Bácsmegyei Napló, 1926. január (27. évfolyam, 1-30. szám)
1926-01-31 / 30. szám
14. oldat. 8ÄCSMEGYEI NAPLÖ 1926. január 31, ca« kevésbbá fekete és gyászos, az deroitebbé teszt a vedutájá? s vidámabbá az életet rajta. Ez a csodás útvonal a világnak a legérdekesebb utcája, amelyet mindkét oldalról változatos stflti márvány-homlokzatok szegélyeznek. Némely Velence-smokk uak az a bánatos siráma, hogy amióta jóllét költözött be a paíctasorba, s az ablakok többsége rancsen bedeszkázva, hanem virágokkal diszesitve (ami annak a kedvező életjele,’hogy a mögöttük pompázó helyiségeket megint lakják), hogy azóta hanyatlott Velence poázisé, csak csinált fájdalom, afiektált keserűség lehet. Ahogy a heidelbergi várnak nem ártott, hogy korabeli stílben rekonstruálták, úgy a velencei palazzo-k szépségét se támadta meg, hogy a romlcülsejtiket megkorrígálva lakhatókká tették őket. Ha a Ca Doro-t a könnyüpénzü tulajdonosa nagy áldozatokkal helyre nem állítja, csak régi metszőiekből istneraők (a világ egyik legbájosabb palotáját, s ha az érze’gősckre hallgatnak, a S. Marco Campanile-jét is csak fjfti levelezőlapokon bámulhatnék, ntig így, hogy újból fölépítették s az Összeomlotthoz hasonlóvá emelték, a régi már csak keveseknek hiányzik. Voltak pesszimisták és sötétjövőtióslók, akik a múlt században Torceiio sorsára szánták a márványvárost s már . előre elsiratták, mint azt a betegei’ szokták, akit menthetetlennek jelent ki a dokíörkonz’Iium. De e jó tirak tévedtek s a könnyeiket hiába ontották. Velence sorsa nem lett ily szomorú s inkább a római Panteonéra emlékeztet, amelyben kétezer év előtt a görög-római isteneknek áldoztak s később az fsienanyának állítottak oltárt. Az álom megmaradt hát, s csak mások álmodják. A nagy kanális palotasofainak a lakói is, bánrulói is mások, de a hangulatok, amelyeket kelfenek, épp oly á'om'-zerüek, mint régente voltak. Az, hogy bennük s körülöttük modern élet vibrál, s hogy a technika új vívmányaival fölszerelt jármüvek bonyolítják le a közlekedést köztük, csak újabb bájt kölcsönöz e vízi korzóutnak. Ezt bizony ott álmodhatja meg az utazó helyben, aki, mielőtt meglátta, nem tudja elképzelni a látványt, amelyet e palotamüveknek a vízben ölelkező árnyéka nyújt? Ezt bizony nem álmodhatta meg előre senki, —■ még Byron se, ez a nagy á>modó, akinek Velence volt a legszebb város s a Canal Grande a legszebb ucca a világon. De aztán, hogy megtelepedett a Palazzo Mocenigo-han, az álmait s a stanzáit itt szőtte s itt á’modta meg ■d Childc Harold negyedik éneké?, a Két Fnsceri és Mariié Faliéra tragédiáit s a fíeppo strófáit. Gyönyörű á'mok. S ha ki álmodik Velencéről, álmodjon ilyenekt. s ébredjen ilyenekre. E pompás útnak csak a formája prózai. Olyan, mint- egy nagy kifli. A velencei titkirók szépítik az ügyet s ráfogják, hogy az alakja: fordított S betű. Erőltetett dolog. Biz’ az olyan, mint egy kolosszális kifli. Nem baj, mert máskülönben sepimi kémikus sincs rajta. Mert az. hogy.it iá, mint mindenütt olasz földön, a mosott fehérneműt szárítás céljából kíaggatják az ablakokon, az it? nem kémikus, hanem egészen normális dolog. Azt, aki Burckhardt- és Rusktn-tanu’mányok után jön ide, első látásra tán zavarja, de aztán hozzászokik a szeme épp oly könnyűséggel, mint ahogy rászokik arra a sok szépre, amiben meg otthon nincs része. A széltől lengetett férfi- és nő! ingek bizony furán festenek a nemesvágásu gót ablakokon, de békitésül 'demokratikus gondolatot Is ébresztenek, mert arról tesznek tanúságot, hogy e pazar emelefeket már nem csupán mágnások és gazdag idegenek lakják, de egyszerű emberek is, akik nem csinálnak titkot a vászonnemöikböt. Hiszen — gondolják valószínűleg mindenki tudja, hogy a kshátimk s a Mnžunk alatt inget hordunk! Bizony: tes Olettx s'cn fopH A paiot aépítő családok, a régi dicsőséges köztársaságnak a fcfsistenef, nagyrészt kihatok, mások elköltöztek, még többe.rt tönkrementek, s most a nagyúri otthonokban jobbára olyanok ütöttek 'tanyát, akik kevésbbé fényes házakban születtek. Ami egyebütt a háború után történt, a nagy' eltolódás, itt már az osztrák uralom alatt megkezdődött, amikor sok büszke nobile, dogéknak rátartás leszármazottja duzzogva vonult falusi birtokára. Osztrák és magyar urak vásároltak akkor palotákat a Oanale Grandén, s Tagliomi, a hires táncosnő vette meg egyikéi a legszebbeknek. Ekkor még szép s nagyon kulturált élet folyt a kifliformáju utón, bécsi arisztokraták rendeztek ott fényes estélyeket s a kanálison végigslldó %mdolaházakhafl vígan s szereim eseti folyt a flört s a páros éiet akár régebben, — csakhogy gondtalanul, a tizek tanácsának és egyéb ijesztő hatóságoknak a fenyegetése nélkül. Az osztrák policia a leben und leben lassen elvére he'yezkcdett s nem vetteti gátat a velencei nöcskék és uracsok szerelmi • intrikáinak. Bölcsen gondolta az ope’^tbuffóval: Aki szerelmes. Az engedelmes. S a Frcmdherscftait-nak engedelmességre volt szüksége... Hagyta hát szeretkezni és álmodni a bájváros lakóit, álmodni és szeretni, ami jóformán egy és ugyanaz... Röviddel a háború befejezése előtt, 1518 szeptember 18-án a román hivatalos lap egy nagyon érdekes jelentést közölt. Ez a jelentés igy szólott: »Károly trónörököst édesatyja, Ferdinand király őfelsége 75 nap szigora fogsággal bünteti, mert átlépte a katonai fegyelmi szabályokat. A büntetés letöltését tartozik a trónörökös azonnal megkezdeni. Est az intézkedést a haza és a dinasztia, jól értelmezett, érdekei követelték mega. Károly trónörökös megbüntetésének publikálása a dinasztikus szokásoktól nagyon elért. Mert ha meg is büntettek azelőtt egy trónörököst, azt nem igen szokták a köznép tudomására hozni. Károly - trónörökös, különben a román nép előtt nagyon szimpatikus volt, mert a Hohenzoliern származású pnncek már igazi románnak tartották. Károly Romániában és pravoszlávnak született, ezért különösen ai román nacionalista körökben nagy szeretetnek örvendett. Mesélik, hogy az extrónörököst már gyermekkorában annyira elfogta a nacionalista gondolat, hogy egyszer a térképre csapott és azt mondotta, hogy »eljön a nap, amikor Bukovina és Erdély felett is én fogak uralkodni*. A meghiúsult jő parii De miért is büntették meg a román trónörököst Mária román királynőnek volt udvarhölgyéhez Lantbríno Zizihez, a trónörököst gyengéd szálak fűzték. Erről a viszonyról tudott az egész udvar, sőt az akkor Jassyban tartózkodó román közélet is. Voltak olyan hangok, amelyek nemcsak azt mondták, hegy a trónörökös többet tartózkodik szerelme közelében, mint például a harctéren. Amikor a trónörököst, mint ezredparancsnokot Tatra-Nenejbe helyezték, egy szép napon Lorrmríno Lizi is megjelent ott, nyolván nem azért, hogy a rokonait látogassa meg. Nem is voltak ott rokonai. 1918 szeptember hónapjának második felében a szerelmes pár, egy fiatal román tiszt kíséretében Odesszába szökött, ahol szerelmükre papi áldást is leértek. Az esketési szertartást 19!8 szeptember 12-én végezte el az aiessioi román pap. Az esketési jegyzőkönyvbe a trónörökös mint Perdinandovtcs Ká-Aztán, mikor Sadowa után otokarodtak az osztrákok és Venezia (mát nem Venedig) az Unita Italia gyöngye-drágasága lett, a nagy csatorna sokat vesztett a pompájából. A bécsi arisztokraták és pénzmágnások, akik a Habsburgok udvara kedvéért lakták a Cana! Grandet, kivonulták onnan s a palotáikat, mint fölöslegessé vált lomot adták el a legtöbbet (de mégis igen keveset) Ígérőnek. Borkereskedők, régiségárusok és hofelier-ek vásárolták meg a Cserbenhagydtt pa’azzo-k egy részét, a többi pedig lakatlan maradt bosszú esztendőkig. Az ablakok s a falak márványburkai letöredeztek s a nagy kaná'is némely pontja ez időben jóban hasonlított egy' érdekes-romhoz, mint a világ legszebb vízi avenue-jéfrez. Ám ez a szomorú korszak se ártott az álmodozásnak. A város maga is aludt s a látogatói meg a lakosai akkor is áimodtak, s akik a pusztulásán búsultak s a bukását jósolták, bizonyára gy'akran hallhatták az ellenprofécia bizakodón tiltakozó szavát: a leányzó (a szőke Venezia) nem halt meg, csak alszik... És álmodik ... S az optimistáknak volt igazuk. Velence szebb, mint valaha volt. A romtadozó falakat helyreállították, a Canal Grande megint in ftonbas van, s az utjain eleven élet foIy% szerelem játszik álom álmodozik... roly jelentette be magát. Ez a Szerelem tette tönkre a román királyi párnak azt a tervét, hogy a trónörökös az orosz cár leányát vegye el feleségül. Mert hiszen még a háború előtt a peírográdí és a bukaresti udvar között egy. ilyen házasság érdekében lépések is történtek. Perdinánd román király még trónörökös korában Péterváioit meglátogatta a cári udvart, amely látogatást a cár Konstansában adott vissza. A konstanzai látogatás alkalmával az akkori román trónörökös felesége, a mostani királynő, tárgyalásokat kezdett, amellyel azt akarta elérni, hogy Károly prezumptiv trónörökös vegye el feleségül az orosz cár legidősebb leányát. Nfkolajevics Olga azonban már akkor, amikor Károly trónörökös korában Pétervárott járt, hallani sem akart róla, sőt nem Is mutatkozott a cári udvar vendége előtt. A cári udvar egyik udvarhölgye ezekről a napokról úgy nyilatkozott, hogy Nikolajevics Olga azt mondotta volna: — Inkább meghalok, mintsem ennek az embernek legyek^ a felesége! Nikolajevics Olga egypár hónappal ezután a találkozás után el is pusztult Nem lett senkinek sem a felesége. Ki az a „Zizi“? Lambrino Zizi szegény családból származott, azonban erős akaratú, kitartó nő volt, aki rövid idő alatt rájött arra, hogy Károly trónörököst hogyan kell befolyásolnia. Pedig Lambrino Zizi alacsony termetű, hosszú orrú nő, akit még jóakarattal sem lehet szépnek mondani. Azonban ismerősei szerint nagyon értett ahhoz, hogy hogyan kell a férfiakat meghódítani. Amikor Perdinánd király az odesszai házasság hírét meghallotta, a fiatal pár után elküldött« Bolio tábornokot, aki magával vitte az uralkodó üzenetét, amelyben megparancsolta, hogy a trónörökös azonnal térjen vissza Jassyba, egyúttal figyelmeztette arra, hogy ez a házasság teljesen ellenkezik a dinasztia házi törvényeivel. A király a trónörökösnek visszatérésekor kijelentette, hogy mivel az uraffeodóház feje nem járult hozzá ehhez a házassághoz, tehát a házasság érvénytelen. Perdinánd király azonnal meg is tette a lépéseket a házasság megsemmisítésére. A román legfőbb semmitőszék később itétettel bontotta fei a házasságot. A bírói rtéie.' azonban nem bonthatta fel a szerelmet s 1919 augusztusában a trónörökös újra elvette feleségül szive választottját. Az uj házasság mán a trónörökös lemondott trónörökösödési jogáról. Károly helyett a testvére, Miklós Tett a trónörökös. A király és a királynő azonban Miklós trónörökségét provi» zónámnak tekintették és a házasságot j ismét felbontották. Károly ekkor már I hajlandónak mutatkozott arra, hogy ! újra átvegye a trónörökös jogait. Károly trónörökösnek Lambrino ZiziVel való házasságából fiúgyermeke született, aki ma hat éves, ép, egészséges fiú. A második házasság felbontása után a trónörökös hajlott már az anyai szóra és elvette feleségül az akkori görög király leányát, Jelenőt. Ez a házasság 1921. március 10-én történt. Károly trónörökös azonban nemcsak' i szerelmi téren került ellenkezésbe édesapjával, hanem politikai kérdésekben is többször csszekülönböatek. Károlyról még akkor, amikor a potsdami katonai iskola növendéke volt, azt mondták, hogy a központi hatalmak hive’ De akkor, amikor állan dóan Mária királynő befolyása alá került, nagy ellensége lété Németországnak. Ä háború befejezése előtt a Lartúm chrtü román lap a következőképpen emlékezett meg a trónörökös egy érdekes fellépéséről: : A királyi udvarban fontos határozás tatokat hoznak. Nemei és osztrák részrrő! távirat! utón követelik a bukaresti béke aláírását, különben Mackensen efö fog nyomulni a csapataival. Ezen tanácskozások alatt egy napon a tróaöjrökös berontott a tanácsterembe és sMr-, tori haragon elkiáította magát: A saját*,' a katonáim és a királynő őfelsége trrvében követelem, hogy' ne fogadjátok cl ezt a békét, harcoljunk tovább, mert élet és halálról van szó! A trónörökös ahogy jött, úgy el is ment, magukra hagyta a tanácstalan minisztereket* A száműzött szerelmes Károly efső lemondása alkalmával tagja maradt a királyi háznak, most azonban kirekesztették onnan és az országból tíz évre száműzték. Pia, Mihály, lett a trónörökös, aki mellé egy háromtagú régensséget neveztek ki. Még a nevét is elvették tőle és mos? Monostoriam néven fog tovább élni. Jelena hercegnő ezután is tagja marad a román királyi háznak és segíteni fog fia nevelésében. A mai napig sem tudja biztosan senki •sem, hogy miént is kellett most Károlynak trón igénylési jogáról lemondani. Károly mostani lemondása számos kombinációra adott alkalmat, azonban az igazság még most sem derült ki. A legerősebben az ,a kombináció tartja magát, hogy a mostani lemondás tu’ajdonképpeni oka ismét a trónörökös végzete: a nö. December hónap folyamán temették Alexandra angol anyakirálynét. Károly mint a román király megbizottja veit rész? ezen a temetésen. A temetés után Károly nem tért vissza azonnal Romániába, mert Párisban találkozása volt egy nővel, aki a hotc'ekben Lupercii kisasszonynak szokta .magát bejelenteni. Ez a harmincéves nő fatális hatással volt a trónörökösbe. Lupescu kisasszony tulajdonképpen nem is krsaszszony, hanem egy román tiszt elvált felesége. Múltjáról nagyon sok fantasztikus dolgot beszélnek, a legérdekesebbek azonban az alábbi elbeszélések. Lupescu kisasszony valaha tagja volt mint műlovarnő a Beketow-cirkusznak. Amikor a Milánóban szereplő cirkusz feloszlott, Lupescu kisasszony a milánói Tabarm-mu’afóban lépett fel és itt ismerkedett meg a román trónörökössel A m'lánói Tábarin személyzetének elbeszélései Szerint ‘Lupescu kisasszony magáról mint menekült orosz grófnőről szokott beszélni, azt mondotta, hogy Károly román trónörökös szerelmei Aki mindig komolyan szerelmes és szerelméért feláldozza a trónt
