok nem is terjed a derníérc faveur elnyeréséig. Mert, fiaim — s most fontos dolog követke­zik — azokat a nőket is meg kell nyer­netek. akiknek a végső kegyeire item vágytok — úgy kell remik mintha akar­nátok őket. Megsérteni nem szabad ez érzékeny teremtéseket. Esetleg a leghű­ségesebb feleség .is megtalálna apprehen­­dálni, ha nem mutatnátok, hogy megkí­vánjátok őket, mert 'íriszen ez azt je­lentené. hogy kevesebbre becsülitek má­soknál. akiit piszkos kemkurrenciátc csinálnak neki. A hochanständig dámák nem kevésbbé kívánnak tetszeni, • mint a könnyű fajsulyuak s az a körülmény, hogy nem hajlandók házasságot törni, nem zárja ki azt. hogy szívese« ve­szik, ha a férfiak bomlanak értük.-'Való­jában a szűzies, tisztességes nők azok, akik renommét csinálnak nekünk s a hódítható asszonyokra azok a dicsére­tek hatnak a legjobban, amelyek csókc­­látfan ajkakról hangzanak el. Aki hát győzni kar $ flórt, udvarlás és szerelem mezején, ne csak apókkal foglalkozzon, akikre pályázik, de azo­kat se hanyagolja el. akiknél nem lehet »semmire- se menni.« A megközelithc­­tetlenek lesznek az ő legbuzgóbb ügy­nökei és száll áscsfnálói a megköpeiithe­­töknél, mert ez utóbbiaknál a férfi ér­téket és érdekességet nyer apá’taí, hogy a bevehetetlen várinak 3 külső ka­puján mégis bebocsájtják s ha nem ’s adják meg magukat neki, a hehódoHsát szívesen veszik.

Next

/
Thumbnails
Contents