Bácsmegyei Napló, 1926. január (27. évfolyam, 1-30. szám)

1926-01-24 / 23. szám

! 926. íanuár 24.

A tánc mint fiatalító kúra

A táncnak, főleg a modem táncoknak dicsérete következik itt.

Az embert gondolkodóba kell, hogy ejtse: miért van ina világszerte táncörület és miért ropják Newyorktól Konstain'iaápofyig mindenütt a néger-amerikai eredetű modern táncokat?

Sokan ezt azzal magyarázzák, hogy a táncőriiíet az erkölcsök romlásával van összefüggésben Valóban minden . pasztuló társadalomban sokat táncolnak.

Az is • egy elmélet, hogy most azért táncolnak, mert az. emberek: férfiak és nők nem tudnak udvarolni s in médiás res a táncnál kezdik a baráfkozást.

Az egyén felszabadulása a szigorú társadalmi szokások rabsága alól kétségkívül elősegítette a ránckedv kirobbanását, de a táncot .az egész világra kiterjedő tömeg járvánnyá az angol-anierikai-néger muzsika tette. Nem véetlen•ség, hogy ez a muzsika 'ált általános táncmuzsikává, nem pedig a spanyollengyel táncok vagy a csárdás muzsikája. Az ok és magyarázat az angol-néger muzsika rendkívüli ritmusában vau. E muzsikában nem a daliam vezet és a lényeg, líanem a ritmus.

Mindnyájunkban, az öregedőkben ópugy, mint a fiatalokban él 'belül egy érzés, mely periodikusan ■ mozgásbeli •kiélésre törekszik, főleg szellemi munkával foglalkozó, de nem sportoló embereknél .nyilvánul meg ez élénken. A szellemi feszültséget elernyedés, fáradás ; követi, ugyanekkor az izommozgás követelő érzése támad,’ mely ha kiélésül. a szellemi felfrissülés hamarabb bekövetkezik.

A mozdulatoknak a lelki impulzusokhoz simulása, formálódása magyarázza meg ugyancsak a modern táncoknak internacionális elterjedését.

Nem vagyunk mindnyájan zenészek és poéták, hogy lágy dallamok muzsikáljanak bennünk, hanem agysejtjeinket emésztő szürkébb emberek, akik .a lelki élet ritmikus tagoltsága folytán a belső impulzusokat mozgásban kié'ni kény-, telepek — és ha a néger muzsika uralkodó ritmusában könnyen megtalálják •a kapcsolatot a belsőnkből felkészülő ritmussal, bizony hamar shytpmire áll a lábunk. Nem mondom, a csárdásban is megvan az a bizonyos lelki plasztika, de ennek kltáncolásához már — bor is kell. A bornemissza nem szereti a csárdást, a szenvedélyes sinimizö pedig nem szereti az alkoholt, legalább is nem iáncközben. A táncosokat ez föltétlenül zavarja, mert fokozza a parkett-táncban amúgy is jócskán meglévő erotiku* in'ot s a »ritmus« stílusos kiélésétől eltéríti. Nincs statisztikám róla, de meg vagyok győződve, hogy a táncoló emberek között az alkoholfogyasztás csökkent. Ez a nem lebecsülendő meliékköruhiény a tánc fiatalító hatásában.

Az öreg emberben az emberi ritmus épp úgy benne él, mint a fiatalban s épp úgy kiélésre törekszik. A modem tánczenében megtalált kapcsoló ritmus cí'enállhatatla« erővel kényszeríti az öregedő izmokat ütemeinek követésére. A táncmozgás, a fiatalság, a szabadság intenzív érzésével jár, a fiatalság illúzióját^ hozza magával. Ha a gyakori táncolással ez az érzés tartós, akkor ha fiatalság-érzés szuggesztiója az öreg ember járásában, tartásában, szellemi működésében kedvező változásokat idéz elő. Persze nem mondhatom, hogy a tánc Faust-csodákat tesz és dús,, fekete haj iiö tőle a kopasz fejére, de igenis a. fiatalság hosszú megtartásában eléggé nem méltányolt fontos szerepet játszik. Öreg emberek meg kell, hogy elégedjenek azzal, hogy a tánc őket egy-egy fél órára fiatalokká varázsolja.

A tánc testnevelő, izűiiífejlesztő, sportszerű Hatását ne tévesszük „szem elöl, ha nem is tökéletes, á táncnál változatosabb és kellemesebb sportot nem tudunk ajánlani a szellemi munkában fáradt embereknek.

Or. B D.

BÄCSMEGYEI NAPLÓ

15. oldal.

TAMÁS ISTVÁN:

HÁROM UJ VERS

I.

Mint mikor a vontatókőtél kisiklik a fáradt hajós kezéből, úgy vettem át én is apámtól az életet, oly természetesnek találtuk ezt mindaketten, ö nem adott tanácsokat

és én nem kérdeztem meg tőle, hogy érdcmes-C tovább silbakolni a tisztelt vén hajót, mely Adómmal indult

és megőrizni — a törvény értelmében — kalózoktól, vihartól és asszonyoktól,

vagy hagyjam sorsára esztelen, míg zátonyra nem fut és lesz belőle halak rezidenciája ?

Csak álltunk a roppant égi bazilika alatt, fejünk fölött kis arang meteorok égtek, a haj-angok zsurja ép/ren elkezdődött, bim-bam. bim-bam,

és körültáncolt bennünket a vörös alkonyat

II,

mert nem lehet tudni, hátha lépre megy,

ö lesz az első áldozat s akkor — ugyancsalv jó keresztényi lélek szerbit — meg lesz az elégtétele a sok elszenvedett rokoni sérelemért.

Alapjában véve nem is értem, hogyan adhatott az Isten olyan éles uiegíigyelőtehetséget ilyen elferdült szemekbe! Anna szemhéjai széthúzóttak voltak s úgy libbentek panyókára, mint a sir-' hantra boruló szomoritfüz. Széltől gyöngén megérintett kanonokok néznek igy, azoknak a szája görbül le hosszasam mintha sok maliciával pittyegetnének. Anna is nagyon ráncos volt, akárcsak u nagyprépost, aki abba a tudatba öregszik bele, hogy nem öt nevezik ki az első üresedésnél püspöknek, hanem a selyemreverendában járó osztálytanácsost, — viszont ha tekintetbe vesszük ezeket a ráncokat, akkor Igazat adunk annak a tisztességes felfogásnak, amely

Nem tagadom :

néha csordultig vagyok jósággal, akár a bárányok.

órákig elbámészkodom olyan, egyszerű dolgokon, mint az ég, a felhő, vagy a kémény füstje.

ó, isteni kötél, angyalok barna copfja, felnyujtózik a végtelenig, de embert nem für a hálán,

én nem tudnék ennyire büszke tenni,

a napsütéssel is jóba vagyok, az árnyékkal is jóba vagyok és az esőt nem lemre szivem megsérteni az esernyővel.

Q, cső, lej. bor. vér. könny.

isten harmatja mind, én lelkem szép fürdővizei.

de szégyen, a mai világban ilyen irreális fiatalember.

nem verekedő, nem mérges, mama kedvence,

még vérbaja se volt, egy csendes kis fiúcska, ahová ültetik ott marad, anyák glóriát húznak buksi fejére és ezt mondják előtte rossz kölykeiknek:

„látod olyan légi/ mint a Pistike

Bába Annát rehabilitálta, kijelentve, hegy csak az elgyöngülí idegei táncolnák. de már évtizedek óta nem kacsint. Optikai csalódás azt hinni, hogy Anna kacsingatós természetű. Csak babonás a végtelenségig, megszámlálhatatlan sok szélelemet slmer s mindegeiknek van valamilyen sajátsága. Januári hidegekben nem a szél dudál a kéményben, lument a kísértet. A macska nem ok nélkül görbíti hiddá a derekát; valaki beléje kötözött és igy ad jelt a hozzáértőnek.

~~ Te érted, Anna?

A szeinehéija aggodalmasan mozgott, a köténye szélét szakadatlan a

///.

Sorsom kerékkötője, nő,

csak messziről akarlak nézni, mint felhő a cifra tornyokat, néha megkívánlak

ám nem kérdezek tőled soha semmit, minden szó hegedüszó, aranykehelu, de ecetté válik benne a szerelem bora,

ó, hogy részegre ittam magam belőle, kocsmátalan, álamlalan, józan legény, ki kóvályog óz éjszaka és a nappal között, mint karámbál künnrekedt

üstökös.

Asszony: édes játék, jobb a piskótánál,

csak nem magunkhoz kötni öt méretlen esztendők kapcsával, játék ez mind, a kedvesünk szép, kecses hajasbaba, mindenkire mosolygó, mindenki kezében vidám és mindig kézröl-kézre szól/, mint a vásári léggömb

és mikor már megszerettük pufók szivét.

egy éjjel elszökik a nyitott ablakon át a déli hidalgóval

a széllel. ' í

Bábá Anna kisértetei

Bába Anna, miként a neve is mutatja, öreg asszony volt, úgy ragadt hozzánk ősidők óta. Az anyám Aradról hozta magával, habár sok hasznát nem igen tudta venni. De hűséges volt és megbízható s olyan gyámoltalanul totyogott, hogy meg kellett azon hatódni.

A régi családi legendák az idővel egybefolynak, elkeverednek a valósággal, lassankint nem mindenről tudunk bizonyosait De a gyermeki ész összetett bizonyítékokkal dolgozik, épp úgy, mint tiszta helyzet hijján a bíróság s igy merül fel a régi életben Bábá Anna egyénisége, amint azt mondják neki.

—■ Sompolyogj ügyesen a Kelemen Qyuriék tájékára, aztán lesd ki, hogy kik mulatnak ott? Főleg jelen van-c a szőke pisze?

Talán igy illett volna Írnom, hogy Szőke Pisze, hiszen őt nevezték ki démonná a falusi asszonyok, őt szapulták s őrá fogták, hogy nem a legényeket bolonditja, hanem a férjeket.

Öreg Anna, román mindenes hátrainozditó, azután elkezdett őgyelégni és a világon senki se-m foghatta volna rá, hogy ő voltaképpen tanulmányúton jár. Ácsorgott gyámoltalanul, cselédlányoknak kellemes hirt vitt arról, amit azok hallani szerettek, , legényeket megcirogátott a hiú oldalukon s nyomóit valami bűvös szerszámot a kezükbe, amit ügyesen a makacskodó lány ingvállába kell csúsztatni, (mért akkor minden biztos), — végül is teljes bizonyságot szerzett afelől, hogy a tekintetes ur ott

iszik ugyan, ellenben a Szőke Pisze beutazott Afadra.

Anna híradásaira r.em lehetett halál nélkül mérget venni, de spsem a rossz szándék vezette, sokkal inkább a diplomácia, vagy mondjuk az egyéni félelem.

A tekintetes ur ugyanis egy fokkal erősebbre vette a suttogást, mikor azt tapasztalta, hogy Anna körülöttük süntörög és hajlandó a beszélgetést kilesni.

— Nagyon erősre csináljátok meg azt a; kutágast, mondta rejtélyesen, mert különben elégedetlen lesz a király. Olyan szilárd legyen, hogy kibirja az embert.

— Hogy is lesz az? — vágott bele valaki.

— Hát ez az uj törvény, elsején már végre is kell hajtani az első Ítéletet. A férfiakat lefejezik, de ha öreg asszonyt pletykázáson, vagy spiónködáson kapnak, azt felhúzzák a gémes kútra, mint az agarat.

Bába Anna azon az estén fogvacogva dörzsüigeite az asszonya fagyos lábát, viszájáról vetette sűrűn a keresztet s esküt tett szent Baziliusjra, hogy nem szerez a házasfelek közt több lélekveszedelmet. Mert isten neki, ha már rneg kell halni, haljon meg az ember minél később és keresztenymódra, de rte agárként és nyomban, özek szerűit a Szőke Pisze akadálytalanul zúzhatta a sziveket, Bábá Anna Hitt a király legújabb törvényében, csak legdrágább sógorAssgonyát nem avíttá beje abba,

szájánál tartotta. Bólintott, hogy érti.

— Akkor mondd el, mit jelent.

Erre már nem volt hajlandó, csak legyintett, mintha el akarna hessegetni minden kisértést, profának erőlködését, ámbár most rémlik, hogy ö sem tudott, semmit, csak játszotta a benfentest, anélkül, hogy vak hitét ezért bánni hiba érrtd

Akkoriban sókát meséltek: egy leánya ról akinek közeledtére táncolni kezdenek a konyhában a lábasok, a plafonig ugrik a seprő, magától kinyílik a rérni ajtaja. Senki még nem látta, de több ilyen csodát tudtak róla és végtére is mit érnének a csodák, ha azok szemtanuk előtt mennének végbe, nem pedig a szájhagyományok szárnyán.

— Én hiszem, jelentette fel Bábá Anna s felcsillogott a szeme, már amenynyire képes volt a osillogásra.

Ebben az időben néhány hetes volt á kis húgom, (a szemem fénye később, a legjobb barátom, az ártatlan mártír), s Bábá Aima nagy szerephez jutott. Ott aludt szalmazsákon az anyám ágya előtt, senki más nem kapta meg ezt a bizalmat, csak ő. Éjszaka felébredhet a gyerek, szükség vajn egy korty citromos vízre, — Bábá Anna tökéletes tudós gyerekágyas asszonyok dolgában, habár az is igaz, hogy félóáig kell rángatni, amig felébred.

Januári sötét hajnalon mégis felébredt egyszer a rendes időre, meggyujtotta a lámpát, hogy hozzáfogjon a naphoz s akkor rémülten kuporodott össze, vetve magára a keresztet.

— Datnnya, vacogta ki, itt jártak a kisértetek, nem tudom, mit akarhattak. Idehozták az ur cipőjét, pedig) emlékszem rá, hogy mikor az este lefeküdt a másik szobában, oda tette az ágylábához. Idejött a porcellán gyufatartóia, a szalmazsákon van a> vizes pohara, még a pipája is. Imádkozzál, mert ez nem jelenthet jót. Rosszai álmodtam én is, kisértetek dögönyöztek egész éjjel, mintha belém is rúgtak volna.

— Ne beszélj, Anna, bolondokat, felelte anyám, inkább fogj hozzá és mosd ki a gyerekruhákat.

Anna egész nap rémeket látott, ellenben az apám bágyadt volt

— Alig aludtam valamit ettől a vén boszorkánytól, olyan szörnyen hortyogott. Odahajitottam hozzá mindent, ami a kezem ügyébe került, olyankor elhallgatott egy percre, „de man gyárt fob'-