Bácsmegyei Napló, 1926. január (27. évfolyam, 1-30. szám)

1926-01-24 / 23. szám

14. oldal BÄGSMEGYET NAPLÓ köszönhettem, hogy a kép olyan jól si­került Tarczaii ur el volt ragadtatva tőle, s oly hangon tudakolta az árát, amelyből joggal követekezíethettein, hogy a legrosszabbra — az az igen te­kintélyes összegre — van elkészülve. De a tj barátotok akkori okos volt — talán először életében —- s igy szólt: ' — A portré ára a már kifizetett öt­száz frankon túl az, hegy kiállíthatom a Sálon legközelebbi tárlatán. —jVÜ akkor már nem leszünk Pa­risban, —,. szabadkoztak. • — Az nem baj, megadják a budapesti címüket, s a képet odcitüldöm, Tarczali tir — látszott rajta — szíve­sebben fizetett volna egy-két ezer fran­kot, de végül belenyugodott, hogy a festmény egyelőre nálam maradjon, amit se ő se én nem bántimk meg soha... ... A kiállítási jury a portrét elfő-: gadta. Hivatalos neve ez volt: Portrait d'une dame hongroise, de a tárlat láto­gatói csak igy hívták: La belle Hong­roise, s a reprodukciói ezen a címen je­lentek meg az Illustration-ban s a többi képes újságokban. A szép magyar hölgy meghóditóttá Párist, a festőiének pedig aranyérmet szerzett. A szerencsém meg volt alapítva. A képet gyönyörű keretben küldtem bárom hónap múlva haza, ahová nemsokára magam is berukkoltam, s itt amint irigy­kedve tapasztalhattátok, hamarosan népszerű, keresett és magastarifáju arc­­képfestő lettem. A párisi nagy siker száz /újabb diadalnak lett a beharango­­zója. Ez a portré hatalmas reklám: volt ne­kem. Ha tiégy kezem és minden napom­nak negyvennyolc órája lett volna, ak­kor se győztem volna a megrendelése­ket Ami pedig az árakat illeti, azokat sohase kellett emelnem, mindig a kö­zönség emelte őket igazán annyit ke­resek, hogy néha lelkiismeretfurdalást érzek. Hiszen másnak is van tehetsége, nemcsak ,nekem ... S jól meggondolva a dolgot, a szerencsémet csak egy vagy két véletlennek köszönhettem. Ha akkor nem botiok be együtt Tacaliékkal az ék­szerészboltba, s aztánnem|a Caíé.Cardinai­­ba megyek reggelizni, talán ma Is sze­gényesen élek mint annyi sok íalentu­­mos művész. Mert, ismétlem, nemcsak én tudok festeni. Tud más is. — Szép, hogy elismered, — szólalt meg valaki a hallgatóságból. Egy másik megjegyezte: — A . tehetség csak akkor szerencse, ha szerencse is jár vele, anélkül édes­keveset ér. S egy harmadik kíváncsiskodott: — Azt szeretném tudni, mit csináltál a napoleon-arannyal, amelyet provízióul kaptál? — Közönséges ember visszadta vol­na annak, akitől kapta, — felelte ez el­beszélő, én ellenben megtartottam a sorsi of dúl atom emlékéül. Itt függ az órám láftcán. — Smucigság! —1 dörmögött valaki. — Csend legyen a karzaton! — igy szólt a piktor. — Mielőtt elhagytam Párist, fölkerestem az ékszerészt s megkínáltam az összeggel, amelyet amaz emlékezetes napon a markomba nyomott. Nem fogadta el azzal az érve­léssel, hogy á províziót is belekalkulálta az ékszer árába, s hogy az joggal az enyém. — Tudja mit, uram? — mondtam neki ekkor. — Nem szeretek adós ma­radni senkinek. Megfestem a becses ne­jét ingyen, hogy a. hálámat ierójjam, mert az ön húsz frankja nekem sokkal többet ért akkor húsz franknál. Még a vászon árát se számítom föl. Az ékszerész elszomorodott, az arca sovány s a homloka borús lett. — Kedves uram,.— igy szólt.,— Kö­szönöm az előzékenységét, de a szives ajánlatot nem fogadhatom el. Nekem, nincs . szerencsém. A törvényszék éppen tegnap választott el »becses.« Hőmtől. Kondoláltam, s az ügy el volt intézve. TERE-FERE 'tgttffi'm 20.000 német vngtrilkos. Németor­szágban talán még jobban dúl az öngyil­kossági járvány, mint minálunk. Múlt évben 30.000 német ember vetett véget életének önkezével és a szám (mint az előző évi statisztikából kiderül) egyre növekedőben \ran. Berlinben két hónap óta egy hivatal működik, melynek kizárólagos célja az, hogy az életuntakat figyelemmel , kí­sérje s jó útra terelje. A hivatal vezető­je szerint csak igen kevés szélhámos környékezi meg őt, hogy valami ürüggyel anyagi segítséget csikarjon ki, Ezek különben is könnyen fölismerhetök. Akik ehhez a szomorú hivatalhoz fordulnak, valóban majdnem mind ínségesek, kik az utóbbi időben az erkölcsi s anyagi tönk szélére jutottak. A hivatalt a jóté­kony intézet, az állam és magánosok egyaiánt támogatlak, ennélfogva hatal­mas anyagi eszközzel rendelkezik. Ha egy fiatal leány jelentkezik, hogy véget akar vetni életének, mert el­hagyta kedvese, azt egy művelt uriasz­­szony gondjaira bízzák, ki tanácsokkal látja el s bizalmat önt beléje. Azoknak, akik nyomorral küszködnek, munkát ad­nak, lakást s ajánlólevelet más jóté­konysági intézetekhez, ingyen konyhá­hoz vagy kórházakhoz. Ma még nem lehet megállapítani, hogy ez a segítség foganatos-e, vagy lsem, de annyi bizonyos, hogy eddig is ísok ember életét mentették meg, mert az öngyilkossághoz vezető szándék többnyire anyagi természetű. Berlin városa egymaga ötven nagy melegedő-termet nyitott meg ezen a te­ilen, hol a fázok ingyen melegedhetnek. Ezek a termek állandóan zsúfolásig tel­ve vannak, úgy hogy most tij melegedő, szobák fölállítását tervezik. * Színház a templomban. Londonban van egy anglikán templom, — Saint- Paul’s Church — melyben minden va­sárnap irodalmi délelőttökét tartanak, igazi színházi előadásokkal. A békekötés évfordulóján például, bemutattak egy drámát is, melynek cí­me »Az ismeretien katona«. Ezek az epikus-misztikus előadások többnyire rövidek, az istentisztelet szerves ré­szét alkotják, imákkal, zsoltárokkal kez­dődnek és végződnek. A kezdeményezés érdeme e. templom papjáé, Hart-Davisé, ki igy nyilatkozik: .— Meg keil állapítanom, hogy ma­napság, a közönség kissé üdülni, szó­rakozni akar s a szentbeszédek: nem mindig elégitilí ki. Hart-Davis tisztelendő annyira ineg van elégedve az eredménnyel, . hogy ezt a kísérletet, mely különben Ameri­kában is nagy sikert aratott, London minden templomában meg akarja ho­nosítani. Azt tervezi, hogy hétköznapo­kon is előadást tart a templomban, pont délben, mielőtt a hivatalokban, gyárak­ban megkezdődnék a délutáni munka. Meg kell jegyezni, hogy a tisztelendő ur csak igazi művészeket, operaéneke­seket szerződtet a színházakból és ma­gas tiszteletdijat fizet nekik. A szín mindig a lehető legegyszerűbb: az oltár elé függönyt húznak, a többit a nézők képzeletére bizzák. ¥ Agyafúrt bandita. A Balkánon inár meggy érültek a régi hires banditák, kik ínnak idején veszélyeztették a köz­­biztonsátót, de elvétve egy-egy még akad a messze hegyekben s folytatja azt a mesterséget, melyet hajdanta a mi bakonyi haramiáink. E banditák módszere az, hogy . eifogpak cgy-egy utast, „akit csak na&y váltságdíj 'ellené­ben- engednek szabadon. Egyik legeredetibb ilyen . bandita Markovics Juszuf, kivel különben már egész európai sajtó foglalkozott Amim az Observer. Írja, Juszuf urnák ergdgti ötléte támadt s levelei irt — egyenesen a rendőrségnek. A levél igy szólt: — Ha az urak !c akarnak rázni nya­kukról, tisztelettel kérem, küldjenek szá­momra 10.000 dinárt. Ennyire van szük­ségem, hogy Konstnminápoiyba jussak, ahol végkép visszavonulok. Azt hiszem, hogy a kért összeg igazán poíoraság, ha számba vesszük, hogy eddig is mennyit költöttek reám és a jövőben is mennyi pénzt dobnak maid ki arra a kí­sérletre, hogy lefüleljenek. Biztosítha­tom önöket, hogy szándékom komoly és amennyiben kegküldilc a 10.000 di­nárt, egyszer és mindenkorra veszteg maradok. Az ajánlat mindenesetre csábitó s bizonyos nyomatéka is van, hiszen a bandita csaknem becsüle'fczaVrjval pe­csételi meg. De a rendőrség erkölcsei aggályainak engedett s nem kötötte meg az üzletet a ravazdi banditával. * Történetek Briandről. Briand félel­mes ékesszólását,. — amint egy baráti közben elmondta a kormáuyelnök — a parasztoktól tanulta. — Pályafutásom kezdetéti — beszélte el Briand, — a parasztok voltak a mes­tereim, nélkülük semmire sem vittem volna. Ki kellett kerekítenem egy birto­komat, meg kellett vennem körötte nyolcvan kjsbirtókot Ennélfogva foly­ton vitatkoztam, tárgyaltam s a szükség rákényszeritett arra, hogy maid nyájas, majd nyers legyek. Egy évig késhegyig menő küzdelmet folytattam "s büszkén jelenthetem ki, hogy az az ember, aki nyolcvan normán parasztot kezessé tu­dott tenni, nyugodtan tárgyalhat a nagy­hatalmak megbízottjaival. Briand imádja a természetet, szenve­délyes horgász. — Ebben az évben — mondta — ke­vés halat fogtam. Poty Kaimnak, csu­káimnak nagyon is sok csalétket adtam, melyet egyszerűen lecsaltak a horogról. Kitűnő lecke a diplomatának: az ellen­félnek csalétket kell mutatni, de nem na­gyon sokat. Különben sohasem pedzi a horgot. Utóbb levelet kapott egy paraszttól, ki az államháztartás rendbehozására azt ajánlja, hogy adóztassák meg a — kövéreket — Micsoda jobb bizonyítéka vas a kicsapongásnak és fényűzésnek, mint a pocak? —■ szól a levél. Azt indítvá­nyozom, hogy az, akinek a hasa több mint egy méter kerületű, adót fizessen, még pedig annyi frankot, amennyi cen­timéterre! túl haladja az egy méter ke­rületet ... Briand mosolyogva mutogatja ezt a levelet. De az indítványt addig nem fo­gadja el, mis körül nem néz miniszter társai között . ., * A bajasz dicséreti. Az amerikai egyház egyik nevezetes alakja, Collins Denny összehivatta a metodista egy­ház harminc prelátusát s lángoló beszé­dében ostorozta a mai divat túlkapásait — A nők — dörgött — ma már min­dé tekintetben hasonlatosaik kivannak lenni a férfiakhoz. Elhagyták a családi otthont, anyai hivatásuknak nem tesznek eleget, részt vesznek 3 politikai, pártkyulelembcn, i^gyvédi & bírói talárt öltenek, a törvényszéken rablógyilko­sokat védenek, mérgeket kevernek mint gyógyszerésznök a gyógytárak porcel­­lán-tégelyeiben, egyetemi dobogókon halljuk őket előadni, könyveket írnak, Iapdát rúgnak, vívnak teljesen kivet­kőztek eredeti mivoltukból. Pont úgy. u.virptják. hajukat, mint a férfiak. El­férfiasodtak. Csak egy téren nem utánoz-, zák még a férfiakat: nem hordanak ba­juszt Ennélfogva arra kérek minden 1926. iamiár 24. Az emberek boldogság aj tcunksliadv ee é etörüsuök tísszessgébal tevődik ossre,- Mindezek elsősorban a her lyes és céls etü táplálkozástól füfrgnefe. Aki megfeszített munkában tölti életét, fokozott mértékben fa törik ügyelni arra, hogy mindennapi táplálékát olyan termésie­­íes, erősítő tápszerrel egészítse ki, amely az emésztés megzavarása nélkül koncentrál alakban jutta ja szervezetébe azt a többle­tet, amelyre^ a szervezet elhalt szöveteinek, sejtjeinek pótlásához, energia termeléshez, 07 , elet fenntartásához szénhydrátokban, feh mjek’oen, zsírokban, tápláló sókban és, főként vitaminokban szüksége ven. í ven tápszer as mely 25 év óta Anglia, Svájc, Németország, Franciaország és Amerika művelt kő ön­­sédének meghitt barátja és istápolója. Egy csésze tejben 2 — 3 kávéskanál Ovomaltino a legjobb reggeli és uzsonna. Ára dobozonkini 1S.50 dinár Kapható gyógyszertárakban* drogériákban, fűszer* óit cs^megzkersskcacsćkben. Mintát és ismertetési ingyen- kaid $ Dr. A. Wander D. D, Zagreb, Jurjsrska uh 2'f, prelátust, lelkészt, hogy egyházkerüle­tében buzdítsa híveit a bajusz tnegnö­­vesztésére. Ez manapság a — férfiasság egyetlen jele . . . * Örök bürokrácia! Ismeretes annak* a sárga-fekete faköpöttyégnék a törté­nete, mely előtt évszázadokig sétifikált a szurcsnyös őrszem. Egyszer aztán va­lakinek eszébe öttlött, hogy miért járkál ott a strázsa s a katonai hatóságokhoz fordult. Az osztrák urak összedugták fejüket, előkotorászíak régi okmányokat s kiderült, hogy az őrszem egy főherce­get őriz, ki évszázadokkal ezelőtt abban a palotában lakott, de azóta meghalt s minden ija-fia más helyre költözködött.' Ez az eset megismétlődött most Franciaországban. Egy nemzetközi vonaton egy utas francia területen újságot kért, de a há­lókocsi személyzete tudomására hozta, hogy francia területen a nemzetközi vo­natokban tilos újságot árulni. Az ur a hálókocsi társaság igazgató­ságának megírta a hallatlan esetet, mire zz igazgatóság nyomozni kezdett s ki­derítette, hogy alkalmazottja helyesen' járt eh hogy nemzetközi vonatokban újságot áruljanak. Hogy miért, senki sem tudta. A közmunkák minisztere azt válaszol­ta, hogy a rendpletet a belügyminiszter hozta meg. Végre .a belügyminiszter egy hivatal­noka hosszas kutakodás után rájött, hogy egy kilenc év előtt kelt körlevél csakugyan megtiltotta az újságoknak a nemzetközi vonatokban való árusításai, mert a háború alatt azuj ságok elősegí­tették a kémek munkáját. Azóta megkö­tötték a fegyverszünetet, a bókét is, ezer és ezer szerződéssel, megegyezés­sel alátámasztva, de a bürokrácia, az örök bürokrácia nem veit tudomást ró­la s a tilalmat elfelejtette visszavonni. Ott felejtette, mint az egykori oszt­rák katonát a sárga-fekete faKöpüuyeg előtt

Next

/
Thumbnails
Contents