Bácsmegyei Napló, 1926. január (27. évfolyam, 1-30. szám)
1926-01-01 / 1. szám
1926. január 1 BÁCSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal TINTA ® ss • Lélek 1923-ban, augusztus végén, mikor hazaérkeztél« nyári utazásomból, nyitott ablaknál aludtam, faiéi felé, valahonnan messziről — vagy közelről — zajt hallottam. A hang a hegy mellől jött. .Úgy rémlett, zárt ablakok mögött egy leány jajveszékcl. Eleinte valami titkos, sötét bűntényre gondoltain, fölugrottam ágyamból, kimentem az udvarra, hogy körülnézzek. Már csönd volt. Hajnalban ismét fötriasztott egy ordítás, mely lassan-lassan irgalomkérő, hörgésbe fulladó segélykiáltássá töredezett. De az, ki a szegen' teremtést kínozta —: nem is ember lehetett ez, mondtam akkor magamban, nem ember, hanem vadállat - nem kegyelmezett neki és — akkor ezt képzeltem — tovább verte, szijjal, bottal, vagy lábbal taposta, yagy talán mellére térdepelve fojtogatta, két kezével,- a torkát. Másnap éjszaka tompábban hallottam a küzdelmet, melyet a leány’ vívott láthatatlan rabtartójával. A gazember — mondtam magamban — milyen óvatos, a gazember. Harmadnap már nem hallottam semmit. Ablakaimon i?yugodteilt áramlott be az éjszaka némasága. Reggel aztán megtudtam, hogy a szentben levő. házban meghalt tüdővészben a lmszomtégyéves Czilliclt Anna,, a-festőnő, kit különben sohasem láttam. Tavai.' tavasszal gyászíátyolos uriasszony látogatott meg, az elhunyt édesanyja. Kisebb csomagot adott át, a halott hagyatékát. Hat-hét viaszkosvászonfedelii füzetke, melynek kockás lapjait. Czillicit Anna telelrta irónital rótt betűkkel. Afféle leánynapló. 1917 február 2-ától 1923 juiius 13-ig. De amint szórakozottan olvasni kezdtem, egyszerre észrevettem, hogy figyelek s nein is tudtam letenni, inig végére nem értéin. Mi érdekelt? Az, hogy az Írója átment a hidon, hogy leült a sötét műteremben cigarettázni, hogy hallgatta a verebek csiripeléséf, hogy spanyolt kapott, hogy elutazott a szanatóriumba és hogy visszajött, hogy a fiatalság rajongó tájékozatlanságával elmélkedett olyan költőkről, zeneszerzőkről, tudósokról, kiket én talán jobban ismerek, hogy apró-cseprő családi ügyeiről beszéli, hogy a lázmérője 38 fokot mutatoft-e,, vagy 40 fokot, hogy itt volt és elment. Követnem kellett pontról-pontra. Előadásaiból olyan tisztaság és előkelőség áradt, hogy nem állhattam ellent. Éreztem, egyetlen szót sem .vet papírra anélkül, hogy ne hitt volna benne. Ennélfogva én is hittem benne. Az a; rendkívüli lélek, ki az augusztusvégi éjszakán átkiabált hozzám s ismeretlenül is ismeretséget kötni velem, megint fölrázott közönyömből, arra kényszeritett, hogy végigéljein életét és meghaljak vele együtt. Mindez csodálatos volt. Most, hogy naplója megjelent, igyekezem eltávolodni személyes emlékemtől, ettől függetlenül szemlélni munkáját. Nem lehetett írói becsvágya. Nincs egyetlen kikészített mondata. írásával nem akart tetszeni senkinek, még önmagának sem. Nem tetszeleg a szenvedésében. Egyszerűen meg kellett Írnia, amit irt, lekótázni érzéseit, gondolatait, az élete üteméit, cly pontosan, oly becsületességgel és őszinteséggel, amint tudta. Azt érzem - iria egy Helyütt —- hegy meghaltam, ez a saját akaratomból létező életem valami tisztult lés.,..« De abbahagyja és másnap 'ezt jegyzi meg: Itt tegnap tieni folytattam, valami tulriagyot akartain írni..,« Micsoda gyönyörű emberi és miivészi íelelősség-érzei, önmagával szemben. Mert alig remélhette, hogy ezek a jegyzetek valaha idegen szem elé kerülnek, vágj- nyilvánosságra jutnak. Még néni tanulta meg az írás boszorkányságait, Fölhevíteni egy . szót, a fehérizzásig, Ico' ni (utam a,zt, amit ki akarunk emelni, távlatot teremteni a papirost hogy a közvetett hatás annál nagyobb legyen. Mennyire hiábavaló is az ilyesmi. Ha megtanulta volna, el kellett volna felejtenie, hegy ezt az egyszerűségében tökéletes vallomást megírja. Minden, amihez hozzányúl, él. Ismerősei, kiket csak néven nevez és közelebbi jellemzés nélkül mutat be,’ mint lelkeket, az én ismerőseim is. Szeretem őket, mert ö is szereti. Örvendek, hogyha odalépitek betegágy áltoz. Látom őket, képzelődöm róluk. Sainte-Benve a Flaubeftröl szóló bírálatában fölhozza, Ifogy alakjait néha túlontúl megrajzolja, annyira, hegy képzeletünket bénítja s zavar az olvasásban. Valóban, az írás misztérium. Ezt bámulom ebben a könyvben is. Sok író nem hagy maga után ilyen kerek, egész emléket. Kosztolányi Dezső Mussolinit megoperálják Olaszországban a miniszterelnök halálát várják Londonból jelentik: A Daily Herald feltűnést keltő római táviratot közöl arró', hogy Mussolini állapota lényegesen rosszabbodott. A duce régi májbaja most már olyan stádiumban van, hogy az operáció elkerülhetetlen. Mussolini eddig kezelőorvosainak többszöri sürgetése ellenére se volt hajlandó magát műtétnek alávetni, de az utóbbi napokban annyira rosszabbodott állapota, hogy végül is beleegyezett az elkerülhetetlen operációba, cme’yre a jövő hét folyamán kerül sor. Fasiszta-körökben nagy az izgalom a duce súlyos betegsége miatt. A szükséges előkészületek Mussolini minisztere'nök hosszas betegsége vagy esetleges halála esetére már megtörténtek. A párt bomlásának elkerülése érdekében az ügyek vezetését triumvirátus veszi át, amelynek tagjaiul a fasiszta párt három frakciójának vezetőjét: Federzenit, Farinaccit és Badoglio tábornokot tették I meg-Letartóztatták a frankhamisitók budapesti bűntársát Windischgrätz Lajos herceg komornyikja váltott he Budapesten hamis ezerfrankosí — A letartóztatott komornyik megtagad minden «felviíágositásfc Budapestről jelentik: A frankhamisitási ügyben indított nyomozás csütörtökön végre az első pozitív eredményre vezetett. A rendőrség a íösulyt arra az adatra helyezte, hogy egy Király-ttccal divatáruüzletben egy ismeretlen fiatalember hamis ezerfrankos bankjegyet akart beváltani. Az Árvái és Eisier-cég alkalmazottainak kihallgatása jó szenvélyle.irást adott arró! az emberről, aki a hamis ezerfrankost beváltotta és ezen a személyíeiráson elindulva, részint a rendelkezésre álló jegyzetek, részint a Hágából érkezett jelentések azt a feltevést erősítették meg. hogy a hamispénz beváltója egy Kovács nevű fiatalember volt. Hosszas kutatás után végű; tisztázódott az is, hogy az illetőt minden valószínűség szerint Kovács Győző Gáspárnak hívják, aki abban a. társadalmi körben, amelyben Mankovics, Jankovics és Marsovszky éltek, ismert és számottevő fiatalember. Politikai. tevékenységéről, fajvédelmi összeköttetéseiről már ■ adatok álltak a rendőrség rendelkezésére, amikor megállapították, hogy ez a fiatalember elutazott Budapestről. Ez a megállapítás, ugy'.átszik, téves volt, mert szerdán estefelé a rendőrségre egy vallomás érkezett, amely szerint az a Kovács, aki gyanúba fogható, Budapesten bujkál azóta is, amióta a hamis frankügy részletei nyilvánosságra kerültek. Pontos lakáscímet, bujkálást helyének minden adatát a rendőrség rendelkezésére bocsátották. E vallomás alapján az éjszakai órákban négy detektívet küldtek ki Kovács Győző Gáspár elővezetésére. Hosszas kutatás után letartóztatták a frankhamisitók budapesti bűntársát és Kovács Gáspárt a hajnali órákban beszállították a főkapitányságra, a bel azonnal ürizetbevelték. Kovács eleinte tagadta, hogy ö‘ váltotta be a divatáruüzletben a hamis ezerírankos bankjegyet, a rendőrség azonban csütörtök reggel beidézte az Árvai-cég alkalmazottait, akik a leghatározottabban kijelentették, hogy Kovács azonos azzal az emberrel, aki az ezerfrankos bankjegyet hozta. E kihallgatások után Kovács lakására ujrai detektívek mentek, olt házkutatást tartottak és rengeteg írást és levelet foglaltak te. Kovács Gáspár a * szembesítés hatása alatt beismerte végül, hogy november 18-ikán az Árvái és Eisíer-cégnéf női ruhát és kabátot vásárolt és ezer frankossal fizetett, azonban állhatatosan megmarad amellett, hogy nem tudta, hogy az ezerfrankos hamisított. Ezenkívül azonban bűntársai és Marsovszkyékkal való összeköttetésére nézve minden felvilágosítást megtagad. A rendőrség ínég mindig éppenugy titkolózik, mint eddig és még a letartóztatott Kovács Gáspár közelebbi személyi adataira nézve se akar felvilágosítást adni. Kovács állítólag azzal védekezik, hogy amikor a lapokban olvasott a frankhamisitási ügyről, jelentkezni akart a rendőrségen, hogy ügyét tisztázza, arra nézve azonban nem ad felvilágosítást, hogy neve hogyan került Marsovszky noteszébe. Miskolci jelentések szerint a letartóztatott , j Kovács Gáspár tiz éve szolgál Windischgrätz Lajos hercegnél, mint komornyik. A detektívek már három nappal ezelőtt keresték a Windischgräfe-kastélyban, a cselédség azonban akkor azt a felvilágosítást adta, hogy Kovács Budapestre utazott. A cselédek tisztességes, de zárkózott és titokzatos embernek ismerték Kovács Gáspárt, aki állandóan felfelé törekedett. Csütörtök délben lényeges fordulat állhatott be Kovács kihallgatásában, mert vallatását félbeszakították és az ügy összes referensei a rendőrfőkapitánynál gyűltek össze, ahol hosszas megbeszélést folytattak, amely után a detektívek különböző házkutatásokat tartottak. A házkutatásokról a detektívek egész bőröndre való irattal tértek vissza, Azonnal Írásszakértőt hiytak be a főkapitányságra, aki az iratok megvizsgálását és a különböző írások összehasonlítását megkezdte. A francia hatóság kiküldöttei reggel óta egész nap a főkapitányságon tartózkodtak és olyan adatokat bocsátottak aréndörség rendelkezésére, amelyekkel, lényegesen elősegítik a nyomozást. Megtalálták a föpostáu azt a táviratot, amelyben Budapestről ffgyel- 1 meztették a frankbamisitókat, hogy baj van és jöjjenek haza. A táviratra mint feladó: tirdös Jenő, Nagyfuvaros-uccu r.7. van beírva, azonban a detektívek megállapították, hogy ezen a címen sohasem lakott hasonló nevű ember, a táviratot teliát valaki hamis néven küldte. A késő délutáni órákban a detektívek nagy csoportja újból elárasztotta a város legkülönbözőbb pontjait és a jelek szerint a rendőrség rövidesen olyan helyzetben lesz, hogy messzemenő intézkedéseket tehet. Az Amszterdamból érkező újabb jelentések szerint Marsovszkyék Hágában nagy lábon és igen vidáman éltek és állandóan hölgyekkel mulattak. Ezek közül az égjük, áHitóíag Manliovics György barátnője elmondotta, hogy Mankovics gyakran dicsekedett neki azzal, hogy óriási jövedelme van. E'mondta, hogy Hollandiából Angliába, majd a francia Riviérára és Montecarlóba inegj-, két barátja pedig ezalatt Parisba, Brüsszelbe és Jugoszláviába utazik és Montecarlóbau fognak találkozni. Mankovics azt is elmondta barátnőjének, hogy titkos politikai megbízatásuk van és ezért szoktak egjr külvárosi matrózkorcsmában találkozni. Mankovics azt állította, hogy a propaganda-iratok jaukovich ezredesnél vannak és ezért száll meg Jánkovich mindig egy kisebb hotelben. A letartóztatott frankhamisitók egyébként jelenleg a vizsgálati fogságban papirzacskóragasztással foglalkoznak. A fonyódi szatir Ölvén iskoláslányt rontott meg egy tanító Kaposvárról jelentik: A fenyőd: csendőrség; letartóztatta Nagy Béla elemiiskolai tanítót, aki a gondjaira bízott összes iskoláslányokat megrontotta. A tanitó bűne úgy derült ki, hogy egy tiz éves Jcánytaniíványa december 20-ikán a szokottnál korábban tért vissza az iskolából. Amikor szülei megkérdezték, hogy miért hagyta ott az előadást, a kislány sírva igy válaszolt: — Mert eltéptem a tanitó ur áraláncát. Félórai faggatás után bevallotta a kislány, hogy á tanító merényletet akart elkövetni ellene és ő védekezés közben szakította el az óraláncot. Az .esetnek hire terjedt a faluban és a szóbeszéd alapján többeknek eszébejutott, hogy két évvel ezelőtt, amikor Nagy tanitó Fonyódra került* két nyolctíz éves kisleány gyaníts körülmények között megbetegedett. Elővették ezeket a leányokat, akik szintép bevallották, hogy a fiatal, huszonöt jéves tanitó két év óta viszonyt folytat velük. A fonyódi plébános, Iffy Lajos, mikor tudomást szerzett erről, felkereste az iskolaj szék elnökét, akinél a tanitó lakott és megtárgyalta vele, hogy mitévők legyenek az ügyben- A beszélgetést végighallgatta az iskölaszéki elnök kilenc éves Histeánya is, aki egyszerre csak váratlanul megszólalt: — Én is voltam bent a tanító ur hálószobájában, — mondta dicsekedve és részletesen elmesélte, hogy Nagy milyen üzelmehre használta fel. A tanitó ellen megindult a nyomozás, amelynek során megállapították, hogy Nagy Béla két év alatt több mint ölvén kislányt rontott meg. Áldozatairól könyvet vezetett, amelyből kitűnik, hogy a falubeli bajadonok és menyecskék nagy részének is kegyeltje volt a villogó szemű, feketebajszu tanitó. Nagy Béla üzelmei azért nem derültek ki hamarább, mert á kislányokat halállal fenyegette meg, ha elárulják. Az iskola fiunövendékei egyizben az ablakon keresztül kilesték a tanítót, aki azonban észrevette és megfenyegette őket, úgyhogy nem mertek szólni senkinek az esetről. A tanítót beszállítót* Iák a kaposvári ügyészség fogházába. «
