Bácsmegyei Napló, 1926. január (27. évfolyam, 1-30. szám)
1926-01-27 / 26. szám
Poštarina «iačenal 12 OLDAL • ARA l’I, DINAR ;XXVIL évfolyam Sziihotica, 1926 SZERDA jaguár 27. Keg jelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben ' . Telefon: Kiadóhivatal 8-58 Szerkesztőség 5-10, 8-52 Előfizetési ar negyedévre 150 din. 26. szám y«<g ■■ ■J Szerkesztőség: Aleksandrova ul. 1 (Rossia Fonc'.irc-jpaiota) Kiadóhivatal: Safaotlca,A>eksandrova ul.i. (Lelbaib-pataU) Az árva magyar kultúra Mi a színházat nem tartjuk az ^gyet'en és legfontosabb kulturtényezőnek. De kulturtényezőnek tartjuk, amelynek feltétlen szerepe van a tömegekre, ízlésüket finomítja, ismereteik körét kibővíti. Jugoszláviában nincs magyar színház. Egyetlenek vagyunk az utódállamok között, ahol a magyar szó száműzve van a színpadról. A közoktatásügyi minisztérium vezetésében változás állott be, Pribicsevicset Radics váltotta fel. A két politikust személy szerint és felfogásban is a legélesebb ellentét választja el. Radics néha túlzott buzgóságga! igyekszik a pribicsevicsi rendszer emlékeit kisöpörni. Ennek ellenére Szuboticán és Noviszadon még mindig végrehajtják Prilii csevics egy törvénytelen, bizalmas aktaként kiadott rendeletét, amely a magyar műkedvelő-előadások tartását is lehetetlenné teszi. Magyar szó nyilvánosan csak a többi városokban és a falvakban hangzik el, amelyekre nem vonatkozik Pribicsevics sokat vitatott rendelete. Ha m; s bizonyíték nem volna amellett, hot y ez a rendelet nemcsak törvénytelen, hanem felesleges is, amelynek nincs más célja, mint az, hogy az SHS. királyság loyális és becsületes magyarságát provokálja, hogy éreztesse velük, hogy nem egyenjogú polgárai az országnak, — akkor az is bizonyítékul szolgálhatna, hogy ami Bíjmokon vagy Szterüécen veszélytelen és megengedhető, nem lehet veszedelmes az országra Szuboticán, vagy Noviszadon sem. Hat-nyolc hónap óta van érvényben Pribicsevics rendelete és semmi veszedelem nem származott abból, hogy ezalatt két-háromszáz magyar mükedvelő-elöadást tartottak, nyilvánvaló tehát, hogy az sem érintené súlyosabban az államérdeket, ha Szuboticán is megengedték volna, hogy Szuboticán is rendezzenek ötöt-hatot, aminthogy abból sem származna semmi veszede lem, ha a Vajdaságban megengednék a magyar színjátszást. A magyar közönség s a magyar sajtó — igen helyesen — támoeatja az itt működő szláv színtársulatokat, szláv hangversenyeket és műkedvelői előadásokat, Nem érdemelné-e meg, hogy adjanak számára módot és alkalmat, hogy a magyar szintársuletokat is támogathassa ? A szerbek liberalizmusával mikép egyeztethető össze, hogy Románia és Csehszlovákia nagyobb szabadságot biztosit a ma -y ír kisebbségeknek, mint az SHS. királyság, amelyben pedig a közszellem sokkal szabadelvűbb. De nemcsak kormányzati intézkedés rak békókat Jugoszláviában a magyar kultúrára, hanem a magyarság túlzó közönye is. A magyar nép és a magyar intelligencia nincs tudatában annak, hogy minő feladatok hárulnak rá a magyar ku tura fejlesztése érdekében. Emlékezzünk csak vissza arra, hogy ezen a területen a háború előtt a szerbek minő egyetemes és általános rol-onszenve fogadott minden szerb kulturmegmozdulást. A szerbek között sem volt mindig és mindenben egyetértés. Politika, világnézet, gazdasági érdekek széttagolták a szerb közvéleményt. Azért egy-egy beszedőn mégis ott volt minden szerb, akármilyen politikai nézetet vallott is s az úri társaságok vagyonos tagja, bármilyen kifinomult volt az illése, ott jói érezte magát a varosvégi kisiparos társaságában. A szerb könyv, a szerb újság, a szerb dal szentség volt az itt élő szerbek számára, amely iránt mindenki meghatódott szeretetet érzett. Az uralmi helyzetbe került szerbséget semmiesetre sem bántaná, ha az itt élő magyarság egységesen demonstrálná, hogy szereti az anyanyelvit, szereti a ulturáját, mert ez a demonstráció soha nem lenne provokativ s nem állna másból, mint abból, hogy minden magyar áldozatokat hozna a jugoszláviai magyar kultúráért. A kisebbségi sors, ha jogokat nem is biztosit, mégis kötelességeket ró azokra, akik e sorsnak osztá’yosai. Ezeket a kötelességeket teljesíteni kell. A szerbség nem kívánja tőlünk, hogy minden magyarból máról-holnapra szerb legyen s ha a magunk érdekében s az állam presztízse szempontjából kívánatos, hogy i az állam hivatalos nyelvét meg! tanuljuk, senki sem lát érdemet abban, ha anyanyelvűnket elhanyagoljuk s ha kultúránkat megtagadjuk. Akármilyen szomorú és szenvedésekkel teli örökség is, aé anyanyeivet örökségül át kell adnunk gyermekeinknek s ahoz, hogy átadhassuk, minden magyarnak kötelessége szeretette! istápolni mindent, ami kultúrája megőrzésére és fejlesztésére szol gál. De minden megmozdulást, minden akarást csirájában fagyaszt el a közöny. Nem megszívlelendő-?, hogy amikor Romániában, Csehszlovákiában magyar irodalmi és képzőművészeti társaságok vannak, könyvek, fo lyóiratok jelennek meg, Jugoszláviában me huszadrészannyi ! magyar könyvet sem lehet fel* ; adni- m:nt Romániában s merész álomnál nem egyéb az, hogy itt magyar könyv jelenhessen meg. A magyar kultúra mostohája az államnak, de ezt még el lehetne bírni. Nagyobb baj, hogy mostohája a magyarságnak is. Szinte 8zt merjük mondani, hogy B-:ograrlból Jelentik : A pénzügyi bizottság délutáni ülése előtt a bizottság többségi tagjai közel két órás konferenciát tartottak, melyen Radonics Jővén, a pénzügyi bizottság elnöke elnökölt, A k< eiencián, mely a köitségvebevételek kérdésével foglalkozott, nagyobb vita fejlődőit ki a sóárak leszállításéról; a vajdasági adókérdésről és a boszniahercegovina i dohány bevételékről. A sóárak fölötti vitában resztvettek Miletics Vlada, Protics Andrija, Stepanovics Milán és Mihajlovics Ilija, akik egyértelműen követelték, hogy a só árát szállítsák le arra a nívóra, melyen az áremelés előtt ói!, úgy hogy a só kilogramonkint ne kerüljön többe két dinárnál. A vajdasági adókivetésről hosszabb beszédet mondtak Popovics Ljuba dr., Gavritovics Ottó es Radonics Jővén, a pénzügyi bizottság elnöke. Popovics Ljuba rámutatott arra, hőgy a Vajdaságot olyan pótadók nyomják, amelyek eredete a legnagyobb erkölcstelenségre mutat. Ezeket a pótadókat lehetetlen tovább fenntartani anélkül, hogy teljesen össze ne roppanjon a vajdasági mezőgazdaság és gyáripar. A pénzügyminiszter a vajdasági radikális képviselők kívánságait részben teljesítette a tizenketted-törvényben, amikor megszüntette a vagyonadót és annak pótlékait. A vagyonadó és a hadinyereségadó olyan adóemek, melyeket a régi Magyarország rendkívüli háborús adókként vezetett be. Magyarország, bár legyőzött állam, már megszüntette ezeket az adókat, csu pán Jugoszlávia az, ahol még mindig fennálianak, sőt két adópótlékkal súlyosbították. Ezek az adók elképzelhetetlen terhel jelentenek a Vajdaság népére, melynek az adókkal nemcsak a jövedelmét konfiskálják, hanem megcsonkítják vagyonát is. Mert ha a vajdasági adófizető eleget akar tenni adókötelezettségeinek, akkor kénytelen birtokának egyrészét elidegeníteni és földjéből egy részt eladni. Nem lehet érdeke es él* eddig jó, amíg az áíinm nem engedélyezi a magyar színházat, a magyar irodalmi és közművelődési egyesültet, mert ha megengedné, akkor hamarosan kiderülne, hogy megöli őket a — magyar köj lómnak, hogy ilyen súlyos adóterhekkel sújtsa a Vajdaságot, I mert ez olyan helyzetet idézhet j elő, melyet egyszer még igen kej servesen megbánhat a kormány, j Ha figyelembe is vés i az állam I súlyos hclyz.etét és azokat az ’ őiiáM SZfíkv gitteket; amiket ki j kell elégíteni, mégis a költségj vetésben cicit megtakarításokra ! való tekintettel meg kellene szüntetni a jövedelmi adó pótlekát. Ez i annál jogosultabb, mert a pénz! ügyi bizottság által elért megta* j hárítások lehetővé teszik, hogy ezt az igazságtalan adónemet í megszüntessék. Gavrilovics Chtó szombori radi- J kális -képviselő, a pénzügyi bizottság előadója hangsúlyozta ezután feiszólalásában, hogy a Vaj\ dóságba n rendkívül súlyosak az adóterhek, aranytűiül,ul súlyosabbak, mint más tartományokban. A helyzet tarthatatlanságárva már rámutattak a vajdasági testületek és a válság még súlyosabbá lett most a gazdasági év végén, amikor a mezőgazdasági termékek ára jelentősen esett. A Vajdaság eminens agrárvidék és ezért a mezőgazdasági termények, órának esésével az adózók fizetési képessége is csökkent. A kormány mór ad tt bizonyos adókönnyítéseket a Vajdaság részére, de most újból lehetővé kell tenni néhány könynyitést, hogy ezzel a Vajdaság adóterheit nemikép enyhítsék. Kifejtette, hogy a vajdasági adóadminiszlráciö is oka részben a mai elkeserítő helyzetnek, mert nem tudták a kellő időre kivetni az adókat és ezért most drága dinárral kell fizetni a korábbi évek adóit. Maga a pénzügyminiszter is hangsúlyozta, hogy a vajdasági adók egyrésze nem erkölcsös és hogy az utolsó öt év alatt tiz év adóhátralékát hajtották be. A gazdasági válságra való tekintettel a Vajdaságban meg kell szüntetni a jövedelmi péladöt és könnyítéseket kell adni az adófizetéseknél törvényhozási és mm adminisztrációs utón. Radonics Jován dr. szuboticaí j radikális képviselő, a pénzügyi I bizottság elnöke szintén rémuta* zony. • 1 1*3 rjn [kalis íépviser A vajdasági a Vajdaság adóterheinek csökkentéséért „Nemcsak a jövedelmet konfiskálják, hanem a vagyont is megcsonkítják“ — A pénzügyi bizottság többségi tagjainak értekezlete
