Bácsmegyei Napló, 1926. január (27. évfolyam, 1-30. szám)

1926-01-03 / 2. szám

?. olds;

BACSMEGYEI NAPLÓ

1926. január 3.

íisza István tiltakozott Szerbia annexiója ellen

Mikor a katonatisztek mindenhez értettek

A B ácsmegyei Napló már ismertette 1 isza litván bizalmai levelezését ameivet a háború kitörése előtt s a háború t 'várnát! Ferenc Józseffel és a katonai t oarancsnoksávfial ioiytatott Amasvar.•ág-háborús, felelőssége szempontjából :em közömbös, hogy a háborít és a gyűiöíködés legsötétebb napjaiban a magyar miniszterelnök tiltakozott a szerbek üldözése ellen s felemelte tiltakozó szavát űz ellen a mód ellen is. ahogyan a ka•'or.ai hatóságok Szerbiában intézkedtek.; . ;i I

Mfess, közli a Pesti Hírlap Tisza révéiért.'amelyeket 1916 tavaszán a-had? a regfőparancsnoksághoz s a hadügyminiszterhez intézett.', s amelyekben tilta- 1 zik ;í katonai hatóságok otyán intézkedései elten, amelyek a szerbek érzékenységét icgga! bánthatták. A katonai hatóságok a szerbiai iskolák részére tanítókat és tanítónőket kértek, azonban azt kötötték ki feltételül, hogy a kirendelendő tantértiakmk tiszti rangúik legyek: A katonai hatóság ki is nevezett tanitiügvelőket. akiknek nem volt tanitói képesítésük, de megvolt a tiszti rangok. Tisza 1916 február 10-iki levelében tiltakozott ez ellen. A levélre február 23-ikén válaszolt Frigyes főherceg katonai főparancsnok. Kijelenti, hogy az iskciáknzk Szerbiában mentesnek kell ienuie minden politikától, a szerb vedig csaí a katonatisztben lát politikailag semleges tényezőt, s ezért csak katonatiszteket és altiszteket rendelnek ki tani tókuf. J

A hadseregfönaranesnoksás abban , .a meggyőződésben volt. — mondja az átfut — hogy a tekintetbe jövő tisztek, ha hiányában vannak is a technikai készültségnek. szervezési képességük és nevelési tehetségük, továbbá lelkes kezdeményezésük által, bőven kiegyenlítik a hiányokat és ezáltal megteremtik a természetes átmenetet a későbbi uvugodalmasrbb időben megszervezendő intenzív és programszerű közoktatáshoz.

Tisza aggályait ezzel az értelmetlenséggel intette 1c a, hadseresfőparancs-4 katonai kormányzóságnál, úgy Iáiszik. tévedésben vannak Szerbia egy részének a monarchiához való csatolása kérdésében. Szerb területnek a monarchiához való csatolásáról annál kevésbbé lehet szó. mert egy ilyen rendszabály ellen az összes illetékes, felelősséget viselő szervek állásfoglalásával közös mintsstertanáesi határozat lőtt léire.

Bár a legnagyobb igazságtalanság volna az S. fi. S. királyságban élő magyarokat lelelőssé tenni azért ami a háborúban történt ezekből a dokumentumokból látható, hogy a magyar miniszterelnök. épp úgy mint minden magyar ember, tiltakozott az annexió gondolata ellen. A tiltakozásnál egyebet ő sem tehetett, közönséges civil még csak nem is tiltakozhatott.

Trebitseh-Lincoln fia -— rablógyilkos

Esküvőjén tartóztatták le

Londonból jelentik: Trowbridgeban, egy kis angol vidéki városkában az uceán, nem messze házától, homlokán véres sebbel, haldokolva találták C Rochards gazdag birtokost A szerencsétlen ember pénztárcája nagyösszegü pénzzel és ékszerei eltűntek úgy, hogy nyilvánvaló volt, hogy rablógyi.kossag történt. A haldokló utolsó szavai és más gyanuokok alapján hamarosan letartóztatták a gyilkost John Lincoln tüzértiszt személyében, aki épen esküvőjét ünnepelte Thomas Brown kereskedő házában. A letartóztatott gyilkos Trebitsch Lincoln-nak, a hírhedt nemzetközi kalam dórnak fia. Trebitsch-Lincoln anglikán pap, angol képviselő, majd a háborúban tüzértiszt volt, de különböző szélhámosságai miatt el kellett hagynia Angliát. Járt Beográdban is, aminek emlékére a beográdi rendőrség köröző levelet adott ki Lincoln ellen. Trebitsch- Lincoln, a gyilkos tiszt apja, legutóbb Kin,ban tűnt fel, ahol politikai tanácsadója lett Szang-Jo-Siangnak, a keresztény kommunista tábornoknak.

Március 5-ikén a hadügyminiszterhez jegyzékkel fordul Tisza s ebben a következőket mroidia:

A pénzügyminiszter adósságtárgyalásai

A jugoszláv pénzügyi delegáció Párisban

szláviára előnyök származnak, de Franciaországsai szemben rá kellene fizetnünk.

Washingtonban a pénzügyi delegáció bizonyítani kívánja, hogy Jugoszlávia rosfcad a terhek alatt, ki fogja domborítani a mezőgazdasági válság jelentőségét. 1924-ben jó termés volt és az árak megfeleltek, ma már csökkennek az árak és a mezőgazdaság már nem fizetödik ki.

Már több állam pénzügyi delegációja járt a jugoszíávok előtt Amerikában* de azért nem bizonyos, hogy Jugoszlávia ugyanolyan feltételeket kap, mint kapott az olasz, román vagy 1 ága delegáció. .A feltételeket individuálisan állapitják meg és különlegesen ítélik meg és külön mérlegelik minden állam pénzügyi .teljesítőképességét.

Dr. Stoiadinovics

Milán pénzügy miniszter a múlt hét végén a jugoszláv pénzügyi delegáció élén Parisba ment ahonnan a napokban Washingtonba utazik.

A jugoszláv pénzügyi delegáció Párisban a Franciaországnak járó jugoszláv tartozások rendezése ügyében folytatott tárgyalásokat s melyek aligha lehettek könnyűek inért Franciaország pillanatnyija? maga is kedvezőtlen pénzügyi viszonyok között él. Tekintettel azon ban a’ két állam közti _ erős baráti kapcsolatokra, feltehető, hogy F'ran ciaország a nagy pénzügyi megpró báltatások idejében is megértéssel lesz Jugoszlávia kívánságai fránt

A franciák a kölcsön törlesztésnél a dollárnak a kölcsön felvételekor

fennállott vásárlóerejét veszik alapul. Fia ezt az elvet mindvégig meg tudják valósítani, ezesetben Franciaország háborús adósságai 42IŰ millió dohárról 3060 millió dollárra apadnának, ami 25%-os adósságcsökkenésnek felel meg.

Ugyanez az elvi álláspont azonban megnövesztené Franciaország követeléseit míg Jugoszláviának semmiképpen sem lehet mindegy, hogy .1500 millió franknyi tartozását mai frankokban fizeti-e vissza, vagy pedig az akkori frank értékében, a mikor Jugoszlávia a francia kormánytól egy milliárd frank áruhitelt és fél milliárd frank készpónzkölcsönt kapott Ha Amerika is hozzájárul tartozásainak ilyen módon való rendezéséhez, akkor abból JugoSzilveszter

Újévi mulatságok Suhoticán

Az »ijesztendő ezúttal is a haigyományos keretek között köszöntött (be Szuboücán, A közönség már, a kora esti órákban elhelyezkedett a különböző szórakozóhelyeken, hogs: az éjfélt megvárja. A szubotícai magyar radikális klub a Vass Ádántféle vendéglőben szilveszterezett A kitünően sikerült estélyen megjelentek Gyorgyevics Dragoszláv főispán, és Juries Márkó képviselő, akiket Gálíiy Györgv, a klub elnöke üdvözölt" Gálífy üdvözlő beszédére Gyorgyevics főispán rövid beszéddel válaszolt. A Népkörben műsoros estély keretében búcsúztak el az óesztendőtől és. malac-sorsolással köszöntötték az újévet - Ugyancsak a legjobb hangulatban folyt le a Iloyd .Szilveszter-estélye is. A Kaszinó, valamint a kávéházak szintén zsúfolásig megteltek. A Bárányban jól sikerült kaberéelöadás volt, amelynek szereplői nagy sikert arattak. A város többi szórakozóhelyén is vidám élet folyt Sziveszter éjszaka.

A pajkos szellő

Irta: Pintér Ferenc

Sárkándy Tamás mellett elment egy asszony, karján kisgyerekkel. A gyerek kezében piros kis léggömb lóbálódzotf de Sárkándy ur non látta ezt Hirtelen szellő kerekeden, pajkos, őszi szellő, megkapta a léggömböt és teljes erővel belevágta Sárkándy ur képébe. Váratlan támadás volt, puha ütés. Buta dolog, mikor az ember egy ilyen „vacak szerszámot túlbecsül és

valljuk be — kissé nevetségessé teszi az embert a járókelők előtt. Sárkándy ur arca egy pillanatig még elkeseredést és dühöt mutatott, aztán látta, hogy itt nincs mit tenni, ő egy szeszélyes, pajkos csíny hősévé leit.

Füttyenteíf, a vállait fölhúzta, kétszer-háromszor a könyvkirakat felé pislogott, azt mondta félhangosan: — Hi? — Ezt úgy fejhangon és furcsán szokás mondani és Sárkándy urnák most nagyszerűen sikerült. Megörült, levetette komolyságát, félrecsapta a kalapját, iuíyöiészett és rézsut eikcakkozoit a járdán egy lába elé keveredett aszfaltdarabbal íutbalozva. Éppen jött a villamos, a vezető erősen rácsöngeteít, de Sárkándy ur egyáltalában nem bsfolyásoltaita magát. Megtette azt, amit még sohase: nyugodtan szembenézett a robogó sárga szörnyeteggel, sőt játszott, vele, még lassabbat:

ment és közben röhögött a vezető izgatottságán. Mikor a vezető már éppen lefékezte volna egy rántássá a kocsit, Sárkándy ur kényelmesen átlépte a sint és az oldalvást kihajoló vezetőnek, aki átkozódva káromkodott feléje, komikus komolysággal és rendreutasitóan mutatott menetirányt, hogy tudniillik! a vezetőnek kdtyakötelessége előre néznie. Ebből azonban újabb bonyodalom támadt. Egy bérkocsi fordult ki az útra és vágtatva igyekezett Sárkándy ur felé. A kocsis ráordi'tott, de ő még mindig kinyújtott karral állt, háttal a feléje igyekvő kocsisnak. A konflis kénytelen volt hirtelen elkanyarodni, nehogy Sárkándy urat elüsse. Ugyanakkor egy fűszeres, cukros ládákkal megrakott teherkocsi, éppen csakhogy megállhatott a konflissal való összeütközés nélkül. A lovak meginogtak, aj kocsik megroppantak a gyors megállásban, de a kocsik rudja mégis összeakaszkodott s a kocsisok le nem Írható közvetlenséggel fogtak nyilvános eszmecserébe. Sárkándy ur végre is megfordult s pillanat alatt fölismerte a helyzetet, melyet még megrekedt autók és bámész járókelők súlyosbítottak.

Őszintén szólva, örült ennek a hihetetlenül zajos uccai mozgalomnak, a szive szinte repesett, mintha szárnyai lennének s azokat csattogtatná.

Egész burleszkszerü volt az ügy,

még a szokásos üldözési jelenet sem maradt el, mert a konflis, — amint a két kocsi kigubancolódott egymásból, — neki esett Sárkándy urnák:

— Nincs füled a fejedben? — A bakon állt és az ostorát emelgette. Sárkándy ur nagyon tréfásnak találta a vénbenforgó szemű, üvöltöző embert és főkép azt, hogy bő, kék köpenyegét a szél elkezdte lobogtam.

— Ne erőltesse magát, apuskám, gondoljunk inkább a rabságban szenvedő csokoládéhéjakra! —• Ha jó kedve volt, szeretett ilyen furcsaságokra gondolni, most azonban szükségesnek érezte, hogy közölje az emberiséggel is ezeket az elhallgatott véleményeit. A kocsis azonban még dühösebb lett, mintha megszűrték volna, leugrott a kocsiról s ment feléje az ostorral.

— Még csuíolódsz... te... te...?

Sárkándy ur állta a sarat, illetve a flasztert.

— Nem emlékszem, hogy testvériesülésünk önfeledt pillanatában tegezéssel méltóztattál volna kiülntetni, apuskám, de lehet. Tudod, sok a dolgom, rossz az emlékezőtehetségem. No, szervusz, öregem, most merre mész? Azt hiszem máslé, mint én? —

A kocsis ugyanis egyenesen feléje tartott : az utolsó mozdulatokat Sárkándy ur már némileg visszavonuló menetelés közben mondta el.

Túlzott, nevetséges mozdulatokkal lépkedett, mutatva, hogy borzad a kocsis rettenetes tekintélyétől. A

közönség hálásan élvezte a cir-i kuszt, Sárkándy megnyerte a rokonszenvet. A nagy nevetés, a tapsok és a közönség hálás érdeklődése kellemetlenül érintette a kocsist, most már futóra vette a dolgot, közben azonban visszanézett a kocsijára. Egy csintalan kölyök — talán á moziban szerzeit öiletességévnél fogva — megtalálta a megoldást: elJnditotta a mélabus konflislovat. Á kocsis, fújva ugrott oda, a közönség egy része pukkadozva a kacagástól, átcsoportosult a kocsi felé.

Több mint egy órával később érkezett haza a szokottnál. A felesége, morcos arccal fogadta. Nem lehet elkésni egy olyan férjnek, aki sosem szokott kimaradni. Sárkándy ur azonban minden teketória nélkül ■odalépett Sárkiándyne nagyságos asszonyhoz, kinek szép, szlvalakit piros, szája volt még mindig s cuppanósan megcsókolta a száját, a derekát pedig keményen átfogta. Ilyen parasztos csók nem szokott előfordulni, máskép szokták azt csinálni s az asszony belé is pirult, úgy mint valamikor régen, mikor az első csókot kapta Sárkándy Tamás úrtól. Még nőhány ilyen uj szokás honosodott meg köztük ettől fogva s ezekre az uj szokásokra azt is lehetett volna mondani, hogy fölujitják a régit. Csak mintha nem kegyeletből történt volna.