Bácsmegyei Napló, 1926. január (27. évfolyam, 1-30. szám)

1926-01-03 / 2. szám

1926. január 3. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 15. oldal TERE-FERE Az égitest és a finánc. Nemrégi­ben lepottyant az égből Kelct-Afriku va­lamelyik pusztaságára egy meteor. A meteort Parisba szállították, liol össze te­leiéit és eredetét majd tüzetesen meg­vizsgálják az akadémia tudósai. De ha az égitest az égről a földre igen gyorsan és akadálytalanul jutott le, az Afrikából Parisba való útja már sokkal lassúbbnak, körülményesebbnek mond­ható. Miután a meteor leesését jelentették a párisi akadémiának, az azonnal lépéseket tett, hogy minél előbb oda szállítsák. Egy afrikai hivatalnok ép Franciaországba készüli, azt bízták meg, hogy pakolja be a meteort egy dobozba - és hozza haza. Minden úgy ment mint a karikacsapás, Borde'auxig. Itt azonban egy túlbuzgó fináncnak szemet szúrt a doboz s vallat­ni kezdte a hivatalnokot. —• Mi vau ebben? — Meteor. —- Micsoda? Es miből vau az a me­teor? —- Fogalmam sincs. Ép azért viszem Parisba, hogy megtudjam, miből van. — Deltát honnan való? — Az égből. A hivatalnok csóválja a fejét, attól fél, hogy felüitetik. Nyomban jelentést tesz hivatalfőnökének. Sokáig tanácskoznak, hogy Valami bürokratikus megoldást ta­láljanak s a meteort a vámáruk közé tudják helyezni. Végre a finánc ckkép veszi fül a jegy­zőkönyvet: — Ismeretlen természetű ásvány, húsz kilogramm. Külföldi.' Amiben igaza is van. Mert a Világűr csakugyan meglehetősen külföldön van. * A szicíliai forráskeresö. Manapság a fonáskeresők lélektanát már a tudo­mány is megvilágítja s képességét egy­általán uem tartja boszorkányságnak. Nálunk is több olyan forráskereskedő akadt, ki öntudatlan ösztönével mintegy látta a földalatti rétegeket s vezette a tudományt ott, ahof még csak vakon ta­­pogatódzott. A Corricre della Scra szerint Paler­­raoban ni. legendás forráskutató tehetség bukkant föl, ki biztonságával az eddigi­eket is túlszárnyalja. A szicíliai forrásku­tató minden tudományos eszköz nélkül megmondja, hogy van-e lába alatt fo­­rásviz, petróleum vagy ásvány. Fogalko­­zására nézve küönben pap. Nemrégiben egy földbirtokos a birto­kára hivata, akinek a pap következő­­kép magyarázta meg varázslatos látását: — Ha egy földalatti forrás fölött me­gyek el, úgy érzem, hogy valami meg­mozdul bennem. Szivem verése, — amint az orvosok megállapították — gyérüit, karomban pedig valami bizsergést érzek, mintha hangyák mászkálnának rajta. Ha egy hajlékony galyacskát fogok a két végénél a kezembe, iv alakuan görbítve, a bizsergés megszűnik: delejes áram ke­letkezik testemben és áthatol a galyon. Amint pedig kezemben tartom, a galy két vége remeg, félköröket ir le, melyek meghatározzák a földalatti források mélységét, vagy az ásványok fekvését és. mennyiségét. Hogy a forráskutofó mint fedezi föl vájjon viz, petróleum vagy valami más v.an-c: alatta, arra vonatkozóan igy felel: ’ —- Ha Víz van alattam, akkor a galy két vége félköröket ir le, ha ellenben petróleum vagy ásvány, a galy nem fo­rog. Ekkor tudom, hogy nincs viz, hanem valami más. Bekenem a kezem petró­leummal. Ha a galy mozog, akkor petró­leumot találok lenn, ha ellenben nem mo­zog, akkor nyilván ásványra bukkanok. * Mcgfiatalodhatnak-e a nők? Amint ismeretes, Steinach és Voro/ioff taná­rok régóta fogMkoznak azzal, hogy az fW emberiséget niegiijitsákn Fáradozásuk eredménnyel is járt, amennyiben a ma­jom-mirigy beoltásával sok férfinak si­került visszaadni a fiatalságát. Ennek a módszernek hátránya, hogy a műtét meglehetősen körülményes és fájdalmas. A másik hátránya és igaz­ságtalansága pedig az, hogy csak a fér­fiak számíthatnak második fiatalságra, a nők nem. 1920-bau Steinach tanár megkísérel­te, hogy a nőket Röntgen-sugarakkal fiatalítsa meg, melyek bizonyos miri­gyeket erősebb működésre serkentenek. Kiderült azonban, hogy a gyönge besu­gárzás eredménytelen, az erős besu­gárzás viszont kártékony az egész szer­vezetre. Erre Steinach uj módszerhez : folyamodott*. Fölhasználva egy mull századbeli tudósnak tírown-Sei/mrd-uak kísérletezését, injehcit-ol.tás alakjában vitte be a női tesíbo a inegiijitó anya­got, mi által még a hutvan-hetveu éves nők is visszakapták fiatalságukat, he­lyesebben annak néhány élettani tüne­tét. Erre voatkozólag .most vita indult meg az orvosi világban. A tudósok ál­talában pesszimisták. — Vájjon, — kérdezi Halban, a bécsi nőgyógyász, — bizonyos élettani tü­netek az egész fiatalságot jelentik-e? Határozottan állíthatom, hogy nem. Pehan egyetemi tanár ezt mondja: j — A nagy közönség vérmes remé- I nyekkel néz az ilyen kísérletezések elé, mert az állatokon sikerülnek s azt kö­vetkezteti, hogy az emberen is sikerűi­nek majd. De az alsóbbrendű állatokon gyakran mutatkoznak olyan jelenségek, melyeket az ember nem tud utánozni. Ha a gyík farkát levágjuk, az újra ki­nő. De vágjuk le egy ember karját, vagy lábát. Fabricius tanár igy szól: — Steinach kísérletezéséről nyilat­koznom még nagyon korai. Legalább egy évet kell várnom ahhoz, hogy ér­demlegesen hozzászólhassak. Addig sok szerencsét kívánok az — optimistáknak. * Uj adatok Wilde Oszkár halálá­ról. Huszonöt esztendeje annak, hogy Wilde Oszkár számüzötten és betegen, mindenkitől elhagyva halt meg egy pá­risi zugszállodában. Ebből az alkalomból a Revue Hebdomadaire eddig ismeretlen irodalmi adalékot tesz közzé, Ross Ró­­bertnek Wilde Oszkár barátjának és bá­­mulójának Ibsen angol fordítójának, le­velét. E levél egyes töredékei már megjelen­tek Németországban több ízben, abban az életrajzban is, melyet Sherard irt Wilde Oszkárról, de a levél a maga egészében még nem látott napvilágot. Ross Róbert a levélben pontosan leír­ja, hogy temették el a nagy angol köl­tőt, megcáfolva ezzel azokat a lelemé­nyes, de valószínűtlen mende-mondákat, melyeket pár évvel ezelőtt Amerikában hoztak forgalomba. Egy fiatal amerikai, ki azzal dicsekedett, hogy Wilde Osz­kár unokaöccse, azt hirdette, hogy nagy­bátyja nem is halt meg, hanem világgá bujdosott, uj életét akar kezdeni, miután börtönbüntetését leülte. Rebesgették, hogy a »Szépség Hercege« különböző kávéházakban tűnt fel s állítólagos uno­kaöccse látta is öt • 191(3 március 23-án, teljesen elhízva és szakállasait, egy pá­risi kávéházban. A iónt jelzett irodalmi dokumentum pontról-pontra meséli el az elhunyt utol­só napjait. Salome szerzője 1900 novem­ber 30-án halt meg. A temetéshez szük­séges összeget egy német hercegnő bo­csátotta rendelkezésére Rossnak, azzal a föltétellel, hogy sohasem nevezi meg. így temették el a költőt a Pére-Lachaise­­ben. A szomorú szertartásnál jelen volt Ross, Wilde Oszkár egyik fiai és a. Som­­merville Story házaspár, valamint Ep­stein, a .sireniék tervezője és az isme­retlen hercegnő is. Wilde halála előtt egy hónappal műtétnek vetette magát alá, mert középfülgyuladásban szenve­dett, melyet még a börtönben szerzett egy alkalonunal, hogy leesett. * Megnőttek a törpék! A Bulletin de l’Afrique Orientale furcsa hírt jelent: a törpék, az emberi fajtának ez a külö­nös kis szörnyei, a pigmeusok végkép eltűntek a föld sziliéről. A pigmeusokról már a régi görögök és romaiak is regéllek, uhut valami le­gendás népségről, melyről az egyipto­miaktól hallottak, do p törpék csak-( ugyan éltek a földöm amint azt később Sclnvernfurth, Stanley és egyéb utazók 'megerősítették, Közép-Aírika keleti ré­szén. A törpék emberi lények voltak, na­gyon csúnyák, a legnagyobb közöttük egy méter ötveii centiméter magas, a legkisebb egy méter harminc centiméter. Arcuk liáromszögletes, fülük seremteleu, arcsziuük sárgászöld, homlokuk ala­csony és ferde, szeinöidjük óriási, áf­­ikapcájuk, mint a macska-fajoknál elö­­reugró. Félelmes agyafúrt harcosok. MegJ ölik, tőrbe ejtik az elefántot is, rabul ejtik a félelmes gorillát, ha pedig kell, büntető expedíciót küldenek, mindig eredménnyel a szomszédos. hatalmas termetű bantu-négerek közé, úgy hogy ezek a daliák valósággal remegnek tő­lük. Csak egy nem igaz, hogy a pigmeu­sok embert is ettek. Akármennyire va­dak is voltak, akármily ügyességgel is hajították majomszőrös nyilaikat az ellenség felé, húsúkat sohasem Ízlelték meg. Nemrégiben még 150.000—200.000-re tették a törpék számát, de újabban el­tűntek, átalakultak: megnőttek. Miért? Mert miután a négerek meg­hunyászkodtak előttük, ők maguk há­zasodtak be a néger családokba, óriás bajnoki termetű feleségeket vettek s gyermekeik már • kifajzottak közülük, így pusztul el, igy ujhodik meg egy faj. * Két furcsa válóper. A párisi törvény­széken néha igazán zavarban vannak, mikor váíópöröket tárgyalnak, mert a felek a legcifráb indokolással állnak elő. Egy párisi kereskedő a múlt nyáron bemegy a kocsmába, azt mondván a feleségének, hogy egy kis bort akar in­ni. A feleség vár künn türelmesen. El­múlik egy óra, férje nem jön vissza. A jó hitves nyugtafankodik, bemegy a korcsmába, rémülten látja, hogy ura az egyik gerendáról lóg le, fölakasztot­ta magát. Szerencsére még lélegzik. Felesége -tüstént elvágja a kötelet, a férfi magához tér, egy hét múlva föl is gyógyul. Ellenben a feleség elhagyja az ottho­nát, válópört indít ellene azzal az in­dokolással, hogy nem bir élni olyan férj mellett, kit fölpuffadt arccal, lógó nyelvvel látott, fölakasztva. Viszont a férj, k! egyszr és mindenkorra búcsút mondott öngyilkossági mániájának és viszatért az élethez, nem akar válni, mindenáron szeretne kibékülni felesé­gével. A másik eset egy ultramodern há­zasság épületes példáját mutatja be. Egy felszarvazott férj a válást kívánja. De a hitszegő feleség írásos szerződést mufal a bíróságnak, melyben a férj fe­leségének teljes szabadságot biztosit szeretők tartásához, azzal a feltétellel, hogy ő is annyi szeretőt tarthat, ameny­­nyit kivan. A törvényszék, miután megbélyegezte a hitvestársak közti zugszérzödést, a házasságot azonnal fölbontotta. BUTQRSZÜKSÉGLETÉT legolcsóbban szerezheti be 11013 Nagy Varjas Rókus asztalosmesternél, Subotica, VI. Vukovićcva 3 Az ukrán amazon A szép Mazurja hőstettei és kivégzése Legendás alak, akinek vízióban jelent meg a Szent Szűz. akár Doni Remi leá­nyának. s kezébe adta a zászlót, hogy küzdjön alatta hazája szabadságáért: ez volt Mazurja Trcik. az .ukránjai amazon. S a szép-fiatal lány szót is fogadott ra­jongó lelke sugallatának: évekig küzdött a bolsevikiek ellen, einig most ellenségei kezébe esett s a haditörvényszék ítélete alapján golyó vetett véget regényes éle­tének. Mazurja. az egyetemi tanuló, a fana­tikus diákleány, önkéntes gyanánt lépett be az ukráiüai hadseregbe, amely Petl­­jura hetman parancsnoksága alatt állott. A fiatal leány mihamar feltűnt haláltmeg­­vetö vitézségével. Rendkívül befolyásra tett szert a katonákon, akiket ellenáll­ható,tlanul tüzelt a harcra s ragadott magával lelkesítő példájával. Bravúros hőstetteket vitt véghez s egyik orosz csapatot a másik után semmisített meg. A bátor leány nemsokára ismertté vált Ukrániában, ahol a lakosság is mindig kezére járt. Akkor sem tette Ic a kezéből a fegy­vert. amikor megházasodott. Mert nem követte az őskori amazonok példáját, akik ellenállottak annak a fegyvernek, amely minden Jiösi szivet megsebez: a klasszikus isten nyilainak. Beleszeretett Iván Treiko ezredesbe, aki 1922-ben feleségül is vette. De még mézesheteiben sem vonult vissza a csatamezőről. Foly­tatta a hadakozást a bolsevikiek ellen. S akár a francia Jeane d'Arc. ő is azt hirdette: — Álmomban megjelent előttem Szűz Mária és megparancsolta, hogy kiizdjek a bolsevikiek uralma ellen, akik megta­gadják az Istent! Az ellenséggel szemben oly kegyet­len volt. arminö kegyetlen csak egy fana­tikus asszony tud lenni. A csatatéren sem ejtet foglyokat. Katonáinak is megpa­rancsolta, hogy mindenkit megöljenek. Ha a Szovjetköztársaság hivatalnokai, alkamazottai estek fogságba valamely elfoglalt városban: mindnyájukat kivétel nélkül kivégeztette. Kegyelemről sió sem lehetett. Maga diktálta az Ítéleteket és ren­desen jelen volt, mikor a kivégzé­seket végrehajtották. A Szovjet őt tekintette egyik legfélel­mesebb ellenfélnek. így tartott ez két esztendeig, ameddig állandó fényesen ra­gyogott a szerencséje csillaga.. De az­után mégis csak bealkonyult a dicsőségé­nek és elérte a végzete. Vakmerő vállalkozásba fogóit a bol­­seviki sereg ellen. De a tervezett hadmű­veletet elárulták és megtették ellene a sakkhuzásokat. Mazurja egyszeri csak azt vette észre, hogy körülvette az el­lenség. Nem akarta magát olcsón megad­ni. Szörnyű harc tombolt körülötte. Vezér­kara, ukrán tisztek, a szó szoros értel­mében testükkel védelmezték bálványu­kat. Az amazon megsebesült, véresen rostadt össze: csak igy sikerült őt fog­lyul ejteni. Erős fedezettel kísérték a kiewi fogházba, ahol kenyérre és' vizrc magánzárkába csukták. A haditörvényszék pár nap múlva rendkívüli ülésre iil össze és meghozta ítéletét Mazurja és 21 társa fölött. Há­rom napig tartott a tárgyalás, amit léleg­zetfojtott figyelemmel kisért egész Ukrá­­nia. A kormánynak rendkívüli intézkedé­seket keltett tenni: a haditörvényszék épületéhez vezető utcákat elzárták és katonaságot vontak ör^e a városban. Harmadnap hozták meg az Ítéletet: Mazuriáí és vezérkarát golyó áltaíi halálra ítélték. a többiekre életfogytiglani fegyházbün­tetést szabtak. Az ítéletet az ukrániai amazonon még azuup végrehajtották. Mikor kihirdették előtte a bíróság döntését, hideg vérrel jelentette ki: — Nem vártam egyebet. S büszke va­gyok. hogy rá is , szolgáltam ... hogy ti halált mondjatok a fejemre . . . S a kivégzéskor is oly bátran viselke­dett. mint a harcmezőn . . . Titokban, éjnek idején temették cl, mert joggal tartanak attól, hogy Ukránia népe nemzeti bucsuiáróhellyé avatja a tömegsírt.

Next

/
Thumbnails
Contents