Bácsmegyei Napló, 1926. január (27. évfolyam, 1-30. szám)
1926-01-01 / 1. szám
6. oldal BÁCSMEGYE! NAPLÓ Rámutattam — karöltve Csak azért is rámutatok, nem engedem magara kiszorítani a sorból. Ha szabad Pasicstól kezdve a legtorzabb-borzabb csizmadiáig mindenkinek rámutatni, miért ne tegyem meg én is? Tessék csak elolvasni az ujság'tudósitásokat, majd megértik, miről van a szó. Poincaré, mikor vasárnapi konfektkéut lelava.tta valamelyik falu háborús emlé-1 két, beszéde, folyamán mindig rámutatott a> lappangó német szándékra, amely • ra- I ivasz fondorlattal .igyekszik magát kivonni. a jóvátétel alól. Úgy képzelem el azt, hogy Poincaré áll j az emlékoszlop tövében, jobb karját föl- j emeli-, a mutatóujja pedig előre nyúlik. Rámutat Én legalább mindig úgy tapasz- j taitam, hogy az ember a mutatóujjával szokott, mutatni, hiszen nyilván innen kapta á hevét is.. Az .újságírásnak megvannak a maga időszaki divatjai. Régen »az események homloktere« járta s minden, valamire való, jelenség ide' került. Nem is tartotta magát riporternek, aki legalább egyszer bele nem keverte tudósításába a szót. Aztán jött a »gesztus« és azt lerajzolva az előkelőség, az elegancia tudatos nyugalma öntötte el a szerzőt. Hogy az újságok szerint érzést is lehet »kiváltani«, nem csak télikabátot, az mindennapos. De pardon, valahogy ki ne feledjem a >•■ revellálásí«. Istenem, mennyien revellálfak valamikor! Még okos mesterem is hazarevellálta a megtalpalt cipőmet Nem bánom, ha lesajnálnak is érte, éu azért be merem vallani, hogy ma sem vagyok tisztában a jelentőségével. Csak sejtem valahogy nagyon távolról, de esküt nem teszek rá. össZefogózkodnak, mint a kólónál s úgy énekelnek. Ez azonban még mind megjárná, de végképpen megdöbbenek, ha arról kapok hirt, hogy a rendőrség a csendőrséggel karöltve keresi a gyilkost Nem, uraim, így sose találják meg. hiszen akadályozva vannak a szabad mozgásban. íta szabad beleszólnom a dolgukba, menjen mindenki külön s mikor már eléggé kifejlesztették a nyomozás frontját, fogják el az elvetemült tettest. Karöltve sok mindenben akadályozva vannak s még csak rá se tudnak mutatni a nyomozás vezérfonalára. Bob. Amerika résztvesz a leszerelési konferencián Washingtonból jelentik : A Fehérházból közük azt az érdekes hirt, hogy azokból a megbeszélésekből, amelyeket Coolidge elnök a kongresszus különböző tagjaival folytatott, ’ kiderült, hogy csaknem teljes eqyértelmüség uralkodik abban a tekintetben, hogy Amerikának részt kell vennie a genfi előkészítő leszerelési értekezleten Goolidge elnök előtt senki sem tett kifogást a szükséges hitelek engedélyezése ellen. Az amerikai delegáció tagjainak kiválasztása még nem történt meg. 1 A korfiai hősök temetője Görögország nem ad földei a korfui halottaknak Athénből jelentik: Az SHS kormány fölkérte a gi rög kormányt, hogy bocsássa rendelkezésére Vido szigetet, hogy azon temessék el a korfui fronton elesett jugosz'áv katonákat. Az elesett hősök' temetőjében Jugoszlávia monumentális emlékoszlopot emelne. A görög, kormány nem volt hajlandó teljesíteni a kérést és nem engedte út a lakatlan szigetet, mindössze annyi engedményt akart tenni, hogy az SHS királyság emlékoszlopot emelhet V.don, a korfui harcok emlékére, de ugyanott Görögország is emléket emel a Pirotnái elesett görög katonáknak. A görög kormány magatartása az athéni SHS követségen kínos beny omást keltett. Kártérítési per az árvíz miatt Ki nyitotta meg Bács községnél a zsilipeket? A háború meghozta a »frontokat« s azóta tudósításokat kapok a politika, a líra zuhanása, a: piacdrágulás frontjáról. Azt hiszem, az események homlokterének átépítéséről van itt szó. Most aztán jön. a rámutatás, ami állandóan szivén szúr, met egy ősrégi vizsgámat juttatja eszembe. amikor a visszamutató névmás volt a ’bajszerző. —. Pfuj, ne mutogass vissza, figyelmeztetett jó anyám, mikor az utcán mentünk s én »rámutattam« a Laura nénire. Hát legyen így. Nekem nem szabad, csak a névmásnak. Szép kis egyenlőséget élünk, - És még azt nevezték liberális korszaknak! Most azonban lehullott minden bilincs és ha nem akarok elmaradni a kortól, amely szigorúan számon veszi, hogy fejlődőképes vagyok-e, tudok-c lépést tartani a haladókkal vagy begubózok és vrsszasülyedek elmúlt századok tévelygéseibe, — kénytelen vagyok én is rámutatni: Igenis, kérem, legközelebbi beszédemben fejtegetni fogom a .magyar nyelv szépségeit, próbálom elmagyarázni, miért olyan* nehéz az idegen any anyel viieknek. miért tévesztik össze a tárgyas és tárgytalan alakot, közben pedig rámutatok — és ebben nem gátol meg senki — igenis, ezzel karöltve rámutatok magára a viszszamutató névmásokra, mint a legnagyobb nyelvíorgalmi akadályra. Ne nézzen le az -uj generáció. Egyben hódolok másik régi szenvedélyemnek, amely a »karöltve« szóban csúcsosodik ki. Legutoljára a tánciskolában jártam karöltve a francia négyes hatodik figurájában, nemkülönben a szünetekben. A mamáknak ugyan nem volt ez ínyére, de van-e a világon ember, aki leküzdhet-né a mamák elfogultságát? Ha jól emlékszem, egész kellemes szórakozás volt akkor és ott, ahol más körülmények között csak a cigány-jár a feleségével karonfogvái Szándékosan mondtam, hogy karonfogva, mert a »karöltve« más. Például az egyetemi ifjak a dalárdával karöltve hangversenyt rendeztek. Nem szeretem a dalárdákat, de erre rászántam magam. Megnézem én, ha addig élek is. Határozottan csalódtam. Úgy képzeltem, hogy a kitűnő dirigens beöití karját az ifjúsági elnök kajlába, esetleg többen, is Apatin és Bukin közt folyik a Mosztonga folyó, amelynek medre még nincs szabályozva és igen gyakori eset, hogy a szilaj folyó kilép a medréből és elönti a pariján elterülő tizennégy bácskai község valamelyikét Bukin községe, amelynek dús fekete termőföldjét majd minden évben veszélyeztette a Mosztonga áradása, már a kilencvenes években szabályozni akarta a Mosztongát, hogy így nagy kiterjedésű termőföldjeit ármentesitse. A község kért js ármentesitö társulat alapítására engedélyt, A társulatnak az tett volna a hivatása, hogy a Mosztonga alsó folyásából »magaspartu csatornát« létesítsen, amely megvédi a Mosztonga két partján elterülő földeket az áradás pusztításaitól, s lehetővé tenné nagy területek felszabadítását. Bukin meg is kapta a koncessziót, s a Mosztonga szabályozását megkezdték. Mind a tizennégy község alatt egy-egy zsilipet létesítettek,• a zsilipek bármelyikét csak akkor lehetett kinyitni, ha ugyanegy időben valamennyi zsilipet megnyitották, mert különben az elzárva maradt zsilipnél a lehömpölygő ár ki’épett volna medréből és elborította volna a környékbeli földeket. Hogy a zsilipek kinyitása egységesen történjék, a koncessziószerződés szerint a zsilipnyitási engedély megadása az alispán hatáskörébe utaltatott A magaspartu csatorna Apátiánál a Dunába torkol és a torkolatnál levő zsilip a koncessziószerződés szerint csak akkor nyitható ki, ha a Duna vízállása 79 centiméteren alul van, mert máskülönben a Duna vize öin’ene a csatornába. Ha tehát a Duna vízállása 79-en felül van, egyetlen zsilip sem nyitható ki. A Mosztonga minden tavaszkor ,és őszkor kiárad, mert csak a Bukin és Bács községek közt levő gátig (»Gatara«-lg) van a folyócska szabályozva. 1923 tavaszán is kilépett a Mosztonga a medréből és az őszi és tavaszi vetés á Mosztonga alsó folyása mentén elpusztult. A legtöbbet Bács község birtokossága szenvedett. A viz nem foghatott le, mert a Duna vízállása 79 centiméteren felül volt. Az áradás oly méreteket öltött, hogy a viz a községbe is behatolt és egész uccák viz alá kerültek. Ismeretlen tettesek. — de valószínű. hogy a veszélyeztetett Bács községbe- Iiek — hogy a kiáradt Mosztongát visszaszoríthassák a medrébe, vagy legalább is az árvíztől szabaduljanak: 1923 március végén tizenkét helyen áttörték a gátakat és a viz hömpölyögve ömlött Bukta irányába, A gátáttörés éjjel törtérit és amikor a sebes ár már a község szélét mosta, félreverték a harangokat. Szinte perceken belül talpraá-llt a község aprajaaagyja, s megfeszített szüntelen munkával reggelig föfdböl és rőzsébő!, homokzsákokból és deszkákból oly magas védögátat építettek, hogy az áradás továbbterjedését megakadályozhatták és nymodon sikerült a bukiniaknak községüket megmenteniük. Annát nagyobb volt a Bács községbeliek kára, akiié közül Topalovics János és több társa a noviszadi kerületi törvényszéknél kártérítési pert indított a »Bukini ármentesitö társulat« ellen, mert az a végzetes gátáttörés éjszakán elmulasztotta a Gatara zsilipjét kinyitni, sőt homokzsákokkal és deszkákkal betömte és megakadályozta, hogy a Mosztonga megáradt vize a magaspartu csatornába folyhasson, végül, mert a Gatara zsilipjének szintjét az évek folyamán fokozatosan felemelték, miáltal a koncessziószerződésben megállapított magasságnál lényegesen nagyobb magasságot értek el. Bács község fakói a társulatot teszik felelőssé a kárért, mert a csatorna a társulaté és igy a csatorna által okozott károkért a társulat tartozik felelősséget viselni. A »Bukini ármentesitö társulat« ezzel szemben azzal védekezik, hogy igaz ugyan, hogy a csatornát ő építtette és annak kezelése az ő hatáskörébe 'tartozik, ezzel szemben a koncessziószerződés szerint a csatorna medrét mind a tizennégy érdekéit község tartozik jókarban tartani, amit azok azonban a legtöbb- esetben elmulasztottak megtenni. Továbbá ugyancsak a koncessziószerződés szerint a zsilipek felett egy elegyed ül az alispán rendelkezik. Glumác Bogdán törvényszéki birő az előbbi tárgyalások folyamán számos tanút, szakértői hallgatott ki és iöbbizben helyszíni szemlét tartott. A károsult Bács községbeliek a beperelt »Bukini ármentesitö társuiaU-om 1926. ianuár'l. kívül perbe hívták az ármentesitö társulat elnökét, Ketterer János bukini gazdát és Welsch János bukini volt községi bírót is, A több százezer dináros kártérítési perben a felpereseket dr. Weszelovszky Mihály szombori ügyvéd, az alperes, ármentert tő társulatot dr, Hadzsfr Kor zt i noviszadi ügyvéd képviseli. A diva csókja Erkölcsös mese feledtek számára Pánsból jelentik: Nemrég történt, hogy Parysis kisasszony, a párisi éjjeli óét egyik tánccsillaga, elvesztette pompás nyakékét, amelynek értéke körülbelül félmillió frank. Azonnal jelentést tett a rendőrségen, de a gyöngynyakéknek nyoma veszett, A táncosnő mármár lemondott a viszontlátás reményéről, amikor a színház igazgatója, ahol jelenleg játszik, azt ajánlotta neki, hogy tűzzön ki magas jutalmat a megtalálónak. Másnap már meg is jelent az újságokban a hirdetés, amely s-erint a becsületes megtaláló ötezer frank jutalom- i ban részesül. Két nap múlva egy egy- I szerű munkásember, egy vasesztergályos ; jelentkezett a művésznőnél és atadta neki a győngynyakéket. Amint át akarta neki adni a jutalmat, észrevette, hogy a munkás ábrándozó szemekkel nézi, mire nevetve igy szólt hozzá: — Mondja csak barátom, a pénzt akarja, vagy inkább egy csókot ? A férfi habozás nélkül igy felelts — Egy csókot. A táncosnő erre megcsókolta a mun* kést, aki boldogan hajtotta meg magát és elsietett. Lovagiasságának azonban meg volt, a jutalma, mert másnap Parysis kisasszony megküldte neki az ötezer frankot is. lön! lön! a ráöiőregény! mértékegység: egy negyedóra Newyorkbó! jelenük: Cosmo Hamilton angol író feltűnést keltő előadást tartott a minap egy newyorki sajtóklubban. Próféciába bocsátkozott és azt a merész kijelentést szögezte le, hogy a rádió gyökeres átalakulást fog követelni a regényírótól, mert az a kor, amikor otthon kellemes estéket töltöttek az emberek egy könyv mellett, melóban van, a rádió, amelybe bele fog kapcsolódni eíöbb-utóbb a mozi is, csak nézésre és hallgatásra fogja nevelni az embereket és a jövőben a dolgok természetes fejlődése fogja kifejleszteni a keresletet aziránt, hogy a regényírók kinyomtatás helyett rádióba olvassák regényeiket és novefáikat. A rádióregény természetesen limitált időt foglalhat csak le. Cosmo Hamilton tizenöt percet ad egy teljes regény felolvasására, ami szerinte magával fogja hozni azt. hogy az írók szakítanak az eddigi irástechnfkával A honorárium kérdéséről sem feledkezik meg Cosmo Hamilton. Azt állítja, hogy a lövőben meg fogják adóztatni a rádióhallgatósdgot és ebből az adóból fogják fedezni a szerzői tiszteletdijakat, Mindjárt ki is jelentette az angol író. hogy ő már felkészül most az uj korra és ezentúl csak a rádió számára fog regényeket és színdarabokat irni. Az első rádióregényt néhány napra rá" valóban fel is olvasta Cosmo fiam Tton. -,Fiuk és anyák« volt a címe. pontosan tizenöt percig tartott és magában foglalta a mai regények minden elemét. Hogy milyen sikere volt az első rádióregénynek. arra nem lehet megadni a feleletet. A közönség nem tapsolhatott bale a rádióba és viszont nem ta’áltak ki még olyan szerkezetet, amelynek segítségével meg Tehetne állapítani, hogy a hallgatók közül hányán kapcsolták ki magukat az e’ső öípcrcben Cosine Hamilton regényéből.
