Bácsmegyei Napló, 1926. január (27. évfolyam, 1-30. szám)
1926-01-17 / 16. szám
18. oMal. SZERB-HORVÁT KÖLTŐK Koleza: Vörös virradat Egyszer majd véresen virrad a nap és a világra vad vihar szakad. Vén sírokból tűz tör elő s ég majd a föld, mint a temelő. Ha zengve csap le ránk a nagy ostor, egyforma lesz az átok, ima, templom, korcsma és komédia, kórház, lebuj és kolostor. Egy reggel magdiói megkondal a harang, lángot lehel, amerre szán ez a hang, ég majd a lég, parázsük az ég, a tűz dala szól az üszkök alól, s ha jön a dél, füstös romok fzözt süvít el a szél. Az ucca még táncol az-arany előtt, De holnap klönt medréből a vér, > minden vörös lesz, amerre tér, mindent befest a vér, a vér. .4 régi sírokból vér tör elő, vérvörös lesz a vén temető. Tűzeső ömlik, vihar dörömbölaz ucca bömböl ég, ég! fejünk fölött az ég. Jajgatnak a rabok, urak, papok, bőgnek az ökrök, sírnak a gyermekek, a föld egy nagyot, aiolsót remeg .. és a fetpcrzsclt világ fölött kacagva száll őfelsége a halál. Fordította: SIMON SÁNDOR Csizmás nők Párisban A tavaszi kalap és cipő divat Pári£, Í926 január I Még csak a léi közepén vagyunk, de már hetek óta lázasait dolgoznak a divat irányi tói a tavaszi, illetve nyári divaton. Igyekeznek újítani, uj tormát kitalálni, uj ötletekkel megörökíteni az 1926. év tavaszát a divat történetében. Az idei tavasz valami jelentős újítást nem fog hozni. A tavaszi divat csak variációja lesz az utolsó évek divatjának. Felkerestem Páris egy pár előkelő kalapszaloniát, hogy a tavaszi divat változatairól, színeiről és formájáról - informálódjam. Suzanne Talbot rue Roya!-i szalonjában a kővetkezőket mondták: — Tavaszra kis kalapokat készítettünk, főleg filcből, bársonyból, szalagból, szalmából. Nagyon kevés díszt alkalmazunk. A disz leginkább egész keskeny szalagból vagy kis tolltüzésbői áll. Minden szin divatos. Egyelőre nem tudjuk, hogy a párisi hölgyek, akik nem mindenben hagyják magukat irányítani, melyik szint fogják divatszinnek kijelenteni. / Agnes rue St.-Florentlne-i szalónjában a legújabb kreációkat,mutatták be. Agnés tavaszra főkép szalmaszövet kalapokat készített, szögletes, csaknem cilinder formájú magas tetőkkel, egész kis széllel, me'yeket vagy elől vagy baloldalt felhajtanak, s itt alkalmazzák a diszt is. Nagy reményeket fiiz az újításhoz és büszke ötletére, a magas, szögletes tetőre, melynek tartós jövőt jósol. Diszitésül ő is nagyon kevés szalagot vagy kis tolltüzikét használ. Esther Meyer, Páris egyik legelegánsabb és legnagyobb kalapszalónja szintén a rue Royal-on van. Itt a legnagyobb választék, itt vásárolnak a külföld diva tfej ed elmei. A következőket mondja: — Már hetek óta készítjük tavaszi kollekciónkat, mely azonban még nincs befejezve még hetekig állandóan dolgozni fogunk rajta. Igyekszünk különlegeset produkálni, hogy a hölgyek nagyon kényes Ízlését kielégíthessük. Tavaszra csupa kis kalapot készítettünk. Anyag: a filc, bársony, szalag, do főleg a szalmaszövet. A kalapokat mind egész puhára készítjük és újításunk a magas és egyenes tető, melyet kü’öuböző helyesken begy űrünk. A kalapok szélei kicsi-BÄCSMEGYEF NAPLÖ 1^26. január 17. nyék, melyek vagy elől vagy baloldalt vannak felhajtva és ugyancsak ezekre a helyekre alkalmazzuk a kevés diszt is, mely vagy egész keskeny szalag, vagy kis toilíüzékből áll Az összes színek a legkülönbözőbb árnyalatokban divatosak lesznek, de előreláthatólag az egész világos sárgászöld, a kakadazöld lesz a hölgyek kedvenc tavaszi színe. Berengcrc rue Royal-ei szalonja is Ugyanúgy, mint a többiek, kis kalapot, magas tetővel, kevés szalag vagy tolldiszitéssei készít tavaszra. A tavasz cipődivatbau egy kis meglepetést hoz, az eddig viselt színes, hímzett és festett betétekkel ellátott félcipők mellé bevonul a magasszáru börclpő és a csizma, A csizma divatba hozásává] már több izben kísérleteztek sikertelenül de most a jelék szerint ez sikerülni fog. Mistinguett csizmában jár és a korzón naponta több és több csizmás hölgy jelenik meg, de nincs kizárva, hogy a szeszélyes 'hölgyek mint azt már sokszor tették, az idén se tűrik, hogy karcsú bokájuk el legyen takarva. Brack Imre Miss Käthe halesete Irta: Szegedi István A Nyári-színház velőtrázó sikerek színhelye volt abban az évadban. A patinás fabódé, ahol még a késő biedermeier-kor polgári tradíciói bújtak meg a páholyok piros plüss zugolyaiban, szakított a múlttal és engedve a modern idők követelményeinek, »kiszolgálta a közönséget.« — Ha revü kell. hát legyen revü, — mondotta a shekespearei hagyományokon nevelkedett igazgató nem kevés fanyarsággal a keskeny ajka mellett elhúzódó mély barázdákban. Szóit — és letéve negyedszázadon át dicsőséggel kezelt rendezői pálcáját, átadta azt a röíös-szakinábó! átlépett korszerű rendező-iángésznek. aki a kültelki kirakatrendezés művészi elvein építette fel a nagyérdemű közönség szájaize szerint való színpadi látványosságokat. A »Hallo. Honolulu« bődü'etes sikere anyagilag, sajnos, kiválóan igazolta ezt a fejtetőre állított pál íordu'ást. A színház környékén lakó törzsközönség ugyan anatéma alá vetette a hitehagyott színházat. a folyamon túlról azonban autón, villamoson és gyalog zarándokolt a kor szellemét villámgyorsan megérezni tudó közönség az említett, iszonyú tömegekben. Aminthogy tövis nincsen rózsa nélkül úgy rpvü sincsen görl nélkül A »Hallo. Hanoiuliu« erotfkuma barnabőn! maiáji szépségeket követelt és a száznegyvennégy leányzó. aki honolului kosz tümtelenségben és mai áh * angol kié,í réssel énekelte a szerecseny ritmusokat. a kirakat- és írevürendező ur becsületszava szerint mind közvetlenül Malájországbó! érkeztek a Nyári-színház színpadára. Rossz nyelvek szerint a maláj szépségek bölcsője néhány kilométerrel közelébb. a város délszakibb fekvésű uccácskáiban ringott bár tagadhatatlanul keleti melódiák ütemére, de ne halhassunk a rossz nyelvekre, hanem kisérjük inkább figyelemmel Miss Käthe Wái- Wáinak megdöbbentő esetét, amely hajszálon múlt, hogy katasztrófára nem vezetett, végveszéllyel fenyegetve a »Halló. Honolulu« háromszázig meg sem álló példátlan sikerét. Ez a fájdalmas nevű kisasszony, a revü primadonnája, rendkivül exotikus hölgy volt. A száznegyvennégy sötét hajadon száznegyvennégy saját automobilon érkezett meg közvetlenül Honoluluból — amint azt a kirakat- és revürendező ugyancsak becsületszavával erősítette. Volt ugyan egy Amerikát-járt diszlettologató a színháznál, aki erre a kijelentésre köhögőrohamot kapott, de miután azonnali kidobatással fenyegették meg. nyelt egy keserveset és felháborodásában elfelejtett tovább köhögni. Miss Käthe — mondom — még az exotikus hölgyeknél is cxoíikusabb voit és ahogy végignézett a kiskapu mellett nyüzsgő autótáboron, azon gondolkodott. miként lehetne fe'tűnni ezeknek az egészen elsőrangú gépeknek a tengerében. — Hopp! Megvan! — így Miss Käthe — és másnap olyan testhez álló sand- Iauferban jelent meg 123456 12345 123 lauferban robogott a színház éjé, mintha legalább is a »Dokrvai nábob leánya« címszerepéi látszaná el az este. A hatás leírhatatlan volt. A kirakatrendező tombolt a lelkesedéstől és oivan köz'eményt íoga'mázott meg kapásból. — mi volt az neki! — amely ritkította párját a sz’nházl kommüniké-irodalomban. A színházi újságírók sírtak a meghatottságtól. Csak az Amerikát járt diszlettologató rebegett olyasmit, hogy a kisasszony sok atavizmussal hajthatja a kétkerekű taligát, — de ki hallgatott az örömmámorban arra a részegesre, aki különben is teljesen leszokott a köhögésről. Miss Käthe nem volt mai csipke a színpad világában és igv nagyon jól tudta, hogy a színpadi sikereket szerfelett tanácsos társadalmi sikerekkel alátámasztani. Nagy feltűnést keltett sandlauferével. ennélfogva nem késlekedett már másnap délután írsegje’enni abban az árnyas fasorban., ahol a városi szép és kevésbbé szép fogatok adtak egymásnak találkozót. A kocsikorzón a maiáji hölgyet a. kirakat és revürendező lángoló kommünikéje által előzetesen alaposan megpuhltott közönség fogadta. A fogatok előzékenyen engedtek utat a robogó bricskának. a korzó két oldalán tolongó tömeg pedig mámorosán ünnepelte a Nagy Malájt. Ebből lett a baj, a tulajdonképpen! baleset, A tözesvérü vidéki lovacska ugyanis megunta az indián üvö'tözfist. iszonyúan felháborodott az esztelen orditozáson és dühösen nekíszáguldoít a korzó kocsi- és gyalogos tömegének. Pánikszerűen menekült az imént még lelkesen ujjongó tömeg, csali egyetlen férfin volt. ki abból, te tőtől-ta’pig. kékszínü gyolcsba öltözötten, nyugodtan, mint a szobor, várta meg a száguldó paripát. amikor a kőzetébe ért. kinyújtotta rettentő jobbkarját és szörnyű markának egy rándiíűsával- lefékezte a megvadult állatot. A következő pillanatban már a bakon volt. az ijedtében európairapaira sápadt maláj kisasszony oldalán. kezében az addig gazdátlan gyepiőszár és a felindulástól habzó paripa nehány lépés után. remegve mint a nyárfáiévá, állt meg az ut szélén. Az újból összeverődött tömeg ujjongásba tört ki, A kékgyolcsbeli fölényesen adta le a szót:-—Jó lesz. ha széíoszo’nak. Mit ijesztgetik ezt a Jámbor áÜ’atot! Kedveskedő nógatására a 16 lassan megindult. A legény most odafordult a halálravált művésznőhöz: — Hová parancsolja a kisasszony, hogy- elhajtsak. Ugv gondolom ugyanis, — tette hozzá bocsánatkéröen. --- jobb. ha most az éti kezemben marad á gyep- 3ü. Az állat nagyon megijedt azoktól a bolond emberektől Miss Kalbe kedvtelve legeltette szemét a legényen. Halkan megmondta a villának a címét, amelyben lakott. — Hát csak tessék eldirigálni, mikor jobbra, mikor balra, mert én nem vagyok ismerős ebben a fértelmes nagy városban. Nagy faggatásra kiderült, hogy a legény hortobágyi csikós. lovakat hozott fej a Tattersaallba. Ott kódorgott a sugár-uton. amikor a baleset történt. Amíg ezt előadta, hazaértek. A legény behajtatott aztán el akart köszönni. — Nem addig van az. — mondotta Miss Käthe. — Ön megmentette az életemet. ezért én tartozom valamivel. Fis nagy vonakodása eüenére licitálta a legényt a villa belsejébe. Sppcdő? szőnyegeken érkeztek valami szép szobába ott leültették valami ruganyos székbe és azt mondták neki. hogy csak várjon itt nyugodalmasam majd mindjárt bejön a művésznő. A legény várt türe mesea. nemsokára nyílt, az ajtó és belibbeuí Miss Käthe vidáman, életkedvvel, friss egészséggel, muakakész-'éggei és őrömmel teli ca Is az kívánhat, aki mindennapi táplálékát azokkal a vitaminokban gazdag, jól emészthető, ér ékes és nemes tápanyagokkal egészíti ki, amelyeket az € voran tlae nyújt. Az GvoraaHiae mint erősítő tápszer a szervezet fontos aifco 6 elemeit, a munka, elvégzéséhez és az élet fen tartásához szükséges íme- és tápanyagokat egyaránt magában foglalja. Ize kellemes, elkészítési módja egyszerű. Gyermeknek, felnőttnek, egészségesnek, betegnek egyaránt ajánlatos, mert a reg* geíi és uzsonnatejhez 2—3 kávéskanál m@mmr .iáter&Sibhtifal’ « A szervezetnek nem csokoládéra, .nein cukorkára, hanem olyan célszerű táplaléstra vas. szüksége, mint az Ovomaiiine. Ára dobozonkint 78.50 dinár Kapható gyógyszertárakban, drogériákban, fűszer- és esemegekereskedésekben Mintát és ismertetést ingyen küi^ * Jr. A,Wander ». d.Zagreb, Juijevskn ni.37. — abban a kosztümben, amelyben esténként szokott fellépni. Maiáji fügefalevelekből volt ez mindössze, szórványos mivo'ta a kirakat- és revürendező takarékosságát dicsérte. — Ahá, — gondolta a legény, — ez a legújabb módi. Elés förtelmes, — bizonykodott magában. Nagyon megbánta már. hogy bejött. Miss Käthe — mintegy kiegészíteni akarván öltözékét -- legészbontóbb mosolyát öltötte magára. — Remélem, meg van elégedve a jutalommal. — suttogott rosszul tört magyarsággal A legény értetlenül bámult rá. — A jutalommal? — kérdezte idegenkedve. — Hát nem tettem éh azt azért. De ha már be tetszett iiivni. egy pohár jó bort nem sajnálhatna tőlem a nagysága. — Ámde annak sem muszáj lenni, — mondotta megbánva, felállt és indulni készült. Miss Käthe dermedten bámult reá. — Egv’ pohár bort? — kérdezte megsemmisültem — Várjon! Ezzel kirohant, becsengette a szobalányát és rárívoHt: — Vigyetek cgv pohár oportót annak a barbárnak odaklnn és ha megitta, dobjátok ki. Azzal keservesen zokogva dőlt végig karevetén. Este a szokott fairengető sikere volt a fügefalevél-kosztümben a színpadon. A legény akkorra már a megmaradt lovakkal Nagykáta körül robogott. Gyönyörű szép csillagos volt az ég. de a hangulatát igen rontotta a délután emléke. •— Naftát, — gondolta háborodva — pocsék volt az a nagyváros... Es a pipaszár mellől hosszai, hegyeset ser cintett a nyári éjszakába.
