Bácsmegyei Napló, 1926. január (27. évfolyam, 1-30. szám)

1926-01-31 / 30. szám

Í925. ianoáj- 31. BAGSMEGYEI NAPÚ cirkuszi névnek használta a Lupescu ne­ve;. Más verziók szerint Lupescu kis­asszony romániai zsádólány, akinek fes­tői megjelenése, szépsége könnyen yaió­­szánüslti aat, hogy a-Lupescu .név arisz­mesterséget Ha édesanyám föl akart vétetni valamelyik községi iskoláira, csak nagyhehezén vettek föl, nem engedtek a többi lányok padjába, hanem a tamtónő mellé ültettek. Csali ö beszélt velem. És mikor a kislányok kijöttek az iskolából s karonfogva egy cseléd; kíséretében ha­­zassaladtak, a világért, sem vettek volna maguk közé, mert én — a komédiások gyermeke voltam. éokrata eredetet is takarhatott, pedig... A román beavatott körök régóta tud­nak erről a szerelemről - és kíváncsian ; várják, hogy Lupescu kisasszonyt is el­veszi-e majd feleségül Károly, — most már Monastem®u, — a száműzött Ká­roly.- trónörökös, a nők áldozata. A komédiások leánya Oase Eleonóra kiadatlan levelei Dusc sohase volt valami szorgalmas levélíró. Hányt-vetett : szinész-élete, nyughatatlan, ideges, természete, finom szemérme, mely fázott attól, hogy .gon­dolatait, érzéseit közszemlére tegye, nem teremtette levélírónak, kinek természet­szerűen szeretnie kell az; áradozást, a hosszúra nyúló csevegést. Ha vajami közölnivalója akad, rendszerint a sür­gönyhöz, levelezőlaphoz folyamodott. Nem is maradt utána sok levél. Most V. Bucci huszonhét leveléről emlékezik meg, melyek a halhatatlan színésznő D’Arcaishoz intézett és legközelebb a Corrtere della Sera hoz nyilvánosságra. Ami a levelek írását illeti, a követke­zőket állapítja meg az iró: — Dusc írása föltűnően egyenlőtlen, hetiii olykor finomok és aprók, olykor vagyok, erőteljesek, majdnem durvák. Gyakran aláhúzza a szavakat, még gyakrabban alkalmazza ' a pontokat és gondolatjeleket. .Mindig lila tintával ir. Ehhez úgy latszik az önbizalma hiá­nyában babonából ragaszkodott. Leveleiben nem egyszer panaszkodik a magában v aló kétségről, mely miatt aludni sem tud. •— Varrnak órák, mikor Halainak, meg­újultnak és bizakodónak érzem magam, de olyan. órák is, mikor az a fontosság, melyet *, közönség tulajdonit nekem, megfélemlít, hitetlenné tesz, úgy, hogy' elmosolyodom. Valahányszor a betegsége miatt pihen, visszatér a színpadra, eliogja ez a szent félelem és ezt semmi sem oszlathatja el. Még a próbák sem. 18S4-beu egy kémián Milanóba érkezik, abba az átko­zott Milanóba, mely annyira nyomorban volt sokáig s megrémül a gondolatra, hogy a milánóiak elé lépjen. — Mikor első estén a szilire' léptein, úgy éreztem, hogy egy szikra élet sincs bennem. Aztán mikor a lámpák elé, jöt­tem s a közönség kedvetlenül mormo­gott, agy tetszett, hogy végem van.. Mért nem szeretik őt a nézők? Talán az alakja miatt? Az első felvonás vé­geztével a hallgatóság hideg marad, s közben meglátogatja Dúsét egyik' na-, gyón őszinte, barátja, aki igy szól hozzá: Vigasztalódjék: a maga esupnyasd­­ga meghódítja a közönséget. Ez jó iel.‘ Tudom, mindig tudtam — \rja Duse — hogy csúnya vagyok, de hogy hallot­tam is, — nagyon fájt!« Ha gyöngélkedik, vagy nagyon elfá­radt ai munkában, a tenger mellé megy, vagy a hegyek közé, hogy tüdőbajából, melytől sohasem szabadult meg 'egésze i, föllábadjon. Egy ilyen üdülése alatt írja: — Ezek az édes pihenések, a szenvedő .. - a beteg testnek, ezek az el­­feicdltezései elfeiedtetéseív a természet ölén, szinte feledtetik vetem a színpadot, árt egészen érzem, hogy én vagyak én, cša’kazzal foglalkozom, amit emlékeze­temből eíökotorok. vaev ami lelkemben remeg. Milyen dicstelennek tetszik most, hogy érzéseimet dobra verem s kénytelen vagyok játszani. Maid hozzáteszi: —■ Játszani, milyen csúnya szó. Ját­szani sohasem tudtam és sohasem is fogok tudni. Szjnészgyermek volt Gyermekkori él­ményéről Így vall: — Egyik kis. községről a másikra bo­lyongtam. az. édes apám kopott számi?, sillatával. Akkoriban lenézték ezt a TERE■ w I Orvoshistóriák. .Mind a két orvoshis­tória Olaszországban történi Egy ismert szülész táviratot kap , ba­rátjától, kt borral- kereskedik nagyban s vidéki birtokán él. • — Jöjj azonnal, .szülésre: dL;doktor kissé csodálkozik, mert ba­rátja feleségén egyáltalán nem észlelte, hogy örvendetes családi-eseménynek néz elébe, de útra kei azonnal. — Bocsáss meg kérlek, bogy ide fá­rasztó halak, — szól a ; borkereskedő, csak 3 kutyám fog- megkölykezni. Tudod mennyire bálványozzuk ezt a kedves dögöt. Nem szerettük volna valamilyen közönséges állatorvosra bízni. A szülész boszankodik, egy szót sem szól, csak arra kéri.barátját, hogy hagyják magára a szukával, rágyújt a pipára, megvárja, inig a kutya megköly­­•kezik, aztán hazamegy. Másik héten a szülész sürgős, táviratot küld a kereskedőnek: —-■Jöjj tüstént, roppant fontos ügyben. A kereskedő föíutazik az orvoshoz, ki fontos arccal így szól: .— Menjük le a pincébe, ott nyugodtan megöeszélhetjük, ' .majd núngyárt meg­magyarázom. ‘ Lemennek a pincébe. — Nézd, — szól' ai; örvös — múltkor kaptám egy üveg kitűnő vörösbort. Tu­dod. mennyire szeretem.. Nem mertem magam kinyitni. Légy szives húzd ki a dugóját. Erre a szülész, -ravasszal kilopódzik a pincéből, kulccsal' bezárja ajtaját s ba­rátja, egész nap fogva'maradi. A másik történet is mulatságos. , Á hadisáizdag .magához1 kéret egy hírneves sebészt '»Sürgős' műtétre -. El­megy az orvos hozzá, a Uadigazdag pe­dig a lábát nyújtja, hegy vágja ki tyúk­szemét. A sebész kitünően kivágja a tyúksze­met, mikor pedig a hadigazdag tiszfeiet­­dlj iránt érdeklődik, az orvos egy 10:000 líráról szóló számlát nytijt át neki, me­lyet a páciens kissé csodálkozva ugyan, kifizet. Másnap a sebész feladóvevényt juttat a hadigazdagnak, mely arról ta­núskodik, hogy tiszteletdiját egészen a szegényeknek .adományozta. Ez fejét csóválva veszi tudomásul. Azt hiszi, hogy a sebész megbolondult. ■! * Hogy halt meg egy igazi ameri­kai? Azok. akik ..megunták az életet, ezer és ezer fortélyos, módöt eszelnek ki az öngyilkosságra, hogy eltávozzanak a. siralomvölgyből. Ezen a téren Ame­rika vezet, az öngyilkosok klubjának hazája. De itt is íöltüiiést keltett a bostoni Maxim Ditch öngyilkossága, mely eddig minden rekordot ver.. . . Maxim Ditch megunta életet,. elhatá­rozta, hogy öngyilkossá lesz. De mint­hogy Boston szalonjaiban a legszelle­mesebb, legeredetibb fiatalembernek tar­tották, izgatta becsvágyát, hogy halá­lában is méltó maradjon hírnevéhez. Ennélfogva olyan öngyilkosságot okum­­lájt ki, mely párját - ritkitja. Maxim Ditch csodálatos céllövő volt. Ezt a képességét használta föl. öngyilkos­­sásához, de úgy, hogy nem közvetlenül célzott: ez tiagyop elcsépelt lett volna. Önmagával párbajozott. . .Kertjében föláll jutott egy céltáblát. A céltábla két centiméteres körsugaru cél­pontja összeköttetésben volt egy gépe­­zettel, mely meghúzta egy pisztoly ra­­yaszat s ez a pisztoly, mely a céltábla mögött foglalt-helyet, csövévé! .egyéne­­sen a célzóra irágytjlt. ;Miiítáai.a,- srerkepetér gondosan elkéssi. FERE l<s* tette, Maxim Ditch a végzetes napon kiment kertiélte és célba lőtt. Az első hét lövés nem talált, de a nyolcadik a céltábla középpontjába ért, mire a ra­vasz megrántódmt, a golyó kirepült, egyenesén szivén találta az öngyilkost. így. halt meg egy igazi amerikai! * .4 rák meg a fény. Mind nagyobb buzgalommal kutatják a tudósok, hogy mi; jehet az oka az emberiség legnagyobb csapásának, a ráknak. Ezek a vizsgáló­dások egyelőre csak tapógatódzások. Majdnem mindenre ráfogták inár, hogy a rák okozója. Most a fényt vádolják meg ezzel, a túlságos fényt. Természete­sen ezt is époly fentartással kell fogad­nunk, mit a többi elméletet. Wádkins Ptchford, a kórbonctan taná­ra észrevette, .hogy a rák nagyon gyak­ran fordul elő a halászoknál, tengeré­szeknél, ami szerinte megerősíti elméle­tét. Véleménye szerint a,z a körülmény, hegy az utóbbi hetven évben a rák any­­nyira elhatalmasodott, annak tulajdonít­ható, hogy a fény ellen egyáltalában nem védekezünk. A gyapjuruhát vékony pamutrűhák helyettesítik, a fekete szö­vetet világos szövetek: Nagy városaink sugárutak piacai fürdőnek a fényben, nem mint a középkorban, mikor az em­berek ösztönösen keresték a homályt Maga a mesterséges fény is ártalmas. A tudós ezt írja: A nők mellrákja valószínűleg abból származik, hogy nem eléggé védelmezik mellüket a fény behatása ellen s kivá­gott ruhában járnak. Hogy mennyire így van ez, csak a Jápátri nők példájára hivatkozom, kik eddig sohasem hordtak kivágott ruhát, mellüket gondosan takar­ták. Miután ők is rákaptak az európai divatra, negyvenhárom százalékban több betegedett meg rákban, mint annak előtte. A furcsa okfejtés, egyelőre csak mu­latságos. Amig bebizonyosodik, a nők nyugodtan járhatnak kivágott ruhában nyolcvan, kilencven éves korukig. * ' I Görög rövidszoknyák. Ismeretes, hogy Görögországban , szigorú törvény tiltja meg a rövid szoknyák viselését Ennek értelmében a rendőrfőnök ren­deleteket, körleveleket bocsátott ki, hogy a közegek a törvényt betüröl-be­­türe végrehajtsák, s minden ellenszegü­lőt szigorúan megbüntessenek. Mcrenditis — igy hívják a rettegett rendőrfőnököt — elrendeli, hogy a rö­­vidszoknyát lehetőleg öreg detektívek ellenőrizzék, és mikor sétálni mennek léptékes sétahatot vigyenek magukkal, hegy. suttyomban megmérhessék, vaj­­jen a • szoknyák milyen távolságra van­nak a föld szinétöi. Egyszerűen csak a hölgyek mellé kell áilniok. Amennyiben a nők az engedélyezett mértékét túllépik, a detektiveknek azon­nal jelentést kell teaniök. — Értesültem — nyilatkozik most a félelmetes Merenditis, — hogy egyes hölgyek ki akarják játszani a rendeletét és látszólag hosszú szoknyát hordanak, amely tulajdonképen rövid. Megtettük a szükséges intézkedéseket, hogy ez a fo- j gás lehetetlenné váljon. A ■ rövidszoknyáért 1ÜÚ--1000 drachma i pénzbüntetés fizetendő, ha pedig valaki visszaesésben van, harminc napi, pénz­bírsággal meg nem váltható börtönre ítéltetik. A görök nők január 15-ig köte­lesek voltak meghosgzabbittatani szok­nyájukat. Mindez, pedig, a görög meztelenség j klasszikus országában történik. Mit ‘ 15. oldal szól hozzá Pallas Athene, aiz ök)örszenni Héa és főkép Aphrodite? * Biztosítási mánia. Petderewsky, a lengye? zongoraművész egy angol biz­tosítótársaságnál mindennemű sérülés, baleset ellen biztosította vagyont érő művész-kezét. Utóbb a zongoraművész véletlenül megsértette egyik ujját, mire a biztositó társaság súlyos fontokat fi­zetett neki... Ezen a téren az angolok páratlanok. Minden, ellen, az élet minden elképzelhető s elképzelhetetlen körülménye ellen lehet biztosíttatni magunkat. A színházi vállalkozó, ki szabadban játszik, vagy ünnepélyt rendez, nemcsak a rossz idő ellen biztosíttatja bevételét, Itaiiem egyik-másik színészének beteg­sége ellen is, sőt a királyi család tágjai­­halála s az azzal járó udvari gyász el­len is. Kecskedők, iparosok, biztosíttatják ma­gukat a föld bármely pontján kitörhető háború ellen, a nyaraló az, eső ellen, mely ezen vagy azon a nyaralóhelyen esik's elrontja üdülését. A biztosítótársa­ság a kártérítési összeget a légsulymérő szerint fizeti. Az, aki valamelyik öreg rokonát ápolja s eltart ja, biztosíthatja magának a beteg életét vagy inkább a halálát, s a társa­ság kártérítési összeget fizet neki, amennyiben a beteg még mindig él, La­kásunkat is lehet biztosítani mindennemű kis és nagy kár ellen: az ékszereket az elveszés ellen. A közönséges és ajánlott leveleinket, mindenünket. Egy anya, ki hántás ikret szül, biztosította' magát a nagyon is boldog családi esemény, meg­ismétlődése elien, aképen, hogy a bizto­sító társaság egy uj ikerszülés esetén a kikötött összeg' háromszorosát fizeti neki: Ezenkívül lehet a biztosítást is bizto­sítani, hogy minden egész biztos'-ItiYen. Erről' is'biztosit bennünket a -biztositó társaság. Ember-kar egy dobozkán. A Daily Xetí's különös fölfedezésről ad hire Egy londoni régiségkereskedésben mi­nap, árverést tátották és eladtak egy réz­­dtebozt,; melynek födelét régi, erős lila selyemszalag kötötte át.; Az, ki ezt megvásárolta, legnagyobb meglepetésére egy megszenesedett, ki­száradt férfi-kart lelt benne. A tenyéren két vastag szög által vájt lyukat fede­zett föl. Furcsábbnál furcsább föltevések jár­­tak.szájról-szájra, hogy kié lehet ,ez a! kar. Most aztán egy történész minden kétséget kizáóan mállapitja, hogy- kinek a-karját adták el árverésen. ; Több,,mint háromszáz esztendeje an­nak, hogy egy napon nyílt piacon kivé­gezték Mon torosé grófot, a tábornokot, 1, Karoly angol király híres párthívei, aki aj Crprtweíl vezette forradalom áldo­zata lett. . gykeru írásokból kiderül, hogy a gróf külinbözö testrészeit Skócia négy '."áros­­kapujára szögezek ki. Egyik karját nyil­ván elvitte valamelyik tisztelője s áhi­­tatosan megőrizte. Ez a kar aztán háromszáz esztendeig bujdokolt. Az irtoisó hír, melyet hallot­tak róla az volt, hogy egy leedtsi régi­ségkereskedőhöz került, bizonyos Kalpb Torelsbyhez. Aztán elveszett. minden nyom, míg most rábukkatnak s megál­lapították, hogy a tenyéren lévő lyuka­kat a forradalmárok szögei ütötték és a kar jogos tulajdona Moutoros a holtába» is király hű gróf. I MENYASSZONYI KRAMER I SOSZORD-r/TYOI. “ * * J KO ZORIJ. FÁTYOL SC&CISKA CXTCA. ♦ DRÓTKÖTELEKET* S szigetelt és c&upass rézJiczalfekat, J w zzóláxíipáKSInórökat, 6iu;v»k{L* £ Í beleket elsSre-udű jatáM.y&5 A.i ♦ arillíl a Kuvisadi Kábelgyár (UackikV-*; % Te'efoa. Vl* -M3 ** fÜMMtit

Next

/
Thumbnails
Contents