Bácsmegyei Napló, 1926. január (27. évfolyam, 1-30. szám)

1926-01-17 / 16. szám

14. oMal

BÁCSMEGYEI NAPLÓ

1926. január 17.

Kétségkívül az is az ő elméssége, amit Lajos Füiöp királynak tulajdonit, midőn a következő rövid párbeszédet jegyzi föl, amely az utolsó francia király és a miniszterelnöke közt folyt le:

— Felséged azt hiszi, hogy ön a legokosabb férfin az országban, holott van itt valaki, aki még sokkal okosabb, s az én vagyok.

Mire — Heine szerint — ezt felelte a király:

— Thiers ur téved. Ha ön olyan okos volna, akkor nem dicsekedne vele.

Milyen jó a gazdagszellemü embernek! A kevésbbé szellemeseknek is juttathat a gazdagságából. Az anyagiakban bővelkedők távolrul se ilyen adakozók a kincseikkel. Az igaz. hogy ez utóbbiak nagyobb áldozatokat is hoznak, mert minden garassal, amit odaajándékoznak, ők maguk szegényebbekké lesznek, mig az clmésséggel megáldottak. bármennyit pazaroljanak is el a raktárukból, épp oly gazdagok maradnak, mint atninök azelőtt voltak.

Még egy jellemző mondása maradt fönn .a költőnek Thiers-ről:

—. Az ifé’ete mindig igen találó, de a .premiszszái rendesen hamisak.

, Nagy Frigyesről ezt a p3jkosságot íria;

— Elismerem az érdemeit a német költészet körül. Nem irta-e a rossz verséit, hogy a német irodalmat előmozdítsa. franciául? Ha németül írja őket. a csábító példája kiszámíthatatlan károkat okozhatott volna! A német múzsa ezt a szolgálatot neki elfelejteni sohase fogja.

Az angolokról:

— Ha az ember úgy nézi Őket, hajlandó azt hinni, hogy szobrok, amelyeknek leütötték az orruk hegyét.

' Egy hölgy igy szólt, Heinéhez:

— Ne szidja a nőket, s vallja be. hogy a férfiak, ha boldogok akarnak lenni, nem nélkülözhetnek bennünket.

— Igaza van, Madame, — felelte a költő. — A baj csak az. hogy önök csak cgy-módon képesek boldogokká, s harmincezerféleképpen tudnak boldogtalanokká tenni bennünket.

Mikor leírja a párisi Rotschild irodáját (amely természetesen egy sereg teremből és szobából állt), s arra a he’yiségre kerül ,a sor, ahol a .nagy'bankár fogadja az üzletfeleit s a vendégeit, így szól:

— Reggeltől estig megszakítás nélkül itt munkálkodik Rotschild ur. Egész nap nincsen egyéb dolga.

Az Institut de Francé tudvalevőleg öt akadémiát foglal magában: a saiátképenit, amelynek negyven halhatatlan tagja van, s még négy szakakadémiát Az elsőre, amely csakugyan a legelőbbkelő köztük, Jegyezte meg Heine:

— A rész itt több az egésznél.

Kegyetlen, de nagyon találó az a hasonlat, amelyet a Victor Hugo ragyogó, de bombasztikus frázisokban megnyilatkozó »csinált szenvedély—éré alkalmazott a szarkasztikus költő:

— Ez a »hidege szenvedély mindig arra a sült légre emlékeztet, amelyet a kínaiak olyan ügyesen tudnak előállttáíiJ. amidőn apró fagylaltszeteteket vékony tésztarétegbe burkolva néhány percig tűz fölé tartanak: anthlthetikus nyalánkság, amelyet gyorsan kell lenyelni, $ amelynél az embernek az ajka meg a nyelve megég, a gyomra pedig meghűl.

Nem hiszem, hogy a kínaiak tudnak ilyen meleg fagylaltot készíteni, do azt se. hogy kritikus elmésebb hasonlattal je’lemezhetné a Hugo fagyos szenvedélyét.

Rotschildtól azt kérdezte egyszer H., ■hogy hogy’ van? Amit otyan nagyon gazdag embertől szinte fö’ösleges kérdezni. De ez egészen váratlanul azt válaszolta:

• — Nagyon rosszul érzem magam. Atíój tartok, meg fogok bolondulni.

— Ezt majd akkor hiszem el. ha az ablakon szórja ki n Pénzét, — jegyezte meg a költő.

Ennyire persze Rotschild nem őrült meg.

Egy kritikusról, aki irigyen tekintett a nagy írókra és szívesen dicsérgetto a jelentékteleneket, Blaze de Bury-rö1, így nyilatkozott Heine:

— A nagy írókat kicsinyítő, a kicsinyeket nagyitó üvegen keresztül nézi.

Síaelnó-ről, akit nem szeretett, ezt a pikantériát mondta:

— Ez a hölgy: svájci. S a svájciaknak vannak érzelmeik,. amelyek fenségesek, mint a hegyeik, de a társadalmi fölfogásuk szűk, mint a völgyeik.

Sokratesről:

— Hogy a Xaníyppe ura nagy filozófus volt, az csodálatos. Annyi veszekedés közt is képos volt gondolkozni! De írni egyáltalában nem hagyta az asszony. Könyv nem maradt Sokrates után egy se! MOy kár, hogy egynémely mostani Írónak olyan jó a felesége, aki Írni hagyja őket! Az irodalom * * 3 4 5 6 7

érdekében az lenne kívánatos, hogy Xantyppe legyen a lűtvestársuk ...

Még egy mondás:

— A muzsika, amelyet esküvők alkalmával hallok, emlékeztet arra a zenére, amely a hadba vonuló katonákat kiséri.

Ezt a megható zenét Heine is meghallotta később, amikor nőül vette Mathilde asszonyt, akivel, mint irta, »tíz év óta mindennap veszekszik.*

*

Ha az ember beteg és jó írókat olvas, nem panaszkodhatik a sorsa éllen. Én hát nem kesergek, s reméljem, az olvasó se fogja zokon venni, hogy ezúttal a magam gondolatai helyett egy kiválóan szellemes íróéit közöltem ve’e. A nyájas olvasó ágy íó üzletet csilláit, mert ahogy egy ismerősöm nemről megjegyezte:

— Heine schreibt auch gut.

Miletics Szveíozár törvénytervezete a nemzetiségek fennálláséról és sgyUttmüküdéséröl

Most amikor a Vajdaságban űr. Miietics Szvetozárm.k, a nagy szerb írónak és politikusnak centenndriumát készülnek megünnepelni. aktuálisnak tartjuk leközölni Miietics törvénytervezetét, amelyben kifejti elveit a nemzetiségek jogairól Ez a cikk 1816 május 5-én jelent meg a »Zasztava« I. évfolyamának 25. számában, amelvet akkor Pesten a Griinbaum-utcábau nyomtattak.

A) Alapielosztás

3. A magyar alkotmány elismeri, hogy ,a magyarok, szlovákok, románok, szerbek, rutének és németek mint olyan nemzetek élnek Magyarországon, amelyeknek joguk van a politikai létezésre és a nemzeti fejlődésre.

2. Ezeket, a nemzetiségeket az alkotmány mint országos és egyenjogú nemzetiségeket ismeri el és garanciát nyújt politikai és kulturális létezésük és tartományi fejlődésük feltételeire mindenütt, ahol, teljes egészükben élnek, az összes nemzetiségek egyenjogúsága alapján, az országos teljesség határain és az állampolitikai egység keretein belül.

3. Az alkotmány a magyar nyelv mellett magáévá teszi a szlovák, román, szerb, rutén és német nyelveket, mint országosokat, amelyeknek a politika; és kulturális élet összes ágazataiban minden tekintetben egyforma jelentőségük-van.

A törvény megfogja szabni, hogy melyik nyelv milyen hatáskörben és milyen mértékben érinti az egyes közigazgatásokat egyrészt és az illető nemzetiség fejlődését másrészt, valamint azt is, hogy melyik nyelv fogja a legnagyobb politikai jelentőséget viselni, anélkül, hogy a polgári egyenjogúságot a polgári és politikai jogokat sértse.

4. Politikai tekintetben az önálló municlpiumck mint országos intézmények érvényesek, mint ahogy az alkotmányosságra érvényes. Eszerint a kollektiv municipitsmok (amelyek több községbői állanak) a lehetőséghez képest nemzetiségek szerint legyenek határosak.

5. A hatósági kerületek, amelyek több municipiumra terjednek ki, mint például a táblabiróságok kerületei, ha erre alkalmasak, szintén a nemzetiségek szerint haíárolandók el.

6. A magasabb, de különösen a középfokú politikai és bírósági hatóságokat úgy kell megszervezni, hogy az egyes ügyosztályokban és szenátusokban a tagok nemzetiségek szerint foglaljanak helyet, avagy pedig, hogy az ilyenekben a nemzetiségek a személyes tehetség csorbítása nélkül aránylagosan képviselve legyenek.

7. Méltóságok, amelyeket a kőzbecsülés, vagy a hatóságok nyújtanak és különböző katonai és polgári tisztségek, amelyeknek a kinevezése közvetve

vagy közvetlenül az uralkodó és a végrehajtó hatóságoktól függ, szintén

aránylagosan a nemzetiségek szerint

esztandók fel.

A municípiumck vezetői lyan nemzetiségekhez tartozzanak, amely nemzetiség jellegét az illető munieipium magán viseli.

8. A parlament felsöháza a nemzeti egyenjogúság elvének alapján a képviselőtestületben politikai, vallási és kulturális beosztást kap.

9. A nemzeti lobogók az összes országos nemzetiségeknél mint országos lobogók érvényesek és az országos ünnepségeken, valamint a király megkoronázása alkalmával az állami "obogó mellett használandók.

Minden municipiumnak és községnek szabad annak a nemzetiségnek a lobogóját viselni, amelynek a jellegét magán hordja.

10. Kulturális tekintetben mindegyik erszásos nemzetiségnek joga van arra, hogy teljes egészében vagy részben egysüljön és mint nemzeti közösség (Universitas nationis) vagy mint egyesület szervezkedhessék a teljes kulturális fejlődés és az összes kulturális ágrík terén, hogy ebbő! a célbői alapszabályokat szavazhasson meg, a tudomány, irodalom, közoktatás, szépinüvészet és általában a kulturális élet terét) magasabb és alacsonyabb rrngu intézeteket létesíthessen, és mindezekké! önállóan, csupán állami ellenőrzés bevonásával rendelkezhessék.

Az államnak kötelessége, hogy’ ilyen célokból az egyes országos nemzetiségeknek aránylagos állami támogatást nyújtson.

11. A községeknek és municipinmoknak joguk van saját hatáskörükben felállítani vagy támogatni olyan kulturális intézményeket, amelyek az illető tartomány nemzetiségének jellegével bírnak.

Több község vagy munieipium, amelyekben ugyanazok a nemzetiségek élnek. fel van jogosítva, hogy egymással kulturális és nemzetiségi közoktatási célok elérésére egyesüljön. Ezenkívül joguk van az Ilyen intézmények vezetőségeit felügyelő bizottságait ellenőrző közegeit is kinevezni.

Az államhatalom befolyása ebben a tekintetben arra a hatáskörre szoritkzik, amire különben is az országos törvények szerint a mtiiclpiumokkal való jog megengedi.

12. Olyan közoktatási intézmények létesítése, amelyek a község vagy a nemzetiségi közösségek költségein épültek fel, teljesen egyenjogúak a hasonló állami intézményekkel és ugyanazt a fon- j tossúgot és értéket élvezik, ami természetesen egy feltételhez van kötve, j hog^’ a tanítási módszer nagyjában az j állami módszerrel legyen összhangban

és ha a tanítók tehetsége garantálva vau.

13. Állami közoktatási intézmények olyanképen alakítandók át, hogy a hatáskörükhöz tartozó nemzetiségek nyelvét tegyék a tanítás nyelvéül, tekintettel a többi nemzetiségekre is, amelyeknek gyermekei szinten nagyobb mértékben látogatják ezeket az intézményekét.

14. Az államhatalom nem állapíthat és nem engedheti meg oly közoktatási intézmények alapításút, egy vagy másik nemzetiség hatáskörében, amelyeknek a célja vagy szükségszerű következménye az egyes nemzetiségek fiainak elfajulása. I Ha valamelyik nemzetiség körében nem létezne olyan közoktatási intézmény, amely a politikai élettel összefüggésben van, mint például a gimnáziumok és jogi iskolák, az' állat tartozik ilyeneket maga alapítani, vagy az illető nemzetiséget ezeknek megalapításában támgatni. Az utóbbi esetben azonban a nemzetiségi jelleget nem szabad megcsorbrtani. De nem szabad az intézmény belső szervezetét sem befolyásolni, csupán anujiban, amennyiben azt a közérdekek megkívánják. Az oktatási módszernek összhangzásban kell lennie az országos módszerrel és a tanítók tehetségét garantálni kell.

lő. Állami egyetem alakítandó, amelynek különböző tudományos ágakból álló tanszékeit nemzetiségre és vallásra való különbség nélkül töltik be. Az oktatás itt is a nemzetiségi nyelvek szerint történik, a tanárok tehetsége és a hallgatók szükségéhez mértek. Az irodalmi és nyelvészeti tanszék minden országos nemzetiségnek biztosítva var;.

17. Minden nemzetnek joga van arra, hogy a nemzeti iskoláit (elemi és főiskolákra) úgy vezesse és ellenőrizze, illetve a vezetőséget felügyelőséget és az éllenőrzést úgy rendezze be, hogy az önálló legyen és hogy a nemzetiség illető egyházának befolyása is meg legyen szabva.

Az államhatalom joga a legmagasabb állami ellenőrzés, amelyet az állam illető nemzetiségbe!! képviselői gyakorolnak. Ezít az ellenőrzést ezek a közegek ugyanazon nemzetiségnek vagy vállát,; közösségnek képviselőivel gyakorolják

18. Minden egyes nemzetiségnek joga van elsősorban saját községének, azután municipiumának és amennyiben ez nem elégséges, az államnak a segítségére számitan!, hogy az egyházat, a papságot, az iskolákat, hitoktatókat és a tanítói kart fenntarthassa és segítséget kérhet az iskolai és templomi szükségletek beszerzésére is, ha ezeket a terheket egymaga nem tudja viselni.

19. Minden nemzetiségnek joga van a saját egyházi elöljáróságának, valamint azoknak az intézményeknek a szervezetét és nyelvét amelyek összefüggésben állanak vele, megállapítani.

Ahol a községekben a nemzetiségek olyannyira e! vannak keveredve, hogy nem oszthatok külön részekre, a nyelv használatára vonakozó döntés tekintetében az országos és politikai életre vonatkozó szokások és törvények az irányadók.

A törvénytervezet második részében az általános rendelkezésekről ir Miietics és szabályozza egyes községek municipiáüs együttesének belső viszonyait Ezekben a szabályokban Miietics ugyanolyan liberális szellemet követ mint a fent felsorolt szakaszokban.

a a M nm0 éíksíwh

A rut arcot megszépítem, a szépségé

megtartani, ápolni, legnagyobb művésze!« a kotmetiknnak. A modern kozmetikának

remek© e

ül HUES MABGiHBÍM

amelytől ez arc Me, ruganyos, harm«tos, illatos lesz. A ráncok elsimulnak, szep,6k. méjtoltek eltűnnek. Ujből mtndenut kapható. Ma Vererképvtselet.

„mien UPI IKÄ-KIKINDA