Bácsmegyei Napló, 1926. január (27. évfolyam, 1-30. szám)
1926-01-03 / 2. szám
1926. január 3. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 15. oldal TERE-FERE Az égitest és a finánc. Nemrégiben lepottyant az égből Kelct-Afriku valamelyik pusztaságára egy meteor. A meteort Parisba szállították, liol össze teleiéit és eredetét majd tüzetesen megvizsgálják az akadémia tudósai. De ha az égitest az égről a földre igen gyorsan és akadálytalanul jutott le, az Afrikából Parisba való útja már sokkal lassúbbnak, körülményesebbnek mondható. Miután a meteor leesését jelentették a párisi akadémiának, az azonnal lépéseket tett, hogy minél előbb oda szállítsák. Egy afrikai hivatalnok ép Franciaországba készüli, azt bízták meg, hogy pakolja be a meteort egy dobozba - és hozza haza. Minden úgy ment mint a karikacsapás, Borde'auxig. Itt azonban egy túlbuzgó fináncnak szemet szúrt a doboz s vallatni kezdte a hivatalnokot. —• Mi vau ebben? — Meteor. —- Micsoda? Es miből vau az a meteor? —- Fogalmam sincs. Ép azért viszem Parisba, hogy megtudjam, miből van. — Deltát honnan való? — Az égből. A hivatalnok csóválja a fejét, attól fél, hogy felüitetik. Nyomban jelentést tesz hivatalfőnökének. Sokáig tanácskoznak, hogy Valami bürokratikus megoldást találjanak s a meteort a vámáruk közé tudják helyezni. Végre a finánc ckkép veszi fül a jegyzőkönyvet: — Ismeretlen természetű ásvány, húsz kilogramm. Külföldi.' Amiben igaza is van. Mert a Világűr csakugyan meglehetősen külföldön van. * A szicíliai forráskeresö. Manapság a fonáskeresők lélektanát már a tudomány is megvilágítja s képességét egyáltalán uem tartja boszorkányságnak. Nálunk is több olyan forráskereskedő akadt, ki öntudatlan ösztönével mintegy látta a földalatti rétegeket s vezette a tudományt ott, ahof még csak vakon tapogatódzott. A Corricre della Scra szerint Palerraoban ni. legendás forráskutató tehetség bukkant föl, ki biztonságával az eddigieket is túlszárnyalja. A szicíliai forráskutató minden tudományos eszköz nélkül megmondja, hogy van-e lába alatt forásviz, petróleum vagy ásvány. Fogalkozására nézve küönben pap. Nemrégiben egy földbirtokos a birtokára hivata, akinek a pap következőkép magyarázta meg varázslatos látását: — Ha egy földalatti forrás fölött megyek el, úgy érzem, hogy valami megmozdul bennem. Szivem verése, — amint az orvosok megállapították — gyérüit, karomban pedig valami bizsergést érzek, mintha hangyák mászkálnának rajta. Ha egy hajlékony galyacskát fogok a két végénél a kezembe, iv alakuan görbítve, a bizsergés megszűnik: delejes áram keletkezik testemben és áthatol a galyon. Amint pedig kezemben tartom, a galy két vége remeg, félköröket ir le, melyek meghatározzák a földalatti források mélységét, vagy az ásványok fekvését és. mennyiségét. Hogy a forráskutofó mint fedezi föl vájjon viz, petróleum vagy valami más v.an-c: alatta, arra vonatkozóan igy felel: ’ —- Ha Víz van alattam, akkor a galy két vége félköröket ir le, ha ellenben petróleum vagy ásvány, a galy nem forog. Ekkor tudom, hogy nincs viz, hanem valami más. Bekenem a kezem petróleummal. Ha a galy mozog, akkor petróleumot találok lenn, ha ellenben nem mozog, akkor nyilván ásványra bukkanok. * Mcgfiatalodhatnak-e a nők? Amint ismeretes, Steinach és Voro/ioff tanárok régóta fogMkoznak azzal, hogy az fW emberiséget niegiijitsákn Fáradozásuk eredménnyel is járt, amennyiben a majom-mirigy beoltásával sok férfinak sikerült visszaadni a fiatalságát. Ennek a módszernek hátránya, hogy a műtét meglehetősen körülményes és fájdalmas. A másik hátránya és igazságtalansága pedig az, hogy csak a férfiak számíthatnak második fiatalságra, a nők nem. 1920-bau Steinach tanár megkísérelte, hogy a nőket Röntgen-sugarakkal fiatalítsa meg, melyek bizonyos mirigyeket erősebb működésre serkentenek. Kiderült azonban, hogy a gyönge besugárzás eredménytelen, az erős besugárzás viszont kártékony az egész szervezetre. Erre Steinach uj módszerhez : folyamodott*. Fölhasználva egy mull századbeli tudósnak tírown-Sei/mrd-uak kísérletezését, injehcit-ol.tás alakjában vitte be a női tesíbo a inegiijitó anyagot, mi által még a hutvan-hetveu éves nők is visszakapták fiatalságukat, helyesebben annak néhány élettani tünetét. Erre voatkozólag .most vita indult meg az orvosi világban. A tudósok általában pesszimisták. — Vájjon, — kérdezi Halban, a bécsi nőgyógyász, — bizonyos élettani tünetek az egész fiatalságot jelentik-e? Határozottan állíthatom, hogy nem. Pehan egyetemi tanár ezt mondja: j — A nagy közönség vérmes remé- I nyekkel néz az ilyen kísérletezések elé, mert az állatokon sikerülnek s azt következteti, hogy az emberen is sikerűinek majd. De az alsóbbrendű állatokon gyakran mutatkoznak olyan jelenségek, melyeket az ember nem tud utánozni. Ha a gyík farkát levágjuk, az újra kinő. De vágjuk le egy ember karját, vagy lábát. Fabricius tanár igy szól: — Steinach kísérletezéséről nyilatkoznom még nagyon korai. Legalább egy évet kell várnom ahhoz, hogy érdemlegesen hozzászólhassak. Addig sok szerencsét kívánok az — optimistáknak. * Uj adatok Wilde Oszkár haláláról. Huszonöt esztendeje annak, hogy Wilde Oszkár számüzötten és betegen, mindenkitől elhagyva halt meg egy párisi zugszállodában. Ebből az alkalomból a Revue Hebdomadaire eddig ismeretlen irodalmi adalékot tesz közzé, Ross Róbertnek Wilde Oszkár barátjának és bámulójának Ibsen angol fordítójának, levelét. E levél egyes töredékei már megjelentek Németországban több ízben, abban az életrajzban is, melyet Sherard irt Wilde Oszkárról, de a levél a maga egészében még nem látott napvilágot. Ross Róbert a levélben pontosan leírja, hogy temették el a nagy angol költőt, megcáfolva ezzel azokat a leleményes, de valószínűtlen mende-mondákat, melyeket pár évvel ezelőtt Amerikában hoztak forgalomba. Egy fiatal amerikai, ki azzal dicsekedett, hogy Wilde Oszkár unokaöccse, azt hirdette, hogy nagybátyja nem is halt meg, hanem világgá bujdosott, uj életét akar kezdeni, miután börtönbüntetését leülte. Rebesgették, hogy a »Szépség Hercege« különböző kávéházakban tűnt fel s állítólagos unokaöccse látta is öt • 191(3 március 23-án, teljesen elhízva és szakállasait, egy párisi kávéházban. A iónt jelzett irodalmi dokumentum pontról-pontra meséli el az elhunyt utolsó napjait. Salome szerzője 1900 november 30-án halt meg. A temetéshez szükséges összeget egy német hercegnő bocsátotta rendelkezésére Rossnak, azzal a föltétellel, hogy sohasem nevezi meg. így temették el a költőt a Pére-Lachaiseben. A szomorú szertartásnál jelen volt Ross, Wilde Oszkár egyik fiai és a. Sommerville Story házaspár, valamint Epstein, a .sireniék tervezője és az ismeretlen hercegnő is. Wilde halála előtt egy hónappal műtétnek vetette magát alá, mert középfülgyuladásban szenvedett, melyet még a börtönben szerzett egy alkalonunal, hogy leesett. * Megnőttek a törpék! A Bulletin de l’Afrique Orientale furcsa hírt jelent: a törpék, az emberi fajtának ez a különös kis szörnyei, a pigmeusok végkép eltűntek a föld sziliéről. A pigmeusokról már a régi görögök és romaiak is regéllek, uhut valami legendás népségről, melyről az egyiptomiaktól hallottak, do p törpék csak-( ugyan éltek a földöm amint azt később Sclnvernfurth, Stanley és egyéb utazók 'megerősítették, Közép-Aírika keleti részén. A törpék emberi lények voltak, nagyon csúnyák, a legnagyobb közöttük egy méter ötveii centiméter magas, a legkisebb egy méter harminc centiméter. Arcuk liáromszögletes, fülük seremteleu, arcsziuük sárgászöld, homlokuk alacsony és ferde, szeinöidjük óriási, áfikapcájuk, mint a macska-fajoknál elöreugró. Félelmes agyafúrt harcosok. MegJ ölik, tőrbe ejtik az elefántot is, rabul ejtik a félelmes gorillát, ha pedig kell, büntető expedíciót küldenek, mindig eredménnyel a szomszédos. hatalmas termetű bantu-négerek közé, úgy hogy ezek a daliák valósággal remegnek tőlük. Csak egy nem igaz, hogy a pigmeusok embert is ettek. Akármennyire vadak is voltak, akármily ügyességgel is hajították majomszőrös nyilaikat az ellenség felé, húsúkat sohasem Ízlelték meg. Nemrégiben még 150.000—200.000-re tették a törpék számát, de újabban eltűntek, átalakultak: megnőttek. Miért? Mert miután a négerek meghunyászkodtak előttük, ők maguk házasodtak be a néger családokba, óriás bajnoki termetű feleségeket vettek s gyermekeik már • kifajzottak közülük, így pusztul el, igy ujhodik meg egy faj. * Két furcsa válóper. A párisi törvényszéken néha igazán zavarban vannak, mikor váíópöröket tárgyalnak, mert a felek a legcifráb indokolással állnak elő. Egy párisi kereskedő a múlt nyáron bemegy a kocsmába, azt mondván a feleségének, hogy egy kis bort akar inni. A feleség vár künn türelmesen. Elmúlik egy óra, férje nem jön vissza. A jó hitves nyugtafankodik, bemegy a korcsmába, rémülten látja, hogy ura az egyik gerendáról lóg le, fölakasztotta magát. Szerencsére még lélegzik. Felesége -tüstént elvágja a kötelet, a férfi magához tér, egy hét múlva föl is gyógyul. Ellenben a feleség elhagyja az otthonát, válópört indít ellene azzal az indokolással, hogy nem bir élni olyan férj mellett, kit fölpuffadt arccal, lógó nyelvvel látott, fölakasztva. Viszont a férj, k! egyszr és mindenkorra búcsút mondott öngyilkossági mániájának és viszatért az élethez, nem akar válni, mindenáron szeretne kibékülni feleségével. A másik eset egy ultramodern házasság épületes példáját mutatja be. Egy felszarvazott férj a válást kívánja. De a hitszegő feleség írásos szerződést mufal a bíróságnak, melyben a férj feleségének teljes szabadságot biztosit szeretők tartásához, azzal a feltétellel, hogy ő is annyi szeretőt tarthat, amenynyit kivan. A törvényszék, miután megbélyegezte a hitvestársak közti zugszérzödést, a házasságot azonnal fölbontotta. BUTQRSZÜKSÉGLETÉT legolcsóbban szerezheti be 11013 Nagy Varjas Rókus asztalosmesternél, Subotica, VI. Vukovićcva 3 Az ukrán amazon A szép Mazurja hőstettei és kivégzése Legendás alak, akinek vízióban jelent meg a Szent Szűz. akár Doni Remi leányának. s kezébe adta a zászlót, hogy küzdjön alatta hazája szabadságáért: ez volt Mazurja Trcik. az .ukránjai amazon. S a szép-fiatal lány szót is fogadott rajongó lelke sugallatának: évekig küzdött a bolsevikiek ellen, einig most ellenségei kezébe esett s a haditörvényszék ítélete alapján golyó vetett véget regényes életének. Mazurja. az egyetemi tanuló, a fanatikus diákleány, önkéntes gyanánt lépett be az ukráiüai hadseregbe, amely Petljura hetman parancsnoksága alatt állott. A fiatal leány mihamar feltűnt haláltmegvetö vitézségével. Rendkívül befolyásra tett szert a katonákon, akiket ellenállható,tlanul tüzelt a harcra s ragadott magával lelkesítő példájával. Bravúros hőstetteket vitt véghez s egyik orosz csapatot a másik után semmisített meg. A bátor leány nemsokára ismertté vált Ukrániában, ahol a lakosság is mindig kezére járt. Akkor sem tette Ic a kezéből a fegyvert. amikor megházasodott. Mert nem követte az őskori amazonok példáját, akik ellenállottak annak a fegyvernek, amely minden Jiösi szivet megsebez: a klasszikus isten nyilainak. Beleszeretett Iván Treiko ezredesbe, aki 1922-ben feleségül is vette. De még mézesheteiben sem vonult vissza a csatamezőről. Folytatta a hadakozást a bolsevikiek ellen. S akár a francia Jeane d'Arc. ő is azt hirdette: — Álmomban megjelent előttem Szűz Mária és megparancsolta, hogy kiizdjek a bolsevikiek uralma ellen, akik megtagadják az Istent! Az ellenséggel szemben oly kegyetlen volt. arminö kegyetlen csak egy fanatikus asszony tud lenni. A csatatéren sem ejtet foglyokat. Katonáinak is megparancsolta, hogy mindenkit megöljenek. Ha a Szovjetköztársaság hivatalnokai, alkamazottai estek fogságba valamely elfoglalt városban: mindnyájukat kivétel nélkül kivégeztette. Kegyelemről sió sem lehetett. Maga diktálta az Ítéleteket és rendesen jelen volt, mikor a kivégzéseket végrehajtották. A Szovjet őt tekintette egyik legfélelmesebb ellenfélnek. így tartott ez két esztendeig, ameddig állandó fényesen ragyogott a szerencséje csillaga.. De azután mégis csak bealkonyult a dicsőségének és elérte a végzete. Vakmerő vállalkozásba fogóit a bolseviki sereg ellen. De a tervezett hadműveletet elárulták és megtették ellene a sakkhuzásokat. Mazurja egyszeri csak azt vette észre, hogy körülvette az ellenség. Nem akarta magát olcsón megadni. Szörnyű harc tombolt körülötte. Vezérkara, ukrán tisztek, a szó szoros értelmében testükkel védelmezték bálványukat. Az amazon megsebesült, véresen rostadt össze: csak igy sikerült őt foglyul ejteni. Erős fedezettel kísérték a kiewi fogházba, ahol kenyérre és' vizrc magánzárkába csukták. A haditörvényszék pár nap múlva rendkívüli ülésre iil össze és meghozta ítéletét Mazurja és 21 társa fölött. Három napig tartott a tárgyalás, amit lélegzetfojtott figyelemmel kisért egész Ukránia. A kormánynak rendkívüli intézkedéseket keltett tenni: a haditörvényszék épületéhez vezető utcákat elzárták és katonaságot vontak ör^e a városban. Harmadnap hozták meg az Ítéletet: Mazuriáí és vezérkarát golyó áltaíi halálra ítélték. a többiekre életfogytiglani fegyházbüntetést szabtak. Az ítéletet az ukrániai amazonon még azuup végrehajtották. Mikor kihirdették előtte a bíróság döntését, hideg vérrel jelentette ki: — Nem vártam egyebet. S büszke vagyok. hogy rá is , szolgáltam ... hogy ti halált mondjatok a fejemre . . . S a kivégzéskor is oly bátran viselkedett. mint a harcmezőn . . . Titokban, éjnek idején temették cl, mert joggal tartanak attól, hogy Ukránia népe nemzeti bucsuiáróhellyé avatja a tömegsírt.