Bácsmegyei Napló, 1926. január (27. évfolyam, 1-30. szám)

1926-01-17 / 16. szám

1926. január 17. BACSMEGYEI NAPÚ? Somig i Zoltán: A hó, meg én Felüliek, pelyhek könnyű nektek! Sose fáztok, sose égtek. Mindég lejjebb szállótok: Könnyű nektek szánnotok.' Pelyhe/:, pelyhek fehér könnyek! Mindéit arcba 'belenéztek! Csókoltok, ha kell a csók — S elolvadnak lágy kacsók. Pelyhek, pelyhek fehér knnyek! Öldöi asszony ölnek: Csak reám ne szálljatok! Altiatok meg. álljatok! Pehely vagyok én magam is! Fejem hazug, hibám hamis, Fin is szállók lefele S nem gondolok már vele . . . az összes eddigiek, azonban az. egyip­tomi turisfirodák pesszimisztikusak — tekintettel a bizonytalan sziriai (s rész­ben egyiptomi) helyzetre. Már az el­­műit években, is -sfcnimelláthatö volt a zarándokforgalom emelkedése.. Az uj zsidó Palesztina vonzza ide Izrael fiait a világ minden tájáról. S nem éppen, süt néha egyáltalán nem a Szent Városnak és a Nyugati Falnak szól a zarándokút áhítata. Ezek az uj zarándokok inkább a liegyes-völgyes Galilea falvait, mezőgazdasági tele­peit, farmjait'járják. 'Áhítatnak inkább a pusztaság sivatagából megváltott tör­téneti hires.ségü Jezreel völgyének szói, ahol a modern nemzeti mozgalmaknak egyik legérdekesebb és legnagyszerűbb fejezete játszódik le. S szerencsés politikai helyzet foly­tán Palesztinában nyoma sem látszik a sziriai és egyiptomi nyugtalanságnak. Itt minden normális mederben folyik, a közbiztonság jobb, mint valaha és a köz­lekedési viszonyok mindjobban formá­lódnak az idegen, európaias követel­ményekhez, anélkül azonban, hogy a ke­leti romantikus megnyilatkozások hát­térbe szorulnának Mordecháj Avi-Schaul 0RU05I DOLGOK IR1R: DR müHK RRTHUR Turista-élei Keleten Európai ember, lia még oly sok ide- Ken fordul is meg hazájában, nehezen tudja elképzelni, milyen u turista-forga­lom Keleten. Például Egyiptom egyike azoknak az országoknak, ahol ezrek és tízezrek kapcsolódnak belé a turista­forgalomba —• magánéletünkben, köz­­szereplésben, munkaalkalomban és . eg­zisztenciában. Egyébként is az idegen­forgalom míg a szellemi, és kulturális életre is rányomja a bélyegéi. Gondoljunk csak egy kicsit az Alexandriában és Kairóban megjelenő angol és francia lapokra, a nagy könyv­kereskedésekre, amelyek főleg az ide­gen nyelvű könyv forgalomra alapítot­ták létüket, a mutatványos és különféle előadó helyiségekre. Ha valamelyik esztendőben feltűnően kicsi az egyiptomi turista forgalom, az meglátszik az ország egész gazdasági és. közéletén. Egyiptom mindig egyike volt a. leg­vonzóbb kirándulóhelyeknek, nemcsak történeti és archeológiái érdekességei miatt .hanem természeti és néprajzi lát­nivalóiért is. Nem is szólva arról a ke let!, szinpompáju tarka-barka uccai élet­ről, amely hetekig táplálja a vendégek fantáziáját és hosszú ideig leköti az ér­­deklödésí. A Szentföld mindezektől a szempon­tokból nem kevésbbé érdekes. S mégis az idejövő idegeneket nem turistáknak, hanem zarándokoknak nevezzük. Husvét táján a jeruzsálemi ó-város ban csakúgy hemzsegnek a különböző keresztény és tnásvallásu felekezetek jelvényeit vagy papi ruházatát viselő tömegek. Ilyenkor önkénytelenül arra gondol az ember, hogy ime, a középkor keresztes vitézei milyen békés és em­berbaráti érzelmekkel vegyülnek el a keresztény »eretnekek«, a Mohamed fiai és a zsidók közé. Ha’ pedig a keresztény felekezetek husvétjai egybeesnek a zsidó pészach­­chal és a mohamedán Ncbi-Muszá-val, akkor olyan látványt nyújtanak a Szent Város uccái, hogy mértföldeket érde­mes érte gyalogolni. A legtöbb zarándok a damaszkuszi kapun özöulik be az ó-városba, ahol a szent helyek legnagyobb része van. Ezen a kapun keresztül lehet legjobban eljutni az Omár-mecsethez és a Nyu­gati Falhoz s a hosszú, forgalmas, szí­nes bazáron át a Szent Sírhoz is. Igen sokan mennek a jaiiai kapun keresztül, amely a monumentális, gyönyörű Dá­­yid-torony mellett nyílik. Eme’lctt a kapu mellett van zz a nevezetes hely, ahol a város falát uccaszélpsségben le­bontották Vilmos császár tiszteletére, állítólag,. mert ö csak mint hóditó akart bevonu’iii a Szent Városba. De azt a tornyot, amit a lebontott kövekből épí­tettek á nagy császár látogatásának emlékére, móst lebontatták az angolok... Az idei zaráridokiás v alószínűleg sok­kal • nagyobb méreteket fog Ölteni, mint Az álmatlanság világrekordját állította fel néhány hét előtt egy német ideggyógyász. Száztizenöt órát volt egy­folytában ébren és ezzel a hihetetlen telje­sítménnyel megdöntötte az eddig fenn­álló Iietvcnkétórás rekordét. Ur. Kleitmannaiz hívják ezt a német orvost, aki száz tizenöt órán át, tehát öt napon keresztül tartotta magát ébren és kísérleteiről nemcsak ő maga, hanem asszisztensei is érdekes megfigyeléseket tettek. A kísérletező Kleitmann mellett nyolc orvos őrködött, virrasztóit felvált­va és az. öt napos tortúráról a követke­zőkben számolnak bee Az első éjjel rendkívül kedélyesen múlt cl az elmúlt diákévek kedves re­miniszcenciáival. Szülte túl korainak ta­lálták a reggel beköszöntését. A második éjjel már nehezebben, les­­sabban múlt, úgy hegy hajnali két és három óra között az »inspekciózó« orvo­soknak erélyesen figyelmeztetni kellett Kleitmann doktort fogadalmára. (Kleit­­rnanu t. i. előzőleg szigorú utasítást adott asszisztenseinek, hogy semmiképen el ne hagyják öt aludni és ha kell, a legdur­vább módon is tartsák ébren.) Nagyuehc­­zen megvirradt. A nap azután a szokott munkával telt el, persze állandó ellenőr­zés mellett. A harmadik nap éjjelén a vállalkozó ideggyógyász már elvesztette önuralmát és hiába gondolt erősen arra, hogy *ncm szebad aludnia«, alig tudott sza­badulni feltolakodó kínos vágyától: csak aludni... aludni... jó puha ágy­ban... mint más, rendes ember... Csak a felváltva őrködő orvosok gyakori és erélyes közbelépése, felrázása mentette meg az elalvástól. A helyzet kínos volt: ha csak egy pillanatra is magára hagy­ják, azonnal álomba merült volna. Ám­bár ő maga adta ki három nap előtt a szigorú utasítást, hogy a legkíméletle­nebbül avatkozzanak be,hogy ha rájön az alvás, most durván leszidta a segédjeit: — Kegyetlen, szívtelen kutyák vagy­tok . . . Nem hagyjátok aludni az em­bert . . . Gazemberek! . . . Reggel már merev, sárga, olajtól fény­lő arccal ült íróasztala mellett és a leg­kisebb szellemi munka elvégzésére is képtelen volt. Reszkető, hideg kezével még a nevét se tudta helyesen leírni. A negyedik éjszaka volt csak számára igazi kínszenvedés. Egyetlen hő vágya kínozta: aludni. Virrasztó segédei kétség­­beesetten rakták fel egy autóba és /egye­nesen egy hangos, .táncos »lokálba« vitték. Itt a táncos mulatóban kissé még­is felélénkült és nagy éhségről panasz­kodott, de annyira erőtlen volt, hogy végeredményben alig evett valamit. Az ötödik napon már teljes apátiába esett. A »beteget« nem érdekelte már semmi. Az arckiíejc.zésc búskomorság­ban szenvedő emberre emlékeztetett. Pulzusa meglassult, kihagyó lett, lélegzé­se felületes, a. pupillái kitágultak, alig reagáltak, végül alacsony hőmérsék mel­lett a vérnyomás jelentékenyen csök­kent. Szivgyengeségi tünetek között dugták đr. Kleitmannt az ágyba, ahol persze j ilye inban mély álomba merült. Érdekes, hogy az öt napos ébrenlét után mind­össze csak tiz órát tudott egyfolytában aludni. Magától felébredt és mint aki jól kialudta magát, egy kis bágyadtságot le­számítva egészen jól érezte magát... A tüdőrák Ilyen betegség is vau. Szerencsé­re még kevesen ismerik. Az elsődleges tüdőrákot mindössze csak néhány éve ismerik, illetve észlelik az orvosok. Fel­tűnő e csúnya betegség háború utáni gyakori fellépése. A tüdőrák termőtala­ját úgy látszik a háborús spányolnátha­­járványok készítették elő. A spanyol betegség következményes betegségének tartják az orvosok. Bebizonyosodott doleg másrészt az Is, hogy az elsődleges tüdőrák igazi és leg­régibb fészke a szászországi érchegysé­gek bányáiban van (Schueeberg). A sta­tisztika szerint az érchegységek bányá­szainak igen nagy száma betegszik De ebben a súlyos, gyógyithatalan beteg­ségben. A kutató orvosok szerint a be­tegséget a bányában lévő kobalt-arzént tartalmazó por okozza. Újabban az is megállapítást nyert, hogy a nagy városokban fellépő tüdőrá­kot a por és piszok idézi elő. Statisztikát csináltak és kisült, hogy a világ legtisz­tább és legportalanabb városa Kristiánia áll a'statisztika végén. Nem olvastam a kimutatást, de azt hiszem Suboticát a lista élén kellene keresni. Úgy látszik, hogy a tüdőrák elleni vé­dekezés a jövőben a városok tisztán­tartásában és portalanításában feg ki­merülni. A beogradi orvosok is panaszkodnak, hogy sok az orvos és kevés a fizető beteg. A világháború előtt Beograd kilencvenezer főny i lakosságá­nak hatvan orvosa veit. Ma a fővárosnak kétszázhuszezer lakosa van és a bejelen­tett orvosok száma négyszáznegyven. Azelőtt csak a vasútnak volt betegse­­gélyzője, most meg minden élelmes em­ber betegsegélyzőbe íratja be magát, vagy a klinikák ingyenes rendelőjét ke­resi fel. Egy beogradi orvos-barátom írja: »Még az orvos-professzoroknak is rosszul megy a praxis. A napokban egy beogradi orvostanár panaszkodott, hegy egy iiete már nem látott privát beteget, ami, na nem is felel meg igy a valóságnak, min­denesetre jellemző«. Ószerbiábau minden falura esik egy­két orvos, holott a régi időkben helyen­­kiut ötvenezer lakosra esett cgv. Min­den kis várost négy-öt osztályos, Rönt­gen laboratóriummal felszerelt teljesen modern • kórházzal láttak el. Ezenkívül rengeteg dispensaire, bakterioloska sta­­nica, iskolai póliklinika, bujakórcs ambu­lancia, orthepediai intézet épült a közel­múltban Szerbiában, úgy hogy ma már egészségügyi intézményekben Szerbia a Vajdasággal teljesen egyenrangú. Csodagyermek született Suboticán a hatodik köri Pras­­ka ulica 60. szám alatt. Petiik Dezső öt­venegycs számú ííákerest ajáudékoZia meg a felesége egy hét kilós újszülött fiúval. Az v) honpolgár testsúlya tehát íöbb mint kétszerese a normálisan fejlett újszülött súlyának, fej kerülete negyven centiméter és a testhosszusága is tiz centiméterrel hosszabb az átlagosnál: hatvan centiméter. A gyermek teljesen egészséges, kitünően táplálkozik, alig győzik tejjel. Külső megtekintésre azt hinné az ember, hogy már legalább is egy éves. Az anya középtermetű, erős, kövér asszony, hat nappal a szülés után már végzi rendes napi dolgát. A boldog I apáról csak annyit, hogy testhossza pont százkilencvenhét centiméter. E sorok írója, de még a keresztelési végző pap se. látott ilyen hatalmasan fejlett ujszii- 1 lőtte, mint a pólyába alig férő Petrik Béla. Amikor a gyermek méreteit felvet­tem, a büszke nagymama annak a remé­nyének adott kifejezést, hogy a Bács­­megyei Napló olvasói között bizonyára akadnak olyanok, akik a kis csodagycr­­meket —• megajándékozzák. Egy bordeaxifiatal orvos meggyógyítja a vakokat Feltűnést keltő eredmények a szcmnperá iá leiéi Bordeauxból feltűnést keltő sikernek híre érkezik, amely Bonnefcu francia szemorvos műtétéivel van összefüggés­ben. Bonnefon három évvel ezelőtt uj operatív módszert talált, amellyel lehe­tővé tette egy csomó szerencsétlen em­ber szemvilágának visszadását. Bon­­nefoit a napokban különös jubileumnak volt szereplője, harmincadik páciense hagyta el gyógyultan a klinikát. E rövid idő alatt elért aránylagos nagy szánt nem hagy kétséget afelől, hogy jelen esetben nem véletlen sikerről, hanem a szembajok orvoslásának terén történt je­lentős felfedezéséről van szó. A hivatalos tudomány részéről Bon­nefon eddig kevés elismerést talált, sőt Paris orvostestülete részéről a legheve­sebb támadásokban volt része. Felszó­lították, hogy álljon elő kíséretével és tartson állítólagos felfedezéséről elő­adást, de a szemorvos visszautasította kérést azzal az indokolással, hogy ő szabja meg az idejét, amikor majd elő­áll módszerének tudományos körökben való megvitatásával. Amikor Bonnefon a tizenkettedik sze­rencsés operáció után felkérte Páris egyik legünnepeltebb szemorvosát, a tu­dományos akadémia tagját, hogy ismer­tesse eljárását az akadémia előtt, a leghatározottabb visszautasításban volt része. Hasonlóképpen elutasították a pá­risi orvoskamara előtt is. Csupán nem­régiben, amikor a francia hadügyminisz­térium a hadivakok intézetének vezeté­sével bizta meg, határozta cl az orvosi kamara, hogy Bonnefon előadására ösz­­szehivja a tagokat.' A kamara ülése igen izgatott volt Az előadást elkeseredett vita követte, amely eredménytelen maradt. Bonnefon azonban tovább gyógyít és sikerei elvitatlanok. Ötven százalékban ott, ahol a látóidegek még nem Volt teljesen szétrombolva, operatív utón vissza tudta adni a beteg látási képességeit. Jellemző különben, hogy e betegek meggyógyitásáról a töb­bi orvosok lemondottak. A bordeaux! cscdaorvos harmincadik! páciense egy Nanision nevű magánhivatalnok, aki 1910-ban a lövészárokban gránátszilánk következtében vakult meg, 1916 szep­temberétől 1925 decemberéig, nem látott. Bonnefon művészetének tudja be, hogy niest ismét hibátlanul lát és régi mes­terségét folytathatja. U. oldal, # MULÄB4K, MUHAROK EGYENEST ÁRTÓ FŰZŐS, BETEGTOLÓ KI’C IK egyedüli készítője SCHŐNSRL'NN VÁLLALAT SUBOTICA, PAJE KTjJDNPŽrĆA TJLTCA 20. f

Next

/
Thumbnails
Contents